1974. augusztus 7., New York. A kora reggeli órákban a lakosság egy addig és azóta sem látott látványra ébred: a World Trade Center két tornya között egy 200 kg-os, 400 m magasban kifeszített drótkötélen egyensúlyoz egy ember, biztosítókötél nélkül.
Egy gyönyörűen szédítő kép a 2015-ös Kötéltánc c. filmből
Philippe Petit 1949. augusztus 13-án született Franciaországban, apja a francia hadsereg pilótája volt. Philippe-et már gyerekkorában lenyűgözte a cirkuszi világ, a zsonglőrködés, a mutatványok. 16 évesen kezdte el a kötéltáncot gyakorolni, és apja nagy bánatára utcai mutatványokból kereste a kenyerét. 1968-ban, egy magazinban látott kép miatt döntötte el, hogy ő márpedig végig fog sétálni az épülőfélben lévő tornyok között. Élete első nyilvános, illegális és életveszélyes kötéltáncára 1971-ben került sor, a Notre Dame két tornya között.
3 évvel később, gondos tervezést és bűntársak felkutatását követően tudta, hogy lépnie kell, ha valóra akarja váltani a tervét. A WTC két tornya csaknem teljesen készen volt, de csak addig van esélye bejutni az épületbe kínos kérdések nélkül, amíg azt építik. A kapkodásnak meg lett a következménye: az előkészületek során egy óvatlan mozdulattal belelépett egy hatalmas szögbe, ami átszúrta a lábfejét. Hallani sem akart arról, hogy letesz a tervéről.
A vastag drótkötelet némi nehézség árán sikerült végül kifeszíteni, és reggelre minden készen állt. Az ébredező lakosság hamar kiszúrta a félelmet nem ismerő embert, és hatalmas tömeg alakult ki a lába alatt. A mutatvány nagyjából 45 percig tartott, és összesen nyolc fordulatot tett a kötélen Petit, közben többször megállt, leült, letérdelt, sőt, le is feküdt a drótkötél közepén, a semmi felett.
Végül megadta magát az esőnek, és a két tornyon őt váró rendőröknek.
Egy jelenet a Kötéltánc c. filmből
A bíróság végül arra ítélte, hogy ismételje meg a mutatványát a Central Parkban a gyerekközönség előtt, kevésbé nyaktörő körülmények között.
Philippe Petit leírta az élményeit a Felhőkkel táncoló c. könyvben, amelyből két film is készült. 2008-ban egy dokumentumfilm Man on Wire (Ember a magasban) címmel, illetve 2015-ben egy látványos mozifilm The Walk (Kötéltánc) címmel, a főszerepben Joseph Gordon-Levitt látható. Volt szerencsém IMAX 3D-ben megnézni a filmet. Sosem voltam tériszonyos, persze egy egészséges viszolygás azért van bennem a mélységtől (állítólag az ember alapból két dologtól fél: a magánytól és a mélységtől. Minden mást tanul), de ennél a filmnél majdnem rosszul lettem, már amikor ott ugrált a két torony tetején, előkészítve a művészi bűncselekményt. Fel voltam rá készülve, hogy meg fogok halni, és szidtam magam, hogy én hülye, miért is ültem be egy ilyen IMAX 3D-s filmre, ráadásul direkt az első sorokba?
Ez a szorongás addig tartott, amíg le nem tette a lábát a kötélre. Elködösült a táj, elhalkult a zene, és csak a hangját lehetett hallani, a ködbe vesző kötelet látni, ahogy arról beszélt, hogy nincs más, csak a kötél a két épület között, és ő. Ott és akkor számomra is megszűnt minden más, és nem kerülgetett a rosszullét akkor sem, amikor hirtelen kitisztult a 400 méteres mélység. Csak a pillanat szépségét és hihetetlen voltát láttam, azt, hogy milyen elképesztő őrültség és ügyesség és elszántság kell ehhez, mennyire tiszta fej. Hihetetlen, amit Petit véghezvitt. Ajánlom a könyvet, és mindkét filmet egyaránt a kis különlegességre vágyóknak, nézzétek meg az előzetest!
Megjegyzés küldése