Téli szokások a világ minden tájáról

Az általánosnak vélt szokásokon túl rengeteg más, a karácsonyi időszakhoz köthető népszokás, babona alakult ki, mindegyik az adott terület éghajlatához, népének szokásaihoz és mentalitásához mérten. Némelyik inkább vicces, más inkább véres jelleget öltött. Ismerkedjünk meg más népek régi téli szokásaival!

Olaszország

Befana, az olasz "télapó" egy barátságos boszorkány, aki seprűn repül a kéményeken át a házakba, és a kiakasztott zoknikba, harisnyákba ajándékokat tesz. A legenda szerint Befana éppen söprögetett, amikor a három királyok felajánlották neki, hogy elviszik magukkal meglátogatni Jézust és a Szent Családot, de ő azt felelte, nincs rá ideje. Később már megbánta, hogy nem ment el, és Jézus iránti tiszteletéből minden évben ajándékokat osztogatott.

 

Svédország 

A svédek, mielőtt felvették volna a kereszténységet, hasonlóan más népekhez, a karácsonyi időszakban a téli napfordulót ünnepelték. Az ünnep neve Midvinterblot, tükörfordításban Télközepi vér. Ilyenkor különleges áldozati oltárokon állati és emberi áldozatokat mutattak be. Az oltárok meghatározott helyre voltak építve, és szinte minden mai svéd templom az egykori oltárok helyén épült. A misszionáriusok áldozatos munkájának köszönhetően e véres hagyományt 1200 körül teljesen feladták. A pogány rítus szerepe az volt, hogy áldozatot mutassanak be az északi isteneknek, a legenda szerint ugyanis a téli napforduló előtt fogságba ejtették a napot. A szertartás során kérték az isteneket, eresszék szabadon, hadd térjen vissza és melegítsen. Közép-európai szemmel kissé értelmetlen hagyomány, ám vegyük számításba, hogy Svédország jóval északabbra van, mint mi, ennek megfelelően a telek hosszúak, zordak, és sötétek, főként a távfűtés bevezetése előtt.

 

Skócia

A skótok ősei, a druidák az első évezredben ünnepelték a téli napfordulót, mégpedig úgy, hogy egy hatalmas fahasábot felállítanak egy tisztáson, meggyújtják, majd hangos örömtáncba kezdenek. Az itteni legendában ugyanis nem elrabolták a napot, hanem elaludt a napisten, ezért minél nagyobb fahasábnak kell lennie, és minél hangosabban kell vigadozni, hátha felébred. Sokkal humánusabb megoldás, mint a régi vikingeké – bár elvégre ők igazi, kemény harcosok voltak, kegyetlen istenekkel.

 

Nyugat-európai városok

Főként francia nyelvterületen volt szokás a középkorban az ún. Szamár ünnepe. Ennek során a főtéren megelevenítettek egy sötét hangulatú játékot a Szent Család meneküléséről, majd ünnepélyes díszbe öltöztettek egy szamarat, s a helyi templomba vezetve misét tartottak a tiszteletére. Az idők folyamán a hagyományból paródia lett, nem csak a szamár tiszteletére tartottak misét, be is vezették a templomba, ahol főméltóságként tisztelték. A mise a pap és a hívők részvételével, hangos szamárbőgéssel zárult. A szokást végül a Vatikán betiltotta, ma már csak népi hagyományként elevenítik fel egyes helyeken.

 

Etiópia

Az etióp legenda szerint amikor a juhászok meghallották a hírt Jézus születéséről, rázták a botjukat, és egy ganna nevű játékot játszottak. Szigorúan csak a férfiak kiváltsága volt ez. A hagyomány szerint karácsony napján (január 7. a régi naptár szerint) az etióp apák és fiúk összejönnek, és a mai napig gannát játszanak.

 

Tibet

A Dosmoche, az ötnapos ünnep keretében egy csillagokkal, és színes fonalakkal díszített oszlopot ugrálnak körbe a tibetiek, ijesztő maszkokba öltözve. Így űzik el a gonosz szellemeket a következő évre. A többi napon az oszlop körül lakomák, szertartások folynak, majd az ötödik napon a nép dönti le és gyújtja fel az oszlopot, így lezárva az ünnepet.

Szintén tibeti, buddhista szokás, hogy újévkor a szerzetesek a jaktejből készült vajból különféle szobrokat formáznak meg, minden évben más történetet és tanmesét elevenítve meg a szobrokkal. Némelyik szobor elérheti a 8-10 méter magasságot is, és speciális vajlámpákkal világítják meg őket. A legjobban sikerült műveket díjazzák.

 

Mexikó

Minden év decemberének 23. napján megtartják a mexikói Oxaca városában a retkek ünnepét. A köves talajnak köszönhetően a retkek hatalmasra, és különféle alakúra nőnek, ezekből faragnak sokféle díszeket, szobrokat, jeleneteket a Bibliából, vagy a helyi azték legendákból és mesékből. A retkeket meg is lehet vásárolni, a legjobbak készítői jutalmat kapnak.

 

Pakisztán

Mint sok más ünnepnek, ennek is pogány, a muzulmán kort megelőző eredete van. A napfordulókor egy ősi félisten leszáll a földre, összegyűjti és elviszi az imádságokat Dezaohoz, a mindenhatóhoz. Az ünnep alatt a lányok és asszonyok rituális fürdőket vesznek, míg a férfiak egy kenyeret tartanak az ég felé, vizet locsolva a fejükre. Ezután ők is megmártóznak, de fürdőzés után addig nem ülhetnek székre, amíg naplementekor be nem fröcskölik az arcukat egy kecske még forró vérével. A rituális megtisztulás után lakoma veszi kezdetét, egy helyi speciális étel főszereplésével, melyet a leölt kecskék gyomrából készítenek.

 

Japán

A japán ünnep i.sz. 400 körül kezdődött, azóta is töretlenül fennmaradt. Minden év december 8-án eleinte a szabók, varrónők tartották, de ma már jellemző és elterjedt az egész országban. Az évközben eltört, elgördült ollókat, tűket nem dobták ki, hanem összegyűjtötték, és ilyenkor a tűk tiszteletére felállított szentélyekbe viszik azokat. Ott speciális imát és köszönetet mondva egy tál tofuba (szójasajt) szúrják a rossz tűket, ollókat, majd papírba csomagolják és a tengerbe dobják a tofucsomagokat. (Belegondolni is rossz, hány állat halálát okozhatták és okozhatják ezek az illatos, ám veszélyes tofucsomagok…)

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

A legkegyetlenebb kivégzési módszerek

 

18 éven felülieknek!

Az ember egy nagyon fura lény. Ma úgy véljük, hogy irtózunk az erőszaktól, különösen a rendkívül kegyetlen erőszaktól, és csak nagyon kirívó esetekben, néhány megborult elmének okoz örömet mások kínzása. Szép gondolat, de sajnos önámítás, a mai napig jóval több a jellemzően gyengébbel, sok esetben állatokkal való kegyetlenkedés, mint ahogy azt gondoljuk, vagy szeretnénk gondolni. De ember embernek farkasa, elég, ha csak a dzsungelek mélyén a mai napig élő vérszomjas, kegyetlen, akár kannibál törzsekre gondolunk, vagy a tőlünk keletebbre és délebbre folyó folyamatos terrorra.

 A mi világunkban a legkegyetlenebb büntetés (sokak bánatára) az életfogytiglani börtönbüntetés. A halálbüntetések módja, ahol érvényben van, a legtöbb helyen "humánusnak" tekinthető, gyors, fájdalommentes halált hoz, persze a mai napig vannak szép számmal államok, amelyekben a legkisebb bűnökért megköveznek, felakasztanak.
A régi korokban a halálbüntetés egy igen elterjedt dolog volt, leginkább mondvacsinált okokból történt, és nagyon sokszor a nép szórakoztatására. Az embereknek rendszeresen tartottak a középkori Európában véres és kegyetlen kivégzéseket. Persze szeretjük magunkat azzal hitegetni, hogy ők csak az elvakult hitük miatt tették, mert hitték, hogy a szerető Isten így, a kín által bocsát majd meg szegény eltévedt báránykának. Bizonyára voltak, akik valóban ezt hitték. Számomra egy kicsit kifacsart dolog ez a véres és kegyetlen szeretet, különösen annak fényében, hogy igen sokszor előfordult, hogy a vérre éhes tömeg a munkáját rosszul végző hóhért végül meglincselte (értsd: túl hamar elájult, vagy meghalt az áldozat, nem szenvedett elég látványosan). És persze a büntetések valódi célja és oka sem ez volt. Egy fennmaradt irat szerint 1517-ben egy francia inkvizítor ezt mondta:

"... [a kínzás célja] ... nem az, hogy megmentsük a vádlott lelkét, hanem hogy megvalósítsuk a közjót és félelmet keltsünk a többiekben..."

Nézzünk most egy csokornyit a legkegyetlenebb kínzások közül, sorrend nélkül!

Felnyársalás, karóba húzás

Évszázadokra visszatekintő büntetési módszer, melyet a világon mindenütt alkalmaztak az ókori görögöktől és kínaiaktól kezdve egészen a mai napig. Voltak büntetésmódok, amelyeket kifejezetten egy-egy bűnnek tartottak fenn, de ez általánosnak volt mondható. Leghírhedtebb művelője III. Vlad havasalföldi fejedelem volt, aki már életében elnyerte a Țepeș nevet, ami annyit tesz, nyársbahúzó. Róla mintázták Drakula gróf alakját (Drǎculea, a Vlad román megfelelője). Egyik legkedveltebb kínzási és kivégzési módszere volt a karóba húzás, uralma alatt még a legcsekélyebb tolvajlásért is ez járt, de kedvelte a megnyúzást és élve elégetést is. Egy legenda szerint egyszer vendégségbe hívta a szegényeket és koldusokat, majd megkérdezte őket, hogy meg akarnak-e szabadulni mindörökre a szegénységüktől. Amikor igennel feleltek, rájuk gyújtotta a termet.

A karóba húzás során általában egy földbe ásott, hegyes vagy tompa végű botra ültették az áldozatot, aki aztán saját súlyánál fogva felnyársalta magát. A legritkább esetben sikerült a kivégzés ilyen "művészien", mint a metszeten, a karó vége általában a mellkason keresztül került ismét napvilágra. 

Az ókori Kínában egy speciális módszerük volt erre: a bambusznyárs. Köztudott, hogy bambusz igen gyorsan nő, naponta átlagosan 25-30 cm-t, és erős, kemény növény. Az ott elterjedt változat szerint a növekedésben lévő bambusznád fölé kötözték az áldozatot, és megvárták, amíg a növény a végbélnyílásán keresztül "belenő".

 

Tűz általi halál

A középkori és kora újkori Európa kedvelt "boszorkánygyilkoló" módszere volt az élve elégetés, amely során a kikötözött ember köré máglyát építettek, és meggyújtották. De persze az ember nagyon kreatív élőlény, nem csak a szimpla máglyát használták, az i. e. 6. században, az ókori Görögországban Perillosz, egy tehetséges szobrász elkészítette a kegyetlen Phalarisz türannosz számára az első bronzbikát, egy hatalmas, üreges bikaalakot, amelybe egy felnőtt ember is befért. A bika belsejében egy különös kürtszerű szerkezet is helyet kapott. A lényege, hogy az áldozatot bezárták ebbe a bikába, majd alágyújtottak. A többit el tudjuk képzelni: az áldozat élve elégett, mégis elzárva a lángoktól, amelyek a gyors(abb) halált hozták volna. A sikolyai a kürtök hatására olyanok voltak, mintha a bika maga bőgne. A sors iróniája, hogy Perillosz lehetett az első áldozata saját találmányának (bár egyes feltételezések szerint nem égették halálra akkor, a türannosz csak később végzett vele.) Sokan vitatják, hogy egyáltalán létezett-e ez a kivégzési eszköz, vagy csak a történetek révén maradt ránk az emlékezete.

 

Előszeretettel alkalmazták az élve megfőzést is, amit alapvetően kétféle módon lehet véghezvinni: vagy forrásban lévő folyadékba dobják az embert, aki így viszonylag gyorsan meghal, vagy folyamatosan melegítik alatta, ami lassú és kínzó halálhoz vezet. Ez a folyadék nem csak víz, hanem bor, gyanta, olaj, vagy bármilyen folyékony anyag lehetett.

A tűz általi halál sajnos ma is elterjedt, Afrikában elsősorban a terrorszervezetek használják szívesen a mai módszert: egy autógumit megtöltenek benzinnel vagy gázolajjal, ráhúzzák az áldozatra, majd meggyújtják. Ez az ún. nyakláncolás vagy nyakláncozás.

 

Csonkítás, vágás, csonttörés

A történelem során tucatnyi kínzó és kínvallató eszközt találtak fel, de ezeket nem csak a kihallgatások során használták, elérve, hogy a szerencsétlen minden valaha elkövetett vagy csak képzelt bűnt bevalljon a fájdalomtól. Előszeretettel alkalmazták a különféle módszereket a nyilvános kivégzések során is. Az egyik legismertebb a kerékbetörés, amelynek során a halálra ítéltet egy hatalmas kerékhez, vagy gerendákhoz kötözték, és vagy egy másik kerékkel, vagy pöröllyel, botokkal szétzúzták a végtagjait, néha a mellkasát vagy fejét is. Ha ez utóbbi nem történt meg, volt rá példa, hogy a szerencsétlen még napokig élt törött végtagokkal, sorsára hagyva a keréken. Így végezték ki többek között Hórát és Kloskát az 1784-es erdélyi parasztfelkelés során.

Keleten elterjedt dolog volt az "ezer vágás halála", amely során ha nem is ezer, de több tucat vágást ejtettek karddal, vagy más alkalmas eszközzel a testen, esetleg arra kényszerítették a vádlottat, hogy kivont kardok között rohanjon át, amíg teljesen fel nem szabdalja magát. Szintén Kínában használták a szeletelést, amikor is szépen sorban "felvágták" az áldozatot, különféle testrészeitől megszabadítva, ügyelve rá, hogy minél tovább életben maradjon. A fenti képen egy 1910-ben ilyen módon kivégzett ember látható. Ezt a kivégzési módot 1905-ben betiltották ugyan, de bizonyos államellenes bűncselekmények, vagy gyilkosságok megtorlásaként a mai napig használhatják.
Persze nem csak arrafelé "halmozták az élvezeteket".
Egy általam kedvelt történelmi regénysorozatban a következő módon végeznek ki két embert:

– „Továbbá Gautier és Philippe d'Aunay urak, mivelhogy vétkeztek a becsület ellen, és hűbéri kötelezettséget megszegve házasságtörést követtek el felséges királyi személyekkel, kerékbe töretnek, elevenen megnyúzatnak, kiheréltetnek, lefejeztetnek és felakasztatnak a pontoise-i nyilvános vesztőhelyen, a mai napra virradó hajnalon. Így ítélt efelől a mi nagyon bölcs, nagyon hatalmas és nagyon szeretett felséges Király Urunk.”

De nem csak a regények élnek ezekkel az elmébe égő képekkel, a valóságban is sokszor megesett a fentihez hasonló kínzássorozat, mindez nyilvánosan, mindenféle korú néző előtt. Sőt, a hóhérok jól meggazdagodhattak "feketén" is: a kivégzettek testrészei és különféle szervei a nép számára sokat értek, sokan szerették volna megkaparintani a szerencsétlen kínhalált haltak részeit. Úgy tartották, hogy ezek segítenek betegségeken, vagy szerencsét hoznak, esetleg segítenek elkerülni az olyan bűnöket, amikért kivégezték a halálraítéltet. Az egyik legkelendőbb ilyen árucikk volt a nemi szerv, amiről azt hitték, ajzószerként funkcionál. 

Érdekes dolog ez a kivégzősdi, nagyon úgy tűnik, hogy ezek során az ember kétféle vágyát, fantáziáját és perverzióját élte ki egyszerre: a kínzást és a szexualitást. Egymástól különböző korokban és helyeken alakultak ki nagyon hasonló kínzási és kivégzési módok, amelyek sok esetben kapcsolódnak valami módon a nemi szervekhez, vagy a végbélbe hatoló tárgyakhoz. A herélés, nemi szervek csonkítása szinte mindennapos volt egy később kivégzett személynél, és aztán a legnagyobb fizetségeket ezekért a szervekért adták az emberek.

Júdásszék

Ez a kivégzési mód nagyon hasonlít a karóba húzásra, mégis külön részt érdemel: egy fából vagy fémből készített piramis alakú tárgy fölé szíjazták a vádlottat, majd a végbelénél ráültették az eszközre. Ezután kedvükre rázhatták, mozgathatták alatta, amíg a gravitáció hatására, akárcsak a karónál, bele nem halt a sérüléseibe. 

Ehhez kapcsolódik két közkeletű legenda is, egyik sem bizonyított: az egyik az, hogy a piramis alakja nem véletlen, az ókori egyiptomi kultúra megcsúfolására használták ezt a formát. Lehetséges, de szerintem nem kell ennyire mélyre hatolni. Valószínűbb, hogy kerestek egy könnyen elkészíthető, mégis nagy roncsolást végző formát, ami különbözik a klasszikus karóba húzástól, és ezt találták.
Egy másik ilyen legenda a lofat-lófasz kapcsolat. Ennek az alkalmatosságnak a másik neve lofat, és a történet szerint a "lófasz a seggedbe" kifejezés valójában azt jelenti: húzzanak a törökök erre az eszközre. Erre sincsen bizonyíték, és nem is szükséges így magyarázni a dolgot: a lofat a török nyelvben nem jelent semmi hasonlót, és nem maradt fenn semmi, csak néhány későbbi magyar irodalmi mű (regény és vers), ahol így nevezik az eszközt, majd Illyés adja neki ezt a magyarázatot. Ellentétben ott a ló szavunk, amelyet már az ómagyarban is használtak, és a "fasz", ami több írásban is felbukkan, mint férfi nemiszerv, már az 1300-as évekből. A ló elég elterjedt állat volt, és hát sokszor látni a méretes hímtagját, így nagyon könnyen megmagyarázható, mit is jelent a "lófasz a seggedbe" kifejezés: valószínűleg semmi többet, mint amit szó szerint mond.

Kettéfűrészelés

Ennek is van többféle változata, lehet keresztben, derékban, mellkasnál, de a legkegyetlenebb mód a következő volt:

A halálra ítéltet fejjel lefelé fellógatták, széttárt lábakkal, majd elkezdték hosszában fűrészelni. Persze nem valami gyors láncfűrésszel, ami másodpercek alatt végez vele, hiszen akkor még nem volt ilyen eszköz. Kételkedem benne, hogy használták volna, ha lett volna. Elvégre a sima egyszerű lefejezést évezredek óta alkalmazták, mégsem tették a különféle kegyetlen és brutális kivégzési módok helyett, az nem volt elég véres, nem szenvedett eleget az illető. De itt! Mivel a vér (ami nem távozott a vágás nyomán) a fejébe tolult, zavarba ejtően sokáig eszméleténél maradt a szerencsétlen: általában csak akkor szenderült jobblétre, amikor a fűrész már a mellkasánál járt. Kellemes halál lehetett, akárcsak a többi eddig felsorolt. De a következő sem jobb!

Madzagnyeletés

Talán az egyik legeszelősebb, legkegyetlenebb, legbetegebb kivégzési mód. Jellemzően az akkori hatalom elleni legsúlyosabb bűnösöket büntették így: az eretnekeket. Napokig éheztették az áldozatot, majd egy vékony, de erős madzagot, vagy valamiféle zsineget nyelettek vele, ami kellően hosszú volt. Türelmesen vártak, amíg a madzag vége felbukkan a szerencsétlen végbélnyílásánál, majd ennél fogva fejjel lefelé fellógatták. A többit elintézte a gravitáció, mint már oly sok esetben. 

 

Állatok általi megöletés

Mindig is előszeretettel használtak az emberek e célra állatokat, legyen szó a felnégyelésről, amely során lovakhoz kötözték a bűnöst a végtagjainál fogva, majd a négy égtáj felé elindították az állatokat, akár a krokodilokkal való megetetésről, a kígyóvermekről, amelyben kiéheztetett kígyók várták áldozatukat, vagy az ókori gladiátorjátékokról, amikor nagymacskákkal, medvékkel küzdöttek meg a harcosok. 

Ezek közül talán az egyik legkegyetlenebb, ha éheztetett patkányt tettek az áldozat hasfalához rögzített ketrecbe, amíg az állat kirágta magát onnan, átrágva a beleket. Állítólag olyan módszert is alkalmaztak, hogy egeret raktak valamilyen módon a halálraítélt végbeléhez, és tűzzel riogatták, amely nem látva más kiutat, a végbélen keresztül rágta át magát a beleken. 

A vasszűz

Sokan nem tudják, de ez a kegyetlen középkori kínzóeszköz valójában nem létezett, nem használták. A 18. században találták ki, pontosan azért, hogy bemutassák, hogy milyen kegyetlenek voltak az elődeink. Tényleg azok voltak, ahogy a később született elődeink, mi is, és az utódaink is. Egyszerűen ilyen az emberi természet. A jó mellett, ami kétségtelenül mindig is volt, mindenkiben, ott volt és ott lesz a rossz is. Mindig is voltak, akik segítették és mentették az épp üldözött embertársaikat, a bántalmazott állatokat, és olyanok is, akik üldözték és bántalmazták. De egy ember önmagában nem lehet jó és nem lehet rossz. Mindegy is, térjünk csak vissza a vasszűzre, mielőtt nagyon elkalandozunk!

Szóval: ezt az eszközt a középkorban és kora újkorban nem használták, nem ismerték. Kétségtelen, hogy használták volna, ha valaki lett volna olyan leleményes, és kitalálja korábban, de semmilyen feljegyzés és forrás nem utal arra, hogy egyáltalán létezett volna ez a kínzóeszköz. Viszont a mítosz megszületett és sikeressé vált: a vasszűz a mai napig az egyik legismertebb jelképe a kínzásoknak, kivégzéseknek. Hogy miért volt szükség rá? Nem tudom. Szerintem épp elég kegyetlen gyilkolási és gyötrési módszert találtak ki már enélkül is, sőt, voltak ennél - szerintem - rosszabbak is.

A mai módszerek

Természetesen nagyon sok kivégzési mód van, ami jórészt kimaradt, ilyen a keresztre feszítés, a lefejezés, a golyó általi halál, az ágyú elé kötözés, a megnyúzás, vagy a mindig is "divatos" méreg, esetleg a villamosszék. Amióta ember az ember, mindig is büntetett, hol valós, de sokszor kitalált bűnökért, sok esetben csak a kegyetlenségért. Ma is rengeteg államilag engedélyezett, vagy vallási okra visszavezethető kegyetlen kivégzési módszer van, és nagyon sok átalakult az idők során. Ilyen pl. a kolumbiai nyakkendő, ami régen az árulók büntetése volt, ma már jellemzően a maffiához és drogkartellekhez kapcsolható mód. 
Egy biztos: az ember abban a legkreatívabb, hogyan pusztítsa el embertársát a lehető legfájdalmasabb, legelrettentőbb módon. Ez is a történelmünk, a jellemünk, a múltunk és a jelenünk része.

Kövess minket Facebookon is!

Megint hazavárunk

 

Könyvajánló - Kun Árpád: Megint hazavárunk

Boldogan kijelenthetem, hogy van még potenciál a kortárs magyar szépirodalomban! Kun Árpád ismét bebizonyította, hogy bár létező jelenség, amit én is érzek a kortárs magyarral kapcsolatban, nem csak az van. De erről később!

A méltán elismert Boldog észak szerzője idén jelentkezett új könyvvel, aminek elbeszélőjét Kun Árpádnak hívják. Igen, pont úgy, ahogy az írót. Nem véletlen a névazonosság: ez félig egy önéletrajzi könyv is. Csapong a történetek között, elmeséli, hogyan törte el (szándékosan) az ujját katonakorában, hogy legyen egy hónap pihenője (amikor tanulhat a harmadik bölcsészkari felvételijére - sikerült neki), hogyan készült a vizsgájára, amikor az volt az álma, hogy Brüsszelbe költözik és az Európai Unió munkatársa lesz, hogyan szerezte meg a jogosítványát, és persze a szerelmeiről, gyerekeiről, szüleiről, az első farmerjéről is szó esik. De ezek a kis ugrálások időben és térben nem zavaróak, mert mégiscsak egy cél felé mutatnak: elmesélik egy kis család történetét, ahogy egy rozoga, használt Suzukival útnak indulnak az ismeretlen, boldog észak felé. 

„Hogy én mennyire vagyok boldog vagy boldogtalan, arra egy nagyon bonyolult választ fogok adni a készülő könyvemben”

- mondta Kun Árpád egy interjúban, még a könyv megírása előtt. És igen, ezt tette. Egy bonyolult, de mégis szép választ adott arra, hogy ő hogyan építette fel az életét, hogy hogy birkózott meg a bölcsészek mindennapi gondjaival, miért döntött úgy, hogy északra költözik, Norvégiába. Egy igazi élet tárul a szemünk elé a regény lapjain át, olyan kis titkokkal, történetekkel és nyíltsággal, ami nem megszokott. A könyvbéli Kun Árpád jó magyar szokás szerint elmeséli, hogyan használja ki a francia szociális hálót, elhitetve velük, hogy ott él Franciaországban, pedig csak félévente utazik ki az Orient Expresszen - természetesen nem érvényes jeggyel, és hasonló aprónak tűnő bűnök vannak a számláján. De mégis, végül boldog révbe ér Kun Árpád. Mármint a regényhős. És valószínűleg az igazi is.

A magyar kortárs piacon igazi felüdülés volt számomra ez a könyv, pedig szokásomhoz híven féltem tőle. De ez nem szenved a szokásos betegségben: az a bajom a kortárs magyarral, hogy általában túlságosan magasirodalom akar lenni, világot akar megváltani, bebizonyítani a hatalmas művészi elhivatottságát, és természetesen ha valakinek ez a görcsös, izzadságszagú próbálkozás nem jön át, akkor ő a kultúrbunkó, aki nem érti a magas művészetet. Nos, könnyen lehet, hogy így van. Kedves szerkesztőtársam mondta azt, hogy a magas művészetért szenvedni kell. Talán pont ez a baj, akar a fene szenvedni, miközben egy könyvet olvas, vagy egy festményt akar megérteni a kultúrafogyasztó. És nagyon sokszor az alapvetően érdekes alapsztorit jól elrontják mindenféle művészi eszközzel, pl. központozás hiányával, vagy kilométeres mondatokkal. Na ez a könyv nem esik ezekbe a hibákba. Letisztult és világos, nem akar görcsösen szép lenni, sőt, pont hogy rendkívül szabadon mesél, és épp ez az, ami széppé teszi. Ugrál időben és térben, de nem zavaró módon, minden esetben van kapcsolat a kis apró-cseprő történetszálak között, aminek a végén kirajzolódik egy életút. Jó könyv volt ez, és várom Kun Árpád többi írását is!

A kötetet a Magvető Kiadó jóvoltából olvashattam. Ha érdekel téged is, kattints a borítóra!

Ha tetszett, kövess minket Facebookon is!

Harcban élünk, harcban halunk

 

Könyvajánló - Harlan Coben: Nem versz át

Megölték a férjed. Valaki a Central Parkban hidegvérrel lelőtte. Pár nappal később a bébimonitorod, amit a barátnődtől kaptál, rögzíti, amint a férjed a kétéves kislányoddal játszik. Aztán kiderül, hogy ugyanazzal a fegyverrel ölték meg, mint a nővéredet. Már ha tényleg halott.

"Csupán kétféle eseményen kell sorban fogadni mások hozzánk intézett szavait: esküvőn és temetésen."

Rögtön az elején Maya Stern ebben a helyzetben találja magát. Persze az ő múltja is tartogat sötét titkokat: katona volt, aki Közel-Keleten szolgált mint helikopter-pilóta. De leszerelt. Nem önszántából, zsarolás miatt. Corey, a leleplező megkaparintotta a videót és hangfelvételt arról a bevetésről, amely során civilek haltak meg, köztük egy kisgyerek. A videó nagy visszhangot váltott ki, de a hangfelvétel sosem került nyilvánosság elé. Vajon miért? 
Időközben Maya megismerkedett Joe Burkettel, a gazdag család fiával. Nem tervezett komoly kapcsolatot, sosem tervezett azt, a háború, a poszttraumás stressz és a saját személyisége sosem illett ebbe a világba. Sosem illett a boldog, igazi amerikai álomképbe, ahol családi napokat tartanak, ahol a gyerekek együtt játszanak és sportolnak. Ő katona volt, a háború poklát átélő katona, aki csak a határvonalról figyelt és őrködött mindig. De Joe-val másképp alakultak a dolgok, Maya terhes lett, majd hozzáment a férfihez, és megszületett Lily, a kislányuk. De a leszerelt katonát szinte kísérti a halál: történetünk kezdetén a férje hal meg, fél évvel korábban megkínozzák és megölik a nővérét. Kiderül, hogy ugyanazzal a fegyverrel ölték meg mindkettejüket, tehát van összefüggés a haláluk között. De mi köze ehhez az egészhez a csaló gyógyszeripari vállalkozást vezető Burkett családnak? Mi köze hozzá Andrew Burkettnek, Joe fivérének 17 évvel korábbi halálának?

"Mert az emberek nem képesek önmagukat rendszabályozni, amint hatalomról és pénzről van szó. Ilyen az emberi természet. Eltorzítjuk az igazságot, hogy az megfeleljen a saját érdekeinknek."

Ne aggódjatok, a könyv végére kiderül minden!

Nagyjából 10 éve vettem először a kezembe Cobent. A mai napig az egyik kedvencem az a regénye - Az ördög játszótere -, és ha valaki kérdezi, akkor a krimi műfajában őt jelölöm meg kedvenc szerzőmként. Nem olvastam még minden könyvét, de csalódást még nem okozott. Ezért is örültem nagyon, amikor a Jaffa Kiadó havi kiajánlójában megláttam ezt a könyvet - máris lecsaptam rá! Köszönöm a lehetőséget!

Kicsit utánaolvastam a véleményeknek, és nem értek velük maradéktalanul egyet. Szerintem ez egy jó könyv - nekem jobban tetszik, mint pl. Myron Bolitar sorozata, bár ez azért is lehet, mert valamiért nekem Myron nem valami szimpatikus. Nálam simán a jobb Cobenek közé tartozik ez a regény, és egy szerintem fontos témát is érint: a poszttraumás stressz szindrómát. Tényleg nehéz elképzelni, hogy egy éles bevetésen, háborúban harcoló katona mit él át. Hogyan tud utána visszailleszkedni a társadalomba, tud-e egyáltalán?

Továbbá a regény olvasása közben hátralapoztam, és elolvastam a köszönetnyilvánítást. Nem tudom, miért, valahogy mondat közben egyszer csak késztetést éreztem rá. Felsorolt egy rakás nevet, ami ismerősnek tűnt: nahát, ez a nyomozó! Jé, így hívják Joe volt iskolatársát! Ó, hát ő meg Maya legjobb barátnője! Mi ez? Aztán végigolvastam. Egy olyan nagyon szimpatikus kezdeményezést találtam, ami számomra teljesen új volt - de bevallom, a köszönetnyilvánításokat a legritkább esetben olvasom el, szóval simán lehet, hogy ez csak nekem volt új. Harlan Coben egy rendkívül sikeres szerző, sokan szeretik-olvassák-várják a regényeit. Indított - nem tudom, mikor, nem néztem utána - egy olyan kezdeményezést, hogy amennyiben az általa kiválasztott alapítványokat, szervezeteket, kórházakat, stb. támogatjuk egy nagyobb összeggel, a nevünk belekerül valamelyik regényébe. Gondolom, a támogatás mértékétől is függ, hogy mennyire fontos vagy épp mellékszereplő lesz az illetőről elnevezett karakter. Mekkora ötlet! És nagyon szimpatikus húzás.

Egyébként Cobent én nem is nevezném krimiírónak. Nem az a klasszikus. Csavaros, ötletes, okosan felépített történeteket mesél el, amiben igen, meghal, eltűnik valaki. Mitől lesz krimi egy krimi? Fogalmam sincs. Ahogy arról sem, mitől lesz szépirodalom a szépirodalom. Egyszerűen csak olvasok. És ez egy jó könyv volt.

Ha érdekel a könyv, kattints a borítóra!

Ha tetszett, kövess minket Facebookon is!

Jegesmedvék: a hosszútávúszás királyai

November közepe óta már látható a Nyíregyházi Állatparkban Fiete, a fiatal hím jegesmedve. A kétéves "apróság" jelenleg 250 kg-ot nyom, és azért bátorkodtam az apróság jelzőt használni, mert egy kifejlett felnőtt egyed elérheti a 8 mázsás súlyt is.

Egy kis bemutatkozó videó Fiete-ről:

 Ahogy egyre gyakoribbá válnak a hajnali fagypont alatti hőmérsékletek, gyakrabban irigylem az északi-sarki állatokat, akiknek meg sem kottyan ez az időjárás. De ezek a gondolatok csak percekig tartanak, mert utána mindig ráébredek, hogy egy szép, okos, erős, de sajnos veszélyeztetett fajról beszélek, mely 2008 óta tartozik a veszélyeztetett fajokra vonatkozó amerikai törvény oltalma alá.

Több tanulmány született az elmúlt években arról, hogyan változnak a szokásaik az északi-sarkot sújtó felmelegedés miatt. Az amerikai földtani intézet (U.S. Geological Survey - USGS) egyik tanulmányában vizsgálták az úszási szokásaikat. 2004 és 2009 között 52 jegesmedvét figyeltek meg a Beaufort-tenger déli részén, Alaszka partjainál. Egyre jelentősebb a nyári tengeri jégolvadás, így egyre hosszabb távolságokat kell megtenniük az élelemért.

Globális helymeghatározó rendszert erősítettek az állatok nyakörvére, így nyomon követhették folyamatosan a mozgásukat. Volt olyan jegesmedve, aki 354 km-t úszott nyílt vízen. Ez kiugró eredmény, az ötven leghosszabb táv átlaga 155 km volt. (Ebbe még mindig bőven beleférne egy Balaton hosszában oda-vissza, ijesztő táv.)

Mivel korábban a technológia még nem volt meg, hogy ezt mérni tudják, ezért csak találgatni tudnak a tudósok, hogy ez új keletű szokás avagy sem. Azt gyanítják, hogy a nagy mértékű olvadás előtt nem volt rá szükségük, hogy ennyit ússzanak, hiszen a jégtáblákon volt idejük megpihenni. Azóta viszont fontos túlélési stratégiává vált a hosszútávúszás, de nagyon erőt próbáló feladat, ezért féltik az állatokat.

Ami ennél ijesztőbb és szomorúbb hír, hogy ugyanott vizsgálták a populáció változását is 2004 és 2010 között. A megjelölt 1600 jegesmedve közül csak 900 élte meg a 2010-es évet. Egyre élhetetlenebbé válik a régió és sajnos míg a kifejlett egyedek egy kicsit jobban bírják a változást, a bocsok jelentős része elpusztul. Egy három éves periódusban 80 bocsot figyeltek, melyek közül kettőnek sikerült a túlélés. 

A csökkenő jégtáblák miatt a fókák, a mackók fő táplálékai már nem tudnak a régióban élni. Ezért is fontos a fajfenntartásért az a nemzetközi tenyészprogram, amelynek a keretében Fiete idekerült. Reméljük nem veszít el a világ egy szép nagyragadozót.

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Adj színt a világnak!

 

Könyvajánló - Kalandos úti célok (felnőtt színező)

A felnőttek rájöttek, hogy nem csak jó móka a színezés, de hasznos és megnyugtató kikapcsolódás is. Az első nagy sikert a gyönyörű, aprólékos képeivel kétségtelenül Johanna Basford skót grafikus érte el, amikor 2013-ban megjelent az első felnőtt színezője. Azóta nincs megállás, könyvek, filmek, sorozatok mellé jelenik meg színező, mint Harry Potter, Narnia, vagy épp a Trónok harca, gyönyörű mandala-szerű rajzok látnak napvilágot, és végtelen lehetőség áll előttünk az alkotásra: lehet filccel, tűfilccel vagy ceruzával, krétával is színezni.

Az Alexandra Kiadó jelentkezett egy ötletes saját sorozattal a közelmúltban: nyolc különböző témára épülő színezőkönyv, mindegyikben kétszer szerepel ugyanaz a rajz, így lehetőség van a többféle elkészítésre. A lapok perforáltak, és gyönyörű képeslappá alakíthatóak át. A kiadó jóvoltából kipróbálhattam az egyiket: választásom a Kalandos úti célok c. színezőre esett.

Kezdetleges kis színezésem :)

A színezés során csak ceruzát használtam, összesen háromféle márkát. Két kedvencem van: a Maped Colorpeps és a Faber Castell, mindkettő nálam garancia a minőségre. Ezeken kívül a Herlitz készletét használtam még, néhány olyan szín miatt, ami nem volt a másik kettőben nekem (pl. arany). Mivel én inkább festeni szoktam, mint rajzolni/színezni, az volt a tervem, hogy egy képet ki is festek, festékkel jobban bánok, és jobban is szeretem, mint a ceruzát. De a rajzok annyira aprólékosak, hogy a 000-ás ecsetemmel és a remegő kezemmel (igen, mindig akkor remeg, amikor a legapróbb és legpontosabb dolgot kéne festenem, pl. szemet, vagy ilyesmi) esélyem sem volt. :)
A legfárasztóbb az állandó hegyezés volt, de a színezés is igénybe vette az ízületeimet (és a türelmemet) rendesen. Bizony az alkotás folyamata nem csak nyugtató és stresszoldó hatású, hanem rendkívül idegesítő is tud lenni néha. :)

Egyébként tetszetős rajzok, de egy bajom van velük, ami leginkább színezés közben jön már elő: itt-ott elnagyoltak, mintha a rajzoló elvesztette volna a lendületét és érdeklődését. Ez megfigyelhető pl. a központi épület egyik oldalán, ami gyönyörűen kidolgozott, erkélyek és tartópillérek, ablakok és sötétítők, míg ugyanazon épület másik felén csak néhány randomnak ható ablaknyílás található. 

Ha valaki szeret színezni, annak tökéletes ajándék, és karácsony közeledtével ily módon a saját készítésű képeslap sem elhanyagolható, megtalálhatja a számítását a nyolcféle színező között az is, aki utazni szeret, vagy épp az állatokat, növényeket, kerteket részesíti előnyben. 

A színezőt az Alexandra Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk.

Sully - Csoda a Hudson folyón

2009. január 15-én a Hudson folyón egy új hős született. Nem más, mint Chesley B. Sullenberger, azaz Sully, egy Airbus 57 éves kapitánya, aki 155 ember életét mentette meg. Most, 2016-ban Tom Hanks címszereplésével egy mozifilm készült az esetből, és megjelent hazánkban is Sully kapitány könyve. Milyen lett a könyv, és milyen a film?

Ahol a mágia életre kel...

Mesébe illő kastélyok, várak, erődök a világ minden tájáról

Amikor az ember azt a szót hallja, hogy kastély garantáltan felcsillan a szeme. Rengeteg oka van, amiért szerethetjük őket. Eszünkbe jutnak gyermekkorunk kedvenc meséi, amelyek mitikus világokba repítettek minket, a torony, ahonnan a sárkány elől királylányt mentettek, vagy ahol a Gyűrűk ura hősei élték át izgalmas kalandjaikat. Persze, ne feledjük a rémtörténeteket sem, a kísértet járta kastélyokról vagy Drakula, a hírhedt vámpír mítoszairól sem! Amikor ránézünk ezekre az impozáns, hatalmas épületekre, tudjuk, hogy legtöbbnek viharos történelme van, de tornyaik mégis rendíthetetlenül magasodnak az ég felé. Erőt, tiszteletet sugároznak, és szinte egytől egyig mind festői környezetben találhatóak. Lehet hát őket nem szeretni?

1. Hohenzollern-kastély, Németország

Mondhatnánk, hogy a legek birodalma. Miért? Európa egyik legöregebb, legnagyszerűbb és legnépszerűbb vára. Ránézel és mintha tündérek birodalmába csöppentél volna! Amikor felérsz a 855 méter magas Hohenzollern-hegy tetejére, hogy közelebbről szemügyre vehesd ezt a mesebeli várat nem tudod eldönteni, hogy a kilátásban gyönyörködj vagy a kastélyon legeltesd a szemed.

2. Bran kastély, Románia

Kicsit ijesztőbb vizekre evezünk Bran várkastélyával, ugyanis azt rebesgetik, hogy Drakula gróf (Vlad Tepes) itt élt a 15. században. Erdély leghíresebb és talán egyik legszebb kastélya a törcsvári Drakula kastély múzeumként üzemel, érdemes ellátogatni ide. De számos félelmetes elemet is tartalmaz, ijesztő fafaragások tarkítják, ráadásul úgy tartják kísértet lakta hely...

3. Casa Loma (Hegyi Ház), Kanada

Ezt a remek kastély egy üzletembernek köszönheti a világ, aki a 20. század elején úgy döntött beteljesíti gyermekkori álmát és egy csodás kastélyt építtet magának Toronto északi csücskében. És milyen jól tette! De mi tette igazán ismertté ezt a varázslatos épületet? A 98 szobája, a titkos átjárók, a hatalmas kert? Ez is közrejátszott, de Hollywood segített igazán. Helyszíne volt a méltán híres X-Men és Chicago című film egyes jeleneteinek is.

4. De Haar-kastély, Hollandia

A hamisítatlan középkori erőd! Miért? Tornyok, bástyák, várárok, felvonóhíd, hatalmas kapuk és szinte a szemünk előtt elevenedik meg a történelem! Persze, ahhoz, hogy igazi mesebeli kastélyok között említhessük elengedhetetlen a hatalmas park, a romantikus sétányok, a tavak és a rózsakert. Az Utrechtben található gyöngyszem Hollandia legnagyobb kastélya, mely már a 14. század óta az ország egyik ékessége.

5. Guaita Erőd, San Marino

A Guaita hegycsúcson található erőd a magasból óvja San Marino városát. Erőt sugároz a látvány, az erős falak, a tornyok. Nem is meglepő hát, hogy a 11. században, épülése után börtönként szolgált. Az erőd tornyai San Marino nemzeti zászlaján és címerén is láthatóak, ennek a mikroállamnak a jelképe.

6. Howard kastély, Anglia

Külsőre egyértelműen kastély, melyet mesés kert és hatalmas park vesz körül. Miután bepillantunk a kulisszák mögé rájövünk, hogy ez nem is egyszerű kastély, hanem egy gazdag és befolyásos család magánrezidenciájára bukkanunk. A Howard család már több mint 300 éve lakja Nagy-Britannia legnagyobb lakóépületét. Ha azok a falak beszélni tudnának...

7. Himeji kastély, Japán

Himeji Kastély, másik nevén Fehér Kócsag Vár, amely nevet lenyűgöző fehér külseje ihlette. Nemcsak külseje miatt különleges, igazi túlélő. Japánban rengeteg várat találunk, és itt ne csak pár tucatra gondoljatok, hanem százas nagyságrendekre, de ami igazán különlegessé teszi Himejit, hogy egy a 12 vár közül, amely még eredeti pompájában ragyog a 15. század óta. Némi renováláson azért átesett, de nem kellett az évek során újjá építeni. Nemcsak monumentális, de veszélyes is. Labirintusrendszere csapdákkal, zsákutcákkal tarkított.

8. Segoviai Alcázar, Spanyolország

Spanyolországban nem könnyű kastélyként kiemelkedni a tömegből Mit értek ezalatt? A 2500 várat, amely az országot színesíti. Ennek a Segoviaban található szépségnek mégis sikerült. Hajóorr alakú formája különleges kastéllyá teszik, de nemcsak impozáns külsejével csábít, gazdag történelmi múlttal is rendelkezik, több spanyol király tette tiszteletét e falak között. És szépsége mellett a filmipar sem tudott elmenni szó nélkül (vagy inkább rajz nélkül?), alakja számos Walt Disney kastély ihletője volt.  

9. Bledi vár, Szlovénia

Ha még nem jártál itt, mielőtt sort kell rá kerítened! Ámulatba ejtő festői környezet veszi körül. Ha felmész a várkastélyba csodálatos kilátás tárul eléd a Bledi-tóra a szigettel, Bledre és környékére. A várban múzeum vár, ahol a kiállításon keresztül megismerheted a kastély 1000 éves történelmét.

10. Vajdahunyad vár

A vár különlegessége, melyet kevesen tudnak, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségre készült Alpár Ignác tervei alapján az első vár. A célja az volt, hogy bemutassa ezer év magyar építészetét, emiatt a várban megtalálható a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk is egy tökéletes stíluskeveredésben. És hogy értettem azt, hogy az első vár? Mivel ideiglenesnek szánták, fából készült, de annyira népszerűvé vált, hogy 1908-ban megépítették kőből és téglából a fából készült elődje helyére, és ez a mesés épület áll még mindig a Városligeti-tó mesterséges szigetén.

+1 Elsa szikrázó jégkastélya

És ha már mesebeli kastélyokról beszélünk, úgy illő, hogy egy igazi tél szülte gyönyörűséggel zárjuk a sort, mely a Jégvarázs című animációs film főhősének fantáziáját és keze munkáját dicséri.

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!