Kultúrpara

2017. február 15., szerda

Csak meg ne őrülj!

 

Társasjátékok világa: Mansions of Madness: Second Edition

"Hátborzongató szörnyek és kísértetek lapulnak a földeken, síroknál, iskolákban, templomokban és Arkham elhagyatott épületeiben Massachusettsben. Néhányan közülük sötét összeesküvést szőnek míg mások szerencsétlen áldozataikra lesnek, hogy felfalják vagy az őrületbe kergessék őket. Egy maroknyi bátor ügynökön múlik hogy felfedezzék az átkozott helyeket és lerántsák a leplet erről a túlvilági összeesküvésről, megmentve a várost a pusztulástól."

Ahogy ebben a posztban már szó volt róla, idén ismét elkezdtünk "aktívabban" társasjátékozni. Ennek örömére eldöntöttük, hogy bővítjük társasjáték-gyűjteményünket egy újabb darabbal, az alábbi kritériumok alapján:
- nem kerül többe 15 ezernél (oké, ha van egy, ami mindkettőnknek tetszik, 16-17 még belefér)
- nem Arkham világában játszódik (mivel megvan az Arkham Horror, és ritkán játszottunk vele előtte - nem miattam
- mindkettőnknek tetszik

Na igen, itt már akadtak problémák. Minthogy alapvetően épp annyira hasonlít az ízlésünk, amennyire könnyű összekeverni egy elefántot egy varjúval, 3 hétig tartott, hogy meg tudjunk egyezni valamiben. Végül már minden reményt feladva elmentünk a Szellemlovasba, nézegettük a bontott játékokat. Ott voltunk már egy ideje, amikor mondtam, hogy adja már ide azt a szép nagy darabot, nézzük meg, mi az. Megnéztük. Következő héten megvettük. Mindössze kétszer annyiba került, mint a kitűzött összeg, ráadásul Arkham világában játszódik. De már örültünk, hogy végre találtunk egyetlen egyet, ami mindkettőnknek tetszett. 

Ez a játék különleges, mivel szintén kooperatív, akárcsak az Arkham Horror, de itt a játékot, az ellenfelet egy applikáció irányítja. 

 Aztán elkezdtünk játszani. Nagyon kemény ez a játék, meggyőződésem, hogy nagyjából csodával határos mértékű szerencse szükségeltetik hozzá, hogy elsőre, random kiválasztott karakterekkel nyerjünk. Eddig még a kb. 20 játékból alig párat nyertünk meg, azt is úgy, hogy zsinórban 2-3-szor lejátszottuk ugyanazt a pályát (élesen emlékezve ugye arra, hogy melyik pont alatt mi van, mi fontos, mi csak elterelés, milyen próbákat kér legtöbbször - eszerint kiválasztva a nyomozókat is). Vettünk már egy Steamen elérhető új kalandot is hozzá, illetve egy dobozos kiegészítőt is.

A hétvégi játék során, amikor eldöntöttük, hogy dokumentáljuk a játékot, a számunkra elérhető 7 kaland közül azt választottuk, amelyikkel legelsőnek is játszottunk a játék megvásárlása után: Escape from Innsmouth címűt. Igen, itt nem kell gyilkosságokat meg fura rítusokat felderíteni: itt egyszerűen el kell menekülni. Talán harmadjára vettük elő ezt a kalandot, első két alkalommal nem sikerült elmenekülni, de lássuk, hátha most!

A nyomozókat véletlenszerűen választottuk, így lett párom Rita Young irányítója, aki inkább atletikus testalkatú, semmint a tudás embere, különlegessége, hogy egy körben kettő helyett hármat léphet - ő, vagy egy hatósugarában lévő társa. 

Az én nyomozóm pedig Minh Thi Phan lett, a kis ázsiai könyvmoly, különleges képessége pedig elég hasznos tud lenni: ő, vagy a hatósugarában lévő másik nyomozó egy kockát újradobhat bármilyen próbája során.

A játékot egy kicsi hotelszobában kezdjük, és rögtön az első kör után ránk akarja törni az ajtót egy Deep One Hybrid. Szerencsére emlékszünk annyira az előző játékokból, hogy nem is érdemes kifelé indulni, a lény felé, jöjjön csak utánunk ő. Jön is, némi küszködés árán le is győztük, és kaptunk tőle egy tárgyat, a Cult Sigilt. Ezután kicsit elszerencsétlenkedtünk két ránk támadó lénnyel, Rita a folyosón egy Thrallal küzd, aki a dobozos kiegészítő, a Beyond the Threshold új szörnye, Minh Thi Phan pedig egy szobával arrébb beszélgetésbe elegyedik egy nővel. Sajnos rossz kérdést tett fel, amiből a nő egyből levonta a következtetést, miszerint ő nem a szekta tagja, szóval átváltozott Cultisttá és meg is támadta. Három körbe telt, hogy legyőzzük őket, olyan szerencsétlenül dobtunk, és már itt sejtettük, hogy túl sokat tököltünk velük, nem fogjuk tudni befejezni. 

Hogy is működik a harc a Mansion of Madness: Second Edition világában?

Ahogy látható, a karakterek hatféle értékkel rendelkeznek, ezek közül egyik sem kevesebb senkinél kettőnél, és nem több ötnél. A játékban öt nyolcoldalú dobókocka van, amin van három csillag, két nagyító és három üres oldal. Annyi kockával dobunk a harc során (és minden próba során), amennyi az adott érték, amire dobni kell. Ezeket módosíthatják tárgyak, fegyverek, egyebek, ahogy tárgyak segítségével van lehetőségünk egy vagy akár minden kockát újradobni bizonyos fajta próbákhoz. A csillag a siker, ha eléri vagy meghaladja a célszámot, a próba sikerült, vagy meg tudtuk sebezni az ellenfelet. A játék során beszélgetésekkel nyomokat lehet gyűjteni, ezeket fel tudjuk használni, ha a kockával nyomot dobunk: a nyomért cserébe sikernek számít az is. Ha üres oldalt dobunk, nincs mit tenni, csak ha tárgy vagy képesség miatt újra dobhatunk. 

A játékban többféle fegyver létezik, nehézfegyver, szúrófegyver, lőfegyver, varázslat, puszta kéz... mindegyikhez más próba kell, a nehézfegyverhez pl. jellemzően strength, de nem mindig, van, amikor observation vagy agility. Szúrófegyverhez általában agility, de néha más, varázslathoz legtöbbször lore, de néha más, szóval a fegyver és támadási mód kiválasztásánál érdemes szem előtt tartani ezt. Persze nincs kőbe vésve, csak nagyobb az esély egy-egy fajta fegyvernél egy-egy fajta próbára.

Ha a próba sikerült, megdobtuk a célszámot, akkor sebzünk. Vagy csak annyit, amennyi a fegyver/varázslat sebzése, vagy annyit amennyi sikert dobtunk plusz a fegyver/varázslat sebzése. 

Szóval nagy nehezen legyőztük az ellenfeleket, így én beszéltem a kis csónak kapitányával, aki elvinne minket a lázongó városból, ahol az életünkre akarnak törni, csak keressük meg neki Craven ügynököt. Közben a csőcselék az utcákon jár körbe-körbe, a tengerpartra érve megidéznek egy szörnyet, aki ránk tör, jön egy másik is, merő menekülés az életünk. Amikor a csőcselék még egyszer körbeér, fel is gyújtják a házat, szóval vigyáznunk kell, merre megyünk. Közben a könyvtárban találunk egy puzzle-t is. Hatalmas nagy pozitívumot jelentenek számomra a játékban ezek a puzzle-k, ötletesek, szépek. Jellemzően observation próba kell hozzájuk, a fenti és lenti képeken láthatóak a játék során felbukkanó puzzle-k. A fenti egy sima tologatós játék, a színes követ kell a kijárathoz tolni, ez 5 lépésből érhető el. Minh Thi Phan observation értéke 4, viszont volt nála egy zsebóra, ami plusz egy lépést ad a puzzle-khöz, így egy kör alatt meg is lett. A lentinél pedig a teljes képet kell kirakni, ha jól emlékszem, ez két kör alatt, 8 lépésből sikerült.

Amíg Minh Thi Phan a rejtvényekkel küszködik, addig Rita tartja a frontot, harcol egy igen erős ellenféllel, Child of Dagonnal, amibe bele is őrül. A játékban az őrület akkor történik meg, amikor a játékosnak az elmepontjával megegyező számú horrorkártyája van. Ekkor minden horrorkártyát el kell dobni, és húzni egy őrület kártyát. Ennek néha nincs semmi hatása, máskor csak valami különleges dolog fennállása esetén nyerhet az adott nyomozó. Lehet piromániás, vagyis ő csak akkor nyer, ha legalább 6 mező ég a pályán, lehet önfeláldozó, vagyis csak akkor nyer, ha ő meghal, de éppen kleptomániássá is válhat, amikor a vele egy mezőn tartózkodó társaitól random ellop valamit. Ha az őrület után még egyszer összegyűlik az elmepontjával megegyező számú horrorkártya, akkor meghal a játékos. 

Végül nagy nehezen legyőztük Dagon gyermekét, és már sejtettük is, hogy mit kell csinálni, de nem volt elég idő: a következő körben a csőcselék lerombolta a dokkokat, menekülésünk egyetlen útvonalát, így vesztettünk.

Összesítés a játékról

Ez egy elég drága játék, de ötletes is, annak ellenére nem bántam meg, hogy ezt választottuk, hogy van bajom a játékkal bőven. Nézzük először a pozitívumokat:

- szép. Oké, lehet, hogy ez nem akkora szempont, de azért valljuk be, valamennyire mégis az. Fantasy Flight Games, minőségi és szép
- sokrétű. Tényleg az, de mivel a játék irányítását kvázi átadták az appnak, egyszerűbb használni, mint az első kiadást, ahol bizony egy külön játékmesterre is szükség volt
- a sebződés és az elmepontok veszítése ötletes, egyedi megoldású. Nézzük ezt egy kicsit bővebben! Minden karakternek van x életpontja és x elmepontja, a kettő összege 14 mindenkinél, de a számok eltérőek. Itt viszont olyan megoldás van, amivel én még nem találkoztam máshol, és nagyon tetszik: ha sérülünk nem jelzőt kapunk/dobunk el, hanem kártyát húzunk és fordítunk meg vagy tartjuk lefelé fordítva. Mindegyik más: sima kicsi sérülés, aminek nincs következménye, csak le kell fordítani. Törött kéz, törött láb, amit arccal felfelé kell tartani, és van hatása: kevesebb tárgyunk lehet, kevesebbet léphetünk, stb. Fejsérülés, aminek következtében valamilyen állapotkártyát kell húzni: leütöttek, vagy zavartak leszünk. Ugyanez a metódus a horrorkártyáknál is.
- a tábla változékony. Az app mondja meg, melyik ajtó mögé milyen helyiség való, de van többféle hall, könyvtár, szoba, stb. Így az ugyanannál a kalandnál sem egyforma a pálya, amin játszunk. Volt rá példa, hogy elég hamar kikaptunk, meg akartuk próbálni megint. A pályaelemeket nem akartuk leszedni, ennyivel is könnyítve a dolgunkat, de aztán kiderült, hogy muszáj, mert már egész más elemek kerülnek oda. 
- a történetek érdekesek, jól felépítettek
- a puzzle-k ötletesek, három vagy négyféle van, azok közül a kódfejtős a kedvencem, ami olyasmi, mint az a rendkívül idegesítő játék, a Színözön. Négy alakzatot vagy számot kell a gép által gondolt sorrendbe rakni, a próbálkozásnál jelzi, hogy mennyi van jó helyen és mennyi szerepel a kódsorban. Volt, hogy elsőre beletrafáltam, máskor meg annyira belezavarodtam, hogy 3 kör és 15 próbálkozás nem volt rá elég :)
- vannak bábuk! Oké, persze ezek miatt kerül a játék 30 ezerbe, és nem csak 22-be mondjuk, de akkor is :) Festhető, szépen kidolgozott figurák, tervezzük is, hogy befestjük majd őket. 

Nézzük akkor a negatívumokat, mert az is akad sajnos.

- túlárazott egy cseppet. Szép és igényes és ötletes, ráadásul úgy rakták össze, hogy élvezd, de hiányérzeted legyen és vegyél kiegészítőket, hátha az kielégíti. Nem fogja! Ettől függetlenül tervezünk még kiegészítőt venni :)
- nem használták ki kellőképpen az applikáció adta lehetőségeket. A játékok sokkal inkább lehetnének véletlenszerűek, de azon túl, hogy a pálya változik, más nem. Így ha egyszer játszottál egy kalanddal, már tudod, mit kell tenned, hogy nyerj. Persze ettől még nem fogsz nyerni, mert:
- túl nehéz. Tényleg az, kizártnak tartom, hogy egy sosemlátott kalandot két random nyomozóval megnyersz.
- néhol kiegyensúlyozatlan. Ott van az egyik karakter, Carson Sinclair, akinek az a különleges képessége, hogy egy körben egy cselekvés helyett kettőt csinálhat. Alapvetően egy játékos egy körben kettőt léphet és egyet cselekedhet, vagy hármat léphet, de nem cselekedhet. Carson kettőt cselekedhet, és az értékei is igen jók. Azon kevés alkalmakkor, amikor nyertünk, töviről hegyire ismertük a pályát, tudtuk, mit kell csinálni, és legalább egyikünk Carsonnal volt. És így is csak épphogy sikerült, utolsó körökben. Mivel ez a játék időre megy, az idő előrehaladtával egyre durvább dolgok történnek, vagy valamit meg kell akadályozni, lekörözhetetlen előnye van Carsonnak a többivel szemben. És még vele is közel lehetetlen nyerni!

Egyébként jó játék, ahogy mondtam, nem bántam meg a legkevésbé sem, bár picit kezdek morcos lenni rá :) Most már kell pár hét szünet, mielőtt elővesszük ismét.

Ha pontozni kell, akkor 8,9-nél többet nem kap a 10-ből.

Kövess minket Facebookon!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése