Mert festeni jobb!

Ma ha bemegyünk egy átlagos könyvesboltba, már egy egész polcnyi különböző felnőtt színező vár minket. Vannak ott mandalák, könyves-filmes színezőkönyvek (bevallom őszintén, hogy az összes Harry Potteres és a Legendás állatokos színező megvan. Természetesen egyelőre színek nélkül...), városképek, és már nem csak sima könyvek közül választhatunk: több színezhető képeslapos könyv is jelent meg.

Valami ilyesmi az itt már bemutatott sorozat is az Alexandra Kiadótól: minden könyvecskében 10 rajz, mindegyikből kettő, perforált, képeslappá, üdvözlőlappá alakítható. A kiadó jóvoltából a birtokomba került még egy, a Lenyűgöző városok című. Ahogy az előző posztban már utaltam rá: a színezés NEM megnyugtatóan hat rám. A legkevésbé sem... görcs áll a csuklómba, az aprólékos rajzok miatt 3 percenként hegyezni kell, és közben odafigyelni arra is, hogy lehetőleg nagyjából egyenletes legyen a színezés, ne legyen itt-ott erősebb, ne látszódjon a vonalak iránya. Mi ebben a megnyugtató bárki számára? Halvány lila elképzelésem nincs róla...

Viszont mivel festeni szeretek, mindegy mivel és mindegy mire, van egy rakás festékem is (pár hónapos adat: 227 üveg. Azóta valószínűleg több lett, mivel vettem még párat, sőt, azóta belekóstoltam az olajfesték használatába is - de erről máskor.) Szóval tettem egy próbát a festéssel. 

Hozzávalók, amiket használtam:

- DEKA Color Lack, Matt, Metallic, Pastell és Crystal festékek többféle színben
- Pentart gyöngyházfényű festékek többféle színben
- Hobbyművész saját márkás fémhatású festékek többféle színben
- védő és egységesítő fényes lakk a végén
- 1 db 000-ás ecset
- 1 db 0-ás ecset
- először tiszta, aztán a festékek színeiben pompázó víz sűrűn cserélve
- 1 db remegő bal kéz
- zene (amit megpróbálok nem túl hangosan énekelni, elkerülve a zajszennyezést)
- 1 db, kényelmetlenebb esetben 2 db fekete macska ölben

Nagyjából ezeket szoktam használni minden festéskor, most sem volt ez másképp. A velencei képet választottam, és első ránézésre ezek a rajzok sokkal kidolgozottabbnak tűntek, mint a Kalandos úti célok c. könyvecskében. De csak első ránézésre! A folyó festegetése közben realizáltam, hogy bizony a víz az ajtók szintjéig ér pontosan. Nem voltam még Velencében ugyan, csak képeket láttam, de azokon azért nem így áll a helyzet (egyelőre). A részletek itt is elnagyoltak, bár szerintem valóban kevésbé, mint az előbb említett színezőben. És igen, itt is naplementét választottam. Hiába, ez a kedvencem, és festeni sokkal szebben lehet, mint színezni :)
Ez a kép is igen kezdetleges lett a neten fellelhető színes csodákhoz képest, de lényegesen jobban élveztem a készítését, mint a színezés esetén. Fessetek ti is! :)

Kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le az érdekességekről!