Sorozatgyilkosok: a tápláléklánc csúcsai vagy az emberiség legalja?

A világ legkegyetlenebb sorozatgyilkosai 1. rész

Ted Bundy, a Zodiákus, John Wayne Gacy, Andrei Chikatilo. Néhány név arról a listáról, amiről sokan hallottunk már. Nem, sajnos ők nem híres tudósok vagy tehetséges művészek, hanem a világ legkegyetlenebb sorozatgyilkosaiként váltak ismertté.

Amikor arról hallunk, hogy egy ember több tucat másik embert gyilkolt meg brutálisan, akkor az első kérdés a fejünkben az, hogy miért és hogyan képes valaki ilyet tenni. A legtöbbünknek megfordult már a fejében a gondolat a főnökünkre, a párunkra, az idegesítő szomszédra, hogy „Ó, te jó ég! Meg tudnám fojtani!”. Persze ezek csak bosszankodásunk furcsa kifejezései, legtöbben úgy vagyunk azért beprogramozva, hogy nem vagyunk képesek elvenni egy másik ember életét.

Sorozatgyilkos az, aki három vagy több embert öl meg különböző időpontokban. Az időpontok között napok, hetek, hónapok, sőt akár évek telhetnek el. A gyilkosságokat hasonló módon követik el és az áldozatokban van valami közös vonás, a koruk, a nemük, a foglalkozásuk, a társadalmi helyzetük, stb.

Sajnos a történelem során már azonosítottak jópár sorozatgyilkost, így elkezdték kategorizálni őket. Jelentős hányadukat két csoportba lehet osztani, bár ritkán, de azért előfordul, hogy mindkét típus jellemző egy emberre. Az egyik a szervezett sorozatgyilkos, aki általában magasabb intelligenciaszinttel bír és alaposan megtervezi a gyilkosságokat. Gyakran szimpatikus viselkedéssel cserkészi be áldozatait vagy az egyszerűbb utat választva prostituáltakat szed fel az utcán és a holttestet gondosan eltünteti. Ijesztő, hogy a környezetük sem sejt semmit, mert ezeket az embereket ismerőseik kedves, szimpatikus, barátságos emberként írják le.

Ezzel ellentétes a szervezetlen gyilkosok viselkedése, akik előzetes tervezés nélkül ölnek. A megfelelő alkalmat kihasználva hirtelen és figyelmeztetés nélkül csapnak le áldozataikra, sok esetben szertartásosan követik el tetteiket (csonkítás, halottgyalázás, stb.). Nulla tervezés, sőt annyira nem érdekli őket az áldozat miután végeztek vele, hogy nem tőrödnek a nyomok eltakarításával, sok esetben a holttestet is a helyszínen hagyják. Gyakran mentális zavarokkal küszködnek, ismerőseik furcsának írják le őket, ami miatt kevés barátjuk is van.

Ahogy a gyilkosságok száma növekszik előfordul, hogy a szervezett viselkedést felváltja a szervezetlen, mert a kényszereik teljes mértékben eluralkodnak rajtuk, ami miatt óvatlanná válnak.

Mégis hogy lesz valakiből olyan szörnyeteg, mint például Gacy, aki 30 kisfiút erőszakolt és gyilkolt meg? Ezt sajnos nem igazán tudni. A legtöbb esetben csak találgatni lehet, hogy mi sarkallja ezeket az embereket tetteik elkövetésére. A kínzás, az emberi élet kioltása olyan kóros élvezetet nyújt, amit újra és újra át akarnak élni, hiszen a legtöbb sorozatgyilkos antiszociális személy, aki szenvedélyből öl. Hervey Cleckley The Mask of Sanity (Az épelméjűség álarca) című könyvében így fogalmazta ezt meg:

„A pszichopata tökéletesen szalonképes, pontosan tudja, mennyi szenvedést tud cselekedeteivel okozni környezetének, csak éppen nem törődik vele.”

A sorozatgyilkosok életútjának nyomon követésével próbálnak rájönni tudósok, hogy mi hajtja őket. Sok esetben állapították meg, hogy gyermekként bántalmazás áldozatai voltak, így a későbbi gyilkosságokat az őket ért sérelmek megtorlásaként követik el. Ezeknél az elkövetőknél a gyermekkori kiszolgáltatottságot felváltja a szexuális abúzus, az ölés okozta hatalom mámora.

Gyakran már kamaszkorban sokat képzelődnek róla, hogy embert ölnek vagy élvezettel olvasnak a szadizmus különféle formáiról, képeket nézegetnek ilyen dolgokról. Sok esetben figyelmeztető jelzésként megjelent az ún. McDonald-hármas, az állatkínzás, gyújtogatás és kései ágybavizelés tünetegyüttese is.

Egyes kutatók a drogfüggőséghez hasonlítják ezen emberek viselkedését. Éveken át gyűlik a szenvedélyüktől való megvonás, aztán elér egy végső pontot, ahol már nincs megállás: utat engednek a vágyaiknak, ezzel szabadon eresztve a szörnyeteget.

A szervezett sorozatgyilkosra jó példa Ted Bundy, aki az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa. 1974 és 1978 között volt aktív és bár több mint harminc gyilkosságot beismert, egyes becslések szerint ez a szám száz feletti is lehet. Egyik módszere az volt, hogy álgipszkötést rakott a kezére és egy áruház parkolójában nőket kért meg, hogy segítsenek a csomagjait elvinni az autóig, ahol leütötte és elrabolta őket, majd olykor megkínozta, aztán agyonverte, megfojtotta őket. Esetenként a nemi erőszakot a halál beállta után követte el az áldozatokon, de olyan is előfordult, hogy egész darabokat harapott ki a testükből. Brutális vérszomja határtalan volt, emellett a pszichológusi szakvélemény szerint kivételesen intelligens volt. Kezdetben saját védőjeként lépett fel a tárgyalásain, ahol meglepően jól érvelve védte magát. Sajnos eszét még ekkor sem jóra használta. A börtönből kétszer is megszökött, s míg szökés alatt volt sem tudott ellenállni a gyilkosságra való kényszernek.  A művelt és intelligens szörnyeteget a média címlapjai tették ismertté. Az emberi hülyeség határtalanságát pedig jól mutatja, hogy még a halálsoron is raklapszámra kapta a szerelmes leveleket rajongóitól, míg többszöri elhalasztás után, de végül 1989-ben villamosszékben kivégezték.

A két csoport mellett a motivációk alapján öt kategóriába sorolják ezeket a mészárosokat.

Élvhajhász

Ebbe a kategóriába tartoznak azok, akik csak élvezetből ölnek, nincs más motiváció. Jó példa erre Jeffrey Dahmer, aki a szörnyek között is kiemelkedő. Tizenhét embert ölt meg, de bűnlajstromán szerepel a nemi erőszak, a kínzás, a feldarabolás, a nekrofilia és a kannibalizmus is. Elmondása szerint már az általános iskolában is érdekelte, hogy mi van az állatok belsejében, aztán felnőttként ez az érzés csak erősödött. Alkoholizmusa csak rontott a helyzeten, míg egy nap úgy döntött létrehozza magának a tökéletes társat. Ehhez a még élő áldozatok koponyájába fúrt egy kis lyukat, amin keresztül savat öntött az agyukra, azt remélve, hogy ettől irányítható agyhalottá válnak. Mivel ez nem járt eredménnyel az áldozatait feldarabolta, majd fogyasztotta a húsukat, szerveiket, sőt formaldehidben tárolta a „maradékot”. Egy interjúban megkérdezték tőle, hogy ezt miért tette, a válasz sokkoló:

„Úgy éreztem, hogy ettől a részemmé válnak, szexuális kielégülést okozott.”

 

Látnok

A látnok típusú elkövetők hangokat hallanak, sugallatot kapnak valakitől, hallucinálnak, hogy kit és miért kell megölniük. Nagyon ritka ez a típus, sok esetben azért próbálják a bíróságon elhitetni ezt, hogy a súlyosabb büntetést elkerüljék. Herbert Mullin elfogása után azzal védekezett a bíróságon, hogy azért ölte meg azt a 13 embert Kaliforniában a hetvenes évek elején, mert a hangok azt mondták neki, ha nem teszi meg Kaliforniát egy hatalmas földrengés elpusztítja és ezt csak emberáldozattal akadályozhatja meg. Az első áldozatáról, egy hajléktalan férfiról azt állította ő volt a bibliai Jónás, aki telepatikus úton kérte tőle, hogy végezzen vele. Baseballütővel, késsel, pisztollyal gyilkolt. A pillanat szülte áldozatokat választott, papot, hajléktalant, a legfiatalabb áldozata pedig egy négyéves gyermek volt. Még mindig börtönbüntetését tölti, de 2021-ben, 74 éves korában feltételesen szabadlábra helyezhetik.

 

Küldetéstudatos

Ez a típus a társadalom haladását segíti elő. Legalábbis ő ezt hiszi és ennek szellemében öl. Úgy érzi nemesen cselekszik, amikor prostituáltakat vagy egy bizonyos etnikum tagjait gyilkolja meg. Ennek a csoportnak ismertebb képviselője Gary Ridgway, aki prostituáltakat fojtott meg, hogy megtisztítsa a világot. Többször utcán élő drogosokkal és tinilányokkal is végzett, akik otthonról elcsavarogtak. Minden áldozatát a társadalom peremén élők közül választotta ki. 49 gyilkosságot ismert be, de ennél több áldozatot feltételeznek. 17 éven keresztül szedte áldozatait, melyről senki sem sejtett semmit. Ismerősei, felesége kedves fickóként jellemezte. A kivégzést elkerülendő tett vallomást, majd a tetemekhez is elvezette a nyomozókat, így 48-szoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a villamosszék helyett.

 

Hatalomittas

Ez a leggyakoribb típus, aki azért öl, hogy hatalmat gyakoroljon áldozata felett, érzékeltesse a dominanciáját. A legtöbb esetben gyerekkori traumákra, megaláztatásokra vezethető vissza. Akkor még gyenge volt és be akarja bizonyítani, hogy már senki nincs hatással az életére. John Wayne Gacy elsősorban fiatal férfiakat vett célba. Őket gyakran megerőszakolta, brutálisan megkínozta mielőtt végül megfojtotta őket, és legtöbbjüket a saját háza alá temette. A gyilkos bohóc nevet adta neki a média, mert sikeres üzletemberként élt, aki szabadidejében a kórház gyerekosztályán bohócnak öltözve vidította fel a gyerekeket. Mindenki kedvelte a környezetében, senki nem gondolta volna, hogy eközben szabadideje maradékát milyen szörnyű dolgokkal tölti ki. 33 fiú megölése miatt ítélték halálra, 1994-ben kivégezték.

Profitorientált

Azokat a bűnözőket, akik nem élvezetből, lelki kényszerből ölnek egyesek már nem sorolnak a sorozatgyilkosok közé. Ezek az emberek haszonszerzés céljából, nyereségvágyból ölnek. Ebbe a kategóriába sorolható Marcel Petiot is, aki orvosként tevékenykedett a második világháború idején, aki hírnevet nem épp kiváló szaktudásával szerzett, hanem illegális drogokról, törvénytelen abortuszokról ismerték. Párizsban a német megszállás alatt elterjesztette, hogy 25 ezer frank fejében bárkit Argentínába tud csempészni. Sajnos több tucat zsidó esett a csapdájába: a szabadságot keresték, helyette ciánt kaptak, majd a Szajnában vagy Marcel erre a célra épített kemencéjében végezték. 1946-ban guillotine általi halálra ítélték és kivégezték.  

A női sorozatgyilkosok külön kategóriába sorolhatóak, velük a sorozat következő részében ismerkedünk meg.

Ha elsőként szeretnél értesülni legfrissebb bejegyzéseinkről, kövess minket a Facebook-on!

A kegyetlenség más formáiról is olvasnál? Itt egy cikk a legkegyetlenebb kivégzési formákról a történelmünkből!