Könyvajánló – Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
A Nobel-díjas szerző ezúttal a babonák és inkvizíciók földjére repíti el az olvasóit egy érdekes történettel, mely néhol sokkoló, néhol félelmetes, néha pedig egészen megindító. Főleg annak tudatában, hogy a kötetben leírt dolgok bizony jellemzőek voltak azokra az időkre. Egy rövid történet átitatva árulással, szeretettel, gyűlölettel, félelemmel, fájdalommal, kínlódással egy, a szerzőtől már megszokott trópusi helyszínen.
A történet a márki leánya, Sierva María köré épül, akit anyja kiskorában száműz a házból az udvarba. Egész életét szeretetlenségben kell leélnie cselédekkel, rabszolgákkal a barakkban. Már ez is jól mutatja, hogy milyen elcseszett családról lesz szó a kötetben, így azon, hogy a márki házassága sem volt felhőtlen már meg sem lepődtem. Az asszony fűvel-fával összefeküdt, rabszolgákat vett pusztán a szex kedvéért. Így tett szert legújabb játékszerére is, Júdásra, akit egy arénában látott először.
„...a férfi puszta kézzel és majdnem meztelenül küzdött egy bikával. Olyan szép volt, és olyan vakmerő, hogy Bernardában mély nyomott hagyott.”
Meg is vásárolta és a szomszéd szobába költöztette, de egyetlen mámoros éjszaka után elvesztette az eszét tőle. Elhalmozta őt ajándékkal, táncolni vitte, még az sem érdekelte, hogy minden nőt ágyba visz, aki az útjába kerül. Beérte a maradékkal is.
A tizenkettedik születésnapján María elment a piacra az egyik cseléddel, ahol kóbor kutyák kerültek az útjukba és egyikük elkapta a lány bokáját. A sebet szépen ellátták, majd hazatérek és nem szóltak senkinek a dologról.
Később kiderült, hogy veszettség terjed a városban, de már több mint egy hónap eltelt az incidens óta és Maríanak semmi baja. Ekkor értesül a dologról apja is, aki ráadásul megtudja, hogy több ember vesztét ugyanaz a fehér foltos, szürke kutya okozta, mint aki lányát megharapta.
„...Sierva María sorsa meg van pecsételve.”
A márki ezután elment a kórházba, hogy megnézze a betegeket, ami mély nyomot hagyott benne. Hazafelé tartott, mikor megismerte Abrenuncio-t. Ő volt a város leghíresebb vagy inkább hírhedtebb orvosa, aki meg tudta mondani a betegeknek napra, órára pontosan, hogy mikor fognak meghalni. Különös módszerei voltak a gyógyításra és azt pletykálták róla, hogy egyszer még egy halottat is feltámasztott.
A kórházból hazatérve úgy döntött újra átveszi a házban az irányítást és rendet tesz. Első cselekedete az volt, hogy visszaköltöztette a lányt a házba, aki még aznap éjjel visszaszökött a barakkba a rabszolgák közé. Másnap elhívta a hírhedt orvost, hogy vizsgálja meg a lányt. A különös hagymaszagon kívül mást nem fedezett fel, de annak nem tulajdonított jelentőséget. Ők nem tudták, hogy az elmúlt hónapokban a rabszolgák furcsa népi módszereivel próbálták elűzni a rontást, amit a kutya okozott.
„...a rabszolgák tatuürüléket rágcsáltattak vele, és meztelenre vetkőztetve bezárták a hagymáskamrába...”
Még senkit nem találtak, aki túlélte volna a veszettséget, de az orvos szerint az a legvalószínűbb, hogy nem kapta meg a fertőzést, de búcsúzóul furcsa tanáccsal látta el a márkit. Arra bíztatta, hogy adjanak meg neki mindent, ami a boldogsághoz kell, mert
„Nincs az az orvosság, ami meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.”
Közben megismerkedünk a márki múltjával, megtudjuk mitől lett olyan zárkózott és hogyan süllyedt ilyen mélyre a tespedésben. Hogyan adta fel fiatalon a szerelmet és a szabadságát, és vett el valakit, akit apja szánt neki. Majd hogyan esett csapdába második házasságában Bernardával.
Közben a tél tavaszra váltott és úgy tűnt, hogy Maríát elkerülte a veszettség. A márki minden idejét a boldogságkúrának szentelte, közben pedig az orvos rendszeresen járt hozzájuk. Majd egy nap a lány belázasodott és a márki a városból az összes orvost és kuruzslót a házába hívatta, ahol különféle kezelésekkel próbálták megmenteni őt. Akadtak közte undorítóak is, ennél a résznél rettenetesen sajnáltam azt a szegény lány. Vizeletet itattak vele, piócákat pakoltak a hátára és ez csak a jéghegy csúcsa.
Ha ez pedig mind nem lenne elég, amikor ezeket a kínzásnak is beillő kúrákat egyre rosszabbul viselte papot hívtak, aki új megvilágításba helyezte a dolgot.
„Az egész város attól visszhangzik, hogy a szerencsétlen lányod ocsmány mozdulatokkal fetreng és vonaglik a földön, és a bálványimádók szavait ugatja. Mindez tán nem annak az egyértelmű jele, hogy belészállt az ördög?”
Beköltöztették egy zárdába, melyet az „élve eltemetés cellái” tarkítanak, hogy kiderüljön tényleg démoni megszállásról van-e szó. Ha pedig igen, akkor kiűzzék belőle a démont.
Ami ezután történt...engem is sikerült meglepni a végkifejlettel. Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, ha elkezded tuti nem tudod majd letenni.
A kötetet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk! A képre kattintva meg is rendelheted tőlük :)
Kövess minket a Facebook-on is!
Ha felkeltette az érdeklődésed, kattints egy másik remek Márquez történetért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése