Mese az emlékező tóról

Könyvajánló - Sarah Addison Allen: Lost Lake – A varázslat tava

Heuka írása

Már csak pár napod maradt a sorsod megváltoztatására.
Van merszed megtenni az ehhez szükséges lépéseket?

Sarah Addison Allen 2014-ben íródott, magyar nyelven 2017-ben megjelent regénye több egy egyszerű családtörténetnél. Nekem ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam. Kicsit félve kezdtem neki a történetnek, mert korábbi könyveit ismerőseim csak dicsérték, leginkább a megkapó történetek miatt. Azonban sokkal többet tartogat a könyv, mint a főhősnők gyászfolyamatát. Engem lenyűgözött, hogyan lehet egy kihagyott lehetőséget ilyen egyszerűen mégis valóra váltani, illetve folyamatosan érezhető a remény jelenléte is. Allen legfőbb erősségének mégis azt érzem, hogy le merte írni: a jövő megváltoztatható, ha teszünk érte, illetve az emberek is képesek változásra, ha találnak hozzá megfelelő célt.

A könyv olvasását befejezve az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy mindenkinek szüksége van egy ilyen tóra – és itt a tavat inkább átvitt értelemben gondolom, hiszen nem a víz, hanem a helyszín lényeg. Rögtön ezután arra is rájöttem, hogy én szerencsés vagyok, mert volt gyerekkoromban hasonló helyem, ahova felnőtt fejjel is a jó emlékekkel feltöltődve térhettem vissza.

Mielőtt teljesen átcsapnék szentimentálisba, inkább nézzük meg közelebbről is, miről szól a 283 oldal.

Eby Pim-et, testvérét, Marilee-t és unokahúgát, Quinn-t, valamint annak lányát, Kate-et egy dolog mindenképp összeköti a rokonságon kívül: mind a négyen fiatalon vesztették el férjüket. Azonban máshogy kezelik a helyzetet: Marilee és Quinn a Morris lányok „módszerét” alkalmazva, másokat hibáztatva gyászukba temetkeznek, mintha az ő életük is véget ért volna a férjükével együtt. Kate is meginog, ám neki két személy is segít talpra állni: egyrészt lánya, a cserfes, vidám Devin, másrészt zsarnoki természetű anyósa, Cricket. Utóbbi elől utaznak el régen látott rokonához, Eby-hez, aki nem engedte meg magának, hogy gyásza feleméssze. Neki is volt segítsége, a Párizsban megmentett Lisette személyében, aki hálából, illetve bűntudata és szeretethiányos családja elől menekülve követte őket Amerikába.

Eby és férje, George európai nászútjukról visszatérve vásárolták meg a Lost Lake üdülőt, amely eleinte jól, nyaranta teltházzal működött, a 13 kabin közül ritkán állt valamelyik üresen, ám a közelben nyílt vízipark és hozzá tartozó szálloda apránként elcsábította a vendégeket. Csökkenő forgalma és egy kihagyhatatlan(nak tűnő) ajánlat miatt Eby arra készül, hogy eddigi életét feladva megváljon a tóparti ingatlantól és ismét beutazza Európát. Ezen tervének azonban a reménybeli vevőt kivéve senki sem örül.

Ellenérzéseit Lisette fejezi ki leghamarabb, aki a beköltözés óta vezeti az üdülő konyháját. Hozzá csatlakoznak az időközben megérkező, visszatérő törzsvendégek: az idős, ám jó kedélyű Bulahdeen, a férjfaló, de mégis magányos Selma és a nyugdíja ortopédus Jack - azonban négyen sem tudják jobb belátásra bírni Eby-t, csak egy búcsúbulihoz tudják beleegyezését szerezni.

Ebbe a helyzetbe csöppen Kate és Devin, akik egy régi, elfeledett képeslapra bukkanva határozzák el, hogy nyaruk egy részét a tónál töltik. Nem sejtették, hogy már csak a búcsúra érnek oda, azonban kiveszik részüket a leltározásból és a buli előkészületeiből is. Eközben Kate találkozik a gyerekkorában itt töltött két hetének egy meghatározó személyével, Wes-szel is. Részben a találkozás hatására elkezdi újragondolni jövőképét, eddig ismeretlen lehetőségeket felmérve. A férfi azonban nem tud felhőtlenül örülni a viszontlátásnak, hiszen első (és egyben utolsó) levelében, melyet a lánynak írt annak viharos hirtelenségű távozása után, egy szörnyű titkot osztott meg vele. Viszont Kate úgy viselkedik, mintha meg sem kapta volna – lehet, hogy ez is anyja cenzúrájának áldozatává esett?

Közben beindul a búcsúbuli gépezet és a kezdetben szűkkörűnek tervezett összejövetel vendéglistája hirtelen a kisváros lakóinak nagy részével bővül. Sikerül-e ennyi embernek meggyőzni Eby-t, hogy összefogással még megmenthető Lost Lake?

Fény derül-e Wes titkára, és mi lesz az ő telkének sorsa?

A sok döntés, aggódás és győzködés közben talán a legfontosabb kérdésre is választ kapunk: hogyan kerül aligátor a tóba?

Ha többet szeretnél tudni a könyvről kattints a képre!

Kövess minket a Facebook-on is!

A képek forrása, itt.

Boszorkányság és melankólia

 

Az őrület kultúrtörténete 3.

A középkor és főként a kora újkor idején nagyjából 100 ezer ember halhatott meg boszorkányság vádja miatt. Bárki bárkire rásüthette a bélyeget, nem volt semmiféle elvárás, nem kellett semmit bizonyítani, amint az egyház a kezébe vette az ügyet. A próbákat úgy találták ki, hogy fizikailag nagyjából lehetetlen legyen átmenni rajtuk. Így akire bárki azt mondta, hogy boszorkány, az jó eséllyel meg is halt. Nézzünk egy kicsit a körmére a boszorkányoknak és az igen népszerű melankóliának!

 

Közkeletű tévedés, hogy a boszorkányokat mindig máglyán égették meg. Voltak, akiket igen, de az túl melós dolog volt. A legtöbb esetben akasztással végezték ki őket, férfiakat és nőket egyaránt. Érdekes adalék, hogy Nyugat- és Közép-Európa, Amerika területén jellemzően nőket bélyegeztek meg boszorkányként, míg az északi országokban több férfit végeztek ki ugyanezért, mint nőt. A legtöbb esetben természetesen teljesen átlagos, ártatlan emberekről volt szó, akiket egy kedves jóakarójuk küldött a biztos halálba, de akadtak köztük szép számmal skizofréniában, disszociatív személyiségzavarban és egyéb "elmebajban" szenvedők, akik furcsa viselkedésükkel megrémítették az egyszerű, buta népet. Az egyik 1692-ben Salemben kivégzett nő pl. a leírások alapján nagy valószínűséggel a Tourette-szindróma egyik változatában szenvedett.

Annak ellenére, hogy ekkortájt is sokan harcoltak a babonák és a butaság ellen, a nép körében sokkal logikusabb és népszerűbb nézet volt, hogy mindenféle bajt, baleseteket, betegségeket a boszorkányok okoznak, akik démonokkal, magával a sátánnal paráználkodnak, és ennél nagyobb bűn aligha volt elképzelhető. A boszorkányüldözéseket csak felerősítette a katolikus-protestáns ellentét is. Korábban az életével felelhetett az, aki megvádolt valakit boszorkánysággal, ezért igen ritka volt a vád. Ám az egyház az inkvizíciók után gyorsan a kezébe vette az ügyet: ügyeltek arra, hogy bárki bárkit bemószerolhasson, következménye csak az állítólagos boszorkányra nézve volt, és arra is, hogy olyan próbákat találjanak ki, amelyeket ember nem élhet túl, nem vihet véghez. A törvény szerint a bizonyított boszorkányok minden vagyona az egyházra szállt, ám a legtöbb esetben már a vallomások és a "bizonyítékok" napvilágra kerülése előtt elkoboztak mindent a vádlottól. Úgysem éli túl...

Voltaire, Hume is szkeptikusan tekintett az egész mizériára, Thomas Hobbs angol filozófus (1588-1679) pedig így fogalmazott:

"... a közönséges embereknek a tündérek, kísértetek, koboldok iránti hiedelmét [kiölni nem lehet]..."

Az egyház is hamar reagált a vádakra. Ha tagadják a boszorkányság tényét, azzal tagadják a démonok, a sátán létét is, és ha nincs gonosz, akkor nincs jó sem. Egyszóval a boszorkányság tagadása hamar a kereszténység tagadásává vált, és az ateizmus rémével fenyegetett. Joseph Glanvill lelkész (1636-1680), a Királyi Társaság tagja kijelentette:

"... a szellemek tagadása az eljövendő élet és a vallás minden tanának tagadását [jelentette volna]... Bolond, aki szájal és dühöng, és esküdözik, hogy nincsenek BOSZORKÁNYOK."

Ekkoriban "tudósok" még nem léteztek, még maga az angol science szó sem született meg, még nem jött el a természettudományok kora. "Csak" filozófusok meg teológusok léteztek gyakorlatilag, és jó részük egyetértett abban, hogy a megszállás, a gonosz démoni erők valós, létező dolgok - mást nem is tehettek. 

Aztán ahogy - az iszlám hatására - megismerték az ókori kultúrákat, felfedezték Avicenna, teljes nevén Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína, az ezredfordulón élt perzsa orvos és filozófus gondolatait, csakúgy mint Galénosz és Arisztotelész nézeteit. A módosabb körökben nagy divat lett az így újra felfedezett melankólia, amit Andrew Boorde (1490-1549) így írt le:

"Azok, akik eme őrülettel fertezettek, örökké félnek és rettegnek, és úgy gondolják, soha nem lesz jó nekik, hanem vagy lélekben, vagy testben, vagy mindkettőben hiányt szenvednek, ezért egyik helyről a másikra menekülnek, és nem tudják megmondani, hol lehetnének biztonságban."

Andreas Laurentius (1560-1609), a montpellier-i anatómiaprofesszor, az ortodox galénoszi iskola követője azt mondta, egyes esetek

"az agy kizárólagos és egyedüli hibájából erednek" de:

"mikor a test egész hőmérséklete és felépítése melankolikus, vagy a bélgázos avagy szeles melankólia esetében a belekből támad fel, de különösképpen a lépből, a májból és a mesenterium nevű hártyából, vagy egy száraz-forró búskomorságból."

Timothy Bright (1551-1615) angol orvos alapvetően egyetértett a professzorral, és azt mondta:

"... félelmet, szomorúságot, kétségbeesést, könnyeket, sóhajtozást [tanúsítanak], bár nincs rá okuk, se vigasztalást nem fogadnak el, se biztatást, noha se félelemre, se elégedetlenségre nincs ok, sem a veszély nincs még közel."

Mindketten vallották Galénosz elméleteit a nedvek egyensúlyáról, amiről itt olvashatsz bővebben.

1621-ben Democritus Junior néven megjelent A melankólia anatómiája c. mű, amely valójában Robert Burton (1577-1640) angol gondolkodó műve. Még életében öt kiadást ért meg, és több, mint 1500 lapból állt a vaskos olvasmány. Ő maga is melankolikus volt, így vallott:

"Amit mások hallanak vagy olvasnak, azt én magam átéltem és gyakoroltam, ők könyvekből szerzik a tudásukat, én magam a melankóliámból."

Bár ő maga úgy vélte, a melankólia kizárólag testi eredetű betegség, művében mégis így ír:

"... előbb kezdd imával, aztán az orvoslással, egyiket sem magában, hanem a kettőt együtt."

A melankólia volt az a betegség, amit örömmel magukra vettek az angolok is, és el is nevezték angol bajnak. Érdekes, hogy ezzel szemben a szifiliszt, ami nemi úton terjed, már nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Egy olasz orvos, Girolamo Fracastoro nevezte el szifilisznek, de írásaiban ő is francia betegségnek hívta, ők sem voltak ám restek: háromféle módon is nevezték, olasz, angol betegségnek illetve spanyolbajnak is, akár a hollandok. Az oroszok lengyel betegségnek, a japánok pedig portugál betegségnek nevezték el, a törökök pedig nem kiválasztva egyetlen népet sem, simán csak keresztény betegségnek hívták. Magyarul bujakór vagy franc volt a neve (ami a francia betegségre vezethető vissza). Érdekes, hogy úgy gondolták, Kolumbusz hozta be Amerikából, de egy 2008-as szegedi lelet tanúsága szerint már a 15. században jelen volt Európában, bár az igaz, hogy a betegség Dél-Amerikában fejlődött ki és onnan származik e nemi úton terjedő törzse. 

Érthető, hogy egyik nép sem fogadta szívesen, ha ezt róluk nevezik el, meg az is, hogy mindegyik nép másképp hívta, jellemzően arról elnevezve, akivel a legtöbb bajuk volt. A melankóliáért ellenben versengés folyt a kora újkori Európában. Nem véletlen, hiszen úgy gondolták, hogy a melankólia a tudósok és a zsenik sajátja, különleges gondolkodási és egyéb képességekkel járó betegség. A művészetben is nagy hatása volt, ahogy John Dryden költő írja egy költeményében:

"A nagy szellem s az őrület közel,
Hiszen csak vékony fal választja el."

Raffaello Athéni iskoláján is megjelenítette a Michelangeloról mintázott Hérakleitosz képében, ahogy Dürer Melancholia c. rézkarcán is ott van. Shakespeare korában tombolt a leginkább az érdeklődés a melankólia iránt, nem véletlen, hogy majd' minden művében - a tragédiákban, királydrámákban és komédiákban egyaránt - megjelenik az állapot. A művészi "rajongás" az újra felfedezett i.e. 3. századi Plautusig és i.sz. 1. századi Senecáig vezethető vissza.

De nem tartott sokáig a melankólia jó világa, hamar tébolydákba kerülhettek, akik erre hivatkoztak - persze feltéve, hogy volt egy jól fizető kedves jóakarójuk. A következő részben a tébolydák és bolondházak világába látogatunk el, tartsatok velünk!

A fenti információk részben Andrew Scull: Az őrület kultúrtörténete c. művéből származnak. Ha érdekel mélyebben a téma, csak ajánlani tudom, kattints a könyv borítójára! A könyv a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg hazánkban, ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget!

Hová menjünk a nyáron? Irány Magyarország és szomszédai!

Európa fővárosai 5. rész

Magyarország a Kárpát-medence gyöngyszeme, tele természeti kincsekkel és turisztikai látnivalókkal. Kicsi országunk és szomszédai számos látnivalóval várják az oda látogatókat. Többek között a budapesti Citadella, a bécsi Hofburg, a pozsonyi vár, a bukaresti CEC-Palota, a Belgrádi erőd, a zágrábi Oktogon, a ljubljanai Hármas híd és a kijevi barlangkolostor.

Magyarország, Budapest

Magyarországon számos kirándulóhely, nevezetesség várja a látogatókat. Egy korábbi bejegyzésben kilenc gyönyörű és izgalmas látnivalót mutattunk be. Ha lemaradtál róla, kattints!
Budapestről nagyon nehéz néhány mondatban írni, hiszen rengeteg látványosság tarkítja. Többek között a Budai Vár, Halászbástya, Mátyás templom, Hősök tere, Városliget, Hunyadi vár, Szent István Bazilika, Vásárcsarnok, Operaház, Zsinagóga, Vigadó,  állatkert, színházak, számos múzeum, gyönyörű hidak, hangulatos sétálóutca, gyönyörű előző századi polgári házak, sokszor lenyűgöző stukkókkal tarkítva. A Citadella, a Gellért-hegy tetején fekvő erőd kihagyhatatlan látnivaló. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellérthegyet 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A hegyre látogatókat lélegzetelállító panoráma fogadja. Érdemes még világosban felmenni és megvárni odafenn a napnyugtát is. Nehéz eldönteni, hogy nappal vagy az esti fényeknél szebb a város.

Ausztria, Bécs

Ausztria közelsége miatt kedvelt célpont számunkra. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ne jártak volna legalább egyszer Adventi vásárban, egy várnéző kiránduláson Lékában vagy egy jó kis alpesi síelésen. Nyugati szomszédunk bővelkedik látnivalókban: vízesések, múzeumok, mágnesvasút, gyönyörű tavak, termálfürdők, kastélyok vagy Dachstein gleccservasúttal, alpesi kilátóval, jégpalotával és jégbarlanggal. Fővárosa megunhatatlan. Több mint 100 múzeum, lenyűgöző kastély Schönbrunnban és Belvedere-ben, Stephansdom, a vidámságra és óriáskerékre vágyókat a Práter várja, ahol a Madame Tussauds-ban hírességek viaszfiguráival fotózkodhatunk, gyönyörködhetünk vizeink élővilágában A tenger házában, de a város látnivalói közül biztosan megakad mindenki szeme a monumentális Hofburgon, mely egykor a császárok palotája volt. Ma többek között itt található a Nemzeti Könyvtár, a Sissi Múzeum és a Császári Kincstár. A kulturális örökség csodálatos tárháza ez a látványos épületkomplexum.

Szlovákia, Pozsony

Északi szomszédunkra is büszkék lehetünk. Számos változatos látnivalóval várja a turistákat. Télen síparadicsomaival kápráztatja el a téli sportok szerelmeseit, nyáron csodálatos várai, fürdői várják a látogatókat. Ruszin fatemplomai és számos természeti kincse is az UNESCO oltalma alatt áll. A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park területén található Európa legnagyobb jégbarlangja, a Dobsinai-barlang. Emellett számos hangulatos történelmi város, múzeumok, kastélyok, csillagvizsgáló várja, hogy legeltessük rajta a szemünk. Fővárosának történelmi belvárosa megér egy kirándulást. Az ódon házak között sétálóutcákon barangolva csodálhatjuk meg a Szent Márton-dómot, a Prímás Palotát, a város Fő terét, ahol a legnagyobb nevezetessége, az Óvárosháza található, szép szobrokat, templomokat, színházat. A pozsonyi várdombon található négyszögletű saroktornyos vár Pozsony szimbóluma. Az ide látogatókat a Szlovák Nemzeti Múzeum számos kiállítása várja és az őrségváltást is megcsodálhatjuk.

Románia, Bukarest

Románia gazdag természeti és történelmi látnivalókban, számos kihagyhatatlan város, zord havasok, várak, várromok és barátságos vendégszeretet jellemzi. Csónakázás a Gyilkos-tavon, séta a temesvári Katedrálisban, a Maros parti Déva várban vagy a Keleti-Kárpátok legszebb szurdokvölgyében, a Békás-szorosban. Sóbányái, tavai és a Törcsvári Drakula Kastély is kötelező látnivalói közé tartoznak. Fővárosa Bukarest az ország politikai, ipari, kereskedelmi és kulturális központja. Változatos, színes város. Található itt Falumúzeum, hangulatos parkok, békebeli villák, izgalmas szórakozó negyed, valamint a hatalmas Casa Poporului, mely parlamentként funkcionál, emellett több múzeumnak is otthont ad. Engem magával ragadott az eklektikus Palatul-CEC (CEC-palota), mely egy gyönyörű 19. századi épület üvegkupolával, címerekkel díszítve.

Szerbia, Belgrád

Déli szomszédunk nem tartozik a turisztikai nagyhatalmak közé. Viszonylag kevés izgalmas látványossággal büszkélkedhet, de azért akad amiért érdemes ellátogatni ide, például a Vajdaságért. Megér egy sétát Niš, a Balkán egyik legrégebbi városa és annak erődje. Világhírű boraival vár minket Versec, Szabadkán pedig a "cifra palota", azaz a szecessziós műemlék, a Raichle Palota nyújt felejthetetlen perceket. A Szerb Kárpátok legszebb látnivalói közé tartozik a Kazán-szoros és a Derdap Nemzeti Park. Ebben a régióban nem szabad kihagyni Galambóc várát és a híres Traianus híd maradványait sem. Fővárosa az ország legnagyobb városa, melynek történelmi városrészén vár ránk a Koronázótemplom, a Királyi Palota, múzeumok, parlament, székesegyház. Kiemelkedő látnivalói közé tartozik a Belgrádi erőd. Van itt gyönyörű park, Hadtörténeti Múzeum, római kút, Hunyadi-emlékkő, török fürdő és a város szimbóluma, a Győztes szobra. 

Horvátország, Zágráb

A mediterrán régió egyik gyöngyszeme, mely a magyar turisták egyik kedvelt célpontja. Lenyűgöző természeti csodákkal és romantikus városokkal várja a látogatókat. Homokos, sziklás tengerpartok, szigetek, gyönyörű nemzeti parkok és mesés hegyek jellemzik. Itt található a világ legrégebbi arborétuma, paloták, várak, cseppkőbarlang, a pulai amfiteátrum, gyönyörű vízesések, azúrkék, kirstálytiszta vizű brela-i tengerpartja, Adria gyöngye, Dubrovnik és persze az UNESCO védelme alatt álló festői szépségű Plitvicei-tavak is. Fővárosa számos történelmi látnivalóval szolgál. A színes tetőcserepekkel borított Szent Márk templom, a Nemzeti Színház, számos múzeum, katedrálisok, középkori tornyok, paloták és szabadtéri piacok tarkítják. Az Oktogon galéria Zágráb népszerű része. Nevét nyolcszögletű üvegtetejű kupolájáról kapta.

Szlovénia, Ljubljana

Szlovéniát Európa zöld szívének is nevezik. Számos gyönyörű kirándulóhelye várja a látogatókat. A Júliai-Alpok legvarázslatosabb helye a Bohinj-tó, a mesebeli Bledi Vár, gyönyörű alpesi hágók, a Postojnai-cseppkőbarlang, a hangulatos középkori település, Skofja Loka, a Szlovénia Velencéjének is nevezett Piran igazi mediterrán város és még számos csodás helynek ad otthont Szlovénia. Fővárosa egy kicsiny ékszerdoboz csupán öt órányira Budapesttől. Mit érdemes megnézni? Múzeumokat, a székesegyházat, a várat, a Cekin-kastélyt gyönyörű parkjával, a barokk stílusú városházát, a Sárkányhidat és a kávézóteraszokkal tarkított, nyüzsgő Prešernov teret. Itt található a város legtöbbet fényképezett hídja, a Tromostovje, azaz Hármas híd, melyen keresztül az óvárosba jutunk.

Ukrajna, Kijev

Kijev is Magyarországgal szomszédos, de már megismerkedhettetek vele a sorozat első részében, mely a Európa legnagyobb országait mutatja be. Ha lemaradtál volna, kattints!

Ha kíváncsi vagy a sorozat előző részére, kattints!

Kövess minket a Facebook-on is!

Gyilkolászva államról államra...

Könyvajánló - Dan Wells: Csak ​a holttesteden át

"Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van..."

Vigyázat, a bejegyzés az első részre vonatkozó spoilereket tartalmazhat! Ha kíváncsi vagy a sorozatra, olvasd el az első rész ajánlóját.

Dan Wells sorozatában megszokhattuk, hogy senki nincs biztonságban. Az előző részben történt mészárlás után John kézen fogta Brooke-ot és együtt indultak el egy új veszélyes küldetésre. Államról államra járnak, hogy megtisztítsák a világot a sorvadtaktól.

Ám John-nak nem csupán ennyiről szól ez az út. Önmagát hibáztatja Brooke állapotáért, ezért bármi áron megvédi őt, vigyáz rá, gondoskodik róla és, ha épp arra van szükség megöleli, megnyugtatja. Persze nem egyszerű az élet, amikor vigyázni kell az instabil lányra, közben hajléktalanként élni és stoppal járni a városokat hónapokon keresztül, hogy sorvadtak nyomára bukkanjanak. És bár korábban minden szabálya tiltotta az ilyesmit, John magukkal vitte erre a kemény útra Kutyafiút is.

Ráadásul abban sem lehetnek biztosak, hogy a Fort Bruce-ban történtek után vajon hány sorvadt döntött úgy, hogy utánuk ered és levadássza őket.  És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy még az FBI is őket keresi.

Míg a korábbi kötetek mind egy-egy városban játszódtak, most teljesen új helyzetet teremtett a szerző azzal, hogy folyamatosan úton van ez a furcsa a páros. John állandóan küzd belső démonaival, miközben halálra aggódja magát Brooke miatt, aki az elméjében lakozó több százezer ember emlékeivel küzd, sokszor az idegösszeroppanás szélén táncolva. Mégis jó páros, akik vigyáznak egymás hátára.

"- Pocsék vagyok a szeretetben - mondtam végül. - Egyszer szerettem valakit, és ő mostanra halott.
- Ezért nem tudod elengedni - krákogta Brooke. - Számodra egy hulla a tökéletes nő.
- A legelkúrtabb nyomorult vagyok, akivel valaha találkoztál. Az utolsó, ami lenni akarsz, az az én tökéletes nőm.
- Egy nap megteszem - suttogta. - Egy nap megölöm magam, és nem leszel ott, hogy megállíts.
- Akkor leszállok érted a pokolba, és visszahozlak."

Furcsa volt látni, hogy a kis sorozatgyilkospalántánk felnőtt és felelősségteljes felnőttként is viselkedik. Amikor pedig felbukkan a lány, akit szeretett, szétesik. Már az első trilógiánál is rácsodálkoztam, hogy Wells elérte, hogy megszeressem ezt a dilis kölyköt. De amikor azt láttam, hogy mennyire megviseli ez az egész meg akartam ölelni. Jó volt az érzelmesebb oldalát is megismerni. Kicsit lassú volt a kötet elején a vándorlásuk, az elmúlt hónapjaik bemutatása, de nekem ez is tetszett. Még jobban megismertük John-t és még közelebb került hozzánk.

A kötet első felében a túlélés és a menekülés van előtérben, de a felétől beindul a történet. Megkezdődik a nagy nyomozás, az igazi vadászat. A regény vége pedig...huh! Véres, pörgős, ütős, váratlan. A szerző ismét nagyon odatette magát. Az olvasó pedig eszi a kefét és lerágja a körmeit, mire megjelenik a következő rész. Kemény lesz kivárni a folytatást. :)

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A képre kattintva a kötet kedvezményes áron elérhető a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Rémisztő történet a sárkányok korából

Könyvajánló - George R. R. Martin: The ​Ice Dragon - A jégsárkány

A nagysikerű fantasy író, George R. R. Martin egy remek mesével örvendeztette meg a rajongóit. Egy csodálatos és megrendítő történet, mely egy hasonló világban játszódik, mint a szerző híres Tűz és jég dala sorozata. A történetet még élvezetesebbé teszik Luis Royo lenyűgöző illusztrációi.

"Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története."

Főszerepben Adara, a tél gyermeke, aki más, mint a falu többi lurkója. Mindig kicsit kilóg a sorból. Nem nevet annyit, nem játszik annyit, sosem sír, kívülálló, akinek különleges kapcsolata van a téllel. Emiatt került oly közel a tél egy másik gyermekéhez.

Adara imádta a télen előbújó állatokat, jéggyíkokat, madarakat, az összes állatot, aki birtokba vette a várat, amelyet hóból épített nekik. De volt egy kedvence, a jégsárkány, aki minden évben a születésnapján jött el először, majd vele maradt egész télen.

„A jégsárkány kristályfehér volt, ez a fehérnek az az árnyalata, amely oly kemény és hideg, hogy szinte már kék. Testét zúzmara borította, ezért ha megmozdult, a bőre ropogott, akár a fagyott hó az ember csizmája alatt, és apró pelyhekben hullott róla a dér. A szeme tiszta volt, fagyos és mély. Áttetszőén halványkék, óriási szárnya a denevérek szárnyára emlékeztetett. Adara látta mögötte a felhőket is, és gyakran a Holdat és a csillagokat is, amikor a fenevad fagyos köröket írt le a sötét égbolton. Fogai - az egyenetlen hosszúságú, tűhegyes jégcsapok három sorban, fehéren meredeztek sötétkék szájában. Ha meglebbentette a szárnyát, jéghideg szél támadt, a hó vadul örvényleni kezdett, s a világ mintha vacogva húzódott volna össze alatta. [...] A jégsárkány hideget lehelt a világra. Ha kifújta a levegőt, jéggé dermedt előtte minden.”

A jégsárkány hideget és halált hozott, de a kicsi lányt nem bántotta soha. Adara négy éves volt, amikor először megsimogatta, majd a következő télen már meg is ülte a hatalmas lényt, akivel aztán évről-évre egyre messzebb merészkedett. De sajnos minden évben, amikor eljött a tavasz, a sárkány elhagyta a lányt.

Egy nap a sokáig távolinak tűnő háború lassan elérte az ő területeiket is. Választaniuk kellett: menekülnek vagy meghalnak. De ami ezután következett, arra senki nem számított...

A gyönyörű rajzok, az egyszerű történet, a sárkányokkal teli világ mind a mesekönyvek világát idézi, de mégsem igazán mese. A háború közelsége, a felégetett falvak, a halál közelsége, mely napról napra elkerülhetetlennek látszik, sok helyen túl komorrá teszik ahhoz, hogy esti meseként tudjak rá gondolni. Sőt, a sárkány leírása, a háborús sebesülések, a véres csaták leírása sok lenne egy kisgyereknek. A másság, a kirekesztettség, a feltétlen szeretet, az önfeláldozás és a lehetetlen döntések egy rövidke történetbe csomagolva. Szomorú és szép. Nem Martin legjobb munkája, de abszolút szerethető kis sztori.

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre és megrendelheted kedvezményes áron a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Ha érdekel egy másik szép mesekönyv, kattints!

Egy változatos birodalom: Benelux Államok

Európa fővárosai 4. rész

Belgium, Hollandia (Nederland) és Luxemburg: három ország, melyek rengeteg dologban különböznek egymástól, mindhárman igazi egyéniségek eltérő kultúrával, ugyanakkor összeköti őket a 20. század közepe óta a gazdasági és politikai unió. Ez a három ország alkotja a Benelux Államokat, melyet Európa kapujának is neveznek.

Belgium/Belga Királyság, Brüsszel

Belgium könnyen rabul ejti a turistákat hangulatos középkori városkáival. Az ország rengeteg látnivalót tartogat az ide érkezők számára. Miközben ismerkedünk a városokkal elengedhetetlenül hozzátartoznak a belga életérzés megtapasztalásához a mennyei sörök, a világhírű belga csokoládék és a gofri. Számos olyan értéket őriznek ezek a városok, melyek az UNESCO védelme alatt is állnak. Többek között érdemes meglátogatni a fallal körülvett flamand beginaudvarok egyikét, a Plantin-Moretus Múzeumot Antwerpenben vagy a Le Canal du Centre négy hajóemelőjét, melyek különleges látványt nyújtanak. Kiemelném a látnivalók közül a Tournai-ban található Notre-Dame Székesegyházat, mely egy gyönyörű műemlék templom Belgium legnagyobb városában. A katedrális története eléggé kalandos, a 12. század elején megkezdték az építkezést, majd a következő évszázadokban alakult ki mai képe, emiatt három építészeti stílus nyomait viseli magán: románkori főhajó és tornyok, a kereszthajó átmeneti jellegű, a kórus pedig gótikus stílusban épült. Gyönyörű szoborgyűjteménye és románkori falfestményei teszik még különlegesebbé ezt a látványos épületet.

Fővárosa, Brüsszel az Európai Unió székhelye, ahova a fapados légitársaságoknak köszönhetően pár ezer forintért elrepülhetünk, hogy megtekintsük számos látnivalóját. Tehetünk egy sétát a Grand Place-en, mely Európa egyik legszebb tere, megnézhetjük a híres pisilő kisfiút és párját, a Manneken és Jeanneke Pist, az Atomiumot, számos múzeumot, a Királyi Palotát és gyönyörű kertjét, az Európai Negyed üvegpalotáit vagy vásárolhatunk Marolles hangulatos bolhapiacain. A főtéren (Grand Place/Grote Markt) biztosan megakad a szemünk egy lenyűgöző épületen, mely a 15. században gótikus stílusban épült városháza.

Hollandia/Holland Királyság, Amszterdam

A Holland Királyság négy gyönyörű részből áll: Hollandia, valamint Karib-szigetekhez tartozó Aruba, Curaçao és Sint Maarten. A takaros házairól, szélmalmairól, zöld legelőiről, végtelen tulipánmezőiről, fapapucsairól és mennyei sajtjairól, söreiről híres országot imádják a turisták. Két hatalmas gyönyörű nemzeti park és számos látnivaló közül választhatnak az ide érkezők. Vár Hága a királyi város, Leiden az egyetemi város, Utrecht hangulatos ódon épületeivel hódít, de Eindhoven-t is érdemes megnézni, bár ez Hollandia legrégibb városa ma csúcstechnológiai iparáról híres. Megér egy kirándulást Hollandia leghíresebb tere a Vrijthof Maastricht-ban, mely egész évben fesztiválok színhelyéül szolgál, és a szélmalmok hazájában kihagyhatatlan Kinderdijk, ahol a 19 szép állapotban levő szélmalom különleges látványt nyújt. Az ország egyik különleges látnivaló Halsteren-ben található, amely egy kis település a belga határ közelében. Itt található a Roovere erőd, ahol egy csillag alakban kimélyített csatorna fut körben a földsáncok között. A védelmi vonal állapota az elmúlt évtizedekben sokat romlott, ezért arra jutottak, hogy felújítják és megnyitják a turisták előtt. A felújítás során a túraútvonal keresztülhalad az egyik vizes árkon, ehhez hídra volt szükség. Egy kreatív építész csapat megtervezte és kivitelezte a Mózes-hídját, melynek különlegessége, hogy azt az illúziót kelti, mintha kettévált volna előttünk a víz. A híd ugyanis teljesen a vízbe van süllyesztve, így messziről szinte láthatatlan.

A csatornákkal átszőtt Amszterdam ámulatba ejti a látogatókat. Ez a színes város mindenki számára izgalmas kalandot jelent. Többek között a Dam tér, mely a Királyi Palotának ad otthont, számos múzeum, a Rembrandt tér hangulatos parkjával, a Piros lámpás negyed és Európa leghíresebb piaca, az Albert Cuyp piac megér egy sétát. Akarom mondani bringatúrát. Kerékpárra pattanva könnyedén bejárhatjuk a főváros utcáit, hogy magunkba szívjuk a város hangulatát és gyönyörködjünk a jellegzetes házak és az apró hidak látványában. Az út alatt biztosan megragadja a tekintetünket az a színkavalkád, ami a Bloemenmarkt-ot, a világ egyetlen úszó piacát jellemzi.

Luxenburg/Luxenburgi Nagyhercegség, Luxenbourg

Európa leggazdagabb országa festői környezetben helyezkedik el. Északi részén gyönyörű magas hegyek, dús erdőségek, hangulatos túraútvonalak és kedves, romantikus kis falvak tarkítják, míg a déli országrész lankáival, széles völgyeivel hódít. Mesebeli várakért az Eisch-patak völgyét mindenképpen látogassuk meg, a Hét kastély völgyének is nevezik. A kicsiny falvak, a csend, a végtelen zöld, a számos kastély, az ódon várfalak mind azt az érzést keltik az utazóban, hogy egy tündérmese helyszínére csöppent. Luxemburg Kicsi Svájca, csak így becézik Mullerthal régiót, szintén egy mesebeli, gyönyörű kirándulóhely. Jól kiépített túraútvonalai keresztülhaladnak bámulatos völgyeken, és különleges szikláknak, valamint a híres Schiessentumpel vízesésnek ad otthon. Ez a híd alatt zubogó szépség varázslatos látványt nyújt.

A fővárossal nehéz betelni. Számos történelmi nevezettességnek ad otthont. Kéttornyú katedrálisa Vak János sírjával, mely szinte a város minden pontjáról látható, a gyönyörű reneszánsz stílusú hercegi palota, kolostorok, múzeumok, az egykori erőd alatt fellelhető kazamaták, az Arany Hölgy, mely egy gránit obeliszk tetején álló aranyozott bronzszobor kezében babérkoszorúval. Az erődítmények és az óváros az UNESCO védelme alatt áll. Még különlegesebbé teszi a várost a közel 100 viadukt, melyek közül a legismertebb az Adolphe híd (Adolphe-Breck). A 20. század elején épült híd 153 méter hosszú, 40 méter magasan fekszik és csodálatos panoráma nyílik róla a városra.

Ha kíváncsi vagy a sorozat előző részére, kattints!

Kövess minket a Facebook-on is!