Dönts úgy, hogy szabad vagy!

"Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít."

A döntés c. könyvében Dr. Edith Eva Eger elmeséli életét, a múltját, a rázós eseteit, de teszi ezt úgy, hogy közben az olvasónak is segít. Nem szoktam "önsegítő" könyveket olvasni, nem az én műfajom, és ez nem is az, de mégis van valami hatása. Sokat gondolkodtam, hogy miért is az a címe, ami: A döntés.

"És te is itt vagy! Itt vagy! A szent jelenben. Nem tudlak meggyógyítani téged – mint ahogy senki mást sem –, de ünnepelhetem a döntésedet, hogy lebontod a tudatodban lévő börtönt, tégláról téglára. Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most. 
Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel."

Dr. Edith Eva Eger

Sok dologról nem dönthetünk életünkben, egyszerűen csak megtörténik. Nem dönthetjük el, mikor veszítjük el szeretteinket, háziállatainkat, mikor ér baleset, mikor késünk egy másik baleset vagy műszaki okok miatt. Nem dönthetjük el, mikor halunk meg. Illetve de, eldönthetjük, ahogy szeretteink halálát is, csak annak a neve gyilkosság. A legtöbben azért ezt nem tesszük meg. De sok dolgot eldönthetünk. Eldönthetjük, hogy mennyire vesszük magunkra valaki más rossz szándékát. Eldönthetjük, hogy meg akarjuk-e látni az életben a szépet, a jót, vagy csak kesergünk. Eldönthetjük, hogy mit eszünk, hogy mikor fekszünk le, hogy hogyan élünk, és ezek a döntések mind minőségi változást jelentenek az életünkre. Hogy jót vagy rosszat, az attól függ, hogy döntöttünk. 

És eldönthetjük, hogyan gyászolunk. Nem a külsőségekre gondolok, senkit nem érdekel a falusi öregasszonyokon kívül, hogy ki meddig hordja a feketét. A belső gyász, valakinek az elvesztése és ennek a feldolgozása sokkal fontosabb. 

"– A gyászolás fontos – mondtam. – De amikor túl sokáig tart, akkor a szomorúság elkerülésének eszközévé válhat. – A gyászolás szertartásai a gyászmunka különösen fontos részei lehetnek. Úgy gondolom, ezért van, hogy a vallások és az egyes kultúrák világosan meghatározzák a gyászolás rituáléit – egy védett teret és struktúrát hoznak létre, amelyen belül elkezdhetjük megtapasztalni a veszteség érzéseit. De a gyászperiódusnak világos lezárása is van. Ettől a ponttól a veszteség immár nem az élet különálló dimenziója – beépítjük az életünkbe. Ha az örökös gyász állapotában maradunk, akkor az áldozatmentalitás mellett döntünk, abban hiszünk, hogy soha nem fogok ezen túljutni."

De döntsünk bárhogyan, történjék bármi, van pár dolog, ami így is, úgy is megtörténik. 

"Elmondtam az igazgatómnak: azon gondolkodom, hogy megszerzem a doktorátust pszichológiából. De nem bírtam úgy elé tárni az álmomat, hogy kifogásokat ne keressek. – Nem is tudom – mondtam –, mire befejezem az iskolát, ötvenéves leszek. – Rám mosolygott. – Így is, úgy is ötvenéves lesz – mondta."

Elképesztő, hogy a vele történtek ellenére (vagy talán éppen azért?) mennyi szeretet, mennyi józanság van ebben az emberben. Csodálatos könyv egy olyan nőtől, aki sok szörnyűséget átélt, de megtanult építkezni belőle, megtanult túllépni rajta, és tud segíteni másokon is. Hihetetlen élmény volt olvasni.

Köszönöm a lehetőséget a Libri Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, a kiadó honlapjáról. Jó ajándék lehet bárkinek!

Kövess miket Facebookon is!