8 jópofa, kreatív húsvéti tojás

 Bár apránként a húsvéti locsolás hagyománya kiveszni látszik, a tojásfestés, reméljük, sosem megy ki a divatból, főleg, hogy története egészen az ókorig visszanyúlik, amikor a tojás áldozati étel volt, hiszen egyszerre jelképezte az életet és az újjászületést. Így maga a tojásfestés pogány hagyomány volt, amely a kereszténység elterjedése után is fennmaradt és összefonódott a húsvéti ünnepkörrel. Adózzunk  mi is ennek a szép hagyománynak, ezért jöjjön most néhány ötletes tojásdekoráló módszer, amivel feldobhatjátok az ünnepet.

Elsőként következzenek az évek óta nagy népszerűségnek örvendő unikornisok. A következő képen látható aranyos darabok percek alatt elkészíthetőek. Nincs más dolgod, mint papírból vagy gyurmából elkészíted a pici szarvat, a sörényét pedig akár kertből szedett virágokból vagy hajtogatott szépségekből is megalkothatod. Miután felragasztottad ezeket a tojásra már nincs is más dolgod, mint filctollal szemeket rajzolni és gyönyörködni a cukiságokban.

Egy kis csillám sosem árt, jelen esetben pedig a sok sem. :) Csak ragasztóra, csillámporra és egy tálkára lesz szükséged. A módszerhez tökéletesen megfelel az univerzális ragasztó is. Egy tálkába nyomd a ragasztót, ebbe szórd bele a csillámport, keverd el és már mehet is bele a tojás. Érdemes két részletben dolgozni. Először a tojás egyik felét mártjuk bele, majd félretesszük, ha megszáradt, akkor mehet a másik fele is. Ezen módszer segítségével máris ékszerré változtatott ragyogó tojásaid lesznek. Íme:

A csevegőplatformok világában ha cuki, bohókás mojik néznek a vendégekre a tojásos tálkákból, borítékolhatjuk is a sikert. Biztosan mindenki jót fog mosolyogni. Ráadásul csupán sárga festék kell hozzá, néhány filctoll és egy kicsi kézügyesség. Nézzétek csak! Hát nem imádnivalóak?

Minden gyerekekkel tarkított háztartásban akad néhány vízzel bőrre tehető műtetoválás. Először a tojásokat szép halvány színűre fested, majd mikor megszáradtak ugyanúgy tedd fel a tetoválásokat a tojásra, mintha bőrre tennéd. Egyszerű és mégis látványos. Ugye?

Gondolnád, hogy rizzsel is lehet tojást dekorálni? Egy tál rizsre és folyékony tojás- vagy ételfestékre lesz csupán szükséged a művelethez. Vegyél elő egy kis tálat, a bele szórt rizsre csöpögtess a festékből, keverd el, majd forgasd bele a tojásokat. Mikor már mindenhol szépen befogta a festék, már készen is vagy.  

A következő módszert kis túlzással nevezhetnénk háromdimenziós jószág gyártásnak is. Egy kis alapozó festés után nincs más dolgod, mint papírból, filcből, szivacsból, dekorgumiból apró füleket, csőröket, mancsokat kivágni és ráragasztani a tojásra. Az tojásfigurák kialakításának csak a képzeleted szabhat határt. Nézd, milyen egyszerűen készíthetsz például csibéket és nyuszikat: 

Egy kis márványos csodavilág alkotásához szükséged lesz borotvahabra, pár különböző színű folyékony tojásfestékre, szívószálra és egy tálra. A tálba nyomj habot, tegyél bele pár cseppet a festékekből. Miután szép márványos mintázatúra finoman elkeverted, tedd bele a tojásokat. 1-2 óra után, amikor már látszik, hogy befogta a festék, kiszedheted és ilyen szépségeket fogsz találni.

A régi jól bevált módszerekről sem szabad megfeledkezni! Gyerekkoromban rengetegszer festettünk tojást élő növények segítségével. Pár levél, virág, tojásfesték és egy régi nejlonharisnya kell csupán. A tojásra szépen rásimítunk pár levelet, virágot, ezt ügyesen becsomagoljuk a harisnyába, hogy a növények a helyükön maradjanak, és mehet is a festékbe a kis csomag. Ilyen szépségeket alkothatunk így:

Jó szórakozást a húsvéti előkészületekhez, és szép hétvégét, boldog ünnepet mindenkinek!

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Éhes ​felhő a napot

Könyvajánló - Istók Anna: Éhes ​felhő a napot

"Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak."

A könyv gyorsan olvasható, könnyed stílusú, annak dacára, hogy mély és komoly történet lapul a sorok között. A lányok életén keresztül látjuk, milyen fájdalmas is tud lenni a szülő-gyerek közötti rossz kapcsolat, milyen nehéz feldolgozni a gyászt, hogy a bűntudat, a félelem miként emésztheti fel az embert, és a szerelem nem mindig elég, hogy egy kapcsolat működjön.

Az Éhes felhő a napot címet viselő regény Istók Anna, gödöllői könyvtáros debütáló regénye. Munkája mellett alapítója és vezetője a helyi irodalmi körnek, az Irkának, emellett még írásra és olvasásra is kerít időt. Számos szépirodalmi lapban jelentek már meg versei, novellái, többet között az Irodalmi Jelenben, az Aranymosás Irodalmi Magazinban, valamint a Műút portál és folyóirat Nőtérfél rovatának állandó szerzőjeként is bizonyított. Első regénye a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg alig néhány hónappal ezelőtt.

"A jó írás zökkenőmentes. Mondhatni, a mélyebb élvezethez az kell, hogy a szöveg olajozottan lecsússzon, ez pedig síkosító nélkül nem megy. Célom úgy írni, hogy a könnyű befogadás mellett megmaradjon a tartalmi érték."

(Istók Anna, fb.com/istokanna)

De milyen stílusban íródott, és miről is szól ez a rejtélyes, sejtelmes címet viselő regény? A fülszöveg így fogalmaz: "Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak."

A történet narrátora, Nóra kemény időszakon van túl, mióta két éve húga, Zsóka meghalt, csak zombiként éli mindennapjait. El akart menekülni az élet, a felelősségek elől, megfeledkezni minden fájdalmáról, ezért elhagyta az országot, vele együtt a reménytelen szerelmet, és Londonban pincérnői állást vállalt. Apja infarktusa visszarángatja a valóságba, szembe kell néznie a múlt súlyával, haza kell térnie. Az emlékek kősziklákként omlanak a megsebzett lányra.

"Ártatlannak gondoltam magam, és fogalmam sem volt róla, hogy közben elkövetem a legaljasabb dolgot, a hazugságot. Hazudtam mindenkinek és hazudtam önmagamnak. Kívül tiszta és fényes voltam, belül rohadt, mint egy alma, amelynek a héja még piros, de a húsa már csupa barnás folt."

A regényben megismerünk egy diszfunkcionális családot, ahol bár fizikálisan mindent megkapott a két gyerek, amire szüksége volt, de lelki szükségleteikkel senki nem törődött. Nórának sosem volt könnyű a helyzete. Ő volt a család lázadója, míg testvére volt a tökéletes gyerek, aki bármit hajlandó volt megtenni, hogy elkerülje a konfliktusokat. Olyan elvárások voltak velük szemben, amelyeknek Nóra sosem akart, sosem tudott megfelelni. Hazatérésében nem csak a szüleivel és a múltjával való találkozás volt a legnehezebb, hanem a rettegés, hogy viszontlátja testvérének özvegyét, Csongort. Különös szál fűzi őt a férfihoz, hiszen ő az, aki mellett bátran lehetett önmaga. 

A lány visszaemlékezéseiből megismerjük a múltját, hogy mi az, amitől az önutálat eluralta életét. S miközben a múltba réved, apránként építgeti fel önmagát és fedezi fel a mindennapok szépségeit, s ezáltal talál rá a jövőjét jelentő ösvényre.

Sokáig nem is tudjuk mi történt Zsókával, hogy mi vezetett Nóra meneküléséhez, vagy miért is olyan fontos a vonzó sógor megjelenése, de ezek is szép sorjában kiderülnek, s végül összeállnak egy fájdalmas történetté. De vajon létezik happy end azok számára, akik ilyen mély sebeket hordoznak? 

Minden fejezet címe utal rá, hogy milyen ínycsiklandó étellel fogunk találkozni az adott fejezetben. Eleinte nem is igazán értettem mi szükség erre, hiszen teljesen független volt a történettől.

Persze akadtak finomságok, hétköznapi vagy különleges ételek, italok formájában, de nem éreztem szükségét. Majd ahogy épült fel a történet, ez a részlet apránként belesimult a cselekménybe Nóra útkeresésén keresztül. Ettől függetlenül indokolatlannak éreztem. 

Ami nagyon tetszett, hogy a szerző részletes és szép képekkel dolgozik. A könyv gyorsan olvasható, könnyed stílusú, annak dacára, hogy egy mély és komoly történet lapul a sorok között. A lányok életén keresztül látjuk, hogy milyen fájdalmas is tud lenni a szülő-gyerek közötti rossz kapcsolat, hogy milyen nehéz feldolgozni a gyászt, hogy a bűntudat, a félelem miként emésztheti fel az embert, és a szerelem nem mindig elég, hogy egy kapcsolat működjön. 

Alapvetően egy jó könyv, de akadtak olyan ismétlések a múltidézésben, amiket feleslegesnek találtam, néha zavaróak, időnként már-már unalmasak voltak. De talán a legnagyobb hibának azt éreztem, hogy hiányzott a főhősnél a karakterfejlődés. Oké, elcseszett élete volt, amiben nagy szerepet játszott a családja, részletesen átrágjuk, hogy a szülei mi mindent csináltak rosszul, de a 26 éves szereplőtől elvárnám, hogy ne akarjon mindent rájuk kenni. Az élet nem csupán fekete és fehér...

Köszönöm szépen a szerzőnek, Panninak és a Könyvmolyképző Kiadónak a lehetőséget!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel vásárolhatod meg!

Ha érdekelnek a könyvújdonságok,
hogy mit olvass és mit ne,
kövess minket Facebookon!

Érdekelne a kiadó más érdekes könyve is? Kattints! 

Elektronikus álmok

Könyvajánló - Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Philip K. Dick számos regényéből, novellájából készültek adaptációk. Az érdekes, izgalmas és erőteljes novellák mellett a filmgyártók sem tudtak elmenni szó nélkül. A Channel 4 és Sony Pictures Television összerántott tíz sikeres rendezőt, forgatókönyvírót, akik a szerző novellái közül szemelgetve elkészítették Philip K. Dick’s Electric Dreams (Philip K. Dick Elektronikus álmai) címet kapó antológia sorozatát. 

Ez a kötet a sorozat epizódjainak alapjául szolgáló novellákat tartalmazza, ráadásul még izgalmasabbá teszi a könyvet, hogy megszólalnak benne a sorozat készítői is. Minden novellához kapunk egy-egy kommentárt, kis kulisszatitkokat a kiválasztás miértjéről és az adott novellához tartozó sorozat epizód elkészítéséről a rendezőktől/forgatókönyvíróktól.

Még nem jutottam oda, hogy megnézzem, de biztosan időt kerítek rá a közeljövőben. Ilyen rendezők és színészek mellett, biztosan nagyon jól sikerült minden epizód, ráadásul egyértelműen nagy népszerűségnek örvend. Íme a sorozat előzetese:

Nehéz kiemelni egy-egy novellát a kötetből, mert mindegyikben akadt valami, ami megfogott. A szerző képzeletének végtelensége ismét igazolást nyert. A történetek mind érdekesek, összetettek, elgondolkodtató üzeneteket tartalmaznak emberekről, androidokról, földönkívüliekről, és számos őket érintő kérdésről. Többek között az emberi kapcsolatokról, a kirekesztésről, a fogyasztói társadalomról, a valóságról és a kollektív manipulálásról. Akad közöttük olyan, ami régebben született, mégis ráhúzhatóak a mai világra is a szerző akkor kifejtett gondolatai.

A kezdőnovella telitalálat volt! A Kiállítási darabban főhősünk átlép egy alternatív valóságba, mi pedig megfigyelhetjük mi alapján választ igazi valóságot magának. Vajon képesek vagyunk úgy érzékelni a világot, ahogy létezik? Hasonló hangulata van Az ingázónak. Tetszett a mi lett volna, ha érzéssel átitatott történet, amelyben egy utas bérletet akart venni egy nem létező városba. Érdekes fejtegetés az emberi elme furcsaságáról, hogy miként változnak az emlékeink az idők során.

Akad kifejezetten szomorú mű is a kötetben. Például a Seholsincs bolygó, ahol nagyon szurkoltam a néninek, hogy ebben az embertelen világban teljesülhessen a vágya. De nagyon elgondolkodtatóra sikerült A pántkészítő disztópikus társadalma is, amely a gondolati szabadság köré épült. Bár itt a szomorú, hogy a káröröm a legjobb szó arra, amit a sztori végére érve éreztem.

Az akasztott idegen talán az egyik legmegdöbbentőbb novella a kötetben. Az átlagember áll szemben mindenki mással, akik nem akarnak a rendszerbe olvadni, a kirekesztés és a közöny erős bemutatása. A fülszöveg rettentő találóan írja le egy mondatban a művet:

"Az akasztott idegen egy bizsergetően sötét politikai allegória, amely ma is ugyanolyan érvényes, mint amikor Dick a hidegháború delén megírta."

Mára közkedvelt téma mind az irodalomban, mind a vásznon a gonosz gépek lázadása. A sci-fi irodalom egy legkorábbi műve, amely az önmagukat sokszorosító gépek veszélyeire figyelmeztet, a Közterm. Vajon a technikai bumm előtt volt jobb vagy most?

Két novella repíti vissza az olvasókat a gyerekkorba: Az álapa és a Hulla vagy, Foster! Központi szerepet a félelmeik, a paranoiájuk kapta mindkét történetben. Az ember akarva, akaratlan elkezd agyalni rajta, hogy milyen dolgok tartották rettegésben gyerekként.

Talán a leggyengébb, de még mindig a jó kategóriába sorolható volt számomra a Közvetlen értékesítés. A történet alapvonala erős és jól sikerült, talán a lezárás volt kicsit fura. Az irreálisan rámenős árus és kikerülhetetlen értékesítési stratégiák egyáltalán nem hagynak választási lehetőséget a főszereplőnek (és sok esetben nekünk sem...).

A gondolatmenetem végére csak sikerült kiemelnem gyengébb darabot, és arra is rájöttem, hogy azért csak akad kedvencem is. Ez volt a Mi az ember? Na ebben volt minden: idegen fajok, utazgatunk az űrben, repülő autókkal járunk, az MI természetes dolog, idegen bolygókon kiépített kolóniák. És hiába a technológia mindent megad az élethez, egyetlen dolog van, amire sosem lesz képes, és ez mindig örök és állandó: az ember vágyik a boldogságra, a szerelemre.

Egy fontos tanácsom akad így a végére: először a novellát olvassátok el, és csak utána az adaptálók hozzá tartozó bevezetőjét! Természetesen nem spoilereznek, de legtöbb esetben leírják, hogy őket mi fogta meg a műben, mit találtak fontosnak. Ez pedig befolyásolta az én gondolataimat is. Szerencsére erre az első novella után rádöbbentem, így a másodiktól már odafigyeltem rá. És érdekes volt a novellák megismerése után a kommentárokat olvasni. Volt olyan, hogy "Jééé, ezt én teljesen másként gondoltam, de milyen igaza van" vagy "Ó, igen, szerintem is", és társaik. :D

Az biztos, hogy a kötet könnyedén beszippant, és lesznek történetek, amik napok múlva is ott keringenek majd a gondolataitok között.

A kötetet az Agave Könyvek Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk! 

A képre kattintva megrendelheted a kiadótól kedvezményes áron!

Kövess minket a Facebookon is!

Isten és a tökéletes bűntény...Érdekel? Kattints!

 

Túlélési tippek egy lakatlan szigetre Bear Grylls-től egy kalandregénybe oltva

Könyvajánló - Bear Grylls: A sárkány küldetés - Beck Granger kalandjai

A világ egyik leghíresebb kalandora és túlélő-szakértője, Bear Grylls egy újabb izgalmas történetbe bújtatott túlélőleckéket. A sárkány küldetés című könyvében megtanulhatunk pár fontos praktikát, ha egy lakatlan szigeten rekednénk egy hajótörést követően.

A sorozat előző részében, A ​tájfun küldetésben Beck Granger-nek, a tizennégy éves "túlélés-szakértőnek" nem volt könnyű dolga, hogy átvészelje a brutális vihart. Segítette esőerdőkben, sivatagokban és fagyos pusztaságokban szerzett tapasztalata, tudásanyaga, melyet szüleivel töltött útjai során szedett fel. A kimerítő kaland után úgy dönt, barátaival elmegy egy pihentető sétahajózásra.

A természet azonban ismét megmutatja veszélyes oldalát, Beck és barátai, Csü-lung, a tizenhárom éves tehetséges úttörő, valamint a pár évvel idősebb vitorlázó, Csou Csien hajótörést szenvednek a Dél-kínai-tengeren. Beck lélekjelenlétének köszönhetően, megszerezték a mentőöveket, s a közelben megpillantott sziget irányába indultak. Ám nem volt könnyű dolguk, mert Csien megsérült. 

Miután sikerült kiúszniuk az aprócska szigetre, először sérült barátjukon kellett segíteniük, de sérülése túl súlyosnak bizonyul. Ha pedig mindez nem lett volna elég, a menekülőút keresése közben Beck egy méretes kínai sárkánnyal, más néven szalagos varánusszal találja szemben magát.

Vajon van esélye három kölyöknek egy pár száz méter átmérőjű szigeten egy sérülttel, miközben éhes varánuszok veszik körül őket? Van kiút egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetből?

Miközben nyomon követjük a három srác izgalmas és veszélyes kalandját, különleges túlélési tippeket találunk a könyvben többek között arról, hogyan tegyünk sínbe egy törött végtagot egy lakatlan szigeten. Vagy, ami szintén elengedhetetlen, hogyan építsünk fedezéket, hogy találjunk ivóvizet és élelmet. A megmeneküléshez pedig elengedhetetlen a jelzőtűz készítés.

"DE AMI A LEGFONTOSABB: 

SOHA, SOHA NE ADJUK FEL!" 

Bear Grylls ismét előrukkolt egy izgalmas kalandregénnyel tizenéveseknek, amiből sok érdekességet tanulhatnak a természetről. 

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel vásárolhatod meg!

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

Kövess minket Facebookon!

Érdekel a szerző egy másik ifjúsági regénye? Kattints!

Söpredék: a világhírű kolumbiai szerző, Gabriel García Márquez első regénye

Könyvajánló - Gabriel García Márquez: Söpredék

A Magvető Kiadó újabb kötetet hozott el gyönyörű új köntösben a mágikus realizmus legnagyobb regényírójától, Gabriel García Márquez-től. Ezúttal a legendás szerző elsőként megjelent műve került sorra, az eredetileg 1954-ben kiadott Söpredék című regény.

Ebben a darabban is egy sajátos latin-amerikai légkörbe vezeti el az olvasót, a maga teremtette forró, száraz, hétköznapi, kissé babonás kolumbiai falu, Macondo mikrotársadalmába. Ugyanezen a helyen játszódik későbbi mesterműve a Száz év magány is. 

A történet egy orvos köré épül fel, akit a falu lakói nem hajlandóak eltemetni. Az orvos különös figura volt, remeteként, magányosan élte életét, aki végül öngyilkosságba menekült. Persze nem csupán valami elvont, meg nem értett különc volt. Különös életét és tragikus halálát a babonás Macondo falu lakosai szemén át ismerjük meg.

"Ez már nem is ember. Olyan, mint egy hulla, akinek a szeme még nem halt meg."

Ötletes megoldást választott Márquez a történet elmesélésére, mert három szereplő meséli el különböző nézőpontok, értelmezés alapján az orvos útját. A doktor, - aki a szerző későbbi regénye, a Száz év magány kultikus figurája, Aureliano Buendía ezredes ajánlólevelével érkezett a faluba - öngyilkosságával felbolygatja a falu lakóit, eltemetni sem hajlandóak a különös figurát.

Magányos, drámai életútja arra sarkall három generációt, hogy elmesélje történetét. Az ezredes, annak megkeseredett lánya és ártatlan unokája emlékezéseiken keresztül megmutatja nem a doktor mindennapjait, hanem a falu múltját, jelenét, jövőjét, felemelkedését és bukását.

A történet néhol kissé lassan hömpölyög, és ugyan vannak érdekes aspektusok a különböző nézőpontok miatt, a sztori háromszori elmesélése időnként mégis unalmasnak tűnhet, de a bravúros belső monológok azért érdekessé teszik a művet. Mint például a következő gondolat a kisfiútól:

"Mindig azt hittem, hogy a halottra kalapot szoktak tenni. Most látom, hogy nem. Látom, merev a feje, és kendővel van az álla felkötve. Látom, hogy egy kicsit nyitva van a szája, és a lila ajka mögül kilátszik a foltos, szabálytalan fogsora. Látom, hogy vastag, püffedt a nyelve, az egyik oldalán össze van harapva, és egy kicsit sötétebb, mint az arcszíne, amely olyan, mint amikor zsineggel elszorítja az ember az ujja végét. Látom, nyitva van a szeme, és kerekebbre tágult, mint az élőké; sóvárgó, kidülledt a szeme, a bőre pedig olyan, mint a döngölt, ázott föld. Azt hittem, hogy a halott nyugodt, alvó ember, és most látom, hogy éppen az ellenkezője. Látom, hogy éber és dühös, mint a vita hevében felindult ember."

Nehéz nem látni és érezni a Száz év magányt olvasás közben. A helyszín azonos, a történések pedig itt is folyamatosan keverednek, ugrálunk az időben és a mementók között, és csak a regény végére áll össze kerek egésszé. Volt egy olyan fura érzésem, mintha a mestermű nulladik, felvezető részét olvasnám.

És bár már ebben a regényben is érezhető a szerző megnyerő stílusa, inkább szárnypróbálgatásnak tűnik későbbi legendás műveihez képest. Az biztos, hogy Márquez rajongóinak ez is tetszeni fog, de ha még sosem olvastál tőle, akkor ne ezt válaszd elsőnek. Érdekesebb a már kiforrott író művei után megismerni, hogy honnan is indult a munkássága.

Köszönet a Magvető Kiadónak ezért a kiváló kötetért, melyet a borítóképekre kattintva kedvezményes áron megvásárolhattok a kiadótól!

Kövess minket Facebookon!

És, ha még több Márquezre vágysz, kattints!

Szólíts a neveden - az Oscar-díjas film alapjául szolgáló regény

 

Könyvajánló - André Aciman: Szólíts a neveden

Az idei Oscar-gálán végül egy szobrocskát tudott begyűjteni a film, méghozzá a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. De milyen is a könyv, ami két fiatal szerelmét mutatja be?

A filmről itt írtam már, és őszintén szólva szerintem a főszereplő, Timothée Chalamet jobban megérdemelte volna azt a díjat, mint Gary Oldman - de ez csak egyéni vélemény. A legsötétebb óra főszereplőjén túlságosan is látszott, az egész filmen, hogy ezt bizony az Oscarra pályázva csinálták, és bár nagyon szeretem a történelmi témákat - a könyv nagyon tetszett is, és a film sem volt rossz egyébként, még ha kicsit gyengébbnek is éreztem, mint vártam - ez a film, a Szólíts a neveden sokkal inkább... megszólított.

Féltem is ám a könyvtől a film után. Pedig általában úgy szoktam könyvből készült filmet nézni, hogy előtte - hacsak még nem olvastam jóval a film elkészülte előtte - direkt nem olvasom el a könyvet. Moziból kifelé jövet meg megveszem, és elolvasom. De itt féltem. Azért, mert nagyon tetszett a film, és féltem, hogy ez azon kevés történetek egyike lesz, ami jobban működik a vásznon, mint a lapokon. Mint végül kiderült, a félelmem alaptalan volt, de ez a könyv akkor sem lett jobb, mint a belőle készült film. Ugyanolyan jó.

Hogy miről is szól a könyv? Nem tudnám pontosabban és szebben megfogalmazni, mint a fülszöveg teszi:

André ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet. 

Ez a történet az időtlen szerelmet meséli el. Mivel a fiatalokat a szerző "kimenti" a durva, erőszakos és ítélkező társadalom karmaiból, és egy szerető, elfogadó, idilli környezetbe helyezi őket, a történetük időtlen. Éppúgy játszódhat ezer éve egy elzárt szigeten, mint ötszáz év múlva, vagy akár ma. Ez a könyv az érzelmekről szól, az erős, fellobbanó érzelmekről, amely nincs tekintettel a szokásokra, az aktuális erkölcsi normákra, az identitásra, semmire. Ez a szerelem, ha létezik is, rendkívül ritka. Én hajlok arra, hogy nem is létezik. Inkább csak a vágy létezik rá, de az erősen, ebből a vágyból születnek a dalok, a versek, a regények, a festmények, ebből a vágyból születnek a hangzatos szólamok, ebből a vágyból hívjuk életre a szerelem illúzióját - de maga ez az elsöprő érzelem csupán... csupán egy pillanat talán. Talán valaki olyan iránt, akivel nem lehetnénk. Talán valaki olyan iránt, aki nem is létezik. Szeretjük ráhúzni a párunkra az ideálképünket, de idővel már nem lehet becsapni magunkat. Szeretjük ráhúzni a kapcsolatainkra az elsöprő és örökké és mindig és minden pillanatban szerelmet. Ilyen nincs. Csak áltatjuk magunkat. Elio és Oliver szerelme is ilyen. Egy kicsit áltatták magukat. Aztán Oliver továbblépett. Érzésem szerint Elio soha. Ez a szerelem meggyötörte és örökké átformálta őt - akárcsak az apja, egyszerre nem irigylem tőle azt a fájdalmat, amit érzett, ugyanakkor irigylem. Mert igaz, elveszített valamit - de megismerkedhetett vele. 

Nagyon köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak! Ha te is szeretnél megismerkedni ezzel az elsöprő érzelemmel, a borítóra kattintva elérheted a kiadó oldaláról kedvezményesen!

Kövess minket Facebookon!

Néhány titkot magunkkal viszünk a sírba...

Könyvajánló - Colleen Hoover: Confess ​- Vallomás

Egy könyv, ami összetör, aztán mikor azt gondolod, hogy túl vagy rajta, még átküld rajtad egy kamiont. Ha valaki már olvasott CoHo regényt, ezen meg sem lepődik. Kiváló érzéke van a szívszorító drámák, a szenvedélyes szerelmek ábrázolásához. Mindezt ráadásul minden alkalommal képes valami igazán egyedi dologgal megfűszerezni. Jelen esetben titkok ihlette festményekkel.

Ez a történet is egy fájdalmas drámával indul. Végignézhetjük, hogy töri össze az élet két fiatal álmait és jövőjét. Majd a szerző, hogy segítsen feldolgoznunk a fájdalmas kezdetet elvisz minket pár évvel későbbre, hogy megismerjük Auburn történetét, akinek élete összekapcsolódik Owen-ével.

A két huszonéves fiatal több szenvedést megélt néhány röpke év alatt, mint mások egész életükben. Auburn épp azon van, hogy rendezze összekuszálódott életét, de ehhez pénzre, másodállásra van szüksége. A sors pedig úgy néz ki kegyes hozzá, mert egyik este munkából hazafelé menet egy kirakatnál állva bukkan az álommunkára, ráadásul nagyon úgy fest, újra rátalál a szerelemre is.

Owen, galériájában éppen kiállításra készül, de egykori alkalmazottja cserben hagyja, Auburn pedig készen áll, hogy a segítségére siessen. A srác gondolatai sokszor sugallják, hogy korábbról ismeri a lányt, de ez egy olyan titok, amelyet a sírba visz magával. (Szerencsére, bár csak az utolsó fejezetben, de nekünk, olvasóknak, azért megsúgja ezt a titkot. :) )

A tehetséges fiatal művész festményeit egy-egy vallomás ihlette. Minden vallomás névtelenül érkezik a galériájába. Vannak köztük gyönyörűek, szomorúak, némelyik pedig oly fájdalmas, hogy a srác egy dobozban elzárva tartja még saját maga elől is.

"- „Utálom az állatokat. A férjem időről időre hazahoz egy kutyakölyköt a gyerekeinknek, úgyhogy ilyenkor várok néhány napot, aztán elautózom a kutyával jó messze, és kiteszem az út mellé. Aztán úgy teszek, mintha elszökött volna.” - A homlokát ráncolja.

- Jézusom! - Fölmarkol még néhányat. - Hogy őrzöd meg a hited az emberiségben, ha mindennap ilyeneket olvasol?

  Könnyen – felelem. – Ami azt illeti, a vallomásoknak köszönhetően csak még jobban értékelem az embereket, mert tudom, milyen elképesztően ügyesen tettetjük magunkat mindannyian. Pláne a hozzánk legközelebb állókkal szemben."

Már az első pillanatban tudjuk, hogy egy őrült, szenvedélyes, igaz szerelem van kibontakozóban, ám a sors hamar összetöri a közös jövő reményét. Fájdalmas és súlyos titok áll kettejük közé, ami miatt Auburn-nek le kell mondania kettejükről.

Vajon van megváltás számukra? Te mi mindenre lennél képes a szeretteidért? Egy rettentő mély, fordulatokkal teli történet szerelemről, szeretetről, családról, önfeláldozásról, hazugságokról, árulásról, túlélésről, reményről. Ráadásul, ami a könyvet még érdekesebbé, egyedibbé, különlegesebbé teszi, hogy minden vallomás, minden titok valós személyektől származik, ráadásul a szerző felkért egy kiváló művészt, DannyO’Connor-t, hogy készítse el a vallomásokat idéző festményeket.

"Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak."

Négy apró megjegyzéssel zárom soraim, melyeket csak akkor fogsz megérteni, ha elolvastad ezt a fájdalmas, és mégis szép történetet:

1. Szerettem ezt a könyvet, még akkor is, ha időnként az én ízlésemnek kicsit sok volt a szerelmes évődés.

2. OMG egy őrült, amiért a szalonban hagyta magát. Imádtam azt a jelenet. :D

3. Bárcsak az a rohadék okot adott volna Emory-nak, hogy lelője.

4. Tutira blöff a felvétel. Szép volt Auburn!

Ha szereted a Rubin pöttyös könyveket, biztosan ezt is szeretni fogod. A borítóra kattintva elérhető a könyv a Könyvmolyképző Kiadó honlapján.

Kövess minket a Facebookon is!

Érdekel egy másik Rubin pöttyös könyv? Kattints!