Könyvajánló - Istók Anna: Éhes felhő a napot
"Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak."
A könyv gyorsan olvasható, könnyed stílusú, annak dacára, hogy mély és komoly történet lapul a sorok között. A lányok életén keresztül látjuk, milyen fájdalmas is tud lenni a szülő-gyerek közötti rossz kapcsolat, milyen nehéz feldolgozni a gyászt, hogy a bűntudat, a félelem miként emésztheti fel az embert, és a szerelem nem mindig elég, hogy egy kapcsolat működjön.
Az Éhes felhő a napot címet viselő regény Istók Anna, gödöllői könyvtáros debütáló regénye. Munkája mellett alapítója és vezetője a helyi irodalmi körnek, az Irkának, emellett még írásra és olvasásra is kerít időt. Számos szépirodalmi lapban jelentek már meg versei, novellái, többet között az Irodalmi Jelenben, az Aranymosás Irodalmi Magazinban, valamint a Műút portál és folyóirat Nőtérfél rovatának állandó szerzőjeként is bizonyított. Első regénye a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg alig néhány hónappal ezelőtt.
"A jó írás zökkenőmentes. Mondhatni, a mélyebb élvezethez az kell, hogy a szöveg olajozottan lecsússzon, ez pedig síkosító nélkül nem megy. Célom úgy írni, hogy a könnyű befogadás mellett megmaradjon a tartalmi érték."
(Istók Anna, fb.com/istokanna)
De milyen stílusban íródott, és miről is szól ez a rejtélyes, sejtelmes címet viselő regény? A fülszöveg így fogalmaz: "Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak."
A történet narrátora, Nóra kemény időszakon van túl, mióta két éve húga, Zsóka meghalt, csak zombiként éli mindennapjait. El akart menekülni az élet, a felelősségek elől, megfeledkezni minden fájdalmáról, ezért elhagyta az országot, vele együtt a reménytelen szerelmet, és Londonban pincérnői állást vállalt. Apja infarktusa visszarángatja a valóságba, szembe kell néznie a múlt súlyával, haza kell térnie. Az emlékek kősziklákként omlanak a megsebzett lányra.
"Ártatlannak gondoltam magam, és fogalmam sem volt róla, hogy közben elkövetem a legaljasabb dolgot, a hazugságot. Hazudtam mindenkinek és hazudtam önmagamnak. Kívül tiszta és fényes voltam, belül rohadt, mint egy alma, amelynek a héja még piros, de a húsa már csupa barnás folt."
A regényben megismerünk egy diszfunkcionális családot, ahol bár fizikálisan mindent megkapott a két gyerek, amire szüksége volt, de lelki szükségleteikkel senki nem törődött. Nórának sosem volt könnyű a helyzete. Ő volt a család lázadója, míg testvére volt a tökéletes gyerek, aki bármit hajlandó volt megtenni, hogy elkerülje a konfliktusokat. Olyan elvárások voltak velük szemben, amelyeknek Nóra sosem akart, sosem tudott megfelelni. Hazatérésében nem csak a szüleivel és a múltjával való találkozás volt a legnehezebb, hanem a rettegés, hogy viszontlátja testvérének özvegyét, Csongort. Különös szál fűzi őt a férfihoz, hiszen ő az, aki mellett bátran lehetett önmaga.
A lány visszaemlékezéseiből megismerjük a múltját, hogy mi az, amitől az önutálat eluralta életét. S miközben a múltba réved, apránként építgeti fel önmagát és fedezi fel a mindennapok szépségeit, s ezáltal talál rá a jövőjét jelentő ösvényre.
Sokáig nem is tudjuk mi történt Zsókával, hogy mi vezetett Nóra meneküléséhez, vagy miért is olyan fontos a vonzó sógor megjelenése, de ezek is szép sorjában kiderülnek, s végül összeállnak egy fájdalmas történetté. De vajon létezik happy end azok számára, akik ilyen mély sebeket hordoznak?
Persze akadtak finomságok, hétköznapi vagy különleges ételek, italok formájában, de nem éreztem szükségét. Majd ahogy épült fel a történet, ez a részlet apránként belesimult a cselekménybe Nóra útkeresésén keresztül. Ettől függetlenül indokolatlannak éreztem.
Ami nagyon tetszett, hogy a szerző részletes és szép képekkel dolgozik. A könyv gyorsan olvasható, könnyed stílusú, annak dacára, hogy egy mély és komoly történet lapul a sorok között. A lányok életén keresztül látjuk, hogy milyen fájdalmas is tud lenni a szülő-gyerek közötti rossz kapcsolat, hogy milyen nehéz feldolgozni a gyászt, hogy a bűntudat, a félelem miként emésztheti fel az embert, és a szerelem nem mindig elég, hogy egy kapcsolat működjön.
Alapvetően egy jó könyv, de akadtak olyan ismétlések a múltidézésben, amiket feleslegesnek találtam, néha zavaróak, időnként már-már unalmasak voltak. De talán a legnagyobb hibának azt éreztem, hogy hiányzott a főhősnél a karakterfejlődés. Oké, elcseszett élete volt, amiben nagy szerepet játszott a családja, részletesen átrágjuk, hogy a szülei mi mindent csináltak rosszul, de a 26 éves szereplőtől elvárnám, hogy ne akarjon mindent rájuk kenni. Az élet nem csupán fekete és fehér...
Köszönöm szépen a szerzőnek, Panninak és a Könyvmolyképző Kiadónak a lehetőséget!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel vásárolhatod meg!
Ha érdekelnek a könyvújdonságok,
hogy mit olvass és mit ne,
kövess minket Facebookon!
Érdekelne a kiadó más érdekes könyve is? Kattints!
Megjegyzés küldése