Könyvajánló - Cecelia Ahern: Lantmadár
Heuka írása
Laura Button csendesen éldegél a gyönyörű írországi hegyek között, míg egy napon betoppan életébe egy forgatócsoport és velük együtt a valóság. Beleegyezik, hogy következő dokumentumfilmjük főszereplője lesz és ezzel megkezdődik élete nagy kaladja…
Nehéz elfogulutatlanul írnom Cecelia Ahern bármelyik könyvéről, hiszen közel másfél évtizede kedvenc írómmá avanzsált Ahol a szivárvány véget ér című művével. A Lantmadár megjelenését is nagyon vártam, és bár más élményt adott végül a könyv, mint amire készültem, mégsem kellett csalódnom. Ez a könyv újra meggyőzött, hogy ha érzelmes, egyben elgondolkodtató művet keresek, nyugodtan válogathatok az írónő alkotásaiból.
A könyvben Laura történetét követhetjük nyomon onnan, hogy megismerkedik a háromtagú dokumentumfilmes forgatócsoporttal egészen a tehetségkutató műsorfolyam végéig, miközben a múltjáról is kapunk információkat, visszatekintések formájában.
A csapat visszatér előző sikerük, A Toolin ikrek forgatási helyszínére, sajnálatos módon szomorú apropóból: az egyik iker, Tom temetésére. Nem rohannak azonban vissza Dublinba, hanem a másik ikerrel, Joe-val a farmon maradnak, félig együttérezve, félig kíváncsian, hogyan folytatja életét a 80 éves férfi testvére nélkül - hiszen mindig ott voltak egymásnak, hosszú évtizedek óta ugyanazon rutin szerint éltek és egyikük sem bonyolódott szerelmi kapcsolatba. Legalábbis egészen addig ezt gondolják, míg nem találkoznak az erdőben Laura-val - akiről kiderül, hogy az apja, vagyis Tom engedélyével használja a birtokon lévő erdei kis házat. Létezése meglepetésként éri Joe-t, aki nem tudja, mit kezdjen a helyzettel. Azonban nem ő az egyetlen, akinek felbolydulnak érzelmei: Laura sem érez többé kötődést korábbi életéhez az apja nélkül. Ezért úgy dönt, elfogadja Bo, a producer ajánlatát, miszerint történetét és tehetségét bemutatandó alanya lesz készülő filmjüknek. Döntésében szerepet játszik Solomon, a hangmérnök jelenléte is, aki iránt első látásra vonzalmat érez.
Az első találkozásukat is Laura tehetségének köszönhetik - ez nem más, mint hogy tökéletesen tudja utánozni a környezetében felbukkanó hangokat, legyen az egy madár, egy kávéfőző vagy akár - ahogy Solomon szüleinél kiderül -, hárfa. Ugyanis miután elhagyja a birtokot, a lány nem szeretne többet egyedül maradni és a férfiban bízik jobban, így vele tart édesanyja születésnapi partijára, ahol az ünnepelt hárfán játszik egy darabot, melyet hangról hangra tökéletesen ad vissza a lány, lenyűgözve ezzel az ünneplő vendégsereget. Megismerkedik Sol testvéreivel is, azonban egy agyaggalamb-vadászat szerencsétlenül alakul és összeugrasztja a fivéreket, távozásra késztetve a látogatóban lévőket.
Dublinba érkezve Laura Bo és Solomon lakásában kerül elszállásolásra, amit kényelmetlenül él meg, hiszen egyre erősebb érzelmeket táplál a férfi iránt, mégis a vékony falakon keresztül azt hallja, ahogy az egy másik nőt szeret. Részben az érzelmei miatti bűntudatból, részben hálából dolgoznak tovább a dokumentumfilmen, amiben fény derül arra, hogy Laura hivatalosan nem is létezik, édesanyja titokban szülte meg és nevelte fel anyja házában. A történet végére arra is választ kapunk, miért volt ez a nagy titoktartás, ami már néha a paranoia határait súrolja.
Mikor a lány anyja meghalt és nagyanyja is érezte, hogy közeledik a vég, felvette a kapcsolatot Tommal, hogy Laura-nak otthont találjon a Toolin birtokon, ahol végül 10 évet tölt el, leginkább saját magáról gondoskodva. A forgatás keretében felkeresnek egy ornitológust is, akitől megtudják, hogy a lány adottsága nem egyedülálló, hiszen az állatvilágban is megtalálható egy faj, mely képes a hangok tökéletes utánzására, mégpedig az Ausztráliában őshonos lantmadár.
Egy reggelen Bo rendkívüli hírt oszt meg Laura-val: részt vehet a StarrKereső tehetségkutató meghallgatásán. A lány hezitál, ám végül úgy dönt, belevág. Felkészülés nélkül, nem igazán tudva, mihez is kezdjen a színpadon lép a világot jelentő deszkákra, ám mégis megnyeri magának a zsűrit alkotó Jack Starr-t és a közönséget is. Utóbbit annyira, hogy pár óra alatt már milliós megtekintésnél jár az előadásáról készült videó. Laura hamar szert is tesz egy művésznévre, mely nem meglepő módon a Lantmadár lesz. (Itt jegyezném meg, hogy nekem sokkal durvább hangzású a lantmadár szó az angol eredeti lyrebird-nél - szerencsésebbnek érezném, ha a fordításban megmaradt volna a Lyrebird, mint becenév, az első felbukkanásakor jelezve a magyar jelentését - de ez már csak az én rigolyám :) )
A hirtelen jött népszerűség nem hagy sok szabadidőt a lánynak, pár nap múlva már egy rádióstúdióban találja magát, ahol az útlevél megszerzésének problémájáról beszél, hiszen semmilyen hivatalos feljegyzés nem található a létezéséről, nem sokkal később pedig már egy repülőgépen ül, úton Ausztráliába, hogy népszerűsítse a műsort és egy fotósorozat is készül róla névadójával, egy lantmadárral.
A középdöntőt sikeresen veszi, azonban előadását annyira átalakították, hogy már nem érzi igazán magáénak. Ekkor bukkan fel Sol öccse, Rory, aki a családi összejövetelen történtekért szeretne bocsánatot kérni, és együtt indulnak bulizni. Az életében először alkoholt fogyasztó Laura nem viseli jól a bor és a hangos zajok együttesét és rosszul lesz. Mivel híres, sokan felismerik és már ugranak is elő az okostelefonok a táskákból. Ekkor olvasható egy napjaink társadalma elé tükröt tartó gondolat:
“Néha vágyott rá, hogy valóságosan is találkozhasson emberekkel, hogy megérinthesse őket. Ebben a világban az embereknek megadatik ez a luxus, ők mégis csak monitorokon keresztül akarják látni egymást.”
Mindenki csak arra törekszik, hogy lencsevégre kaphassa ahogy kibotladozik a klubból, nem foglalkoznak azzal, hogy tényleg nem érzi jól magát. Természetesen a félrecsúszott éjszaka nem marad nyomtalan, a másnapi sajtó tele van az előnytelen fotókkal és tényfeltárónak nevezett, azonban inkább rágalmazó cikkekkel. A lányt annyira megrázza a felismerés, hogy mindenkit cserben hagyott, hogy a versenyzőtársaival közös szálláson csak zárt ajtó mögött tölti napjait és még hangját is elveszti.
Ez a csönd vajon örökké tart? Hogyan alakul Laura és Sol kapcsolata? És ami a legfontosabb, szabad lesz-e a Lantmadár? Ezekre a kérdésekre mind választ találunk az utolsó oldalakon, és olvashatunk egy meglepő, ám rendkívül szívmelengető jelenetről is.
Azt hiszem, nem csak a szereplők élete bontható két részre (arra, ami azelőtt volt, hogy találkoztak volna Laura-val és arra, ami a találkozás után történik), de az olvasóké is: mielőtt kézbe vették a Lantmadarat és miután végigolvasták azt.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Köszönjük, Athenaeum Kiadó!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
Érdekel egy karcos, humoros regény egy kortárs szerző tollából? Kattints!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése