Szinte minden, amit tudni érdemes a felkelő nap országáról

Gy. Horváth László Japán kulturális szótára megismertet többek között a felkelő nap országával, annak népével, történelmével, szokásaival, művészetével. A szerző szócikkeiben példákkal segít teljes képet kapni ennek a különleges országnak a tágabb értelembe vett kultúrájával.

Gy. Horváth László nevét rengetegen ismerik. Számos ismert mű fordítását köszönhetik nekik a magyar olvasók. Többek között olyan neves szerzők műveit fordította, mint Agatha Christie, Anne Brontë, Edgar Allan Poe, J. R. R. Tolkien, John Updike, Mark Lawrence és Walter Scott. Talán az egyik legsokoldalúbb műfordító kis hazánkban. És bár két fő nyelve az angol és az orosz, bölcsészként beszippantotta Japán kultúrája.

A húszas éveiben elkezdett karatézni, ahol először az edzőtermi illemforma nyűgözte le, majd magával ragadta Japán különleges világa. Hosszú időn keresztül tanulmányozta ennek a páratlan szigetországnak a történelmét, a legtágabb értelemben vett kultúráját, hogy szinte teljes képet tudjon nyújtani erről a távoli világról.

Az ország iránti rajongásának betudhatóan jelent meg többek között 1985-ben A nindzsák című könyve, majd ő fordította James Clavell legendás alkotását, A sógunt, 1999-ben pedig a Corvina Kiadónál megjelent a Japán kulturális lexikona.

Az említett lexikonnak jelentősen bővített változata jelent meg most Japán kulturális szótár címmel. Ráfért már a vérfrissítés, hiszen az elmúlt közel 20 évben számos új fogalom született, melyek közül egyre több jut el hazánkba is. Ezernél több szócikk segít eligazodni a számunkra oly idegen nyelvben, az étkezési szokásokban, tradíciókban. Megismertet látnivalókkal, művészettel, illemszokásokkal, történelemmel. És nem kerüli el a legkülönösebb furcsaságokat és érdekességeket sem.

J-POP vagy jeipoppu 'japán pop'; a japán nyelvű Wikipedia is ezen a stilizált, latin nagybetűs nevén hozza (bár persze jeipoppunak ejtik); a japán popzene mint olyan, főleg az 1990-es évek óta. [...] Alapja részben a hagyományos japán popzene (kayókyou), részben az 1960-as évek rockzenéje, főleg a Beatles, Beach Boys stb. dallamvilága. Különféle újhullámos változatai is vannak; óriási népszerűségnek örvend - a japán zenepiac ennek is köszönhetően a második legnagyobb az amerikai után. (Fotó: Az egyik leghíresebb J-POP zenekar, a Momoiro Clover Z.)

A szerző megpróbálja az ország, a nép múltját és jelenét elénk tárni. Legyen az filozófiai, etikai, esztétikai kérdés vagy épp a művészetek és tudományok különböző ágainak megismertetése. Minden szócikknél példákat is találunk például a nagyvárosokról, a természeti katasztrófákról, a történelmi korszakokról, a politikáról, a gazdaságról, az oktatásról, a vallásokról. Megmutatja milyen fontos művészeti ágakkal találkozhatunk egészen a folklórtól napjaink pop-zenei világáig, és bemutatja milyen étkezési kultúra jellemzi az országot. 

A kötet nagyon jól felépített, átlátható. És nem kell hozzá japánul tudni, hogy könnyen tájékozódhassunk benne. Tényszerű és tömör leírások jellemzik, a japán szavakat pedig Hepburn-féle átírással is olvashatjuk. Kiemelkedő művelődéstörténeti alkotás, mely mindenkinek kötelező, aki érdeklődik Japán sokszínűsége iránt. :)

Nihon sankei 'Japán három [legfontosabb] látképe' (Amanohashidate; Itsukushima; Matsushima), legalábbis a hagyományos japán meghatározás (Hayashi Gahó 17. századi tudós) szerint, amit azonban több nyugati útikönyvíró (és Japán polgár is) erősen tagad.

A könyvet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre, ahol meg is rendelheted kedvezményes áron!

Kövess minket a Facebook-on is!

Érdekel Japán fővárosának kilenc kihagyhatatlan látnivalója? Kattints!