Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?

Könyvajánló - Cara Hunter: Egy közeli ismerős

"Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül? A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki. Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik."

Cara Hunter első megjelent krimije, az Egy közeli ismerős egy detektívsorozat első kötete, főszerepben Adam Fawley felügyelővel. A könyv nagyot szólt Nagy-Britanniában, és nincs kétségem felőle, hogy a magyar olvasókat is rabul fogja ejteni, engem megnyert magának a szerző. A 21. Század Kiadó hozta el nekünk az első részt, ráadásul hamarosan érkezik a következő kötet is, mely Sötétben címmel érkezik majd.

A detektívsorozat első részében a nyolcéves Daisy Maison eltűnése áll a középpontban. A Maison család kertjében a Canal Manor lakóparkban hatalmas bulit rendezett barátokkal, szomszédokkal, Daisy osztálytársaival és azok szüleivel. Egész délután mindenki remekül érezte magát, míg a tízórás tűzijáték után a szülők úgy döntöttek, hogy a gyerekeknek ágyban a helye. Ekkor kezdődött a rémálom, amely mindent szülőt földbe döngölne: a kis Daisy-t sehol nem találják, eltűnt.

Miután mindent felkutattak, mindenkit felhívtak a kiérkező rendőrök értesítik Fawley felügyelőt, aki még éjjel a helyszínre is érkezik, hogy utánajárjon az esetnek. Miután beszélt a szülőkkel, a nyomrögzítőkkel az első meghökkentő dolog számára a kislány szobája. Minden holmi katonás rendben sorakozik a helyén, egy makulátlan, természetellenes, steril környezet, ahol minden a lány nevére utal, tele van virágdekorációval az egész szoba. (A Daisy magyarul százszorszépet jelent) Fawley is ledöbben, főleg, hogy látott egy alig három napos felvételt, amin Daisy önfeledten táncol, pörög és nevet mókás százszorszép jelmezében. Egy ilyen környezet egyáltalán nem jellemző egy ilyen életvidám gyerekre.

Miközben kihallgatnak mindenkit, aki részt vett a bulin és az összes szomszédot, a park egyik konténerében egy véres, szakadt, zöld harisnyára bukkannak, pont olyanra, amilyet a lány viselt. Még mindig mindenki bízik benne, hogy emberrablás és nem holtan fogják megtalálni a pár percre található csatornában... 

"Jobb lesz, ha ezt rögtön az elején leszögezzük. Lehet, hogy csöppet sem fogják rokonszenvesnek találni, amit mondok, de nekem sajnos túl nagy a gyakorlatom az ilyesmiben. Az ilyen esetekben – amikor egy kisgyerekről van szó – tíz közül kilencszer valami közeli ismerős a tettes. Talán egy családtag, esetleg egy barát vagy szomszéd, valaki a közvetlen környezetből. Ne hagyják megtéveszteni magukat. Akármilyen gyászos az arcuk, bármennyire valószínűtlen már maga a feltevés is, valaki mégis tudja közülük, hogy ki a tettes. Talán csak ösztönös megérzéssel, talán még maga sem döbbent rá, hogy biztos benne. De valaki tudja.
Valaki biztosan tudja."

Ezután végig követhetjük a nyomozást, a kihallgatásokat, házkutatásokat, sajtótájékoztatókat, viselkedéselemzést, és kapunk egy szeletet abból miként fogadja a közvélemény az eltűnt lány esetét, miközben az idillinek tűnő Maison családról lehull a lepel és egyre kevésbé lesznek szimpatikusak. Közben meg nem érti az ember, miként tud eltűnni egy gyerek egy partiról észrevétlenül, ahol több tucat ember mozog folyamatosan. 

Részletes és pontos képet kapunk a szerzőtől a szereplőkről. Az ügy boncolgatása közben megtudjuk miként lesz áldozat egy apa szeme fénye vagy, hogy mi vezet oda egy nőt, hogy féltékeny legyen saját lányára. És ne feledkezzünk meg Daisy 10 éves bátyjáról sem. Vajon miként dolgozhat fel egy ilyen eseményt egy báty, aki még maga is csak kisfiút? Titkok, titkok, titkok...amik mind napvilágot látnak, hogy sötét árnyként lebegjék körbe a családot.

A regény nagyon jól van összerakva. Végig érdekes, jól felépített, leköti az ember figyelmét. Izgulunk, hogy mi van a lánnyal, közben elkezdünk tippelgetni, hogy kinek és mi oka lehetett rá, hogy elvigye. Az apránként csepegtetett információk végig feszültség alatt tartanak. Egy kiválóan megírt és remekül fordított (köszönet érte Gömöri Péternek) regény, mely végig leköti az olvasó figyelmét.

Egy rossz pontot nálam csak a vége miatt kapott. Ahhoz képest, hogy mennyire szövevényes hálót szőtt a szerző menet közben, a vége sajnos nem volt annyira átütő. Ettől függetlenül mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a csavaros, ármányokkal teletűzdelt krimiket, amelyben nem csupán a nyomozáson van a hangsúly, hanem kapunk egy adag lélektani drámát is, egy csipetnyi thrillert. Főleg, amikor megtudjuk, hogy mi történt a felügyelő fiával, ami miatt ez az ügy személyessé válik számára.

A kötet legvégén pedig kapunk egy szeletet a következő epizódból. Az biztos, hogy a Sötétben címmel megjelenő kötet is felkerül majd a polcomra. :)

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket Facebookon!

Sötét zóna: az összes háború ugyanaz a háború és sosem ér véget... Érdekel? Kattints!