Tengerészek

 Soha, semmilyen terv sem éli túl az ellenséggel való első találkozást.

Pont. 
Hogy is élné túl a tervezés azt, hogy tele az összes létező űrtér nyurgákkal, 
nekik pedig át kell lopakodni közöttük?  
De most őszintén, na... 

Az Agave Könyvek Kiadó nemrégen jelentette meg Marko Kloos Frontvonalak sorozatának harmadik részét, Tengerészek címmel. A sorozat rajongói szerint ez a rész a legerősebb történet a három közül, sőt, isten igazából a szerző ezzel a könyvével vonult be a népszerű írók sorába.

Titokban mindig szerettem a macsó fiúkat, férfiakat. Egyet le is szakajtatottam belőlük és élveztem vele az életet. Nem mondom, hogy közelről a macsóság ugyanolyan vonzó volt, mint messziről, de hogy egy percig sem unatkoztam mellette, hogy bármikor biztonságban voltam a társaságában, hogy csípős, nyers humora mindig megnevettetett, az biztos.
Naná, hogy katona volt.

A katonai múlttal rendelkező Marko Kloos a Frontvonalakat két kisgyermeke nevelése közben, főleg reggelente és esténként írta, majd a könyvkiadók több évnyi sorozatos visszautasítása után végül saját maga jelentette meg az Amazonon. Ahogy mondani szokás, a többi azóta történelem: a Frontvonalak kirobbanó sikert aratott a katonai sci-fik rajongóinak táborában, és azóta Kloos több folytatást is írt hozzá.

Igen, itt is macsó férfiak jönnek-mennek és védik a naprendszert a nyurgák ellen. Mondhatni, az emberek nem állnak jól, sőt, nagyon is vesztésre állnak, olyannyira, hogy két kibékíthetetlennek látszó ellenfél (Nemzetközösségek és sinoruszok) kénytelen összefogni és egyesült erővel a közös ellenség ellen fordulni. A nyurgák az előző 5 évben csak tesztelték az emberiséget, felmérték, mire mit reagálnak, milyen a védelmi rendszerük, milyen képességekkel bírnak. Játszottak egy kicsit a kajájukkal. 

Hősünk, Andrew Grayson és a Nemzetközösség megmaradt katonái, harci eszközei egy másik csillagrendszerben rekedtek az Új-Svalbardi kolónián, amit naná, hogy blokád alatt tartanak az idegenek: se kaja, se semmi. Mielőtt nyomorultul elpusztulnának, lehetetlen küldetésre vállalkoznak: volt ősellenségükkel, a sinoruszokkal összefogva megpróbálnak keresztülosonni egyetlen űrhajóval a nyurgák által ellenőrzött űrben, hogy feltölthessék a készleteiket, és továbbra is fenntarthassák az emberiség legtávolabbi bástyáját az ismeretlen világokban. Természetesen tervük végrehajtása óriási veszélyeket rejt, sokszor kell improvizálni, eltérni a tervtől és tenni azt, amit ott és akkor egyáltalán tenni lehet. Hja, szerelemben, háborúban nincsenek szabályok!

"De emberek vagyunk. Csökönyösek és makacsak, ádázak és az ésszerűtlenségig meggyőzhetetlenek. És ugyanazt tesszük, mint bármelyik értelmes lény, ha sarokba szorítják és nem hagynak neki menekülőutat: kimeresztjük a karmainkat, kivicsorítjuk a fogainkat és támadásba lendülünk."

"A kávé felét két harapás szendvics kíséretében már elszopogattam, amikor Dimitrij beballagott az altiszti étkezdébe. Meglátott, ahogy magányosan üldögélek az egyik sarokban, erre odajött hozzám. Egy palack volt a kezében, ezt az asztalra tette, pont elém, miközben maga is leült. 
– Ajándék – közölte – Kijev lepárlójából. 
– Mi ez? – kérdeztem. Az anyag az üvegben átlátszónak és ártatlannak tűnt, akár a csapvíz. 
– Erjesztménypárlat. 
– Pontosan mit is erjesztettetek? 
– Azt bölcsebb nem kérdezni – felelte Dimitrij. Hüvelykujjával lepattintotta a műanyag kupakot a palackról, és egy keveset a kávémba löttyintett, mielőtt elkaphattam volna a bögrémet. – Próbáld ki. Annyira nem rossz. 
– A hordozótokon tényleg van egy lepárló? 
– Orosz hajó. Nem találsz sinorusz flottában egyetlen olyan orosz hajó sem, amelyen nincs egy-két olyan mérnök, aki ne tudná, hogyan kell tökéletes italt csinálni, teljes titokban."

A katonai sci-fi humorát - ami az eddigi részekből sem hiányzott - nagyban emeli Dimitrij, az orosz, aki a sinorusz harcászati irányítója, üdítő színfolt a történetben. Ha szabad ezt mondani, minden oroszok sztereotípiája. Kapunk bőven új karaktereket ebben a részben, de vigyázni, nem túlzottan megkedvelni egyiket-másikat, mert a szerző nem kímél se istent, se embert! Úgy hullik itt mindenki, mint ősszel a legyek. 

A történet izgalmas, pörög, a hadászati vonatkozások ülnek, a feszültség drámai, s végre egy szerző, aki tudja, hogy egy hadseregben a lelkesedésen túl a logisztika mindenekfelett. A cselekmény végét ugyan nem olyan erős függővéggel zárta le, mint az előzőt, ami semmit sem von le abból a kívánságomból, hogy még, még, tudni akarom, mi jöhet még ebben a sorozatban.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadótól kedvezményesen meg is vásárolhatod!

 

A sajtópéldány az Agave Könyvek Kiadó jóvoltából került birtokunkba - köszönjük!

 

 

Érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és miért? Kövess minket a Facebookon is!

 

Itt találod a szerző, Marko Kloos egy másik könyvét - kattints, megéri!