Könyvajánló - Stefan Ahnhem: A kilencedik
Két ország, két sorozatgyilkos. Az egyik gondosan felboncolja az áldozatait, a másik pedig egy gázmaszkos kegyetlen ragadozó, aki nőkre csap le. Itt a zord, sötét tél, folyamatosan falakba ütköznek a nyomozók, de az idő sürget, mert napról napra egyre több ember hal meg.
Az Animus Kiadó elhozta a magyar olvasóknak Stefan Ahnhem Fabian Risk sorozatának a második részét. Ám ez így kicsit furán jött ki, ugyanis ez egy előzménytörténet a sorozat első részéhez, A fantomhoz. Ha olvastad A fantomot akkor az itt-ott elspoilerez pár dolgot ebből a kötetből, de ez semmit nem von le a könyv értékéből, ez a regény is nagyon jól sikerült.
Aki ismeri a szerző munkásságát, nem lepődött meg azon, hogy ez a regény brutális, véres, kegyetlen, dúskál az erőszakban. Nyomasztó, sötét, borús hangulatot teremtett a szerző, és nem kíméli az olvasót, akadnak izgalmas drámai fordulatok ebben a több szálon futó történetben.
Először Stockholm járunk, ahol egy parlamenti vita után távozott az épületből a svéd igazságügyi miniszter, de a rá váró autóig már nem jutott el. Hogy hova lett? Senki nem tudja. Nincs holttest, nincs váltságdíj, nincs fenyegetés, az ürgének semmi nyoma. Eltűnt a hóviharban. Bűncselekményre nem utal semmi, így a rendőrség nem nyomozhat, a SEPO, a svéd titkosszolgálat intézi az ügyet. A kapitány azonban rosszat sejt, így legjobb nyomozóját, Fabian Risket bízza meg a fű alatti, nemhivatalos nyomozással.
Eközben Dániában Dunja Hougaard nyomozó egy sorozatgyilkos utáni nyomozást vezet. Egy dán tévésztár eltűnik, feleségét pedig brutális kegyetlenséggel meggyilkolták és számos szervét sebészi pontossággal távolították el. Dunját a nyomok a svédországi gyilkosságokhoz vezetik, de a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy nem lehet ugyanaz az elkövető. Pedig mindkét országban testrészek kerültek elő és nagyon hasonlónak tűnik a két ország gyilkosa.
Hamarosan rájövünk, hogy ennél sokkal mélyebb az ügy, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy pont a hivatalos szervek akadályozzák a nyomozók munkáját. Vajon miféle összeesküvésbe tenyereltek?
Tetszett, hogy sokak fejébe beleláthatunk, Fabian, Dunja, áldozatok, bűnösök. Végig sikerül fenntartani a feszültséget és egyre mélyebbre süllyedünk egy nagyon mocskos ügyben. Időnként inkább tűnt thrillernek ez a regény, mint kriminek, amibe azért egy kis humort is csempészett a szerző.
Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak!
A borítóképre kattintva megrendelheted kedvezményes áron a kiadó honlapján!
Kövess minket Facebookon is!
Lesben áll a skandináv krimik második legnépszerűbb szerzője! Kattints!
A kissé különc, kocka, tizenhárom éves Michael Buzzatti Szilícium Völgyi garázsukban legújabb "high-tech" felfedezésén ügyködött, amikor meglátta a kedves, idős Shellyt az út túloldalán, amint a nyári nagy hőségben ballonkabátban, sáros lábbal, az otthonától több háznyira magában motyogva téblábol, mint akinek fogalma sincs mit csinál. Odament segíteni, de a nő csak valami Cadillac-kel furikázó Polaroidos fickóról mondott zagyvaságokat és látszott, hogy arról sincs fogalma hol van. A fiú hazakísérte, közben megtudta, hogy ez a pasas egy fényképezőgéppel lófrál és, amikor lefotóz valakit, azzal ellop egy darabka emléket tőle. Egy szenilis vénasszony képzelgésének tartotta az egészet, de amikor összefutott egy föníciai tetovált fickóval a benzinkúton, akire passzolt a leírás, úgy döntött, bár képtelenségnek tűnik az egész, azért jobb nem hátat fordítani az ipsének, pláne miután az autója tele van fotóalbumokkal és épp felajánlja, hogy készít róla egy képet.
Rendszeresen járnak a lőtérre különböző méretű fegyverekkel, hogy hódoljanak szenvedélyüknek, aztán a lány megkapja első stukkerét a férfitől, egy .357-es Smith & Wesson-t. Néhány hónappal később járunk, megismerünk egy túlpörgő biztonságiőrt, Randell-t, aki egy igazi hőstettre vár, egy nagy fogásra, hogy végre elismerjék tehetségét. Aztán eljön a nap, amikor a látszólag egymástól független sztorik egy szálba futnak és hatalmas robbanást eredményeznek. Randellből hős lesz, amikor egy lövöldözést rövidre sikerül zárnia...legalábbis mindenki ezt hiszi, ám a reflektorfényben a történet darabokra hullik és az igazság utat tör.
Már volt egy thriller (horror?) az elején, aztán jött egy krimi, most pedig következik egy nagy-nagyon fura fikció. Nem is igazán tudom hova tenni, sőt még arra sem jöttem rá, hogy akkor ez most nekem vajon tetszik vagy sem. Jó-jó, de olyan bizarr és különös sztori, hogy kissé összezavart.
Az eső alig tartott tíz percig, de addigra már mindent beborított a kristály, az emberek vére, az utcák megteltek jajveszékeléssel, sikoltással, riasztók és szirénák hangjával. Több ezer áldozatot követelt az eső, megnyílt az ég és másodpercek alatt több száz tűhegyes kristály borított be mindenkit, aki nem volt fedezék alatt. Brutális lehet egy ilyet átélni, s ami talán még rosszabb: túlélni, látni a szeretteidet meghalni. Bele sem merek gondolni milyen rettegés és pánik övezne egy ilyen eseményt a valóságban. Abba pedig végképp nem akarok belegondolni, mit érezhetett a főszereplő, akinek végig kellett néznie szerelmének halálát, majd a hatalmas káosz közepette útnak indulni, hogy a tragikus hírt elvigye a lány apjának.
