Könyvajánló - Kordos Szabolcs: Hungary by night - Így mulat a magyar elit
Kordos Szabolcs legújabb könyvében megmutatja, miként és hol mulat a hazai társadalom legfelső, tehetős rétege a budapesti éjszaka bugyraiban. Mesél azokról, akik műveltek, iskolázottak, életmódjukkal, társadalomban betöltött szerepükkel kerültek az elit köreibe, és azokról is, akik bűnözésből szerzett vagyonnal jutottak be a felső tízezerbe.
Kordos Szabolcs számos érdekes témáról írt már az elmúlt években. Betekintést nyerhettünk általa többek között a luxushotelek, a taxisok, a légiutaskísérők mindennapjaiba. Ezúttal a hazai gazdagok éjszakai életébe, mulatozásaiba vezeti be az olvasókat a budai magánpartiktól a VIP-termeken át a belvárosi szállodai lakosztályokig.
A legtöbb ember számára elképzelhetetlen az olyan élet, amikor a pénz nem számít. A szerző komoly fába vágta a fejszéjét, hiszen nem véletlen, hogy alig tudunk valamit arról, hogy hol és miként szórakozik a hazai társadalom legfelső rétege. Persze nem árt definiálni, hogy ki is tartozik a gazdagok közé, ennek definiálásához a szerző segítségül hívott egy gazdasági újságírót, nevezetesen Szakonyi Pétert. Ő az, aki évek óta összeállítja a száz leggazdagabb magyar névsorát, és aki nemcsak azokat ismeri, aki szerepelnek a listán, hanem azokat is, akik kimaradnak róla, mert nem akarják felfedni vagyonukat.
Legutóbb a top100-as listához a beugró nyolcmilliárd forint volt. Ez persze nem csupán a készpénzt jelenti, hanem értékpapírokat, vállalkozásokat, ingatlanokat, ingóságokat és műtárgyakat is. A szakember szerint nagyjából még 50 ember férne fel a listára, de ők nem legálisan szerezték a vagyonukat, legalábbis egy részét, így hivatalosan nem tartoznak a leggazdagabbak közé.
A felső tízezerhez "csak" félmilliárd forintra van szükség, de ennyivel még az ember nem számít vagyonosnak, hisz egy rossz üzleti döntés is elég, hogy sokat bukjon az ember. Vagyonról akkor beszélhetünk, ha az unokáink is megélnének abból, amink van. És persze a státusszimbólumok is számítanak. Mint például a magánrepülő, ami ma tíz-tizenöt magyarnak adatik meg. Azt is tisztázni kell, hogy az éjszakai életben nem ezek a vagyonos emberek mozognak. Többségük túl a negyvenen, ötvenen és inkább borászkodással, hajózással, golffal ütik el az időt, semmint bárpultok támasztásával.
Miután kilestünk a vagyonosak világába, most lássuk végre ki és miként mulat az éjszakában, természetesen álnevekkel ismerjük meg a történeteket.
"Beférkőzni a felső tízezer sorai közé, kifürkészni éjszakai titkaikat, meglesni az életmódjukat igencsak problémás, mert az érintettek mindent megtesznek azért, hogy lehetőség szerint ez senkinek se sikerüljön. Különösen igaz ez manapság, amikor olyan emberek rendelkeznek forintmilliárdok felett, akik papíron alig birtokolnak valamit. Egy olyan országban, ahol a politikai kapcsolat többet ér a gazdasági versenyképességnél, és a közvagyon valójában néhány ember kezében összpontosul, érthető, hogy sokan nem akarják felfedni gazdagságuk mértékét."
Szórakozni azonban ezek az emberek is szeretnek, és bár sokszor külföldre utaznak, hogy kiengedjék a fáradt gőzt, itthon is szükségük van lehetőségekre, melyeket titkos, zártkörű klubok nyújtanak nekik. A kötetben számos érdekes, izgalmas helyszínre visz el minket a szerző és megszólaltatta az aranyifjakat, de a luxusiparban dolgozókat, a napszámosokat is, hogy teljesebb képet kaphassunk erről a világról.
Egy negyvenes műszaki cég alapító, aki kapcsolatépítés céljából vált igazi partiarccá például azt vallja nem száll el a kiadásokkal, hisz egy este sem költött millió felett. De akad olyan is, akinek a nevét minden szórakozóhelyen ismerik a fővárosban, ő ugyanis egy buli alkalmával öt millió alatt ritkán költött. Az ilyen embereknek a neves klubokban, luxuséttermekben van VIP-terem, mert ők nem vegyülnek a köznéppel.
"A Nagyember nagyzási mániájára talán jellemző a következő történet. Megvett egy bányatavat, hogy amolyan "vidámparkot" építsen a maga és a barátai számára. Stégek, medencék, motorcsónak, jet-ski, napozóterasz és látványos part menti bár szolgálta a vendégek kényelmét. A birtokhoz vásárolt egy helikoptert is, amellyel gyakran vagánykodott a saját "strandja" felett, olykor egészen hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatta csodálóit. [...] a helikopter az egyik bulin belezuhant a tóba. Nem történt tragédia, haja szála sem görbült senkinek, a Nagyember és pilótája épségben úszott ki a partra. A milliárdos ott hagyta a tóból félig kilógó gép roncsait. [...] A helikopter, gazdagságának rozsdásodó emlékműve, ma stégként szolgál, innen szokott pecázgatni a férfi."
Olyan sztori is volt, amikor egy hotel medencéjében múlatta az időt egy milliárdos és kedvese. Közölte a pincérekkel, hogy nem hajlandóak kimozdulni onnan, de két milliót fizet, ha a vízbe hordják nekik a pezsgőt vagy amit épp megkívánnak. Több se kellett, cipőben, ruhástul vitték is nekik, amit kértek. És az sem volt ritka, hogy egy randi pár óra elteltével Monacóban folytatódott.
Megismerkedünk menet közben a partik császárával, aki az elitnek szervezi az exkluzív bulikat. Dolgozik playboyoknak, régi, patinás családok lázadó partiarc gyerekeinek és újgazdagoknak is, bárkinek, aki nem veti meg a földi örömöket. Ez jelentsen akár bulit, piát, partiarcokat, prostikat, bármi megvehető. Vannak bérelhető luxusvillák, ezek adnak színhelyet az ilyen partiknak.
"Bence nem szvingerklubot és nem is kuplerájt üzemeltet, még a feltételezést is kikéri magának. Ő csupán lehetőséget teremt arra, hogy a dúsgazdag, az életet élvezni óhajtó örökifjú sugar daddyk megtalálják dekoratív, az életet élvezni óhajtó, tehetős úriemberek társaságra vágyó sugar girljüket. Netán többet is egy este alatt."
Olyan bulik ezek, ahova mindenki pár nélkül érkezik. Nincsenek felesleges körök, gyönyörű nők, dúsgazdag férfiak és mindenki pontosan tudja ki mit vár a másiktól. De szervezett már orosz oligarchák és ukrán kurvák bulit is a híres kamionosok és kurvák bulik mintájára, ahol a vendégek beöltöztek. Ám a csavar a dologban, hogy ezúttal az orosz oligarchák gazdag férfiak, az ukrán kurvák pedig ténylegesen ukrán kurvák, bár utóbbi helyett végül a szervező álukrán prostikat vonultatott fel, akiknek betanított pár szót ukránul.
Kapunk infót olyan bulikról, ahol a házigazdának egy Porschét vittek ajándékba, de olyanról is, ahol egy hatalmas emberi alakot mintázó jégszobor fejébe töltve az italt a méretes hímtagján keresztül távozott. Olvastam jó pár megdöbbentő, néhány megbotránkoztató dolgot is a kötetben, de talán az egyik legmeglepőbb számomra mégis az volt, hogy manapság is népszerűek a 20-25 főnek szervezett exkluzív zongoraestek. Ezeknek a bulikon hatalmas üzletek köttetnek, előléptetések, lefokozások dőlnek el, miközben folyik a pia és körbe állva a hangszert harmincéves magyar dalokat énekelnek zongorakísérettel nagyvállalkozók.
A másik megdöbbentő dolog, hogy a kokain még mindig nem ment ki a divatból. A szerző rengeteg információt gyűjtött erről a témakörről is és azt is megtudjuk, hogy a média és a zeneipar vezető rétegének 70-80 százaléka él vele. De nem csak ők, hanem a gazdasági elit és a politikusok sem idegenkednek tőle. Élvezik az eufóriát, az energiát, a mámorító hatást. A kokain az elit drogja. Miért? Egyszerű a válasz: drága. Ráadásul legtöbb esetben még egy toxikológus sem biztos, hogy megmondja első ránézésre, ha valaki bekokózott.
A kötetben még számos érdekes történet található vendéglátósoktól és tűzről pattant szórakozni vágyó gazdagoktól. Kordos Szabolcs ismét egy nagyon jó témát választott és kiváló munkát végzett. Izgalmas volt belesni ebbe a zárt világba. Kíváncsian várom mivel rukkol elő legközelebb, de addig olvassátok el, miként mulat a felső tízezer Magyarországon.
A könyvet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!
Kövess minket a Facebook-on is!
Kíváncsi vagy milyen egy légiutaskísérő élete? Kattints!
Megjegyzés küldése