Ha túléled, átengedlek

Könyvajánló - Rick Remender és Wes Craig: Orgyilkos osztály - Deadly Class 1.: Reagan nemzedék

"Üdv a bolygó legbrutálisabb középiskolájában, ahová a világ legnagyobb bűnözőcsaládjai küldik kiképzésre az orgyilkosok következő nemzedékét! A gyilkosság művészet. Az ölés szakma. A Haláltanok Királyi Iskolájában, ha valaki hátba szúr, azt szó szerint kell érteni."

Egy újabb igényes darabbal bővíthetik a képregények rajongói a gyűjteményüket, hála a Fumax Kiadónak. Elhozták a Deadly Class, az Orgyilkos osztály című képregény első hat számát egy keményfedeles kötetben.

1987-et írunk, amikor megismerjük a történet főszereplőjét, Marcus Lopezt, aki felvételt nyer a Haláltanok Királyi Iskolája, mely generációk óta pallérozza az ifjúságot, hogy aztán innen kerüljenek ki a világ leghíresebb és leghírhedtebb bérgyilkosai. Egykor azért alapították az iskolát, hogy az elnyomottak jobb hellyé tehessék a világot maguk számára. Ennek még mindig van azért nyoma, ezért kapott helyet Marcus is, hogy a társadalom legalsó rétegéből jövő srácnak esélye legyen bosszút állni azokon, akik megfosztották őt a családjától.

Ki ne akarna egy orgyilkosokat képző akadémián tanulni? Főleg, hogy a hely tele van maffiavezérek, mocskos politikusok, korrupt zsarukkal, gazdag és befolyásos emberek csemetéivel, ráadásul ilyenek a legfontosabb szabályok:

"Semmi engedély nélküli gyilkosság. Semmi szex. Semmi drog. Semmi engedetlenség.
Követnie kell a tanárai utasításait. Engedelmeskedjen, vagy elhallgattatjuk."

És ide került egy névtelen senki... 

A suliban tanulnak többek között bérgyilkos-pszichológiát, lefejezést, méregkeverést és hasonló finomságokat.  Bár elég durva, hogy Marcus már az első napján olyan házit kap, hogy meg kell ölnie egy csavargót. Szép kis beavatás. Közben pedig kóstolgatják a folyosókon is, és az átlagos iskolákra jellemző klikkekkel is meg kell birkóznia. Akadnak itt ügynök családokból származó gazdag kölykök, neonácik, kábszerpénzes kartellkölykök, dílerek, és japán gengszterek minimaffiózó gyerekei. Utóbbi bandát vezeti Saya, aki kezességet vállalt Marcusért. 

Mondhatnánk, hogy az utóbbi a könnyebb, de azért egy iskolában, ahol ténylegesen kést vághatnak a hátadba, nem szerencsés ellenségeket szerezni. Imádom a pszichopaták a könyvekben. Ebben a történetben sem volt ez másképp. Marcus tutira nem százas. Nyilván, ha menekülnöd kell már gyerekként, majd álnéven élni, hogy aztán végignézhesd, ahogy kivégzik a szüleid, az nincs túl jó hatással az elmédre. A fiúotthon kegyelten volt, majd utána az utcán élés sem tett jót a srácnak. Ezek után nem tudom elítélni az ilyen gondolatok miatt, amit a gyilkolászós házi feladat hozott ki belőle.

"Figyelembe véve, hogy mire készülünk...szörnyen kellene éreznem magam. De nem. Az erkölcs csak komfortkaja - az elménken kívül nincs jelentése. Olyan, mint a Mona Lisa, sokan beleképzelik az értéket. Belelátnak valamit abba az ostoba, festékfoltos félmosolyba. Tömeghipnózis. Az erkölcsi iránytű akkor segítene, ha mindenkinek lenne. De sokan nem a szabályok szerint játszanak. Szörnyek ólálkodnak odakint. És én készen fogok állni rájuk. Pikkelyeket növesztek, és tüzet okádok..."

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb képregénysorozatára lecsapott az HBO is. Még nem láttam belőle egy részt sem, de ha csak fele olyan jó, mint a képregény sztorija, akkor tutira néznem kell. Íme a magyar feliratos előzetes:

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Szöveg: Rick Remender
Illusztáció: Wes Craig
Színező: Lee Loughridge
Fordította: Rusznyák Csaba
Formátum: védőborítós, keménytáblás
Méret: 192 x 284 mm
Oldalszám: 160 oldal
ISBN 978-963-470-053-1

Kövess minket a Facebookon is!

Kulcsok, melyek ősi kapukat nyitnak, de időnként elméket tárnak fel...kattints!

Felnőttek nélkül: gyerekek harca a túlélésért egy szörnyekkel teli világban

Könyvajánló - Charlie Higson: Felnőttek ​nélkül (The Enemy 1.)

El tudsz képzelni egy világot, ahol a felnőttek vagy meghaltak vagy elborult szörnyekké váltak, akik gyerekekre vadásznak? Mennyi esélye lehet néhány csapat kölyöknek a túlélésre egy ilyen helyen? Egy izgalmas, akciókkal és fordulatokkal teli regény gyerekek túléléséről egy hihetetlen, borzasztó, új világban.

Charlie Higson Felnőttek nélkül című regénye egy young adult disztópia sorozat első kötete, mely egy ijesztő képpel nyit: pár kisebb gyerek a szabályok ellenére kiment a házból játszani, bekerítették őket az elvadult felnőttek, és kilenc éves Kis Sam-et zsákba pakolták és átvitték a falon. Ez mára mindennapos dologgá vált. De mitől is ilyen veszélyes hely London?

Tizennégy évvel korábban valami elromlott. Talán egy vírus, senki sem tudja pontosan mi történt, de az összes felnőtt megfertőződött. Vagy meghaltak vagy teljesen elvesztették az irányítást és fura élőhalottá váltak, akik vadásztak a gyerekekre.

"Az anya orrát félig lerohasztotta a kór. Hólyagok és sebek borították a bőrét. Felhúzta az ajkát, felfedve törött fogait és fekete, rothadó ínyét. Viszolyogtató, emberi mivoltában felismerhetetlen volt a teste - leszámítva a szemét. Gyönyörű szeme volt."

Rengeteg gyerek meghalt az első napokban. De akadtak kölykök, ők voltak az igazi túlélők, akikben erősen tombolt az élni akarás. Kiépítettek egy tábort, ahol mindenkinek megvolt a szerepe. Volt, akinek a világomlás előtt orvosok voltak a szülei, tőlük eltanult ezt azt a sebfertőtlenítésről például, ezért ő lett az orvos. Voltak harcosaik, mérnökeik és őrök figyelték folyamatos a környéket a tetőről, hogy megóvják magukat és a kisebbeket a zombiként élő felnőttektől.

"Az a helyzet, hogy van olyan felnőtt, amelyik erős, van amelyik gyors, mások meg okosak, de az erősek lassúak, a gyorsak hülyék, az okosak pedig gyengék."

Igyekeztek az épületen belül maradni, csak akkor hagyták el a tábort, amikor muszáj volt. Mindig kis létszámú csapatokban indultak guberálni. Ételt, vizet, gyógyszert, ruhát és bármit kerestek, ami a hasznukra válhat ebben a szétesett világban. De lassan már mindent átkutattak és új táborhelyet kell keresniük maguknak. Egyre veszélyesebb ez a környék és sorra elkapnak közülük egyet-egyet, ráadásul már elég durva csapdákat is állítanak nekik a felnőttek. Korábban sosem támadták meg a tábort, melyet kialakítottak egy szupermarketben, a Waitrose-ban, de most erre is sor került. Ami még veszélyesebbé tette a helyzetet, hogy a legutolsó portyázásuk alkalmával Arran, a vezérük is megsérült.

Londonban élt egy másik túlélőcsoport is. Egy másik csapat gyerek a Morrisons áruházba fészkelte be magát Blue vezetésével. Nem zavarták egymást, eléltek egymás mellett, maximum apró csetepaték voltak köztük. De lassan eljön az idő, hogy szövetkezniük kell. Míg egy nap megjelent egy idegen srác, Jester, aki arról beszélt a két csapatnak, hogy egy olyan helyről jött, ahol nincsenek felnőttek, de van víz, étel, orvosságok, tiszta ágyak, biztonság. Azért járja a városokat, hogy a szanaszét élő gyerekeket elvigye ebbe a biztonságos táborba, melyet a Buckingham-palotában építettek ki és céljuk, hogy egy új világot építsenek London romjain.

"Tök jó. Van tó meg kert, magas fallal, tüskés kerítéssel. Biztonságos. Kaját termesztünk a kertben, ivóvizet a tóból veszünk, és a királynő ágyaiban alszunk. Senki nem juthat be, és vagyunk annyian, hogy megvédjük magunkat. Már saját őrökkel is rendelkezünk. Mindent újrakezdtünk."

Néhányan még hittek benne, hogy valahol vannak még egészséges felnőttek, akik megmentik őket, de legtöbben ebben már rég nem bíztak. És most is ez a kölyök, Foltos, aki az édenkertet kínálja nekik. Vajon tényleg létezik ez a hely? És, ha igen, odajuthatnak biztonságban? Egy sérült vezető és kisgyerekek is vannak köztük, akik nem képesek a harcra. Megér egy próbát a remény a jobb életre? És tényleg az édenkert várja őket vagy túl szép, hogy igaz legyen?

Higson engem megvett magának. Jó stílus, érdekes történet, izgalmas fordulatok, akciók, harcok, menekülés, szerethető karakterek. A leírások nagyon ütősek, peregnek az események a szemünk előtt olvasás közben. Ha el kéne képzelnem, milyen lenne egy felnőttek nélküli világ, ahol gyerekek próbálnak közösségeket kialakítani, miközben minden nap az életük a tét, valami hasonlót képzelnék. És persze néhány fejezettel később azt is megtudjuk, hogy a zsákban elhurcolt Kis Sam még életben van, így a palotába induló új szövetség története mellett azt is megtudjuk, miként küzd egy kilenc éves kisfiú, hogy újra a húga mellett lehessen.

Brutális, ahogy a szerző leírja, hogy miként bujkálnak a sikátorokban a felnőttek vagy, ahogy a másik csoport nevezi őket, az idegenek, hogy lesből támadjanak a már nem is annyira ártatlan gyerekekre. Nagyon durva és nagyon nem lennék a kölykök helyében. Ez egy hét kötetes sorozat első része, amely önmagában is kerek egész, de bőven akadtak nyitott kérdések, ezért remélem a kiadó elhozza a folytatásokat is. Izgatottan várom.

A kötetet az Athenaeum Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Bármelyik nyár az utolsó lehet?! Kattints!

Gates, Grove és Jobs öt örök érvényű leckéje egy sikeres vállalkozás felépítéséhez

Könyvajánló - Michael Cusumano és David B. Yoffie: A győztes stratégia

"1968 és 1976 között Bill Gates, Steve Jobs és Andy Grove részt vett három vállalat elindításában, melyek meghatározták a technológia világát, együtt elérték a másfél trillió dollár értéket, és megváltoztatták az életünket.

Ez volt a Microsoft az Apple és az Intel.

A ​győztes s​tratégia együtt elemzi a három zsenit, az első pillanattól kezdve, sikereiket és bukásaikat, hasonlóságaikat és különbözőségüket, felfedve az üzleti stratégia legfontosabb szabályait, melyekkel cégeiket építették."

1998. március, New York - Time Magazin 75. születésnapi rendezvényén Bill Gates, Andy Grove és Steve Jobs.

A Harvard és az MIT ismert professzorai, David Yoffie és Michael C​usumano komoly feladatra vállalkoztak. Évtizedeken keresztül oktattak stratégiát, ám hatalmas fejlődés volt ezen a téren is, ezért úgy döntöttek kielemzik és megmutatják, hogy három tehetséges vállalkozó miként változtatta meg a stratégiai gondolkodást és szabályait.

A kötetben Bill Gate, Steve Jobs és Andy Grove zsenialitásának eredményeit és bukásaikat elemzik. Három nagy cég, a Microsoft, az Apple és az Intel, melyek hihetetlen hatással voltak a csúcstechnológia világára, és alapítóik olyan üzleti stratégiákat alkalmaztak cégük felépítésénél, melyek bármely iparágban hasznosíthatóak.

Senki sem születik jó stratégának, jó vállalkozónak, jó cégvezetőnek. De mindhárom tanulható, fejleszthető. Egy sikeres vezető menet közben tanulja meg a legjobb stratégiai gondolkodást és a hatékony végrehajtást. A könyvben is láthatjuk, hogy a három titán közül egyikük sem volt épp kiemelkedő ebben pályája kezdetén. De, ami közös bennük, hogy kitartóak, hajthatatlanok és, ha épp arra volt szükség könyörtelenek voltak, hogy céljaikat megvalósíthassák és uralhassák a maguk területét. És még egy nagyon fontos dolog közös mindhármukban:

"Az tette őket hosszú időn át kiemelkedően hatásos vezetőkké, hogy képesek voltak tanulni - stratégiáról, végrehajtásról, saját üzletágukon belüli új területekről."

Számos dologban eltér a gondolkodásuk, a véleményük, a megoldásaik, a stratégiájuk, mindegyiküknek pályájában látható a fejlődés és a kísérletezések nyoma, de sikereik mégis gyönyörűen keretbe foglalhatóak, ami által meghatározható az az öt szabály, amelyen alapul sikeres stratégiájuk. Az öt lecke, mely örök érvényű és bármely vállalkozás sikeréhez hozzájárulhat, és amelyek Gates-t, Grove-ot és Jobs-ot minden idők legkiemelkedőbb eredményeihez vezették. Természetesen benne van a dologban, hogy a számítógép feltalálása, az internet, a digitális mobil eszközök széles körű elterjedése mind szerepet játszott hatalmas sikereikben, de ne felejtsük el hogy ugyanebben az időben számos keményen dolgozó, tehetséges vezető cége viszont megbukott vagy brutális hátrányban maradt.

És most jöjjön az öt lecke tömör összefoglalása:

1. Nézz előre, következtess vissza!

Fejlessz ki egy víziót a jövőről, határozd meg a korlátokat és prioritásokat, majd próbáld felismerni a fogyasztói szükségleteket és fejleszd ki az ezt kielégítő képességeket. Közben ne feledkezz meg a konkurenciáról: ismerd fel a lépéseiket, húzz fel előttük korlátokat és láncold magadhoz a fogyasztókat. És ismerd fel a várható irányokat és kötelezd el magad a változások iránt, majd tarts ki mellettük!

2. Fogadj nagyban, de sose tedd kockára az egész céget!

Ne félj nagyban fogadni, hogy a játékszabályokat meg tudd változtatni, de sose kockáztass mindent! Mindig figyelj, hogy a veszteségeidet csökkentsd és kannibalizáld az üzletágadat!

3. Platformokat és ökoszisztémákat építs, ne csak termékeket!

Sose csak termékben gondolkodj, platformokra, ökoszisztémákra gyúrj, a kiegészítők egy részét is mindig magad alkosd, majd ügyelj a folyamatos fejlődésre és találj fel újabb és újabb platformokat, hogy ne válj elavulttá!

4. Élj a hatástöbbszörözéssel és az erővel, műveld a dzsúdót és a szumóbirkózást is!

Új piacra lépéskor ügyelj rá, hogy ne látszódj a radaron és az ellenfeleid legyenek közel hozzád, hogy magadévá tudd tenni konkurenciád erősségeit, s amikor eljön az idő, ne félj fitogtatni az erődet!

5. Építsd a cégedet a személyed által képviselt támpont köré!

Minden területen fontos, hogy tisztában legyél önmagaddal, erősségeiddel, gyengeségeiddel egyaránt. Mindig figyelj a részletekre, de sose veszítsd szem elől a hosszú távú terveket és a megfelelő tudással rendelkezőknek adj hatalmat!

Ez így tömören édeskevés, csupán ízelítőül szolgál, hogy igazán megértse az ember a kötet mondanivalóját, el kell olvasni ezt a könyvet. Rengeteget lehet meríteni belőle. Látszik a köteten, hogy évtizedes komoly kutatómunkák eredménye. Az Apple volt vezérigazgatója, John Sculley szavaival zárom az ajánlómat, tökéletesen egyet értek vele és jobban úgysem tudnám megfogalmazni a véleményemet. :)

"Ragyogóan és alaposan magyarázza el, hogyan formálták világunkat e legendás vállalati vezetők. Kötelező olvasmány a jövőbeli vezetőknek."

Köszönjük 21. Század Kiadó!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Három szilmaril mind(en) felett

 

Könyvajánló - J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

A szilmarilok tartalmazza mindazon meséket és mondákat, melyekre oly sokszor hivatkoznak A Gyűrűk Urá-ban, például Berenét és Lúthienét. Akik Tolkien világát megszerették, vagy éppen most pillantanak bele először, ebben a műben sem fognak csalódni.

Tolkien olyan életművet hagyott hátra, amelyet nem sokan. Szó szerint életművet, hiszen fiatal éveitől egészen idős koráig, hosszú élete alatt végig egyetlen történet, egyetlen világ foglalkoztatta: Arda. Itt van a harmadkorban Középfölde is, ahol és amikor az ismert és nagy sikerű A Gyűrűk Ura és A hobbit története játszódik. De Tolkien nem csak ezeket a történeteket alkotta meg, hanem ténylegesen létrehozott egy egyedi világot, egyedi mitológiával, rengeteg történettel és mesével, regével és mítosszal, fajokkal, jókkal és rosszakkal, saját nyelvvel. 

Világának mitológiai hátterét A szilmarilok c. kötetben ismerjük meg. Kezdetben vala Eru, más néven Ilúvatar, aki mindenek ura és teremtője. Létrehozta az ainukat, az isteni lényeket, ők tizenöten voltak: Manwë, a vezető, Ulmo, a tenger ura, Aulë, a föld ura, Oromë, az erdő ura, Namo (Mandos), a holtak bírája, Irmo (Lórien), az álmok mestere, Tulkas, Valinor bajnoka, Varda, a csillagok úrnője, Nienna, a kegyelem hölgye, Yavanna, a gyümölcsadó, Vána, az örök fiatalság istennője, Vairë, a takács, Estë, a gyógyítás hölgye, Nessa, a táncos. Ők tizennégyen Ilúvatarral együtt dallal, zenével hozták létre Eä-t, minden létezőt, a földet, ahol majd Ilúvatar Gyermekei élhetnek. Ám e teremtő szimfóniába szépen lassan bekúszott egy disszonáns hang Melkor, a tizenötödik ainu képében, aki a legokosabb és a legerősebb, magányos isten volt. Melkor nem akart rosszat eleinte, csupán nem akart a többiekkel együtt énekelni, a saját dalát, saját zenéjét, saját világát akarta létrehozni. Ez nem tetszett Ilúvatarnak, de a disszonancia végül létrehozta a gonoszt, és sok maia, alacsonyabb rendű lény állt Melkor mellé (pl. a balrog és Ungoliant), akit kitaszítottak maguk közül az ainuk. Így szépen lassan a sértett, elfeledett, ám okos Melkorból megszületett Morgoth, az első kegyetlen nagyúr, akihez képest maga Sauron is csak egy alacsonyabb rendű, gyenge lény. 

Melkor pedig megteremtette a saját lényeit, akik már nem angyali teremtények, ilyenek a trollok és a sárkányok.  Az orkok valójában megátkozott tündék, mivel e lényekre Melkor féltékeny lett, és megpróbált hasonlóakat létrehozni, ám áldatlan teremtményeiből csak ocsmány orkok születtek a szép és fenséges tündék helyett. (Az óriási pókok Ungoliant, az alakváltó maia leszármazottai, aki végül egy hatalmas, ocsmány pók képét öltötte fel). Ám nem csak ő ténykedett a világban, Ilúvatar áldásával Manwë megteremtette a sasokat, Aulë a törpöket, Yavanna pedig az összes növényt és állatot, és az ő pásztoraikat, az enteket. A tündéket és az embereket pedig maga Ilúvatar teremtette. Mivel az emberek a kedvencei, örök élet nyűgje helyett a halál ajándékával áldotta meg őket. (Itt érzek némi ellentmondást, de hát...)

Ez az első két rész, az Ainulindalë (az aiunuk muzsikája) és a Valaquenta (a valák története). A valák azon ainuk, akik a megteremtett Eä-ra költöztek. A harmadik rész a Quenta Silmarillion, a kötet címadó, és egyben leghosszabb része, a három szilmaril története. Ez foglalja össze az Első kort a tündék, majd az emberek ébredésétől kezdve egészen az Első kor végéig, amikor a tündék kivonulnak Valinorból.

A kötet negyedik része az Akallabêth (az Elbukott) a Másodkor történetét foglalja össze, középpontjában a númenoriak állnak, Númenor felemelkedése és bukása, a valák elleni háború. Sok jel utal arra, hogy az új LotR sorozat ezt a történetet fogja elmesélni, a közzétett térképeken ugyanis látható Númenor szigete, amely a Harmadkorban, vagyis Sauron felemelkedésének és bukásának, Isildurral és Aragornnal keretezett párezer évben már nem létezik. 

Az utolsó rész pedig A gyűrűkről és a harmadkorról címet viseli, ebben Sauronról, a Hatalom Gyűrűinek készítéséről esik szó, és a vége már szervesen kapcsolódik A hobbit és A Gyűrűk Ura történetéhez.

Sokan egyszerűen mitológiai háttértörténetként aposztrofálják A szilmarilokat, ám ez a könyv sokkal több, mint egy mitológiai háttér, mint egy teremtéstörténet. Ez a könyv maga Sauron és a Hatalom Gyűrűinek eredete is, itt ismerjük meg ezeknek a hátterét, miközben Tolkien hősei ismét ékszerekért harcolnak, csak első körben gyűrű helyett három szilmarilért. A három szilmaril, amiket Fëanor, a noldák első nagykirályának, Finwënek a fia, a tündekovács készített, mindenek felett áll. Száműzetés, árulás, szerelem, a szokásos történések nem kímélték a nagy és nemes tündéket sem, de Fëanor annyira beleszerelmesedett a szilmarilokba, amelyekben Yavanna fáinak fényét rejtette, hogy végzetes esküt tett: amikor Morgoth és Ungoliant elpusztították a két fát, majd levágták a nagykirályt és ellopták a szilmarilokat, Ilúvatar nevére megfogadta, hogy ő és fiai is az idők végezetéig üldözni fognak mindenkit, aki egy szilmarilt is birtokol. Ez okozta a vesztét is.

Tolkien olyan hatalmas univerzumot épített fel, amelyet nem lehet könnyen bemutatni. A Gyűrűk Ura ennek csak egy apró, kicsi, nem is a legjelentőségteljesebb szelete, mégis ez van a leginkább kifejtve és részletezve, és ha ez nem lenne, akkor nem hiszem, hogy lenne akkora érdeklődés rá, mint így van. 

Valamikor 2008 táján olvastam A Gyűrűk Urát, és utána megnéztem a filmeket, azokat már számtalanszor azóta, és kb. két éve újra szeretném olvasni a könyveket is. Erre még egyelőre nem jutott időm, de nagyon örültem a lehetőségnek, hogy (ismét) elolvashatom A szilmarilokat. Miután befejeztem a trilógiát (vagyis valójában hexalógiát), hamar beszereztem a többit is, és A szilmarilok története már elsőre is elvarázsolt. Igaz, aztán a Húrin gyermekei ezt lekörözte, ami mai napig is kedvencem az életműből. De A szilmarilok c. könyv mégis az egésznek az alapja, a háttere, amelyben megismerhetem a több ezer évvel azelőtti történéseket. Nem olyan részletes, mint A Gyűrűk Ura, inkább amolyan régi korok tisztult meséje, amelyről kevés pontos részletet ismerünk, de azért meséljük.

Tolkien célja egyébként épp az volt, hogy adjon egy mitológiai eredettörténetet az angol népnek, kifejezetten és csak az angoloknak, nem a briteknek. Kelta, skót, ír, meg mindenféle északi népeknek vannak ilyen mitikus eredettörténetei, de az angoloknak nincs. Végül ezt elvetette, és egy sokkal nagyobb dolgot hozott létre: saját, dallamos nyelveket, és köréjük egész évezredek történetét. Ezt meséli el A szilmarilok. Mindenki LotR rajongónak kötelező, de ne olyat várjatok, mint a LotR volt. Ez teljesen más, sokkal monumentálisabb.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

A szeretet és az árulás traumája

Könyvajánló - Sarah A. Denzil: A néma gyermek

Egy hatéves fiú beleveszett a folyóba. Legalábbis mindenki ezt hitte.
Most visszatért. Bántották. Annyira, hogy egyetlen szót sem szól.
Teste elmeséli, hogy mennyi szörnyűséget élhetett át rabsága tíz éve alatt.
De ő az egyetlen, aki elárulhatná hol járt és ki tette ezt vele...

2006 nyarán egy durva vihar söpört végig a 400 fős kis községen. Emma Price rohant az iskolába, hogy elhozza kisfiát a beázó épületből, de elkésett. A hatéves Aiden eltűnt. Napokig keresték, amikor előkerült piros kabátja a kiöntött Ouse-folyóból. Míg a tanárok a káosszal voltak elfoglalva, hogy beázik az épület és értesíteni kell a szülőket a fiú elcsavargott, a vihar a folyóba taszította és belefulladt.

Hosszú évek teltek el, teste sosem került elő, halottnak nyilvánították. Emma egy roncs volt. Néhány évvel Aiden tragikus halála után szüleit is elvesztette, ráment a házassága a tragédiára. Teljesen összetört, készen állt lemondani az életről, amikor valaki megmentette. Jake, egykori iskolájának tanára kirángatta a gödörből. Először munkát, célt adott az életének, majd szerelmet és örömöt hozott. Tíz év telt el Aiden elvesztése óta. Most nyolc hónapos terhes, de nincs nap, hogy ne gondolna a fiúra.

"Nem tagadhatom, volt egy keserűséggel és fájdalommal teli, sötét részem, de a másik részem reményteljes és erős, tele az új kisbaba és az új élet okozta optimizmussal." 

Amikor már épp helyreállna a világ, jött a telefon. Stevenson főfelügyelő hívta. Rögtön felismerte a nevet, ő vezette tíz éve a nyomozást Aiden eltűnése ügyében. Egy zavart tizenhat éves srác sárosan, egy szál farmerben kisétált az erdőből a szakadó esőben. Elvégezték a DNS-tesztet és ő az. Aiden-t megtalálták.

Emma teljesen szétesik, forog vele a világ. Az ő kisfia mégis életben lenne? El sem akarja hinni, férjével a kórházba rohannak. Mi van, ha csak egy hiba és rossz volt a teszt? Hogyan lehet ezt feldolgozni, ha mégis ő az? Azt mondják az anyák megérzik, ha a fiúk még él. Akkor Emma miként mondhatott le róla? Ezek a kérdések tombolnak benne miközben a kórházba igyekeznek. Aztán odaérve, látva a kölyök szemeit, egykori szerelme, Rob szemeit látja bennük és már biztos benne, hogy ez nem lehet más: Aiden Price visszatért. Nem fulladt meg. Elrabolták.

"Eltemettelek, gondoltam, tekintetemet a fiaméba fúrva. A szívem mélyén már elengedtelek. Meg tudsz nekem bocsátani?"

A fiú nem beszél, látszólag érti a külvilágot, de semmire nem reagál. Nem bírja, ha megérintik. A kórházban elvégzett vizsgálatok szörnyűségekre utalnak. Az izmai nem fejlődtek ki rendesen, rosszul viseli az éles fény, ráadásul korábbi sérülésnyomok is megtalálhatóak rajta. Egy kis, sötét helyiségben tarthatták éveken keresztül. A bokáján található régi sérülések egyértelművé teszik, hogy megbilincselték, ráadásul szexuális erőszak nyomai is láthatóak a megtört fiún. Ki képes ilyen szörnyűségekre egy ártatlan gyermekkel?

"A gondolat, hogy Aident egy apró szobába zárták, megbilincselve, mint valami állatot... Valami vad anyai ösztönt hívott elő belőlem. Meg akartam találni, bárki tette is ezt vele, hogy a fogammal és a karmommal tépjem szét, mint egy anyaoroszlán."

Túlságosan megviselte mindaz, ami vele történt és egyetlen szót sem szól. Vajon ki és hol tarthatta fogságban ennyi éven át? Miközben a rendőrség próbálja elkapni a tettest, hogy az a mocskos szörnyeteg megkapja méltó büntetését, a szülők, Emma és Rob próbálnak újra kapcsolatot teremteni fiúkkal. De ő már közel sem az a kisfiú, akire ők emlékeznek. Ráadásul a média is meghurcolja mindannyiukat, Emma pedig már mindenkiben a tettest látja. Akármerre néz a csendes kis faluban, mindenki gyanús. Egyedül Aiden ismeri a válaszokat...

"Bárki is vitte el Aident, nyert. Annyira megtörte a fiamat, hogy már csak egy üres burok volt, engem pedig gyanakvó, szorongó nővé változtatott."

Az egész regény hangulata rendkívül sötét, borús, fájdalmas, felkavaró. Az események filmszerűen leperegnek az olvasó előtt, nagyon jól kelt feszültséget a szerző. Nem egyszer éreztem azt, hogy egy-egy szereplőt jól helyben kéne hagyni, hogy észhez térjen, többeket utáltam végig, volt, aki gyanús volt. Nem is emlékszem, mikor jártam úgy utoljára, hogy elolvastam egy könyvet majdnem a végéig, aztán félretettem. Húsz oldal volt már csak hátra és Emma egy szobában állt azzal, aki ezt tette a családjukkal. Ő már tudta mi történt, mi még nem, és ekkor félretettem a könyvet. Féltem, hogy ki lesz az. Féltem, hogy olyan lesz a regény vége, ami elrontja az élményt. Nem tudtam, hogy akarom-e tudni, hogy ki az elkövető, főleg, hogy már kaptunk elég durva infókat. Hát nem kellett volna izgulnom. Nagyon jól eltalált a történet vége. Egy brutális, nagyon ütős zárást talált ki a szerző. Beszippantott Sarah A. Denzil első magyar nyelven megjelent regénye és bízom benne, hogy a kiadó elhozza más regényeit is.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.

 

Kövess minket Facebookon is!

Szereted a pszichothrillereket? Kattints!

A háború: béke. A szabadág: szolgaság. A tudatlanság: erő

 

Könyvajánló - Timothy Snyder: A szabadság felszámolása

Ha nem ez lenne az elnyomó autoriter társadalmakat jellemző közismert idézet az 1984-ből, akkor akár a mai önkényuralmi és populista államok jelmondata is lehetne. Timothy Snyder figyelmeztet: 1983-at írjuk. Ne akarjunk 1984-et.

Timothy Snyder a közelmúlt eseményeit helyezi mérlegre, és igen hathatósan érvel a véleménye mellett, melyeket bevallott és tényszerű adatok támasztanak alá. A 21. század második évtizedében egy olyan dolgot szabadítottunk magunkra, amelynek számtalan valóban hasznos előnye van, de rengeteg veszélyt is rejt magában. Olyan veszélyt, amellyel nem számoltunk. A közösségi média haszna kétségtelen, én magam is ennek köszönhetek egy szuper kis baráti társaságot, meg nagyon sok mindent. De a veszélyei valósak, és a gyenge pontjait könnyen kihasználhatják azok, akiknek hatalma és vagyona nem legitim. És meg is teszik.

A mai Oroszországban megszűntek a tények. Mindent megkérdőjeleznek, miközben egy absztrakt és elnyomó államot építve az oligarchák vagyona elképzelhetetlen méreteket ölt. 2010-ben ez még nem látszott. Oroszország léphetett volna egy olyan útra, ami a demokrácia felé tart - nem tette ezt. Putyin, akinek dolga az volt, hogy Jelcin oligarcháinak virágzását az új rendszerben is elősegítse, maximálisan teljesítette ezt az elvárást. Magáévá tette egy 20. század elején élt fasiszta gondolkodó, Ivan Iljin világnézetét, aki szerint Oroszország egy ártatlan, bűntelen szűz test, mindig és mindenkor, tegyen bármit is, amit a romlott, fekete-homoszexuális Nyugat meg akar rontani. Iljin politikai rehabilitációja az elmúlt években tökéletesen végbement, újra elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy börtönbüntetés terhe mellett tilos arról beszélni, hogy 1939-ben a szovjet-oroszok is vastagon benne voltak a második világháború kirobbantásában, és elítélhető az is, aki a balti államok és Lengyelország orosz megszállásáról beszél. Elvégre ilyen nem történt. A nagy honvédő háború, és ezzel együtt az oroszok második világháborús szereplése a mai hivatalos orosz narratíva szerint 1941-ben kezdődött, amikor is Hitler megtámadta az ártatlan Szovjetuniót.

Az új orosz retorika szerint azon a bűnök, amelyeket a szovjetek követtek el, nem léteznek, és a 20. század legnagyobb tragédiája az, hogy felbomlott a Szovjetunió. Ennek erősebb és természetesen orosz vezetésű utóda az Eurázsiai Unió, mely Lisszabontól Vlagyivosztokig tart majd. Az orosz belügy külüggyé vált, és az elmúlt években számtalan sikeres vagy kevésbé sikeres akciójuk volt bizonyíthatóan és bizonyítottan Európában. Ők kezdeményezték a skót függetlenedési népszavazást (amelyet végül nem szavaztak meg, és ezt az orosz médiában máris csalásként értékelték, egy valós választási csalásról készült videóval alátámasztva - csakhogy ezt a videót Oroszországban vették fel), ők segítették elő a Brexitet (több száz, a brexitről lamentáló és ilyen témákat megosztó twitter-fiók egy szentpétervári székhelyű twitterbotokat készítő cégé volt, az akkoriban e témában született és indított beszélgetések egyharmadát ilyen oroszországi twitterbotok kezdeményezték - később ugyanezek a botok segítették Trump kampányát is), de a francia és osztrák szélsőjobboldaliak vártnál nagyobb sikere is egy részben nekik köszönhető. Legnagyobb sikerük természetesen Trump, aki ezer szállal kötődik hozzájuk.

Az orosz gondolkodók és tanácsadók kialakítottak egy olyan politikailag kikezdhetetlen alapot, amelyre illegitim uralmukat építhetik: egy fasiszta nemzeti gondolkodónak tettetheti magát, fasisztának nevezve azokat, akik ezt rajta számon kérik, a tények többé nem léteznek, beléptünk az alternatív igazságok korába. Ebben az absztrakt, alternatív világban Ukrajna nem más, mint "Kisoroszország", elválaszthatatlan része, holott egyébként az ukránoknak és az oroszoknak 800 éven át nem volt közös történelmük, se háborús, se diplomáciai kapcsolat nem volt köztük, és amikor kényszerűségből mégis kapcsolatba léptek egymással, még csak közös nyelvet sem beszéltek. De ezeket a történelmi tényeket elegánsan áthidalták az ezeréves kijevi rusz, Vlagyimir nagyfejedelem és a mai orosz vezető, Vlagyimir Putyin közötti párhuzammal. A 2014-es orosz erőszak Ukrajnában így nem más lett, mint az ez ezeréves kijevi rusz újraalkotása, sőt mi több, jogos önvédelem a gaz nyugattal szemben.

Putyin, akit választási csalással választottak meg ismét (volt olyan orosz körzet, ahol 148%-os volt a választási arány a lakosságban, milliószámra öntötték a fiktív szavazatokat az urnákba, és ezt mind Medvegyev, mind Putyin el is ismerte), egy olyan történelmi hurkot hozott létre, amiben örökké csak a jelen van, nincs se múlt, se jövő. A múlt bűnei nem léteznek, vagy azoknak a bűnei, akik ellen irányultak, a jövő pedig csakis gyönyörű lehet, persze csak addig, amíg a homoszexuális és fekete Nyugat el nem nyomja. 

"A közvetlen jövőtől való rettegéssel a fenyegetettség körvonalat kap, ami külpolitika gyanánt másokra vetíthető. A totalitarizmus saját maga legnagyobb ellensége, és ezt a titkot leplezi maga előtt, amikor másokra támad."

Választhatunk, mi melyiket szeretnénk. Azt hiszem, már választottunk is. És azt hiszem, nem jól. Kijózanító és fontos könyv, valódi történészi munka, ami kontextusba képes helyezni a jelent a múlttal, egy olyan gondolkodó gondolatai, akinek szavaira megéri figyelni. Számomra két ütős üzenete is volt: egyrészt az elmúlt években Magyarországon kormányzati szinten szóról szóra ugyanazok az intézkedések és ugyanaz a retorika köszönt vissza, ami 2010-től kezdve Putyinnak és csapatának olyan jól bevált - minden nekik nem tetsző civil szervezet külföldi ügynökként való megbélyegzése, a média feletti hatalomátvétel, szándékos hazugságok, hazug képek és videók a nyugati városokból, amelyeket egészen máshol és máskor készítettek -, csupán nálunk nem annyira végletesen és erőszakosan zajlott. Elvégre Oroszországban ma sem ritka, hogy politikai ellenfelet bebörtönöznek vagy megöletnek - ez a része jórészt elkerül minket. 

A másik dolog pedig az a tény, hogy kis hazánk épp csak pár sorban van megemlítve e könyvben. Bármennyire is szeretnék ezt ma a (félre)vezetőink, Magyarország sem európai, sem világszinten nem politikai tétel. Nem befolyásolja a jövőt, pedig nem mondhatnánk, hogy a szerző nem ismeri. Timothy Snyder sokszor megfordul Bécsben és Lengyelországban is, a 20. századi közép- és kelet-európai történelem a szakterülete, és tisztában van ezzel együtt a magyar történelemmel is.

Döntenünk kell, merre tovább. A könyv hat fejezetben ölel fel 2011-től számítva egy-egy évet - közben be-beszúrva egy-egy elmélet vagy nézet történelmi alapját és valóságát is, minden fejezet címében egy-egy egyszerű választást kínálva: egyéniség vagy totalitarizmus, hatalomváltás vagy csőd, integráció vagy birodalom, megújulás vagy örökkévalóság tények vagy hazugságok, egyenlőség vagy oligarchia. A mai helyzet a keleti totalitárius vezetőknek és a nyugati szükségszerűség politikáját folytató vezetőknek egyaránt köszönhető. Nem rejti véka alá az EU és Amerika hibáit és bűneit sem, akik sok eszközzel, pl. a "bölcs nemzet meséjével" és a tényszerűség elsikkasztásával réseket biztosítottak az örökkévalóság politikusainak. És mindezt a közösségi média nagyban elősegítette. Mi lenne a megoldás? Nekem lennének ötleteim, de ezek mind ellenkeznek bizonyos elveimmel. Szóval tanácstalan vagyok. 

"Sem Oroszország, sem az internet nem fog eltűnni. A demokrácia ügyét az segíteni, ha a polgárok többet tudnának az orosz politikáról, és a "hír", az "újságírás" és a "tudósítás" eredeti koncepcióit sikerülne megőrizni a világhálón is. Végső soron a szabadság azon múlik, képesek-e a polgárok megkülönböztetni az igazságot attól, amit hallani szeretnének. A tekintélyelvűség nem abból keletkezik, hogy az emberek ezt kívánják, hanem abból, hogy elveszítik képességüket a valóság és a vágyaik megkülönböztetésére."

Egyetlen dolog vigasztal: valószínűleg nem lesz már sok időnk ezen lamentálni, és amikor a hatalmas erejű pusztító viharok, a hetekig tartó forróság, az aszály, az áradások megérkeznek, amikor az ivóvíz fogyóban, az élelem szintén: akkor tökmindegy lesz, milyen uralom alatt fogunk élni. Nem fogjuk végigélni mindezeket a folyamatokat, mert a természet (miattunk) olyan mértékű pusztítást fog végezni, hogy mindenféle uralom nagy eséllyel egyszerűen megszűnik. Talán már a mi életünkben. De a gyerekeinkében biztosan. 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadótól. Érdemes szétnézni a kiadó oldalán, mert jó csomagajánlatok is vannak, köztük olyan is, melyben ez a kötet is szerepel két másik könyvvel együtt a szerzőtől, A zsarnokságról és a Fekete föld c. szintén nagy hatású írásokkal, féláron.

Hallasd a hangod

Könyvajánló - Cecelia Ahern: Üvöltés - Harminc nő, harminc történet

Heuka írása

Kínos szituációba kerültél életed talán legfontosabb prezentációján?
Elfelejtetted a saját a neved? Selypítesz?
Ne aggódj, egyik sem a világ vége - csak állj talpra és hallasd a hangod!

Cecelia Ahern legújabb, magyarul is megjelent könyve eltér a tőle korábban megszokott formátumtól: egy hosszú regény helyett 30 rövidebb, de kerek történetet kapunk egy kötetben. Ami viszont nem változott, az a magával ragadó, a valóság és a teljes kitaláció határán táncoló történetvezetés.

Ezt az ajánlót párszor átfogalmaztam, mielőtt elnyerte végleges formáját. Ugyanis az első pár történet után elkezdtem lepötyögni a gondolataimat, ezek azonban a további olvasásokkal állandóan változtak, két okból is: egyrészt, ahogy haladunk a lapokkal, komolyabb és komolyabb témák kerülnek a szemünk elé, másrészt megtaláltam az igazi módját, hogyan kell ezt a kötetet olvasni - szépen, lassan, nem kapkodva. Egyszerre 1-2 novella lett az adagom, ez az átlagosan 20 oldal adott annyi gondolkodnivalót, hogy kis szünetet tartsak, mielőtt tovább tudok lendülni.

A 30 történet 36 különböző nőről szól, azonban közös bennük, hogy egyikük nevét sem tudjuk meg és mindannyian életük egy meghatározó szakaszán vagy éppen napján mennek keresztül. Van, aki éppen egy új hazában kénytelen újrakezdeni az életét. Van, akinek azért kell küzdenie, hogy észrevegyék, míg más éppen próbálja kerülni a figyelmet. Megismerhetünk szegényt és gazdagot, fiatalt és idősebbet egyaránt. Akadnak testi hátránnyal rendelkezők, azonban legtöbbjüknek főként lelki problémákkal kell megküzdeniük. Egészen az utolsó novelláig azt gondoltam, a magyar kiadás borítója csak erre a sokszínűségre reflektál, azonban ott további jelentést is találhatunk benne.

“A nő vett egy mély lélegzetet, és közelebb lépett a mikrofonhoz. Csak három szó…
- Mindig válasszatok jól!”

A sok probléma mellett azonban humoros történetekre is bukkanhatunk a lapok között. Az egyik ilyen annak a nőnek a története, aki hálóruhában indul el gyalog az autópályán, hogy bejelentést tegyen a rendőrségen, miszerint ellopták a józan eszét. Miközben “kihallgatása” zajlik, szépen lassan rávezetik, hogy nem történt bűncselekmény - vannak ugyan az igazára utaló jelek, összességében viszont józan ész hiányában nem így viselkedne. Kedvesen megmosolyogtató “A nő, aki azt hitte, rossz a tükre” pár oldala is - ugyanakkor a humoros csomagolás alatt ugyanúgy megbújik a fontos üzenet, miszerint fogadjuk el önmagunkat és máris más színben látjuk a világot.

Több novella központi témája, hogy az egyes nemek tárgyként, de legalábbis saját akarattal nem rendelkező lényként tekintenek a másikra. Előfordul, hogy a nő viszi vissza férjét az áruházba, azonban gyakoribb, hogy a férfiak erőltetik elvárásaikat a másik félre. Szerencsére napjainkban csak íratlan szabályok vannak erre vonatkozóan, de nekem például visszatetsző a törvényileg kötelező udvariasság, és hogy annak visszautasítását bűntényként kezelik.

“A nő elmosolyodik. Ha akkor segítenek neki, amikor tényleg kell, azzal nincs semmi gond.
- Köszönöm szépen - mondja őszintén a férfinak.”

Ennyi történet és főhős bemutatásánál óhatatlanul is előfordul, hogy nem mindegyik és mindenki válik kedvenccé. Egyes esetekben csak nem tudtam sajnálni “a nő”-t, hiszen önmaga hibája/lustasága/hiúsága miatt került az adott helyzetbe, két novellában azonban egyenesen ellenszenves volt a középpontban lévő személy. A tanulság viszont ezeknél is ott rejtőzik a sorok között. Ilyen annak a lánynak az esete, aki annyira felszínesen él, hogy élete, majd ezáltal teste súlytalanná válik és egyszerűen elfújja a szél.

A skála másik végén lévő, kedvenc szereplőmet könnyen, határozottan meg tudom nevezni: “A nő, aki a tengerisügér-specialitást rendelte” címszereplője, aki a saját történetében csak mellékszereplő.

Kedvenc novellát már sokkal nehezebb, most még számomra lehetetlen választani, hiszen a harmincból legalább 15 hagyott mély nyomokat, és ezek nem összehasonlíthatóak. Az egyik a testvéri szeretet erejét mutatja be, a másik egy ijesztő, de nem kizárható jövőképet mutat, míg van, ami azt mutatja be, hogy néha a legkisebb részletek változtathatják meg valaki életét.

Az olvasás közben átélt érzelmi hullámvasutazás után úgy érzem, az utolsó novellával megkapta a tökéletes lezárást a könyv. Ez a pár oldal igazából nem is egy, hanem 7 nő mindennapi gondjait mutatja be nekünk, akik szerencsésen megtalálják - ugyanazt - a kiutat a mindennapokból, amivel igazán értelmet nyer a kötet címe.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Athenaeum Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Lantmadár: Az utánzás is lehet eredeti