Könyvajánló - Aleatha Romig: Kiút a Sötétből (Fény 2.)
"Sara Adams kilenc hónappal ezelőtt arra ébredt, hogy elveszítette az emlékezetét. A kezét fogó férfi állítása szerint ők a Fény követői. Ez egy zárt vallási közösség, amit a karizmatikus vezető, a rettegett Gabriel atya irányít. Sarának mint nőnek kötelessége a feltétlen engedelmesség, alá kell vetnie magát a férje akaratának.
Az emlékezete azonban lassan visszatér, előtörnek az emlékei. Rájön, hogy minden, amit mondtak neki, hazugság. A Fény egy alattomos és veszélyes szervezet, korrupt hatalma túlnő a világtól elszigetelt campus falain, melyek gyakorlatilag fogva tartják őt."
Végre megérkezett a Fény duológia második része. Kaptunk egy szép kis cliffhangert legutóbb, szóval nagyon vártam már. DE! Ha nem olvastad a sorozat első részét, akkor semmiképp se olvass tovább, mert erről nem tudok úgy írni, hogy ne legyen benne spoiler az első részből. Az első kötet spoilermentes ajánlója elérhető a címre kattintva:
Az előző kötetben megismerkedtünk a Fény szektával, ahol brutális, kegyetlen, elnyomott világban élnek a nők a férfiak mellett. Kőkemény agymosás és szép kis verések árán elhitetik velük, hogy nekik ez jó. Sara Adams szemén át látjuk, hogy miként változtatják meg a gondolkodását, hogyan képesek manipulálni, hogy még ő is elhiggye, hogy a közösség, a tanaik, a vezetőjük, Gabriel atya és még a büntetés is az ő érdekeit szolgálja.
Feltétlen engedelmességre nevelik a nőket, akik sok esetben nem önszántukból lépnek be a Fény egyházába. Drogokkal törlik az emlékeiket és addig gyötrik őket lelkileg, míg végül elhiszik, hogy boldog házasságban élnek a Fény közösségében. Van, akinek szerencséje van és tényleg rátalál a boldogság, de olyan is akad, akinek minden perc küzdelem a túlélésért. Hihetetlen számomra, hogy nők képesek teljes alárendeltségben, feltétlen engedelmesség mellett élni, ahol a férj az úr és bármikor joga van megverni, megalázni a feleségét.
Az előző kötet végén jó nagy bombát dobott a szerző. Arra az olvasó is rájöhetett menet közben, hogy ki volt Sara a való életben, így azon a ponton, amikor ezt olvastam már nem lepődtem meg, de Jacob titka nekem is ütős volt. Sokat megtudtunk az előző részben arról, hogy a Fény nemcsak egy rettenetes szekta, egy kegyetlen pokol, ártatlan nők börtöne, hanem egy korrupt és nagyon veszélyes szervezet, mely bőven túlnyúlik a kommuna falain, ráadásul még csúfos halált is hoz azoknak, akik nem képesek teljes mértékben elfogadni a működését.
Sara emlékei szépen lassan utat törnek a gyógyszer elhagyásával, ami óriási bajba sodorja. Egyre nehezebben tudja elviselni a helyzetet. Mindenki hazudott neki. Mindenki, akiről azt hitte szeretik, akikről azt gondolta a barátai. És a férje, a szerelme, a társa...vajon ő is hazudott neki? Vagy ő is csak áldozat, mint Sara? Utóbbiban nagyon reménykedett, de aztán újabb emlékek törtek rá, amik biztossá tették, hogy Jacob mindent tudott.
"Mindez, ami történt velem - az emlékek okozta eufóriától a kételyeimen át a kíváncsiságom miatt érzett szégyenérzetig -, egyszerre volt őrjítő, felkavaró és kimerítő."
Érdekes volt olvasni, ahogy Sara önmagával küzd. El nem tudom képzelni, hogy mit élhet át valaki, akinek ilyen szintű manipulált világban kell élnie. "Csak" kilenc hónapot töltött a Fény fogságában, de brutális módon mosták át az agyát és rá kell jönnie is ki ő valójában. Már nem Stella, de az emlékeinek köszönhetően már nem is Sara. Akkor ki ő most?
És ezután már csak egy fontos kérdés maradt: kiben bízhat? Vajon hányan vannak, akikre hozzá hasonlóan erőszakkal kényszerítették ezt az életet? Egy dologban volt csak biztos: ki kell innen jutnia élve, hogy aztán megmenthesse az ártatlanokat. Ki kell oltania a fényt, hogy eltörölhesse a sötétséget...
"Nagy volt a kísértés, hogy bevalljam neki: visszatértek az emlékeim, de küzdöttem ellene. Bármilyen bizarrul hangzott is, valódi csatát kellett vívnom önmagammal. A nyomozó, az a független, öntörvényű nő, aki egykor voltam, átlátta, milyen veszélyes lenne szólni Jacobnak vagy bárkinek a Fényből. Felért volna egy halálos ítélettel."
És ott van még Jacob. Az első rész végén megtudtuk kicsoda ő valójában és mit tervez. Jajj, de nagyon drukkoltam neki, hogy legyőzze a rohadékokat! Tetszett, ahogy megismertük a másik énjét. Megtudtuk ki ő valójában és miként élte meg, ahogy bánnia kellett Sarával. Bár voltak furcsa dolgok vele kapcsolatban a könyvben. Az odáig oké, hogy beleszeretett a lányba. Hiba volt, nyilván ez előfordul és nem is feltétlenül irányítható. De! Akinek ilyen múltja van, az nem hiszem, hogy ennyire szétesne. Szó nélkül nézte végig, ahogy nőket raboltak el, embereket gyilkoltak meg, így kicsit számomra hiteltelen az elvakult hiszti, amit levágott, amikor beütött a krach. Rendben van, hogy a szeretet furcsa dolgokat művel az emberrel, de ez nálam nem passzolt.
Főleg, hogy vele ellentétben a kiscsaj teljesen összeszedett volt (nyilván nem mindig, de amikor a legjobban kellett, helyén volt az esze). Pedig, ami az elmúlt egy évben vele történt...na neki joga lett volna darabokra hullani. Ezt leszámítva nagyon jól sikerült a regény. Amihez több mellékszereplő is hozzá járult erőteljesen, függetlenül attól, hogy épp a jó vagy a rossz képviselőjeként jelent meg a regényben.
Nálam nagyon betalált a történet és az írói stílus is. Sőt! Nekem ez a rész még jobban is tetszett, mint az első kötet. Végig pörgött a sztori. A szerző bőven adott rá okot, hogy izguljunk a szereplőkért. Az események filmszerűen peregtek végig a szemeim előtt. Őszintén szólva örömmel megnézném, ha készülne belőle film. Nagyon ütős mozit össze lehetne hozni ebből a sztoriból. Remélem még lesz alkalmam a szerzőtől olvasni!
Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!
A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.
Kövess minket Facebookon is!
Érdekel egy másik izgalmas Kristály Pöttyös kötet is? Kattints!
Megjegyzés küldése