Könyvajánló - Zsolt Ágnes: Éva lányom
"Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!"
A holokauszt alatt számos gyermek és felnőtt is írt naplót. Ezek legtöbbje az enyészeté lett, de akad néhány történet, ami fennmaradt. Az egyik leghíresebb kötet az Anne Frank naplója. Sajnos Magyarországról és szomszédainktól is rengeteg ártatlant vonszoltak táborokba a vészkorszak alatt. Így járt a tizenhárom éves Heyman Éva is, akit 1944-ben Nagyváradon hurcoltak gettóba, majd Auschwitzba. A kislány naplóját édesanyja találta meg és adta ki. Rendkívül megrázó olvasmány, amit csak még tragikusabbá tesz a tény, hogy bár édesanyja túlélte a holokausztot, végül mély depressziója öngyilkosságba hajszolta.
A kötet néhány éve A piros bicikli címen is megjelent, idén pedig a 21. Század Kiadó ismét elhozta ezt a szívszorító gettónaplót új köntösben Éva lányom címmel. Éva naplója egy megrázó bejegyzéssel kezdődik, melyet a kislány édesanyja írt, majd jön az első napló bejegyzés 1944. február 13-án Éva tollából. Aznap ünnepelte a tizenharmadik születésnapját, boldogan sorolta, hogy mi mindent kapott. Aztán sorban kerülnek elő szomorúbb dolgok.
Márta és családja, akiket elhurcoltak, Béla bácsi börtönben, az anyja, akit ritkán láthat, mert ő Pesten van. Közben azért olvashatunk átlagos gyerekes bejegyzéseket is. Kitűnő bizonyítvány, álmok, célok, barátok, szerelmek. De ahogy haladunk előre az időben egyre borúsabb és fájdalmasabb minden bejegyzés.
Olvasás közben nem egyszer kellett félretennem a könyvet. Több alkalommal a könnyeimmel küzdöttem és az emberiség pusztulását kívántam. Szörnyű volt olvasni az álmodozó kislányt, akit családja igyekszik védelmezni, de még, ha nem is érti mindig, hogy mi történik körülötte, hogy miről suttognak a felnőttek, azt biztosan érzi, tudja, hogy nagy a baj, de mégis reménykedik. Közben olvasóként látod a bejegyzések fölött a dátumokat. '44 márciusában még a jövőről fantáziált, de te már tudod, hogy csak néhány hónap van hátra az életéből.
"Folyton légó van Pesten, kis Naplóm, úgy félek, hogy itt is lesz. Alig tudok írni, mert mindig arra gondolok, hogy mi lesz, ha mégis bombázzák Váradot. Én élni akarok mindenáron."
Aztán mikor egyre többet tud, amikor már egyre közelebb a tragédia, mert a németek már megszállták a fővárost, szívszorító, megrázó, lelket darabokra törő ilyen sorokat lehet olvasni a naplójában. Többször említi Mártát, aki jó barátnője volt, de két éve elhurcolták és megölték őt és a családját is. A következő soroknál már a szívem szakadt meg. Milyen világ az, ahol egy tizenhárom éves gyereknek ilyen gondolatok miatt kell minden áldott nap sírnia és rettegnie?
"Kis Naplóm, eddig nem akartam beléd arról írni, mert elhessegettem magamtól, de amióta itt vannak a németek, csak Mártára gondolok. Ő is gyerek volt, mégis megölték a németek. De én nem akarom, hogy engem is megöljenek! Én fotóriporter akarok lenni, és huszonnégy éves koromban férjhez megyek..."
Egyre rosszabbra fordult a helyzet, darabokra hullott körülötte a világ, de ő még próbált erős lenni és nem múlt belőle az élni akarás. Végül Mengele volt az, aki feltuszkolta Auschwitzban a teherautóba, mely rövid élete végét jelentette.
A napló számos országban megjelent, több nyelvre lefordították, nemrég pedig még Instragam sztori is indult Éva történetének feldolgozásával, mely néhány nap alatt több mint másfél milliós nézettségre tett szert. Szomorú, fájdalmas, dühítő, értelmetlen halál volt az övé, de ezekről a történetekről beszélni kell, hogy véletlenül se ismétlődhessen meg ez a rettenet.
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!
A képre kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése