Minden, ami a vendég előtt titok marad

 Könyvajánló - Kordos Szabolcs: Restaurant, Hungary

Kíváncsi vagy a vendéglátás, a luxuséttermek kulisszatitkaira? Tudni akarod mi lapul a fényűzés és szemvényvesztés függönyei mögött? Akkor Kordos Szabolcs Restaurant, Hungary című kötetét neked találták ki.

Megérkezett a méltán népszerű tényfeltáró sorozat, a Hungary szerzője, Kordos Szabolcs legújabb kötete, a Restaurant, Hungary. A szerző nem először vezet be minket a vendéglátás kulisszái mögé, öt éve megjelent könyvét, az Eszem-iszom, Hungary című írását új köntösben hozta el a 21. Század Kiadó. Minap olvashattatok egy kis összefoglalót tőlem erről az írásról. A címre kattintva olvashattok pár érdekességet puccos bárok, diszkók, menő éttermek, késdobálók és büfék személyzetétől, ha netán lemaradtatok róla:

Eszem-iszom, Hungary - Éttermesek és vendégek a pácban

Ezzel a kötettel immár nyolc részesre bővült a Hungary sorozat, ráadásul ezúttal nemcsak Budapest legmenőbb helyeire, valamint néhány kiváló vidéki étterembe látogatunk el, hanem teszünk egy kis kitérőt Franciaországba és Nagy-Britanniába is. Bár már a szerzőnek hála bejártunk hasonló helyeket, az elmúlt években robbanásszerű változás történt a gasztronómia piacán. Ráadásul most az éttermi vendéglátás felső köreibe kapunk betekintést. Ezeken a helyeken egyre inkább a minőség fontossága került az élre, ami sok szempontból köszönhető a netes értékeléseknek. Olyan méregdrága, különleges miliőbe leshetünk be, amit legtöbben csak filmekben látunk. 

"Igyekszem bemutatni a legjobb konyhák belső életét, hírességeknek főző magánséfek kalandjait, a fényűző partik háttértörténeteit, a Michelin-csillag ragyogását és a teljesítménykényszer szülte drogfüggőség sötétségét."

Forrás: Onyx Restaurant, instagram.com

Elindul a kötet a fine dininggal. Megmondom őszintén, hogy nagyjából volt fogalmam róla, hogy ez mit is jelent, de Kordos Szabolcs gyönyörű, hangzatos definíciója jobb lesz, mint amit én tudnék írni. :) 

"...fine dining étterem, ahol hat-nyolc fogásból álló menüt szolgálnak fel, a fogások pedig egymásra épülve alkotnak gasztronómiai élményt, amitől a vendég az ízek színházában érezheti magát. A zamatok harmóniája mellett a fine dining műfajban utazó éttermek komoly hangsúlyt helyeznek a látványvilágra, az ételek díszítésére és a megfelelő adagok tálalására."

Ezeken a helyeken a legnehezebb még mindig Magyarországon, hogy mindig minőségi alapanyagot használjanak. Ott van pl a wagyu marha, a világ legdrágábbja, de a profi, Michelin-csillagos séfek 10-14 alvállalkozótól hozatják a húsokat, hogy biztosan mindig legyen kiváló minőségű áru, amivel dolgozhat. És persze ezeken a helyeken a tálalásnak is hibátlannak kell lennie. Ezeken az ötcsillagos helyeken egy-egy ételkreációt hónapokig tesztelnek, tökéletesítenek, mielőtt felkerül az étlapra. Nem beszélve arról a, ha engem kérdeztek,  mérhetetlen pazarlásról, hogy ezeken a helyeken egy-egy evőeszköz húszezer forintra rúg és akkor még nem is a legdrágábbakról beszélünk. Hasonló luxus jellemzi a berendezéseket és a dekorációt. Ezeken a helyeken csak is igazi profik kaphatnak helyet. Egy ilyen étterembe nagyjából három órányi gasztroélményért fizetünk 70-100 ezer forintot. De egy ilyen helyen tényleg exkluzív a kiszolgálás. Egy asztalra jut egy pincér, pazar tálalás, minőségi alapanyagok, isteni ízek egy gyönyörű, ízléses helyen.

Megismerkedünk egy olyan mixerrel, aki nem csupán méregdrága italokat árul, hanem életérzést. Minden italnak története van és ő mesteri fokra fejlesztette a mesélést. A luxuséttermekben egy italos zsúrkocsin 8-10 millió forint értékű különleges szeszt is találni. Az első gondolatom az volt, hogy tuti hozzá sem mernék nyúlni, de nem csak én gondolom így: 

"A különleges égetett szeszes kínálatunkból négy centet húsz-huszonötezer forintért kínálunk. A hosszú üvegek – főleg, ha már félig üresek – nagyon borulékonyak, az első pár napban rettegtem minden centitől. Ma már úgy veszem a legélesebb kanyarokat, mint hajdan Niki Lauda a Ferrarival – magyarázta Tamás."

A legnagyobb különbség az átlagos éttermekkel vagy sarki kocsmákkal szemben, hogy itt nincs trükközés. A vendég egy vagyont fizet, de azt is kapja, amit rendelt. Hatalmas pénz van benne, a tulajdonosok pedig nem kockáztatják az aranytojást tojó tyúkot pár extra forintért, ráadásul itt már a dolgozóknak sem éri meg kockáztatni, ha nem akarnak kiesni a pikszisből.

Azt már Kordos Szabolcs több könyvéből olvashattuk, hogy az alvilág sem veti meg a luxust, a maffiózókról való sztorizgatás sem maradhatott ki a kötetből. És az alvilágtól valahogy mindig könnyen elterelődik a szó a politikusokra, mert a vendéglátósok fejében is fedi egymást a két csoport.

"– Maffiózók nálam is megfordulnak néha – vette át a szót Főúr. – Az egyiket a mi asztalunktól vitte el a rendőrség. Na, az kemény volt. Letettem az asztalra az italokat, megfordultam, üvöltést hallottam, ezt egy csattanás követte, és mire visszanéztem, már öt kommandós ült az ember hátán. A vendégek meg csak pislogtak, pillanatok alatt történt az egész. Két héttel később már újra szabadlábon volt, és ugyanúgy járt be hozzánk, mintha mi sem történt volna. A jókedve azonban nem tért vissza. Az egyik kezdő pultoslány nem tudta ki ő, vesztére beszólt neki, mire a pasi megragadta a fejét, és beleverte a pulton álló borospohárba. Folyt a vér. A pultoslányt bekötözték, kapott valami kártérítést a tulajdonosoktól, aztán szép csendesen elbúcsúztak tőle. A keménylegénytől senki sem kérdezte meg, hogy ezt mégis hogy képzelte –mesélte Főúr."

Mennek a sztorik a dögös pincérek csábításairól, balhékról, problémás főnökökről, vendégekről, aztán eljutunk a privát séfek világába is. Külföldön komolyabb hagyománya van ennek a területnek, Magyarországon azonban csak néhány tucat szakácsot alkalmaznak így. Ákos története nagyon tetszett. Elmesélte miként lett Németországban mosogatófiúból alázatos munkájának és szorgalmának köszönhetően egy két Michelin-csillagos séf konyhai kisegítője. Rengeteget tanult tőle, és a tizenöt órai munka után otthon folytatta a tanulást. Aztán megjárta Franciaországot és Nagy-Britanniát, hogy még többet tanuljon. Angliában már megbecsült szakácsként dolgozott és még az olyan VIP-ra is főzhetett, mint Vlagyimir Putyin és Morgan Freeman. De bőven kapunk még sztorit filmsztárokról és gazdag üzletemberekről, amikor már privát szakácsként sikerült nevet szereznie. Bár a kedvenceimet a forgatások cateringeseként átélt sztorijai tették ki.

"– Az egyik főszereplő tíz kiló répát evett meg a forgatás alatt. Tíz kilót! Folyamatosan figyeltük, hogy mikor kell utántölteni a répás tálat. Ez a hóbortja elég sok energiánkat felemésztette, mert amikor először letettük elé a halomnyi feldarabolt répát, közölte, hogy nem „eléggé mártogatós a formája”. Séf legyen a talpán, aki kibogozza, hogy mit jelent ez pontosan."

Nem maradhattak ki a kötetből a partiszervízesek sem, ráadásul ezúttal beleshetünk a kínai éttermek kulisszái mögé is, ahol az is kiderül miből élnek meg igazából ezek az olcsó kajákat kínáló éttermek. Nagyon zárt világ az övék, párhuzamosan léteznek a gasztrovilággal, ám a szerzőnek mégis sikerült találnia valakit, aki azért mesélt pár érdekes dolgot, ráadásul ők nívósabb éttermet vezetnek, mint a minden sarkon felbukkanó büfék, ahol egy főétel közel tízezer forint.

Nem áll meg az élet a főváros határán, ezért vidékre is ellátogatunk, aztán ismerkedünk maximalista szakáccsal, aki látványkonyhát vezetett. Na az sem egyszerű feladat. Egy fejezet jutott a drogoknak is, bár nem tervezte a szerző, de amikor minden interjúalany kendőzetlenül beszél a tudatmódosítókról, akkor rájött, hogy nem tudja kikerülni a témát. Sajnos a világon mindenhol a „vállalati kultúra részét képezik” a kábítószerek. A hosszú munkaórák, stressz, monotonitás, brutális fizikai terhelés. A legtöbb helyen elnézik, ráadásul van, ahol maga a tulaj segít hozzájutni az anyaghoz vagy a piához, hogy a munka zavartalanul haladjon.

Kapunk egy kis történelmi útmutatót a Michelin-csillagokról és betekintést nyerhetünk a szűk elit körébe, akiknek sikerült bezsebelnie. De az is kiderül, hogy a folyamatot olyan misztérium és titok lengi körül, mint a CIA működését. Nyilván ez kell ahhoz, hogy még izgalmasabb és vonzóbb legyen. És a Michelin-csillag a szakácsok Forma-1-es trófeája. Zárásul pedig nem maradhatott ki a kötetből az értékelésektől való félelem, a nyomás, hogy muszáj mindig a legjobbat hozni. Az internet fénykorában a vélemények képesek pillanatok alatt a csúcsra juttatni egy éttermet, de ugyanilyen gyorsan taszíthatják a mélybe...

Kordos Szabolcsnak köszönhetően ezúttal is féltve őrzött titkokra nyertünk bepillantást. Ismét sikerült egy érdekes, szórakoztató riportkötettel bővíteni sorozatát, hogy megtudjuk mi zajlik a fényűző miliőknek szánt konyhában, pultok mögött, hogyan tesznek meg mindent a minőség és a hibátlan kiszolgálásért, hogyan küzdenek a problémás vendégekkel és hogyan emészti meg vagy emeli fel őket a szakma. Izgatottan várom, milyen rejtett világba repít el minket legközelebb.

Kordos Szabolcs könyveit a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

A szerző remek köteteit a képre kattintva meg is rendelheted kedvezményes áron a kiadó honlapján akár csomagban is!

Kövess minket a Facebook-on is!

Budapesti luxushotelek és vidéki kastélyszállók, wellness központok titkai

Kalandozások a luxushotelek titokzatos, izgalmas világában

Hungary by night - Így mulat a magyar elit

Szárnyak, vágyak, magyarok

Az éhezők viadala nem ér véget a győzelemmel...

Könyvajánló - Suzanne Collins: Futótűz (Az éhezők viadala trilógia 2.)

"Katniss Everdeen túlélte Az éhezők viadalát. A Kapitólium bosszúra éhes.

Hiába szólt minden ellenük, Katniss Everdeen és Peeta Mellark életben maradtak. Nem nyugodhatnak azonban meg: lázadásról suttognak a Kapitóliumban, ami az ő hatásukra vette kezdetét.

A nemzet szeme Katnissra és Peetára szegeződik, a tétek még nagyobbak, mint korábban. Ha hibáznak, a következmények beláthatatlanok."

Az éhezők viadala sorozat nyitókötetében megismerkedtünk Katniss-szel, általa pedig kaptunk egy szeletet egy borzasztó, elnyomó rendszerből, igazságtalanságból, fájdalomból és egy rettenetes, ártatlan gyermekek halálát követelő játékról, amely emlékeztetőül szolgál, hogy a rendszer ellen még véletlenül se legyen kedve senkinek fellázadni. Ha nem ismered a sorozatot, olvasd el az első kötetről írt ajánlómat, mert itt lesz spoiler az első kötetről:

Az éhezők viadala

Hát, az első rész váratlan fordulattal ért véget és a főszereplők azt gondolták ezzel letudták a dolgot és minden visszatérhet a régi kerékvágásba. Nem is tévedhettek volna nagyobbat. Katniss és Peeta szemtelen lázadása a Kapitólium ellen nem érhet véget megtorlás nélkül. A fiataloknak pedig fogalmuk sincs milyen lavinát indítottak útnak néhány bogyóval, amit a Kapitólium családjukon akar leverni, hacsak nem sikerül elsimítaniuk a lázongást.

A viadal győztesei pár hónappal a játék vége után körútra hivatalosak, amely során végiglátogatják az összes körzetet, beszédeket mondanak, megköszönik a támogatóknak a segítséget, mondanak pár szót az elhunyt kiválasztottakról. Ez a körút most többről szól, mint máskor: el kell hihetniük a világgal, hogy nem lázadásból cselekedtek. Ebben a kötetben kicsit több információt kapunk egyes körzetekről, mint az első részben. Katniss és Peeta sem tette túl magát a viadalon. Ha engem kérdeztek, az ilyesmit sosem lehet feldolgozni. Rémálmokkal küzdenek és bár hónapokig nem beszéltek egymással, most ismét egymásra találnak, hogy támogassák egymást.

Ráadásul az út nem alakul túl jól, csak még több parazsat sikerül tenniük a tűzre, és az is folyamatosan a szemük előtt lebeg, hogy hamarosan kezdődik a következő viadal, ahol már ők is mentorként segítik a Tizenkettedik körzet kiválasztottait. Ami ráadásul nem is a szokásos viadal. Ez a 75. Éhezők Viadala, negyed évszázadonként megrendezik a Nagy Mészárlást, ahol sosem lehet tudni mire számítson az ember. Az utolsó alkalommal például kétszer annyi gyereket küldtek az arénába, mellesleg ez volt az a viadal, amelyet mentoruk, Haymitch Abernathy megnyert. Ezúttal vajon mivel rukkol elő a Kapitólium?

A tökéletes megoldás megszületik: azokat kell az arénába küldeni, akikről mindenki azt gondolja, hogy már nincs félnivalójuk, hogy már elvégezték a feladatukat, hogy lássák az emberek, senki nincs biztonságban, ha a Kapitólium úgy akarja. Az már csak bónusz, hogy ezek közé az emberek közé tartozik a "lángoló lány", a "fecsegőposzáta", Katniss, aki már érzi, hogy valamiféle lázadás szimbólumává vált. Sejtitek már mi következik?

Ebben a kötetben sokkal többet megtudunk a Kapitóliumról és, hogy mi mindenre képes, hogy megtartsa a hatalmat és az elnyomás, a béke tökéletesen működjön. Hiányoltam az első részben, hogy más kiválasztottakkal is megismerkedjünk. Szerencsére ezúttal ezt is megkaptam, sőt, még azt is megtudtuk, hogyan sikerült győzedelmeskednie huszonöt évvel ezelőtt  Haymitchnek.

Tetszett a kötet felépítése. Először visszatérünk a Tizenkettedik körzetbe, oké, kissé idegesített a szerelmi háromszögben vergődés, de szerencsére túlélhető mértékű volt. Végignézzük miként durvul el a helyzet a körzetben, aztán ahogy elindul a körút egyre érdekesebbé válik a történet, egyre érezhetőbb, hogy mit indított el egy aprócska lázadás a körzetekben, egyre jobban tisztul a kép, hogy mi is történik. A Kapitólium húzása, hogy a győztesek közül választ...na az valami parádés volt. Kockázatos játszma, de ütős, ha el akarja tüntetni Katnisst. Ráadásul ez a viadal, az új aréna sokkal ütősebb "meglepetéseket" tartogatott a játékosoknak.

„…emlékeztetőül, hogy még a legerősebb lázadó sem győzheti le a Kapitóliumot…”

Időnként elcsodálkoztam azon, Katniss, hogy a fenébe nem rakta össze a jeleket, ettől függetlenül nekem tetszett, ahogy a kirakós összeállt. A regény eleje kicsit lassabb volt, szépen fokozatosan építkezett a szerző, de amint túl vagyunk a sorsoláson ismét teljesen beszippantott ez a világ. A végére azért lehetett számítani, bár fogalmam nem volt, hogyan kivitelezik. Mindenesetre ütős kis lezárást kapott a rész, rögtön akarja az ember a folytatást. Szerencsére nem kell várni, ráadásul a felújított, keménytáblás kiadás még mindig gyönyörű, a második rész borítója is nagyon jól sikerült, tökéletesen passzol a történethez.

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

A virtuális háború is háború

Világégés után el tudod képzelni a Földet ember-földönkívüli hibridekkel?

Milliárdos üzlet - a különc vagy a népszerű zseni győz?

Az alábbi képre kattintva pedig díszdobozban is megvásárolhatod egyben a teljes trilógiát még kedvezőbb áron! :)

 

Éttermesek és vendégek a pácban

Könyvajánló - Kordos Szabolcs: Eszem-iszom, Hungary

"Milyen bűnös titkokat őriznek az éjszakai mulatók sokat látott alkalmazottai? Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában és egyáltalán: hogyan került a csizma az asztalra?"

Az Eszem-iszom, Hungary Kordos Szabolcs nagy sikerű Hungary-sorozatának 4. darabja, mely 2014-ben jelent meg és a fenti kérdésekre megkaphatjuk belőle a válaszokat. Idén a szerző legújabb könyvében ismét az éttermek világába leshetünk be, ezért a 21. Század Kiadó elhozta újra az olvasóknak izgalmas, színes, új borítóval a könyvet egy időben a sorozat 8. kötetével, a Restaurant, Hungary-vel.

Na, de milyen izgalmas sztorikat tartogat az Eszem-iszom, Hungary? Ezúttal a vendéglátás olykor bűzös, sötét és viszolyogtató, de még gyakrabban izgalmas, izgató világába kalauz el minket a szerző. Megismerjük a vendéglátósok tapasztalatait, hétköznapjait. Kapunk egy kis bepillantást a puccos bárok, diszkók, menő éttermek, késdobálók és büfék kulisszatitkaiba. Megismerkedünk néhány trükkel és jó néhány problémás vendégről szóló történetről is. Ezek közül jöjjön néhány ízelítőül.

A szerző első riportalanya egy húszas éveiben járó hölgy, aki született vendéglátós. Mindenhol dolgozott már, kezdve a lángososbódéval, keresztül a késdobálón, flancos báron és még luxus étteremben is. Mindig mosolyog, imádja a munkáját. Miért? Hát ezért:

"Hogy annyi hülye van a világon, és mindennap találkozhatok újabbakkal!"

Fesztiválos élményekről mesél, ahol néhány nap alatt is nagyon jó pénzeket lehet keresni, és még a pult mögött is buli az élet. Nem állítom, hogy korrekt, amiket csinálnak, hogy a vendéglátós jól járjon. Például, ha nem fogy az alkoholmentes sör, ami lássuk be, érhető egy fesztiválon, akkor a buli felétől keverik az alkoholosat a mentessel. Tíz korsó után már senkinek nem tűnik fel a különbség. Végülis tekinthetünk erre szociális jócselekedetként is, na de azért mégis genyóság. Vannak jó arc vendégek és persze problémásak is, a bunkókból pedig végtelen számban akad.

"Emlékezetes esetek azért voltak, egy fazon például reggel nyolckor érkezett, kipakolta a kokaint a pultra, a bankkártyájával csíkokba rendezte, majd illedelmesen megkérdezte, hogy elnézést, zavarna-e, ha egy kicsit szippantana. Hát, apukám, ha téged nem zavar, hogy ugyanazzal a ronggyal törölgetjük a pultot négy napja, és már körülbelül négyezer izzadó ember könyökölt rajta, akkor engem miért zavarna?"

Megismerkedünk a pult mögött álló sráccal, akinek minden éjjelre jut egy kaland és, aki imádja a pörgést, amivel egy fesztivál jár, még az ellenőrzések is csak motiválják, tovább pörgetik és olyankor a stressz sem zavarja. Ő is született vendéglátós, aki élvezettel adózik a munkájának. Aztán ott van Gergő, aki egy flancos étteremről mesél, ahol volt, hogy heti 75 órát nyomtak le. A személyzet jó része vagy piával vagy kokainnal vészelte át a 14 órás műszakokat. Zárás után pedig kiitták a bárt, de ez a kutyát sem zavarta. Akkor nem tudták kié a hely, azóta kiderítette és az a gyanúja, hogy pénzmosodának használták az éttermet. Mesélt olyan milliárdos vendégről, akinek még a szivarozást is megengedték a nemdohányzó étteremben, mert ő volt a "Valaki", de főként olyanok jártak oda, akik csak felvágásból mentek és sokszor fogalmuk sem volt róla, hogy mit is rendelnek, amikor valami francia ínyencségnek tűnő dologra böktek az étlapon, csak mert az volt a legdrágább.

A szerző otthonosan mozog a budapesti luxusszállódákban, erről már olvashattunk a Luxushotel, Hungary című könyvében. Ezúttal azonban az éttermet vette célba, hogy megtudja miként működik a vendéglátás krémje. Nem könnyű boldogulni egy olyan helyen, ahol reggelinél 700 embert kell kiszolgálni, egy vacsora pedig jelenthet 1500 vendéget is. Az első és legfontosabb tanács: a jó vendéglátós nem kér elnézést, mert az csak olaj a tűzre.

"− Elnézést nem kértem. Ha az ember nem hibázik, ne kérjen elnézést, azzal csak magára szabadítja a bajt. Tiltott szó ez nálunk, mint ahogyan az sem csúszhat ki egyetlen pincérem száján sem, hogy valami nálunk nincs. Ha még az országban sem találni olyat, amilyet a vendég óhajt, akkor szóvirágokkal ajánlunk helyette mást, azzal úgyis sokkal jobban jár. Ha viszont kimondjuk, hogy nincs, akkor rögtön vérszemet kap. Az ajándék pedig mindig beválik. Mibe kerül a cégnek két pohár bor, egy koktél vagy egy előétel-kóstoló? Nagyjából semmibe, a hatása viszont elementáris − tartott gyorstalpalót vendéglátásból a veterán pincér, majd, ha már így belemelegedett, folytatta. − A vendégek szerint az étel általában el van sózva. Mi ilyenkor a megoldás? Kap egy ugyanolyat, és boldogan megeszi. Elnézést azonban még véletlenül sem kérünk!"

Amin jót mosolyogtam, hogy van egy rettenetes szokása az embereknek, amit, bár én sosem dolgoztam ezen a területen, a szolgáltatások élvezőjeként is sokat hallottam és rettenetes, udvariatlan dolognak tartom: lesz egy sör, lesz két Unicum. Már tudom, hogy erre szakmai berkekben még szállóige is létezik, ugyanis ezt nevezik a „mentalista rendelésnek”. Van olyan riportalany is a kötetben, aki úgy gondolta népművelő lesz és mindenkit megtanít a helyes viselkedésre, de azóta rájött, hogy lehetetlen küldetés.

Persze humoros sztorikban sem szűkölködik a kötet. Az emberi hülyeség tényleg határtalan...

"A bejárat melletti fekete táblán rendszeresen ott állt a délutáni ajánlat: kapucsínó somlói galuskával 500 forint! Hiszik, vagy sem, minden héten betért egy bizonytalan érdeklődő, aki megkérdezte: mondják, maguk tényleg beleteszik a somlóit a kávéba?"

Akad még sztori pszichiáterek partijáról, ahol azt gondolták, hogy laza, nyugis estéjük lesz. Csak annyit mondok, hogy kísérleti gyógyszerek. Olvashatunk korsókat hajigáló vízilabdásokról, lövöldözésről, sőt olyanról is, akinek annyira emberundora lett, hogy inkább pályát módosított. Akad sztori drogokkal teli rockbulikról, kocsmai bunyókról. Persze az "elit" sem maradhat ki, gazdagok, vállalatvezetők, élsportolók, művészek, celebek és az alvilág figurái. Ezt a mondatát kifejezetten imádtam az egyik riportalanynak:

"− Tanulóként a Parlament közelében dolgoztam egy kiskocsmában, ahol egyszer sört vittem az éppen távozó és a beiktatásra váró miniszterelnöknek. Kedélyesen társalogtak. Az orrom előtt zajlott le a kormányváltás érdemi része. Azóta tudom, hogy a politikát is emberek művelik, olyanok, mint mi, csak ügyesebben lopnak."

Az elegáns, drága helyeket a maffiózók is örömmel látogatják. Történt egyszer, hogy záráskor jött a telefon, hogy kellene egy hely egy fontos megbeszéléshez. A tulajdonos nem volt épp talpig megbízható üzletember, ezért a többséget hazaküldte és csak a főnök két bizalmi embere maradhatott. Függöny behúz, ajtó bezár, világítás egy része lekapcsolva, aztán tízen körbeültek egy asztalt és indult a megbeszélés. A személyzet csak akkor mehetett be, ha épp szólították őket.

"− Rejtői fordulattal élve, az asztalnál három náció foglalt helyet: a magyar nehézfiúk, néhány köteg amerikai dollár és pár orosz gyártmányú pisztoly. Ha a Maffiózók részeit nézem DVD-n, mindig ennek az estének az emlékképe ugrik be. Villámgyorsan szervíroztunk. Nem akartuk, hogy bármi olyan megüsse a fülünket, amiről nem lenne szabad hallanunk, a tudatlanság olykor életbiztosítás. Mindössze szófoszlányokra emlékszem, de maradjunk annyiban, hogy az asztalnál emberi sorsok felett döntöttek. Ki az, aki maradhat a piacon, és ki az, akinek mennie kell − így vagy úgy. Fogalmam sincs, hogy másnap kiért mentek az ukránok, de az biztos, hogy a beszélgetésnek hosszan tartó, súlyos következményei voltak."

Olvashatunk még az ázsiai turisták kiszolgálásáról, azok nehézségeiről, megtudjuk, hogy mit rendelnek legtöbbször az osztrák vendégek, hogy az angolok nem eszik meg a tejfölt és, hogy a skandinávok bármit megesznek, náluk csak az alkohol túlzott kedvelésével lehetnek gondok. Aztán bizony kapunk egy adagot konyhai trükkökből is. Ezek többségét otthon mind elkövetjük, de ha egy étterem mer trükközni, akkor vérszemet kapunk. Ugye?

"− Konyhai kisegítőként kezdtem, felszolgálóként folytattam az ipart. Mit tanultam a vendéglátásról az étteremben töltött évek alatt? Azt, hogy szemfényvesztés az egész. Semmi nem az, aminek látszik. Vegyük például a kiváló harcsahalászlét, ami valójában mélyfagyasztott pangasiusból készül. Harcsafajta az is, csak éppen a világon a legolcsóbb: egy rendes harcsa ára nyolcezer forint kilónként, ennek meg nyolcszáz. Szerintem soha az életben nem főztem még drága halat a halászlébe, még a raktárban sem tartottunk ilyesmit. Jó lesz ide vidékre az olcsóbb is − mondogatta a szakács, és igaza lehet, mert senki nem kérdőjelezte meg, hogy minőségi áru került-e a tányérjába..."

Vannak még felháborító játszmázások, de akadnak undorítóak is. Biztos akad olyan, akinek ettől elmegy a kedve az étterembe járástól, de azért nem mindenhol játszanak mocskosan. Bőven akad gyomorforgató lehúzás és aljasság is a kötetben, amiken joggal húzza fel magát az ember, de ettől függetlenül elismerésre, tiszteletre méltó, amit sokszor el kell viselniük a vendégektől.

Vannak még a vendéglátás aranybányáit jelentő céges partik, a celebeknek megrendezett nívós estélyek és az esküvők. Nem lehetett semmi például egy olyan lagzin felszolgálni, ahol a menyasszonytánc alatt 30 millió összejön. Szerencsére jattra is futotta rendesen belőle. Aztán egy fejezet jutott a magyar riviérának, hogy megtudjuk miként működik az élet a Balatonon. Sajnos azt is jól sejti mindenki, hogy nemcsak a vendégeket szokták lehúzni, hanem vannak olyanok is, akik a munkaadójukat is lenyúlják, de olyan is van, aki mesterien lopott a vendégektől és a főnökétől is.

Nem maradhatott ki a kötetből az örök ellentét szakácsok és pincérek között. Az egyik riportalany szakácsként kezdte, aztán pincérként folytatta. Így profin tudott képet adni a szerzőnek erről a helyzetről:

"− Volt egyszer egy nagynevű tanárom. Ő úgy fogalmazott, hogy három állatnak nincs helye a konyhában: poloskának, patkánynak és pincérnek. Ezt a viszályt nem lehet feloldani. A séfek rendíthetetlenül hiszik, hogy az étteremben csak ők végeznek értékelhető munkát, a pincérek meg amolyan lótifutik, akik ellenben talicskával tolják ki a fekete pénzt a hátsó ajtón. A felszolgálók szerint a séfek rossz ételt főznek, az ostor viszont nem rajtuk csattan, hanem azon, aki tálalja. Igaz. A pincér viszi ki a salátát, amit valaki elfelejtett lemosni, és rajta maradt a hernyó, ő szervírozza a porcos húst, amibe valaki talán beletöri a fogát." 

Kapunk egy adagot a beszállítókról és a VIP vendégekről, amerikai filmsztárokról is, de miután gyros-büféből annyi van, mint égen a csillag, ők sem maradhattak ki. Az pedig, hogy az extravagáns luxuséttermekben is beleshetünk már csak hab a tortán. Bár tippem sincs, mennyire kéne gazdagnak lenne ahhoz, hogy ki akarjak pengetni egy milliót egy vacsira. :D A végére pedig még egy sikertörténet is jutott: egy vendéglátásban teljesen járatlan hölgy felépített a semmiből egy sikeres kávézót. Mert nagyot álmodni és bejött neki.

Imádom Kordos Szabolcs könyveit. Olyan helyekre repít el, ahova az átlagember sosem leshetne be. Ezúttal is egy szórakoztató, időnként pedig megbotránkoztató kötetet olvashattam izgalmas szereplőkkel, érdekes történetekkel. Ha még sosem dolgoztál vendéglátósként, akkor ezt a könyvet el kell olvasnod, de akkor is hasznos, ha épp azt tervezed, hogy ezen a porondon szeretnél érvényesülni. Öt év alatt ez a piac is változott valamennyit, ezért izgatottan várom legújabb könyvét. Szóval látogassatok vissza oldalunkra pár nap múlva, amikor a Restaurant, Hungary-ről fogok mesélni nektek. :)

Kordos Szabolcs könyveit a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

A szerző remek köteteit a képre kattintva meg is rendelheted kedvezményes áron a kiadó honlapján akár csomagban is!

Kövess minket a Facebook-on is!

Budapesti luxushotelek és vidéki kastélyszállók, wellness központok titkai

Kalandozások a luxushotelek titokzatos, izgalmas világában

Hungary by night - Így mulat a magyar elit

Szárnyak, vágyak, magyarok

Az egyetlen és utánozhatatlan Tina Turner

 

Könyvajánló - Tina Turner: Életem szerelme

Tina Turner. A neve fogalom, a zenéjét szinte mindenki ismeri, az életéről is mindent tudunk... de mi az, amit eddig nem láttunk, mert elvakított minket a rivaldafény? Tina Turner elmeséli...

Ezt a könyvet nem egy nagymenő profi hollywoodi életrajzíró írta, és nem is egy olyan ember műve, akinek még helyezkednie kell a sikerért, nehogy rosszat mondjon rosszról rossz helyen. Tina Turner életéről már jelent meg könyv, film, a nagyközönség tisztában van a zűrös, bántalmazó házasságával, mindennel... de mégis, úgy, ahogy ebben a könyvben, még nem ismerhettük a rock'n'roll koronázatlan királynőjét!

A korábbi életrajzi könyve a botrányos házassága, a férjével, Ike Turnerrel való szakmai és magánéleti szakítása és öngyilkossági kísérlete utáni visszatérésével és a későbbi sikerével, a Private Dancer lemez megjelenésével fejeződik be, ez a könyv pedig főleg az azóta eltelt harmincegynéhány évet meséli el, megemlítve azért első férjét, és pár korábbi dalt, meg persze a gyerekkorát is. Tina Turner Anna Mae Bullock néven született, Tennessee államban, és éppen két nap múlva, 26-án lesz a 80. születésnapja.

A rocknagyi őszintén és nyíltan mesél életéről, viszontagságairól, kételyeiről, anyjával és a két férjével való kapcsolatáról, zenész barátairól, a szakmájáról. Felsorolja a fontosabb fellépéseket, turnékat, mindenhonnan kiemelve egy-egy részletet, mesél a dalok születéséről, még a filmek, amelyekben szerepelt, azok is sorra kerülnek. Őszintén mesél az egészségügyi gondjairól, majd pedig a fia történetét is megosztja velünk, úgy, ahogy csak ő tudja: egy anya szemével. Tina élete a felületes szemlélőnek csillogó, gazdag és sikeres, ám ezért kemény árat fizetett, és hihetetlen munkába, kitartásba került. Szeretnék egyszer olyan erős lenni, amilyen erős ő. Vagyis inkább lehet, hogy mégsem szeretnék... mert ide az út nélkülözésen, veszteségeken, rosszabbnál rosszabb családi és párkapcsolati kapcsolatokon, bántalmazáson, lelki problémákon át vezet. Valószínűleg épp azért, amilyen árat fizetett a megérdemelt sikerért - vagyis talán nem azért, hanem annak ellenére, ugyanis higgyétek el, nem ő választotta azt, hogy olyan kapcsolatban éljen, amilyenben élt, hogy olyan viszonya legyen az édesanyjával, amilyen, hogy átélje a sok szörnyűséget, a rákot, a stroke-ot, a veseelégtelenséget... egyiket sem választotta, nem áldozott fel semmit a siker oltárán: a siker megérdemelten érte őt utol, a bajok ellenére is. Szóval talán épp ezekért a veszteségekért Tina mindmáig ember tudott maradni, nem megközelíthetetlen, elszállt sztár lett, hanem igazi állócsillag, aki még hetvenhárom évesen is csodásan nézett ki a Vogue címlapján. 

Tina Turner ma Svájcban él a férjével, itt is házasodott össze vele és fel is vette a svájci állampolgárságot. A zenei pályáját lezárta, és a könyv sorai között megbújva látjuk, hogy ezzel lassan az életét is, ez a kötet már a búcsú egyik állomása. Viszontagságai erőssé tették, és éppen ezért őszintén képes volt örülni a sikereinek, és megélni az élet szép pillanatait: a következő sarkon lehet, hogy megint egy rossz várt rá. Példaként állhat előttünk a kitartása, ereje, de leginkább az életszemlélete, hogy megbocsátott nem csak az őt bántóknak, de ami még fontosabb: önmagának is. Elképesztően jó élmény volt olvasni a gondolatait, mert még a sötét bugyrok közül is az életigenlés és a pozitivizmus sütött, a méltóság és a jóság. Bevallom, nem ismertem Tina Turner életpályáját túlságosan, persze a zenéjét hellyel-közzel igen, ezért semmiféle elvárásom nem volt a könyvvel kapcsolatban. Mégis az egyik legemlékezetesebb életrajzi írás lett az évben, pedig olvastam néhányat. 

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Kövess minket Facebookon!

 

Csernobil: tények, okok, hiedelmek

Könyvajánló - Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila: Csernobil

Mi is Csernobil? Mi történt, hogyan és miért? Mi igaz a tragédiát körülvevő mítoszokból, hiedelmekből? Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila könyve közérthetően ismerteti a tényeket. 

Az 1986 április 26-án egy szörnyű tragédiára ébredt a világ és a csernobili katasztrófa örökre bevésődött a köztudatba. Ez volt a világ legsúlyosabb nukleáris balesete. Éjjel 1 óra 23 perckor az Ukrajnai SZSZK területén található erőmű egyik reaktora felrobbant. Egy ilyen volumenű esemény magával hordozza a mítoszokat. Ez főleg köszönhető a média ferdítéseinek, a népbutításnak.

"Csernobil, Csernobil...

A világon kevés nevet ismer annyi ember, bármilyen nyelven beszéljen is, mint ezt. Ez az ukrán kisváros ugyanis ma már fogalom. Két évtizede vitatkoznak róla szakemberek, politikusok, kormánytisztviselők és a nagyközönség. Az ott történtek valószínűleg örökre a világtörténelem részévé váltak, akárcsak Pompeji pusztulása és Hirosima tragédiája.

Mi is hát Csernobil?"

A robbanás során több mint 30 ember vesztette életét és több százan szenvedtek sérülést a sugárzás miatt, miközben brutális mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe. És akkor még nem is beszéltünk a 3-4000 rákos halálesetről, amelyet a katasztrófának tulajdonítanak.

Számos könyv, film, tanulmány, stb. foglalkozott a témával az elmúlt évtizedekben, de a pontos tények elhallgatása még a mai napig is rengetegszer tapasztalható. Idén például az HBO borzolta a kedélyeket Csernobil című minisorozatával. A Typotex Kiadó pedig új köntösben jelentette meg ismét Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila kötetét, akik szakszerűen mégis közérthetően mutatják be a baleset okait, lefolyását.

Szatmáry Zoltán a Műegyetem tanára, aki '62 óta foglalkozik reaktorfizikával és részt vett a katasztrófa hazai hatásainak hárításában. Aszódi Attila, a Műegyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója tökéletes párja volt az írásban. 2005-ben például méréseket és vizsgálatokat végzett Csernobilban.

A kötet célja az volt, hogy a bolygónyi léptékű ipari katasztrófát körüllengő mítoszt félresöpörve mutassák meg az építési szabálytalanságokat, típushibákat. De nem csupán a műszaki okokat elemzik, hanem a társadalmi, a vezetési-irányítási okokra is kitérnek. Az emberi felelőtlenség, kötelességmulasztás és vezetői alkalmatlanság mind-mind szerepet játszottak. Arról nem is beszélve, hogy miként lehetett volna csökkenteni a károkat, ha a politikusok nem akarják eltussolni a dolgot.

Nemcsak a baleset ismertetése olvasható a kötetben, hanem az atomerőművek felépítése, a reaktorbiztonság alapjai, a szennyezés földrajzi eloszlása Ukrajna, a szomszédos országok és Magyarország szemszögéből, valamint a sugárzások jellemzői és hatásai. És ne feledkezzünk meg a következményekről sem (a környezet elszennyeződése, a keletkezett anyagi kár, az egészség károsodása, a nukleáris energetika jövője, a társadalmi hatások), valamint Csernobil áldozatairól.

Helyet kapott még a kötetben a 2005-ös Tudományos Expedíció és egy melléklet is, mely a nukleáris tudomány és technika eddig eltelt hatvan évében történt reaktorbaleseteket ismerteti. A kötet tökéletesen foglalja össze mindazt, ami köthető ehhez a tragédiához. A nyelvezete tökéletesen érthető, néhány köznyelvben nem túl gyakran használatos kifejezéssel találkoztam csupán a könyvben, de ha valaki tanult fizikát a középiskolában, nem fog gondot okozni a megértésük. Ha mégis: megtaláljuk ezeket a kötet végén a Szakkifejezések jegyzékében. Csak remélni tudom, hogy ebből a hibából tanul az emberiség és nem fordul elő többet.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron a kiadó oldaláról.

Kövess minket Facebookon!

Erőszak a Bibliában

WTF? Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő?

Darwinról, illúziók nélkül

Enciklopédia az emberiségen túlra

Duplázd meg a tanulóerődet!

Könyvajánló - Geoffrey A. Dudley: Duplázd meg a tanulóerődet!

"Geoffrey A. Dudley a pszichológusok legújabb, a tanulási képesség fejlesztéséről tett felfedezéseit összefoglalva olyan gyakorlati módszereket ajánl, amelyek segítségével ezt a tudást a magunk javára fordíthatjuk."

Geoffrey A. Dudley negyven éve követi nyomon a memóriával kapcsolatos tudományos kutatásokat, kísérleteket, miközben jelentős tudást és tapasztalatot szerzett az oktatásban. Úgy érezte elérkezett az ideje, hogy az eredményeket a közvélemény elé tárja. Amit talán kevesen tudnak, hogy a hatékony memória megszerzett tulajdonság, ami annyit jelent, hogy fejleszthető. Ez a könyv abban nyújthat segítséget, hogy rátaláljunk a hatékonyabb tanulás módszereire.

Bár a szerző nem osztja a nézetet, miszerint a memória javítható, helyette megmutatja, hogy az emlékezés képességén miként javíthatunk a rögzítés és a felidézés módszereinek tökéletesítésével. Olyan tapasztalatokról és tanácsokról olvashatunk a könyvben, melyek az ő esetükben beváltak.

"Nem várhatok nagyobb jutalmat, mint azt, hogy az Olvasó maga is követi tanácsaimat, és a könyv elolvasása révén közelebb jut az emlékezés és a felejtés lényegének megértéséhez."

Az első fejezetben részletes képet kapunk arról, hogy mi is az a memória. Minden, amit érzékelünk tárolódik az agyunkban lenyomat formájában, az emlékezés tehát nem más, mint a múltbéli élményeink által formált lenyomatok előhívása, felidézése. Ez természetesen nem ennyire egyszerű, a kötetben részletesebben kifejti a szerző. Ahogy azt is, hogy milyen elméletek léteznek az emlékképek tárolódásáról. Napjainkban is számos kutatás zajlik a témában, mert a kutatók még mindig csak keresik az emlékezés folyamatának fiziológiai alapjait. Olvashatunk a memória és az emlékek különböző típusairól, az emlékezés fajtáiról és a felejtésről is.

Miután pontos képet ad a szerző a felejtés okairól, azt is megmutatja miként tudunk küzdeni ellenük.

"1. Nem figyelünk oda eléggé, emiatt gyenge az élményünk. - Jobban figyeljünk oda, hogy erősebb legyen az élményünk.
2. Nem elevenítettük fel az ismeretanyagot, emiatt elhalványult. - Elevenítsük fel az ismeretanyagunkat, és olyan körülmények között, hogy hatékony lehessen.
3. Emlékeink más emlékek miatt elmosódtak. - Igyekezzünk csökkenteni vagy megakadályozni az emlékek összemosódását.
4. Elfojtottuk az emlékeket, mert kellemetlenek. - Oldjuk fel az elfojtásainkat, és ne hagyjuk, hogy újak keletkezzenek."

Nyilván ez édeskevés, ezért a szerző a kötetben mindegyik pontot részletesen kifejti egy-egy fejezetben és tanácsokat ad, hogy miként tudunk jobban koncentrálni, hogyan használjuk az asszociálást, a rigmusokat vagy épp miként jegyzeteljük az emlékezés javításához. A szerző könnyed stílusban ír még a tudományos dolgokról is, ezért bárkinek könnyen emészthető a kötet. Hogy hatékony-e? Most fejeztem be az olvasást, így ezt nem tudhatom, de vannak benne olyan tanácsok, amelyek pozitív eredménye tökéletesen logikusnak tűnik.

Én azt mondom, hogy egy próbát megér mindenkinek, akinek gyakran okoz gondot, hogy elfelejt dolgokat. Legyenek azok akár nevek, munkahelyi adatok, hasznos telefonszámok vagy épp csak egy egyszerű bevásárlólista.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted, és még egy beleolvasót is találsz!

Köszönjük, Bioenergetic Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebookon!

Tanítsd meg a gyermeked boldognak lenni!

Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

A legfontosabb masszázstechnikák lépésről lépésre egyetlen könyvben

10 szuperétel - ezeket edd, ha egészséges akarsz lenni!

Utóirat: Még most is szeretlek!

Könyvajánló: Cecelia Ahern - Utóirat: Még most is szeretlek!

Emlékeztek még arra a szívszorító történetre, amikor a haldokló srác élete szerelmének vigaszul a gyászban leveleket hagy hátra? Ez a megható, bájos, időnként humoros történet volt az Utóirat: Szeretlek! Most pedig tizenöt év után megérkezett a várva várt folytatás, mert akit szeretünk, annak mindig van mit mondanunk...

Tizenöt évet kellett várnia a rajongóknak, hogy megtudják hol tart most Holly Kennedy élete. A regény előző része, az Ui.: ​Szeretlek 2007-ben jelent meg nálunk és engem is levett a lábamról. Aki nem olvasta, annak csak ajánlani tudom. A regény során megismerkedünk a 29 éves Holly-val, aki tizennégy évesen rátalált élete szerelmére, Gerry-re, akit egy agydaganat elvett tőle. Teljesen összetört, fogalma sem volt, mit kezdjen az életével, ám ekkor megtörtént a csoda: Gerry visszatért, hogy átsegítse a gyászon. Ne féljetek, ez nem egy horror sztori, hanem egy bájos, szívszorító történet síron túl tartó szerelemről, gyászról, elengedésről, felépülésről. Gerry ugyanis az utolsó hónapjaiban úgy döntött Holly-nak szüksége lesz minden segítségre, ezért tíz darab levelet írt neki, azzal a meghagyással, hogy minden hónapban bontson ki egyet. 

A levelek utasításokat tartalmaztak, melyek segítenek kiszakadni a szeretett férfi elvesztése okozta űrből. Apró üzenetek, amelyek mások számára jelentéktelenek, de Holly számára azt jelentette, hogy Gerry még mindig vele van. Néha imádja a leveleket és alig várja, hogy olvashassa a következőt, néha pedig gyűlöli Gerry-t a feladatok miatt, amik elé állítja. Egy szomorú történet, amely tele van szeretettel, drámával, fájdalommal, küzdelemmel, hogy miután Holly úgy érzi mindenét elvesztette, mégis kikeljen az ágyból reggel és folytassa az életét. De mindezek mellett helyet kapott a humor, a boldogság is. Majdnem egy év telik, mire Holly kibontja az utolsó levelet és a lány tényleg úgy érzi, hogy itt az ideje, hogy Gerry nélkül is boldoguljon. Egész életében úgy gondolt magára, hogy Gerry és Holly, nem létezett én, csak mi, de most nem volt választása, mivé kellett válni, újra rá kellett találnia önmagára. Harminc éves és még előtte az élet...

"Célozd meg a holdat. Nem baj, ha nem találod el. Legrosszabb esetben is a csillagok között leszel."

Ezt a különleges történetet Hollywood is felkapta és film is készült belőle a regénnyel azonos címmel, P.S. I Love You Hilary Swank és Gerard Butler főszereplésével. A forgatókönyvben megváltoztattak jó pár dolgot, ettől függetlenül vagy pont emiatt, de a lényeg, hogy szuper történet kerekedett belőle. Ha eddig kihagytátok a könyvet és/vagy a filmet, ajánlom mindkettőt, szem nem marad szárazon.

Több mint tíz éve olvastam a könyvet, ezért amikor meghallottam, hogy érkezik a folytatás, levettem a polcról és újra elolvastam. Még mindig imádtam és volt bennem némi félsz, hogy vajon lesz-e annyira jó az Utóirat: Még most is szeretlek! Az első pár oldal nem szippantott be. Valahogy más volt, talán még untam is kicsit. Hat év telt el azóta, hogy Holly megkapta az utolsó levelet. Vele és barátaival is rengeteg minden történt. Néhány éve Ciara hazaköltözött Matthew-val Ausztráliából és nyitottak egy vintage boltot, ahol Holly munkát vállalt miután a magazin, aminek írt, becsődölt. Holly boldog Gabriellel, aki azt szeretné, hogy költözzenek össze. Holly vágyik az új életre és legnagyobb fájdalma és félelme, hogy teljesen elfelejti Gerry-t. Bár még mindig minden nap eszébe jut, már nem olyan élesek az emlékei, már nem érzi, hogy vele van. De az élete most rendben volt és csak ez számított.

Ám egy különös helyzet feltépi a sebeket és Holly-t visszarántja a múlt. Ciara egy podcastet indított, ahol szeretett volna egy adást a gyásznak szentelni és addig győzködte Holly-t, hogy meséljen az életéről, míg belement. Elmesélte, miként vesztette el Gerry-t, hogyan tört össze a halála után és miként adtak neki erőt a hátrahagyott levelek, amelyek segítettek felépítenie az új Holly-t, akivé Gerry halála után válnia kellett. Beleszakadt a szíve és remélte többé szóba sem kerül, de tévedett. Sokakat megihlettek a levelek és létrehozták az Utóirat: Szeretlek Klubbot, melynek tagjai olyan haldoklók, akik hasonló búcsúüzeneteket szeretnének hagyni szeretteik számára és arra kérik az özvegyet, hogy segítsen neki. És innentől már végre beszippantott a történet. Megismerjük a klub tagjait, Holly évődését. Az esze azt súgja meneküljön, mert ez a helyzet visszarántja a sötétségbe, amelybe hét éve Gerry elvesztése sodorta. De bármennyire szeretne távol maradni, megérinti őket a történetük.

Ezúttal is kaptunk drámát, szomorúságot, gyászt, reményt, de humoros jelenetekben sem volt hiány. Engem a klub tagjai közül Ginika története fogott meg teljesen. Itt volt ez a lányanya, akinek már csak hónapjai vannak hátra és szeretné, ha pár hónapos gyermeke emlékezne rá. Ez az egyetlen ok amiért levelet szeretne hátra hagyni, de nem tud írni. De nem azt kéri Holly-tól, hogy írja meg a levelet, azt kéri, hogy tanítsa meg írni. Ismét egy parádés regényt kaptunk a szerzőtől. Egy különleges, gyönyörű történet méltó folytatása.

"Mert még mindig van mit mondanom…"

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Athenaeum Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Üvöltés - Harminc nő, harminc történet

Lantmadár - Az utánzás is lehet eredeti