Kultúrpara: Bizarr terápia, pszichotikus összeroppanás, gyanús halálesetek

Könyvajánló - Brian Freeman: Éjszakai madár (Frost Easton 1.)

"Halálos rettegés? Szó szerint.
A nők között látszólag nincs kapcsolat,
de mind pszichotikus összeroppanás
áldozatai lesznek."

A Könyvmolyképző Kiadó egy újabb letehetetlen kötettel örvendeztette meg a pszichothrillerek rajongóit. Kristály Pöttyös kiadványai között köszönthetjük Brian Freeman Frost Easton sorozatának első kötetét, amivel engem levett a lábamról a szerző.

Frost Eastont, a San Franciscó-i nyomozót egy különös balesethez hívják az Öböl-hídhoz. Lucy és barátnője, Brynn egy baleset miatt a híd közepén reked a dugóban, amikor Brynn viccelődés, nevetgélés közben a semmiből teljesen átszellemülten rettegve sikoltani kezdett, majd körmeivel tépte fel saját bőrét és úgy legyezgetett maga körül, mintha valamit el akarna hessegetni. Aztán kiszállt az autóból és mászni kezdett felfelé a híd sodronyain, mintha valaki vagy valami üldözné. Aztán véres keze megcsúszott és a fiatal nő lezuhant a mélybe. Egyik pillanatról a másikra teljesen megőrült. Lucy pedig tétlenül nézte, mert gefirofóbiával küzd, ami olyan erős fóbiát jelent a hidaktól, a hidakon való átkeléstől, hogy teljesen megbénította a félelem.

Az egyetlen gyanús dolog a hídon a fura, ijesztő maszkot viselő fickó volt néhány autónyira a két nőtől. Csontfehér maszk, bizarr, eltúlzott vigyorral, hozzá pedig paróka. Aztán a gyilkossági nyomozótól megtudjuk, hogy ez nem az első ilyen különös incidens, ami tragédiával végződött.

"Az a helyzet, hogy nem Brynn volt az első, aki így őrült meg - kezdett bele. - Két hónappal ezelőtt egy Monica Farr nevű nőnek volt hasonló ideg-összeroppanása egy esküvői fogadáson a filmcentrumban. Ő is meghalt."

Bár a két nő között látszólag semmi kapcsolat nem volt, Frost érezte, hogy az ügyek összefüggnek. Túlságosan is hasonló ez a semmiből bekattanás mindkét nőnél.

Aztán megismerjük Dr. Francesca Steint, azaz Frankie-t, aki pszichiáter és a fóbiák legyőzése a fő szakterülete. Egy hipnózisterápia-sorozat segítségével módosítja a fóbiát kiváltó emléket, elérve, hogy az alany képes legyen legyőzni az irracionális félelmét. A kollégái között komoly vitákat gerjesztett a módszere. Vajon etikus megváltoztatni egy ember emlékét? Gyakran kapott gyűlölködő leveleket, de a mostani üzenetek egészen másként festettek. Se megszólítás, se aláírás, csak az email cím vezethetne nyomra, de Frankie-nek fogalma sem volt, ki lehet az, aki a thenightbird@gmx.com címről ír (A the night bird magyarul éjszakai madarat jelent). Az egy mondatos üzenetek pedig érkeznek szép sorban:

"Emlékszel rám?"

"Én emlékszem rád."

"Mi a legrosszabb emléked?"

"Látlak."

"Nézni fogom, ahogy meghalsz."

A dolog kezd érdekessé válni, amikor kiderül, hogy az Öböl hídról lezuhant áldozat a páciense volt. Segített neki legyőzni a macskáktól való félelmét. Ráadásul a másik áldozatot, Monicát is kezelte. Vajon van köze az emlékek összekuszálásának a két nő pszichotikus epizódjához, amely a halálukhoz vezetett? És ki a rejtélyes Éjszakai madár?

A legtöbb regényben fásult nyomozókkal találkozunk. Ezúttal azonban egy fiatal, harmincas pasassal van dolgunk, aki rögtön a kötet elején szimpatikussá vált, ahogy a rémült Lucy-vel beszélt. Aztán ott a cicája, akit a kutató, Ernest Shackleton után Shack-nek nevezte el, és a csavar még csak most jön: a macsektől egy puccos lakást bérel havi egy dollárért. :D

Vegyünk egy izgalmas krimit, fűszerezzük meg egy különleges pszichológiai témával és kapunk egy letehetetlen thrillert. Brian Freeman nagyon jól ír. Érdekes a sztori, jól van felépítve a regény. Folyamatosan érdekes és izgalmas. Már az alapötlet is, hogy a fóbiát ilyen erkölcsileg megkérdőjelezhető módszerrel próbája kezelni...durva. Nem hiszem, hogy bevállalnám, hogy valaki cseszekedjen az emlékeimmel. Arról nem is beszélve, hogy a legnyomasztóbb emlékemet kellene újra és újra átélnem. Az Éjszakai madár kilétére voltak tippjeim, rá is jöttem idő előtt, de ez kicsit sem vont le a regény értékéből. Kíváncsian várom a sorozat következő epizódját. Szívesen olvasnék még Frostról és Shackről.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!