Könyvajánló - John Keegan: A második világháború
A 20. század, sőt, talán a világ (eddigi) legnagyobb pusztítása: a második világháború úgy, ahogyan csak Keegan tudja elmesélni.
Nem egy egyszerű háborús könyv ez, nem csak egy a sok közül, hanem az egyik legjobb. A második világháborút olyan módon mutatja be és meséli el, ahogy kevesen előtte. Nem fáraszt elképesztően részletes adatokkal, hanem nyolc nagy részre osztva írja le a háború történetét. Az előzményekkel kezdi, amelyekkel egészen az újkorig nyúlik vissza, majd hat nagyfejezeten át mutatja be a harci cselekményeket, elsőnek a nyugati hadszíntéren belül a Blitzkrieg diadalmenetét, majd az légi hadviselést és az angliai csatát, végül az atlanti háborút és a háborús ellátást. A második rész a keleti hadszíntérrel foglalkozik, azon belül Hitler dilemmáját, a keleti ugródeszka biztosítását, a légidesszant-hadviselést, a Barbarossa-tervet, a haditermelés problémáit, a Krímet és Sztálingrádot mutatja be.
A második világháború a legnagyobb – önállóként elkülöníthető – esemény az emberiség történetében, amelyet a föld hét kontinense közül haton és valamennyi óceánján vívtak. Ötvenmillió embert fosztott meg az életétől, további százmilliók élték túl testben vagy lélekben sérülten, és anyagi pusztítása kiterjedt a civilizáció törzsterületének igen jelentős hányadára.
A harmadik nagyfejezet a Csendes-óceán hadszínterével foglalkozik, de itt sem veszik el a részletekben, a legnagyobb, legfontosabb műveleteket mutatja be Tódzsó dilemmáját, Pearl Harbort és Midwayt, a repülőgép-hordozók csatáját, és a megszállást mutatja be. A negyedik a nyugati hadszíntér kései harcaival foglalkozik: Churchill stratégiájával, az afrikai hadszíntérrel, az olasz és a balkáni harcokkal, illetve az Overlord-művelettel. Részletesen bemutatja a tankcsatákat egy kiemelt helyszínen keresztül, ez pedig: Falaise. Egy fejezetet a bombázásnak szentel, majd két stratégiailag fontos területet: az Ardenneket és a Rajna vidékét mutatja be.
Az ötödik a keleti hadszíntér kései csatáival foglalkozik, Sztálinnal a középpontban, Kurszkkal, Nyugat-Oroszország visszafoglalásával, a hírszerzéssel, a Visztula- és a Duna-menti hadszínterekkel, majd pedig egy nagyvárosi harccal, egy merőben modern harctípussal: Berlin ostromával folytatja. Az utolsó nagyfejezet szintén a Csendes-óceán térségét mutatja be, most Roosevelt oldaláról, Japán vereségéről, a kétéltű hadviselésről és a szuperfegyverekről. A nyolcadik, egyben utolsó rész pedig az epilógus, amelyben a háború örökségével foglalkozik.
Mint Keegannél mindig, számomra most is főleg a kötet eleje és vége, tehát az általános előzmények és következmények leírása volt a legérdekesebb. Olyan módon mesél a háborúról, ahogyan tényleg nem olvastam még senki mástól. Nem csak a cselekményeket mutatja be, tisztán átlátja és le is írja az előzményeket, mesél arról, hogy mennyire másképp működött a katonai toborzás a középkorban és az újkorban, hogy milyen változásokon ment keresztül az 1800-as években a katonaság társadalmi megítélése - és miben változtatott a felbukkanó nacionalizmus, amely korábban nemigen létezett. Sajnos a nacionalizmus is csak rosszat hozott, a saját erény helyett az ellenfél kisebbítésére használták mindig és mindenhol. Az első világháború, majd a közvetlen folytatása, a második, nem csak a technológiai fejlődés miatt volt egészen más, nem csak a minden korábbinál pusztítóbb fegyverek miatt, hanem a harcos nacionalizmus miatt is, és a katonaság és a hadügy kedvező társadalmi megítélése miatt, az általános jólét miatt, amiatt, hogy az addig vékony, nyurga, beteges, erőszakkal összefogdosott parasztok helyett jól táplált, az egészségügyi reformok miatt is erősebb, önkéntes városi munkások adták a katonaság zömét. A második világháború alatt és után pontosan a megváltozó "emberanyag" miatt is változtak meg a kiképzési nézetek: már nem csak buta parancskövetők kellenek, hanem - különösen a különleges egységekbe - gondolkodó és speciálisan képzett egyének. Az új emberanyag pedig alkalmas volt erre.
Két tényező, a csatornázás, amely 1866-tól megoldotta a kolera kiszorítását, majd nem sokkal később a többi, vízzel terjedő kór zömének megszüntetését is, valamint a védőoltások rendszere, amelyet 1853-tól tettek kötelezővé, s attól kezdve kiküszöbölte a himlőt, gyorsan leszorította a csecsemőhalandóságot és megnövelte a felnőtt populáció várható élettartamát. A fertőző betegségek okozta halálozás csaknem 60 százalékkal csökkent 1872 és 1900 között! A trágyázott és ugaroltatott földek megnövekedett termése és különösen az észak-amerikai gabona és az ausztrálázsiai fagyasztott hús behozatala a korábbinál nagyobb termetűvé, testileg erősebbé és egészségesebbé tette az embereket. Kalóriabevitelüket növelte az olyan luxusélelmiszerek olcsóbbá válása, mint a tea, a kávé, és különösen a cukor, amitől a gabonafélékből készült ételek ízletesebbek lettek, az étrend pedig változatosabb.
Nem kérdés, hogy John Keegan az egyik legjobb hadtörténész, akinek az írásait abszolút laikusként is élvezni - és érteni lehet. Ez a kötet már megjelent korábban is hazánkban, de most ez új, átdolgozott, újrafordított és javított kiadás, gyönyörű, igényes munka a Jaffa Kiadótól és a fordítótól, dr. Molnár Györgytől, aki rengeteget dolgozott a könyvön, és ez meg is látszik rajta. Két apró negatív megjegyzésem van csupán: a kötet kb. 550 oldal, de vékony (ami pozitívum is egyben), tehát a lapjai is nagyon vékonyak, túlságosan sérülékenyek. Illetve az én ízlésemnek nagyon kevés benne a térkép, de én elfogult vagyok a térképekkel szemben :)
Mindenesetre ha van szeretted, aki érdeklődik a korszak iránt, ez legyen a könyv, amit megveszel neki. A lenti borítóra kattintva ezt meg is teheted!
Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.
Kövess minket Facebookon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése