Warwick nyomozó színre lép

 

Könyvajánló - Jeffrey Archer: Aki mer...

Aki olvasta a Clifton-krónikákat, az ismeri William Warwick nevét. Ebben a kötetben ő a főszereplő. De ne riadjon vissza az sem, aki nem ismeri Harry Clifton és családja történetét, mert ez a kötet igazából független attól.

A kötet eredeti borítója

– A jó hírnév az igazak pajzsa a nehéz időkben – mondta Sir Julian.

Nagyon szeretem Jeffrey Archer könyveit, aki idén áprilisban töltötte 80. életévét, és immár 41. éve örvendezteti meg olvasóit szuper regényekkel. Több krimi-szerű könyvet is írt, bár ezen köteteit kevésbé szeretem, az igazi műfaja mégis a családregény. Főként brit vagy amerikai vonatkozású, 20. századi színtéren játszódó, amiben akad egy kis háború, egy kis banki, vállalati vagy politikai, esetleg bírósági csatározás, ügyeskedés, és amiben egy vagy több család életét járja körül. Ezekben a legjobb, és egyik fő műve talán a hétkötetes Clifton-krónikák, amely Harry Clifton életét, családtörténetét meséli el. 

Nem idegen tőle az sem, hogy egyes regényeinek szereplőit valami aprósággal összefonja, pl. előfordult (meg nem mondom már, melyik két kötetben), hogy az egyik kötet főszereplője megemlítette, hogy találkozója van XY bankárral. XY bankár pedig éppen egy másik kötet főszereplője volt, és szintén szó volt benne erről a találkozóról. Csak ennyi, egy apró utalás, semmi komolyabb összefonódás, de nagyon tudom szeretni az ilyen kis apróságokat is. Na most hogy miért is különleges e kötet, az Aki mer... főszereplője, William Warwick? A már említett Harry Clifton felnővén történetesen íróvá válik, aki szuper detektívregényeket ír, és e folyamatról, néha a történetről mesél a kötetben is. Az ő hőse William Warwick nyomozó. Amikor ezt megtudtam, hogy az új könyvének ő lesz a főhőse, nagyon izgatott lettem, és azt hittem, hogy igazából Harry Clifton regényeit láthatjuk mi is, nem csak a fiktív olvasók. De valójában nem egészen, mert ez nem egy detektívregény, hanem egy detektívről szóló regény, ahogy maga Archer is megjegyzi. :)

De miről is szól? William Warwick a történet kezdetén még épphogy csak elvégezte a középiskolát, és minden vágya, hogy rendőr, pontosabban nyomozó lehessen. Édesapja, a sikeres és köztiszteletben álló ügyvéd azonban azt szeretné, ha az ő pályáját folytatná - elvégre egy rendőr fizetése fel sem érhet egy jó ügyvédével, és úgy is harcolhat a bűn ellen, csak más oldalról. William - szigorúan William, véletlenül sem Bill, és ez nekem egyébként nagyon szimpatikus - végül meggyőzi az apját: elvégzi a művészettörténeti iskolát, és ha 21 évesen is rendőr szeretne lenne, akkor az apja támogatja, jelentkezhet a bűnüldözők közé. Természetesen ez így is történik, és első éveit a zöldfülű William sima utcai járőrként tölti. A sikeres nyomozói vizsga - és egy véletlen - után azonban hamar a Scotland Yard műkincsvédelmi osztályának kezdő nyomozójává válik. 

Néhány sikeres vagy épp kissé elhibázott ügy után úgy néz ki, hogy pont kerül az utóbbi idők egyik legszövevényesebb műkincsrablási ügyére: egy múzeumból évekkel korábban eltulajdonítottak egy Rembrandt-képet, A posztóscéh elöljáróit. A nyomozók Miles Faulknert sejtik az ügy mögött, de bizonyítékuk egyelőre nincs... Ez lehet Warwick nagy dobása, és minden esély megvan rá, hogy sikerül megoldania az ügyet. Eközben persze megismerkedünk a családjával: szüleivel, húgával, aki édesapjához hasonlóan jogi pályára lépett, belecsöppenünk William szerelmi életébe is, és nyomon követhetjük előmenetelét. 

Archer nem okozott csalódást ebben a kötetben sem, a rá oly jellemző szintet hozta, sőt, időnként számomra meg is haladta. Mégis néha úgy érzem, hogy túl sok Archert olvastam már, túlságosan kiismertem, túl ismerős minden. A jellemvonások. Az események. Amikor bemutatkozott egy új szereplő, hamar tudtam, hogy ő idő előtt meg fog halni pl. Annyira ismerős volt William is, az apja is, a barátnője is, a húga is... egyszerűen a szimpatikus szereplőket nagyon hasonló jellemvonásokkal ruházza fel Archer sokszor. Ettől függetlenül nagyon élveztem az olvasást, és egy percre sem bántam meg, sőt, félig-meddig detektívregényként még tetszett is. (A hagyományos detektívregényeket nem kedvelem, a krimit nagyon is.) Jó élmény volt, és tetszettek a művészeti utalások is, meg az a pár ügy, amibe betekintést nyerhettem a regény által, hogy mégis miféle ügyek tartoznak a műkincsvédelmi osztályhoz. Nagyon remélem, hogy hamarosan olvashatjuk a folytatást, mert minden ismerőssége ellenére (vagy épp azért is) nagyon megszerettem a szereplőket. :)

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet kedvezményes áron elérhető a borítóra kattintva.

Kövess minket Facebookon!

 

Cím: Aki mer...

Szerző: Jeffrey Archer

Kiadó: General Press Kft.

Sorozat: William Warwick

Fordító: Tóth Bálint

Oldalak száma: 336

Megjelenés: 2020. április 13.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634523956

Méret: 197 mm x 137 mm x 26 mm

 

Jóga nem csak hajlékonyaknak!

Könyvajánló - Max és Liz Lowenstein: Jóga nem csak hajlékonyaknak!

"Úgy érzed, a jógát nem neked találták ki, hisz sosem tudtad megérinteni a lábujjad hegyét? Vágyakozva nézed a jógaterem akrobatáit? Ez a könyv bebizonyítja, hogy idővel és türelemmel egyre rugalmasabbá válhatunk a jóga segítségével."

A kötet szerzőpárosa Max és Liz Lowenstein. Mindketten már fiatalon megismerkedtek a jógával, de csupán később vált igazi szenvedélyükké és rengeteg embert fertőztek meg vele. Ezt igazolja az Instagram fiókjuk is, ahol több mint egy millió ember követi őket és osztja meg velük tapasztalataikat. A kötet is velük kezdődik. Az első oldalakon előtt és utána fotókat láthatunk olyan átlagemberek történeteivel, akiknek megváltoztatta mindennapjait a jóga.

Kötetükben, mely a Jóga nem csak hajlékonyaknak! címet viseli megmutatják, hogy bárki és bármikor elkezdhet foglalkozni a jógával, ha szeretne rugalmasabbá válni. Bármilyen testi adottságaiddal nagyszerű eredményeket lehet elérni, idő és kitartás kell csupán. Az első fejezetben részletesen elmagyarázzák mit jelent a hajlékonyság, hogy miért fontos az egészséges gerinc, majd megmutatják milyen eszközökre lesz szükségünk, aztán pedig jönnek az alappózok. A kötetben minden mozdulatsort fotókkal és alapos leírásokkal láttak el, így könnyedén magunkévá tehetjük a mozdulatokat. És azt is megtudjuk, hogy milyen pozitív hatásai vannak egy-egy póznak mind fizikailag, mind mentálisan.

Bármilyen sportról, mozgásról beszéljünk, mindig elengedhetetlen a bemelegítés, hogy megelőzzük a sérüléseket. Sokan azt gondolják, hogy a jóga szinte nem is tűnik igazán mozgásnak, vagy csak nagyon szelídnek, de valójában alaposan megdolgoztatja, megnyújtja az izmokat, igénybe veszi az ízületeket, ezért kulcsfontosságú a bemelegítés. Ezután jön pár légzőgyakorlat és máris elmerülhet az olvasó a mozgáskultúrában.

A szerzők úgy állították össze a kötetet, hogy a gyakorlatok minden szinten végezhetők legyenek. A kezdők, a középszinten járók és a haladók is hasznosítani tudják a benne rejlő feladatokat. Valamint a részletes leírásoknak köszönhetően sérülések nélkül jógázhatunk és fejlődhetünk lépésről lépésre.

Talán az egyik legjobb jógakönyv, ami eddig a kezembe került. Részletes és pontos információk, hogy mit és miként végezzünk. Tetszik, hogy minden mozdulatsor három szintre van bontva és senki nem várja el, hogy egyik napról a másikra a nyakunkba vegyük a lábunkat. Kevesebb a spiritualitással kapcsolatos rész, mint a legtöbb hasonló könyvben, itt inkább maga a mozgáskultúra van a középpontban. Engem gyanítom ezzel vett meg a szerzőpáros.

A kötetet a Bioenergetic Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordító: Juhász Gabriella

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

A gyógyító jóga kézikönyve

Jóga kézikönyv: összhangra tanítás egyszerűen, közérthetően

Fizikusok útvesztőben

 

Könyvajánló - Sabine Hossenfelder: Fizikusok útvesztőben

Hogyan csábít tévutakra a matematikai szépség?

Az emberiség értékeli a szépséget. A szimmetriát. Az arányosságot. Számtalan esetben a természet is bebizonyította, hogy az arányosság fontos. Legalábbis a mi fizikai valóságunkban. Kvantumszinten és fizikai-matematikai törvények szintjén ez nem feltétlen igaz. Persze a túlzott szimmetria sem jó. Igen, a legtöbb élőlény felépítése többé-kevésbé szimmetrikus vagy arányos egymással, de a hangsúly a többé-kevésbén van. Az emberire megszólalásig hasonlító mesterséges robotarc pl. ijesztő, rémálmot keltő az ember számára, mert az agyunk nem tudja feldolgozni a látványt: élő, de mégsem, valami nem stimmel. A tökéletes szimmetriára reagálunk így, hiszen bár a mi arcunk is szimmetrikus felépítésű, de csak többé-kevésbé. Nem tökéletes. 

Sabine Hossenfelder szerint a fizika az elmúlt évtizedekben zsákutcába jutott, éppen azért, mert dollármilliárdokat költött arra, hogy bemutassák, a fizikai törvények, a részecskék is tökéletesek, elegánsak, egyszerűek és szimmetrikusak. Mindennek van párja. Nos, egyelőre ezt nem sikerült bebizonyítani. Igaz, az ellenkezőjét sem. Sok érdekes dologról beszél, sok apróságot ismertet a rövid alfejezetekben, de néha elveszik a sok információ között a lényeg. Könyvében megidéz és beszélget rengeteg tudóssal, főként a részecskefizikát járja körbe, mesél a saját életéről, kutatásairól, és tudóstársairól is. Teszi mindezt jó stílusban, olvasmányosan, többé-kevésbé érthetően, és nagyon sokat ír arról, hogy miért is futott zsákutcába a fizika. Tök laikus vagyok ugyan, de a magam részéről ebben nem feltétlenül értek egyet. 

Természetes emberi igény a szépségre, az eleganciára való törekvés, és az is tökéletesen természetes, hogy egy ember leginkább azt az elméletet próbálja igazolni, ami a leginkább beleillik az ő saját világképébe, ami számára a legszebb, legkülönlegesebb. Nincs ebben semmi mágia, és nem is modern koruk útvesztője ez, ez mindig is így volt. A legtöbb tudós élete nagy felfedezését nem csak úgy véletlenül tette, hanem évtizedes megfigyeléseket végzett, rengeteg munkát fektetett bele. Abba, ami a leginkább érdekelte, a leginkább tetszett neki, amit megszállottan igazolni akart. Persze sok olyan felfedezésünk van, amit véletlenül tettünk, mintegy mellékesként a tudományos kutatás fő célja felé haladva. Sokszor aztán ez a mellékes bizonyult korszakalkotónak. 

Sabine Hossenfeldernek meggyőződése, hogy a mai fizikusok kizárólag a szuperszimmetriát keresik, noha erre semmiféle bizonyíték nincs, a CERN sem tudta igazolni. Meggyőződése, hogy ez helytelen út, és hogy nem hozhat előrelépést. Meggyőződése, hogy "a tudósok csak akkor fedezhetik fel az univerzum igazságait, ha elfogadják, hogy azok akár zűrösek és bonyolultak is lehetnek." És harciasan érvel e meggyőződése mellett, teszi ezt jó stílusban, jó tollal, érdekesen. Mégis egy dolgot találtam keveset: érvet. Értem én, hogy szerinte rossz út, amin a tudósok többsége jár. Szerencse, hogy van más út is, amin ő, meg egy maréknyi társa jár. Lássuk, kinek lesz igaza. Talán valahol mindkettőnek. Vagy egy harmadiknak. Vagy egy sokadiknak. Nem nyújtott megoldási javaslatot, nem állt elő ötlettel, és még azt sem magyarázta meg, legalábbis számomra nem egészen, hogy miért is baj ez az egész? Kétség sem fér hozzá, hogy a tudományos kutatások pénzelése körül hatalmas káosz van, sokan érdemtelenül gazdagodnak meg, mások meg öntik a dollár- és eurómilliókat látszólag eredménytelen vagy felesleges kutatásokba, miközben nagyon sok tudós kénytelen a saját érdeklődési körét hanyagolni, mert arra fikarcnyi támogatást sem kap. Igen, ez nem jó. Az sem jó, ha csak egy fősodor van. Remélem, Hossenfelder kap elegendő támogatást arra, hogy kutassa a saját igazát. Aztán idővel majd csak kiderül, igaza volt-e.

A szerző 1976-ban született Németországban, elméleti fizikus, fő szakterülete a kvantumgravitáció. Jelenleg a Frankfurt Institute for Advanced Studies kutatója, rendszeresen publikál szaklapokban és magazinokban is, a Backreaction blog szerzője, ahová rendszeres ír érdekes cikkeket és tölt fel videókat, érdemes megnézni az oldalát. :)
A könyvet Kepes János fordította, szakmai szempontból a szöveg ellenőrzését Csanád Máté végezte, az ELTE Atomfizikai tanszékének kutatója és egyetemi docense.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A borítóra kattintva a kötet elérhető kedvezményes áron.

 

Kövess minket Facebookon!

 

Park, Budapest, 2020
340 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789633555781 ·
Fordította: Kepes János

"A fegyverek szüntelen dörögnek, ha felizzik a birodalom haragja"

Könyvajánló - Brian McClellan: A ​birodalom haragja (A vér és lőpor istenei 2.)

Vlora, a lőpormágus, Michel a titkosügynök és az Őrült Ben Styke ezredes
beleveti magát a Lőpormágus-világba istenkövekre vadászva,
miközben váratlan akadályokon kell keresztül verekedniük magukat. 

Elérkezett az ideje, hogy újra elmerüljünk a Lőpormágus-világban, szerencsére Brian McClellan nem hagyja olvasnivaló nélkül az embert. Mielőtt nekivágtam volna, A vér és lőpor istenei című trilógia második részének, újra előkaptam az első kötetet. Gondoltam csak belelapozok, hogy felelevenítsem a részleteket, végül elolvastam ismét és még mindig nagyon élveztem. Íme egy kis ízelítő kedvcsinálónak, ha eddig kimaradt volna:

A birodalom bűnei

És akkor irány a második rész, mely A birodalom haragja címet viseli. A Fumax Kiadó hozta a tőlük megszokott formát: gyönyörű borító, igényes, minőségi kötés, a tartalomhoz méltó színvonalas kiadás, amely a polc éke lesz olvasás után.

Újra találkozunk az első részben már megismert szereplőkkel, akikre új feladatok és kihívások várnak. A történet szinte ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Ismét a helyzet három fő karaktere vezet minket végig a Lőpormágus-világ zavaros útvesztőiben.

Vlora, a lőpormágus, aki újabb istenkőre vadászik, de nem ő az egyetlen, aki erre a kincsre pályázik. Miközben próbálja a vetélytársakat beelőzni, belekeveredik egy belső konfliktusba az aranybányász-városban. Aztán ott a Michel Bravis, aki a daníz megszállás után sem hagyja el Szárazpartot és új küldetése még a rutinos ügynöknek is kemény diónak ígérkezik. És végezetül Ben Styke ezredes, aki szintén egy istenkő nyomában jár lándzsásaival, de őt sem hagyja unatkozni a szerző. Vagy épp egy árulás közepében találja magát, vagy danízok akarják a fejét vagy épp saját kis bosszúja tereli el az ösvényről.

Bár mind a kövekkel vannak elfoglalva, mégis ez eltörpül a folyamatos pörgés és eseménytenger közepén. Michel az intrikák és kémkedés világában élheti ki magát, mi pedig közben megismerkedünk a daníz társadalommal, Vlora akciódús jelenetei megmutatják a bányászváros sötét oldalát, és Styke katonai csatározásai mellett esélyünk sincs unatkozni, miközben Fatrasztán keresztülvonul. A regény végig izgalmas, fordulatos, sokszor annyira beszippantott a regény, hogy észre sem vettem és órák teltek el.

Ha bejött eddig McClellan stílusa, akkor ez a könyv is elnyeri a tetszésedet. Ezúttal még többet tudtunk meg erről a világról és kicsit jobban megismertük a főszereplőket is. Eszméletlen jó csatajelenettel zárult a kötet és izgatottan várom, hogy mi lesz az istenkövekkel és mindenféle lényegekkel, mágiával a zárókötetben.

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordította: Rusznyák Csaba

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Egy fantasy a lőpor korából? Igen!

Vér, árulás, mágia és testvériség egy háborúk sújtotta világban...

Az Ős is gyilkolásra teremtette...

Frannie Langton vallomásai

Könyvajánló - Sara Collins: Frannie Langton vallomásai

Egy hajdan rabszolgasorban élő mulatt lány szívszorító életútja,
előítéletek, kegyetlenségek, gyilkosság és pusztító szerelem
egy lírai hangvételű, érzelmekben gazdag regény lapjain.

Sara Collins debütáló Costa Book Awards díjas regénye egy súlyos témákat boncolgató történelmi fikció, mely elrepíti az olvasókat a 19. századba. A történet 1826-ban játszódik, amikor Frannie Langton Londonban a vád szerint január 27-én gazdáit, George Benhamt és feleségét, Marguerite-t  brutális kegyetlenséggel meggyilkolta. A lány nem emlékszik rá, hogy mi történt azon az éjszakán, de abban biztos, hogy sosem bántotta volna őket. Most mégis bíróság elé kell állnia, ha elítélik, kivégzik egy ilyen bűnért.

Az ügyvédje, John Pettigrew azt kéri mondjon bármit, amivel megmentheti a kötéltől. Ezért a lány úgy dönt,  hogy  a börtönben ülve tollat ragad és leírja az életét, hogy az ügyvéd lássa, miért nem lehet ő az elkövető. Így ismerjük meg Frannie múltját, aki visszarepít minket 1812-ig Jamaicába.

Jamaicában egy Paradicsom nevű cukornád ültetvényen szolgált gyerekként. Kíváncsi természetű volt, aki valami többre vágyott, de már ilyen fiatalon rá kellett jönnie, hogy mennyire kiszolgáltatott másoknak. A hatalom kénye kedve szerint játszhatott vele, folyamatos atrocitásoknak volt kitéve mulatt nőként, ráadásul akkori gazdája embertelen kísérleteket végzet több tucat ártatlan emberen és a lánynak sokszor kellett ezekben segítő kezet nyújtania.

"Senki sem tudja, mi a legnagyobb szörnyűség, amire képes… míg meg nem teszi."

Aztán eladják őt Angliába, ahol egy jobb életben reménykedett, de sajnos ott talán még rosszabb volt a helyzet. Mérhetetlen ellenségeskedéssel találja szembe magát. A többi szolgáló megveti és szabadulna tőle, ám a szerelem valahogy még ebben az embertelen helyzetben is rátalál.

Fura kettősség van ebben a regényben. A nyelvezet rendkívül szép, lírai, könnyed, miközben nagyon kemény és nehéz témát választott a szerző. A regény lapjairól süt a rengeteg fájdalom, a megaláztatás, az előítélet, az igazságtalanság, a női jogok hiánya, de közben időnként a remény és az élet apró örömei is helyet kaptak a történetben.

Sara Collins nagyon jól hat az ember érzelmeire. Megálmodott egy rendkívül izgalmas szereplőt Frannie személyében. A lány őszintén vall mindenről. Fájdalmairól, félelmeiről, irracionális álmairól, vágyairól, örömeiről és bűneiről is. Korántsem hibátlan, nem tökéletes és pont ettől válik igazán hiteles, kedvelhető karakterré.

Egy nagyon jó debütáló regényt vehettem kézbe. Az is ötletes és a kivitelezése is jól sikerült, hogy a lány memoárja közé be-beszúrt a szerző egy-egy a helyzethez illő részlet a tárgyalás tanúvallomásai közül vagy épp az áldozatok feltételezett naplójából. Akadtak hibák, amik miatt nem tudom maradéktalanul azt mondani, hogy szuper a könyv. Például azok az elemek, melyekkel a korszakot hivatott bemutatni az olvasóknak, ott voltak bakik és, bár a történet arról szól, hogy milyen elnyomott volt akkoriban egy nő és mi mindent kellett eltűrnie a férfiaktól, azért hiányoltam, hogy legalább egy férfi legyen a kötetben, aki nem a társadalom szemeteként viselkedik. 

Ettől függetlenül debütálásnak kiváló, a nagyon olvasmányos stílus, az érzelmi hullámvasút és a kalandokban bővelkedő történet beszippantott teljesen. A szerző apránként csepegteti az információkat, melyek végül egy kerek egésszé állnak össze, melyben megismerünk egy páratlan sorsot és azt is megtudjuk milyen sors vár Frannie-re.

Köszönjük, Libri Kiadó!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Fordította: Gázsity Mila

Főkép: fb.com/librikonyvkiado

Ha tetszett, vagy érdekelnek a könyvek és sok más érdekes téma, kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le a frissekről!

Ahol a folyami rákok énekelnek

Megrázó küzdelem az Iszlám Állam ellen - Az utolsó lány

A halálunkra várunk... és élvezzük!

Hogyan legyünk profi kenyérsütők?

Könyvajánló - Bonnie Ohara: Hogyan legyünk profi kenyérsütők?

"Tudod, mitől lesz igazán jó a házi kenyér, a rusztikus vekni, a focaccia, a briós és a ciabatta?
Liszt, élesztő, víz és só - csupán ezek az egyszerű hozzávalók kellenek hozzá, ám a jó kenyér elkészítése mégis nagy feladat elé állítja az otthoni kenyérsütésben járatlanokat. A Hogyan legyünk profi kenyérsütők egyszerű, felhasználóbarát receptekkel lebbenti fel a fátylat a pékmesterség titkairól, hogy a mi otthonunkat is a frissen sült vekni illata lengje be."

Napról napra egyre többen döntenek úgy, hogy vásárlás helyett maguk sütik meg az asztalra valót. Számos remek kötet jelent meg az elmúlt években, amelyekből megtanulhatjuk mitől lesz jó a házi kenyér, a briós vagy a ciabatta. Ezúttal az Alexandra Kiadó hozta el nekünk a nagy sikerű pékséget vezető Bonnie Ohara kötetét, a Hogyan legyünk profi kenyérsütők? című könyvet.

A kötet szuperül felépített, kezdőként is tökéletesen használható. A szerző 32 elronthatatlan receptet mutat be részletesen, jól érthetően, illusztráló fotók kíséretében. A kötet elején részletesen elmagyarázza a legfontosabb fogalmakat, a hozzávalókat, különféle módszereket, közben mesél a kovászról, a dagasztásról, eszközökről és a sütés előtti tudnivalókról. Ha ezeket az információkat sikerült magunkba szívni, már jöhetnek is a receptek. Külön tetszett, hogy minden recept után találunk egy gyakori problémákat és gyakran ismételt kérdéseket részt, így már láthatjuk is, hogy hol lehet elcsúszni sütés közben.

Elsőre nem akartam rögtön kovászolni vagy valami bonyolult receptbe belevágni, így egyszerűbbnek tűnő receptet választottam, a dagasztott veknit (batard).

Hozzávalók: 4 g porélesztő, 365 g víz, 500 g finomliszt, 10 g só.

Az élesztőt elkeverjük a 24 fokos vízben, pár perc állás után elkezd felhabzani, ekkor jöhet a liszt, a tetejére pedig a só, majd szép egyenletesen elkeverjük, összegyúrjuk. Ezután 60 percig hagyjuk pihenni, mielőtt 5-10 percig dagasztanánk. Ha ez is megvolt, jöhet a kelesztés. Egy tálban lefedjük konyharuhával vagy fóliával és három órán keresztül hagyjuk kelni a tésztát. Ha letelt, jöhet az előformázás, majd leszórjuk liszttel, letakarjuk és újabb fél órát hagyjuk pihenni. Ezt követi a végleges formázás és a második kelesztés, ami egy óra. Közben már melegíthetjük is elő a sütőt  250 fokra az öntöttvas sütőedénnyel együtt (nekem öntöttvas kacsasütő van itthon, tökéletesen működött). Végül egy ügyes mozdulattal a forró edénybe ejtjük a bevagdosott tésztát, sütjük 25 perceg, majd a fedőt levéve 15 perc sütés és, ha már szép aranybarna valamint megkopogtatva kongó hangot ad, már kész is vagyunk. Rácsra helyezve hagyjuk hűlni fél órát és már tálalhatjuk is a családnak.

A kötetben nem csak kenyerek, hanem néhány egyéb finomság, jó kis péksütemények is helyet kaptak, ilyen a tavaszi barheszcsiga, amely egy könnyű tésztájú, kellemes finomság. Én valami édesre vágytam, ezért felturbóztam kicsit és lett belőle vaníliás fahéjas rózsa, de az ráér később, először jöjjön a barhesz tésztája.

Hozzávalók: 145 g zsíros tej, 205 g egész tojás, 80 g méz, 5 g élesztő, 30 g növényi olaj, 500 g finomliszt, 10 g só.

Az alapanyagok hűtőhidegek, kivéve a növényi olaj (én puha vajat használtam). A tejet, tojásokat, mézet, friss élesztőt és a vajat habverővel összekeverjük, ezekre borítjuk a lisztet és a sót. Kézzel alaposan elegyítjük. Ekkor sima, nedves tésztát kapunk. Belisztezett konyharuhával letakarva állni hagyjuk 30 percig, majd belisztezett gyúródeszkára (vagy bármilyen munkapadra) borítjuk a tésztát és 5-10 perc dagasztás után már érezni is fogjuk, hogy feszesebb, simább lett a tésztánk. Ezután egy tálba tesszük, lefedjük (konyharuha/fólia) és két órát kelni hagyjuk. Ezután vékony csíkokat gyúrunk belőle és csigákat tekerünk. Ez egy óra pihentetés után mehet a 175 fokon előmelegített sütőbe, 20-25 perc alatt kész. Rácson hűtés után fogyasztható.

Én a sütés előtt döntöttem úgy, hogy valami édessel fel kéne még pörgetni a receptet. Ezért kinyújtottam 3-4 milliméter vastagra az egészet, készítettem vaníliasodót (1 tojássárgáját elkeverünk fél deci tejjel és 1 mk liszttel, közben felforralunk 2 dl tejet, benne egy csomag vaníliás cukorral, ehhez adjuk a tojássárgás keveréket és vízgőz felett főzzük. Menet közben adunk hozzá fél deka vajat, 1 dkg cukrot és a keményre vert fehérjét.). Amikor kezdett hűlni, megkentem a kinyújtott tésztát. Ezután pihentettem, hagytam kelni még kb egy órán át. Feltekertem, centis darabokra vágtam, kicsit megnyomkodtam őket, hogy rózsára hasonlítsanak csiga helyett. Leszórtam fahéjas cukorral és mehetett a sütőbe. Ahol 175 fokon 20 perc alatt megsültek. Isteni finom, lágy tészta, az édes krém pedig tökéletes kiegészítője volt.

Köszönjük az Alexandra Kiadónak a recenziós kötetet!

Fordító: Szakács-Fehérváry Orsolya

Ha felkeltette az érdeklődésed, kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen megrendelheted.

Kövess minket Facebookon!

Egészséges ételek és rejtett veszélyeik

A kenyerek királya: Paul Hollywood

Kutatás az ébrenlétben

Könyvajánló - Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben - Kedvenceim az „A” oldalról

"Eduárd jelen kötetének legjobb lapjain egy ezer fokon égő gyermeki lélek rajza, patológiája, a popkultúra sokféle árnyalata és a bányászököl keménységű baranyai valóság keveredik Woody Allen és Nick Hornby hangjával." - Bödőcs Tibor

A Dumaszínház népszerű humoristája megörvendeztette a humor kedvelőit egy novelláskötettel, amely gyerekkorát öleli fel hatéves korától az érettségi bankettig. Életünk során számos meghatározó személlyel találkozunk, nem volt ez másként Tóth Eduval sem, aki gyermek- és kamaszkorának kisebb, nagyobb állomásait kilencven novellában  meséli el. Minden novella egy-egy meghatározó nő, azaz néni az életéből.

Mindig félelmetes egy humorista könyvét kézbe venni, mert szerintem könnyebb eladni a humort hanggal és gesztusokkal, mint csupán írásban. Persze ilyenkor sokat számít, ha az ember már látta az illetőt. Én például olvasás közben szinte hallottam Edu hangját, ahogy beleéléssel meséli, ahogy agresszív nevelőapjának passzolgatja a teniszlabdát vagy, ahogy azt elemzi ötödikes korában, hogy ki szerelmes belé az osztályból, vagy mi történik, ha lehányod a dolgozatokat.

"Érdekes, hogy amikor lehuppansz egy egyetemistákkal teli albérletben egy kanapéra néhány napra beszélgetni, kiderül, hogy te hiába vagy még mindig középiskolás, betépve őket is ugyanazok a lényegi kérdések foglalkoztatják, mint téged. Vagyis: mit csinál Super Mario, amikor nem szalad? Miből él Hókuszpók? A tarhonya zöldség-e? A víziló miért nem érdemli meg, hogy a tápláléklánc tagja legyen? Mennyi lehet a nyugdíja Kalán néninek? Milyen fertőtlenítőszereket használ Hamupipőke? Igazi-e a Kákalaki Akka szemöldöke? Willy Fog barátnője miért lila?"

A kötetben nem csupán vidám történeteket találunk, miközben megismerjük a pécsi mindennapokat a 80-as és 90-es évekből, a művész gyerekkorát, szerető édesanyját, sokszor brutális nevelőapját, édesapját, testvéreit, szomszédait, óvónőit, tanárait, beleshetünk az ifjúsági táborok kulisszái mögé, az első szerelmek és barátságok izgalmaiba, buktatóiba, de egy családi tragédia is kirajzolódik a lapokon. Kapunk komoly történeteket is fájdalommal, sírással tele, de bőven akadnak vicces, kalandos, megbotránkoztató visszaemlékezések is. Jókat nevettem egyes sztorikon, sőt, időnként elfogott a nosztalgia, amikor valamelyik története felidézett bennem egy-egy hasonló kalandot.

Rendkívül személyesek az írások, igazi vallomások, de még a fájdalmas témákban is akadnak mosolyt fakasztó pillanatok, önirónia, szarkazmus. Igazi érzelmi hullámvasút a kötet, ahol könnyű elveszni az író érzései között. A novellák végigvezetnek az életét, s így végül egy teljes regényt adnak ki, amelyben megismerhetjük a humorista komolyabb oldalát is. A kötet végén található fényképek pedig még közelebb hozzák Tóth Edut és történeteit az olvasókhoz.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Agave Könyvek!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebook-on is!

Dombi új könyvében fricskát ad korunk tech-őrületének

Pisti vagyok, ments ki innen!

Tizenkét éves voltam, mikor először jártam vízen

 

Könyvajánló - Paul Auster: Mr. Vertigo

Ez a kötet nyitómondata, és már sokat elárul abból, milyen is ez a kötet. Zseniális.

Paul Auster 1994-ben írta meg ezen könyvét, pontosabban akkor jelent meg eredetileg, 1998-ban jött először magyarul, és most a 21. Század Kiadó egy csodás külsejű, igényes, minőségi, kemény kötéses írói életműsorozatban, egységes kiadási tervvel sorra jelenteti meg az amerikai posztmodern szerző könyveit. Eddig 8 kötete jelent meg, és olyan jól mutatnak a polcon egymás mellett, hogy ez az a sorozat, amit érdemes méterre is megvenni - de elolvasni még inkább.

– Pénz, pia és szex. Ezek az örökké való igazságok.
– Ebben a sorrendben?
– Amilyen sorrendben akarod. E nélkül a világ szomorú és komor hely volna.

St. Louis az 1920-as években - itt kezdődik a cselekmény

A kötet főszereplője egy árva gyerek, Walt, és a titokzatos jótevője és mestere, a magyar zsidó származású Yehudi, aki az utcáról szedte össze a fiút, hogy aztán megtanítsa levegőben és vízen járni. Már itt is látszik, hogy egy sorát sem kell komolyan venni, Auster játszik velünk és játszik nekünk, de közben mégis a fiú életén keresztül egy egész ország történetét és fejlődését meséli el, a néhol gúnyos, néhol finom humorral operáló vérbeli pikareszk olyan dolgokról mesél és tanít, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Nem veszi magát túl komolyan, sőt - és épp ettől lesz szerethető, bájos, még ha a Ku Klux Klan berkeiben vagy a népesség legaljával - gonosztevőkkel, gyilkosokkal, tolvajokkal és a maffiával járunk is "kéz a kézben". Persze itt is megjelennek a szokásos képei: a létről való elmélkedés, az írással való kacérkodás az egyik szereplőtől, az író megjelenítése a regényen belül. 

A felnőttek felfoghatatlan lények, és ígérem, hogy ha majd egyszer felnőtt leszek, írok egy levelet régi magamnak, és elmagyarázom, hogyan válnak ilyenné – de most elegem van belőlük.

Mind a nyolc 21. Százados Austert olvastam eddig, és a kedvencem egyértelműen a Timbuktu lett, de mindegyiket kedvelem. Na Mr. Vertigo hamar méltó vetélytársa lett Csonti úrnak, de az elsőséget azért nem olyan egyszerű elorozni egy kutyától, aki követte a gazdáját. Paul Auster számomra még mindig nagy meglepetés. Meglepetés, mert már rég rájöttem, hogy úgy általában nem szeretem a posztmodern irodalmat. Vannak persze kivételek, de a legfőbb kivétel Auster. Ez a regény egy vérbeli pikareszk, és épp ezért már az elején féltem tőle: hátha ez lesz az első Auster, ami nem tetszik? Hamar megcáfolt. Nem szeretem a pikareszkeket. Végigmentem gondolatban azokon, amiket ismerek, amiket már olvastam: egytől egyig... mondjuk úgy, hogy nagyon nem nekem íródtak. Pedig szeretem a humort. Szeretem a gúnyt, az iróniát, a kifordított világokat, nagyon szeretem az erős, groteszk, morbid feketehumort is (tudjátok, ami olyan, mint a láb. Van, akinek van, van, akinek nincs.), de valahogy a pikareszkek, mint a Candide - noha nagyon tisztelem Voltaire-t -, a Huckleberry Finn, a Svejk, a Don Quijote, nagyon távol állnak tőlem és az ízlésemtől. De a Mr. Vertigo nemcsak tetszett, hanem a kedvencek közé is került.

Amíg az embernek hiányzik valami, szüntelenül vágyakozik iránta. Ha csak azt az egyet megkapnám, mondjuk magunknak, minden problémám megoldódna. De ha megkapjuk, ha a kezünkbe nyomják vágyaink tárgyát, lassan elveszti varázsát. Más hiányérzetek tolakodnak elő, más vágyak jelentkeznek, és apránként rájövünk, hogy ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk.

Ahol a szeretet véget ér, elkezdődik a hatalom, az erőszak és a terror.

Aki annak idején sikertelenül küzdött meg a kötelező Candide-dal, vagy éppen imádta - na annak csak ajánlani tudom :) A fordítást Szász Imre követte el, és igazán jó munkát végzett ő is és a szerkesztők is: élvezhető, gördülékeny stílusú szöveg.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

Ha még nincs meg egyik Auster könyv sem, a kiadónál a nyolckötetes csomag most féláron kapható, hozzá szuper könyves hűtőmágnesek kérhetőek! De van két négykötetes csomag is, és persze egyenként is elérhető mindegyik kötet. Érdemes szétnézni a kiadónál, nem csak Auster-ügyileg, mert szuper könyveket lehet venni jó kedvezménnyel, és azok a hűtőmágnesek... nekem már a polcon pihen egy adag (hűtőre nem tudok tenni, beépített :))
Ide kattintva elérhetőek az Auster-könyvek.

Kövess minket Facebookon!

 

XXI. Század, Budapest, 2020
352 oldal
keménytáblás
ISBN: 9786155915543
Fordította: Szász Imre