A lakhatatlan Föld

Mi történik a bolygóval a kezünk alatt? Erről mutat számtalan adatot ez a kötet.

És a számtalan alatt értésétek úgy: tényleg töméntelen mennyiségű adatot. Minden oldalra tucatnyi adat, százalékszám, kibocsátásmérő, lélekszám, fogyasztási ráta, és minden egyéb elképzelhető adat jut. De ez egyáltalán nem válik a kötet kárára. David Wallace-Wells egy egyszerű újságíró, aki még csak nem is környezetvédő, nem szeret túrázni vagy sátorozni, nem egy túl természetközeli ember. De egyszer fogta magát, és eldöntötte, hogy utánanéz a tényeknek. A mért adatoknak. Kutatókkal és tudósokkal beszél. A végeredményt pedig, majdnem ezer hivatkozással, jegyzettel a végén közreadta ebben a megdöbbentő kötetben. 

A kibocsátott anyagok idővel lebomlanak. De ha folyamatosan, újabb és újabb adagokat, ráadásul egyre nagyobbakat bocsátunk ki, az üvegházhatás elkerülhetetlen. Ma, mindenféle klímatörvények és rendelkezések mellett is sokkal több a kibocsátásunk, mint volt 30 éve. Több a gyár, erősebb az ipar, nagyobb a fogyasztás, és nem utolsó sorban sokkal több az ember. Az biztos, hogy ma több a szén-dioxid a levegőben, mint az elmúlt 800 ezer évben bármikor. (És nem az a legnagyobb probléma.) Az is biztos, hogy a nagy kihalásokat mind drámai klímaváltozás okozta. És afelől sincs semmi kétség, hogy ezt a klímaváltozást most az emberi tevékenység okozza.

Hajlamosak vagyunk legyinteni a problémára. Nincs is klímaváltozás... vagy ha van is, nem tudjuk, mi okozza. A helyzet az, hogy de. És még csak nem is eleink. A levegőben, vízben, földben jelenlévő szennyező anyagok több, mint 80%-a az elmúlt 30 év során került oda. A mi életünk alatt, a mi tevékenységünk, életmódunk hatására. És ez igencsak kijózanító. A kérdés nagyon sok összetevőből áll. Gazdasági, emberiességi, kényelmi, és sok egyéb szempontból kell vizsgálni. De a jövő nem túl rózsás, ha így folytatjuk. Most, ezalatt a 2-2,5 hónapos részleges leállás alatt a természet nagyon gyorsan lépett. 100 éve nem látott tisztaságú volt a Duna vize Budapestnél. A parlament előtt nádas kezdett nőni. A hódok és a vidrák megjelentek a városban. Tiszta, felhőmentes reggeleken akár a Tátra csúcsaiig is elláttunk. Velencében is kitisztult a víz. Katmanduból el lehetett látni a Himalája hegyvonulatáig, amire a második világháború óta nem volt példa. Bálnák és delfinek jelentek meg több amerikai öbölben, és a levegő minősége világszerte javult... Persze ez még mindig kevés, mert a folyamatok nem álltak meg. 

Ennek köszönhetőek, az időjárásváltozásnak az elmúlt évek egyre pusztítóbb hurrikánjai, tájfunjai és egyéb viharai. A hurrikánok eddig is úgy működtek, ahogy most: valahol az Atlanti-óceán felett kialakulnak, majd elindulnak Észak- és Közép-Amerika térsége felé, ahol a szigeteken és a part mentén hatalmas pusztítást végeznek, aztán visszafordulnak az óceán felé, és Európa felé veszik az útjukat. Mire azonban ideérnének, csak az ír, brit és francia partok mentén okoznak kisebb esőt, gyengébb viharokat, annyira legyengülnek. Legalábbis így volt eddig. Most azonban, mivel az Atlanti-óceán vize 5-6 fokkal is melegebb, mint kéne (és éppen ezért bizonyos területein már szinte teljesen kihalt az élet, eltűntek a halak, rákok, mindenféle tengeri élőlények), a viharok újult erővel csapnak le, korábban sosem látott pusztítást okozva a part mentén, és hatásuk már ide, a Kárpát-medence viszonylagos biztonságába is elér. És ez csak egyetlen egy példa a rengeteg közül a hatalmas rendszerben, amelyben szinte minden összefügg szinte mindennel.

Ám a ténynek, hogy ennek a kiindulópontjai mi vagyunk, a mi tevékenységünk, igazából megnyugtatónak kéne lennie. Mert ez azt jelenti, hogy tehetnénk ellene. És nyugodtan lehet mutogatni a "nagyokra". A nagy kibocsátó államokra, a multikra, a cégekre. Hogy de ők. (Hadd tegyem hozzá egyébként, hogy amikor a Coca Cola lecserélte néhány különlegesebb, ízesített termékét cukormentesre, sosem látott támadáshullámot kapott érte, mondván, hogy hadd döntsük el mi, hogy akarunk-e plusz cukrot vagy sem...) Igen, ők is. De ne feledjük: ők igényeket elégítenek ki. A sokmillió vásárló, fogyasztó igényeit. A miénket. Szerintem minden valódi változás kicsiben, lentről kezdődik. Te döntöd el, mit vásárolsz meg. Mit kezdesz a szabadidőddel. Termelsz-e otthon valamit, ha mást nem, legalább fűszernövényeket a konyhában. Hol vásárolsz ruhát. Kell-e a 187. póló a szekrénybe. Kell-e az a messziről idehozott akármi. (Ehhez tegyük hozzá: sokkal többet nyom a latba a tartási vagy termesztési körülmény, mint az, hogy honnan hozzák. Ehetsz te nagyon magas ökológia lábnyomú ételt a szomszéd városból, és sokkal alacsonyabbat 3000 km-ről.) Kell-e 3-4 havonta egy rövid hétvége valamelyik európai városban, természetesen repülővel... 

David Wallace-Wells a könyvében nagyon szerteágazóan elemzi és bemutatja ezt a problémát, amit az életmódunk és a létszámunk épp úgy okoz. Részletesen írja le a gazdasági, társadalmi, emberi változókat, miközben szemléletes példákkal illusztrálja. Persze helyet hagy a kétségeknek is. De vegyük észre, hogy amit ma jellemzően a politikai jobboldal kétségbe von, azoknak a nagy része szilárd talajon álló tény. A politikai baloldal pedig a saját céljaira próbálja használni és kihasználni a helyzetet...

A kialakult helyzetben a politika éppolyan ludas, mint mi, egyszerű emberek. De lassan már nem csak sokezer állat- és növényfaj léte szárad a lelkünkön, hanem a sajátunk is. Viszont ez ellen csak együtt tennénk, abban a hitben, hogy ez az egyetlen hely, ahol élni tudunk. Egyetlen bolygók van. Nem mutogatni kéne egymásra és gyűlölködni, miközben az olaj- és műanyaglobbi szorításában vergődünk. Mert a szárazság, az élelmiszerhiány, a vízhiány, a pusztító vihar nem fog válogatni. És nem válogat. Épp ezért fájó látni, hogy ahogy Wallace-Wells is fogalmaz: az országok egyre inkább visszahúzódnak a saját kis nacionalista sarkukba, miközben a világon így is már több tízmillió klímamenekült van, akinek a lakóhelye nagyon extrém időjárási változása és élhetetlenné válása miatt költöznie kell.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva. 

Kövess minket Facebookon!