Áttetsző viszonyok

Nos, a szokatlan képek megfejtésére sokszor sok olvasás kellett, és nem is sikerült mindet megfejteni. Miközben a verseket olvastam, először úgy éreztem magam, mint aki egy számára idegen nyelven olvas, mittudomén, mondjuk spanyolul. A szavakat el tudtad olvasni, de nem értettem, mit is akar mondani. Annyi könnyebséggel a spanyollal szemben, hogy a szavakat értettem azért, de verssorként nem volt értelmük. Ekkor inkább letettem a könyvet, hátha egy alkalmasabb időpontban jobb lesz. Sokszor sokmindennel járok így. Pl. telefonos játékkal. 20-szor próbálkozom egy pályával, és nem megy, sehogy nem sikerül. Leteszem. Később meg elsőre, mindenféle megerőltetés nélkül jön a megoldás. Rejtvénynél is vagyok így. Elakadok, nem jutok tovább, sehogy nem jut eszembe, mi kerülhet oda, nem találom a logikai útvonalat vagy a megfelelő szót (sima skandi keresztrejtvényt, olaszt, sudokut vagy logikai rejtvényeket szeretem). Leteszem az újságot, és következő alkalommal felveszem, rögtön írom is be a megfejtést.

A parkban

Felhasadt és az oldalára dőlt
a délután, mit keresünk még itt,
az alkony komótos díszletépítői
kiterítik a szemetet körénk,
és ahogy a hűvös szél feltámad,
hűségesen a lábunkhoz simulnak
az elhagyott reklámszatyrok,
aztán beáll a sötét,
éles füttyögéssel rögtön megjelennek
az önkéntes csőszök a parkban,
hogy nehéz husángjaikkal
kikergessék a bokrok alatt
reszkető szerelmespárokat,
de nekünk nincs mitől félni már.

Ismeritek az érzést, amikor egy marha nagy keresztespók szemmagasságban üldögél a hálójában, ti pedig 10 centire tőle megálltok, noha csak pár mikropillanattal később realizáljátok, hogy miért is álltatok meg és mivel is néztek farkasszemet jó közelről? Na, pont így éreztem magam sokszor olvasás közben. Volt, hogy csak másodjára vagy harmadjára jött át egy olyan jelentésárnyalat, ami korábban nem, és volt, hogy villámcsapás-szerűen hirtelen realizáltam, mit is jelent - legalábbis számomra - ez a vers. Láttam valahol korábban is, az agyam érzékelte, de először nem fogtam fel tudatosan. 

Vers

Mintha reggel lenne,
és a fény kegyetlen
türelemmel feszítené
ránk a redőny réseit.
De hát reggel van,
és bevág a nap.
Akkor elnézést kérek.

Hogy melyik a kedvenc versem? Nincs benne olyan. Olyan ez a kötet, mintha egy kora hajnalon kimennék a kertbe, amikor mindent harmat borít. Csillog és gyönyörű, de ha hozzáérnék egy fűszálon vagy egy levélen egy harmatcsepphez, elillan az összes. Mulandó. Kerestem benne azt, amit a fülszöveg ígért: az elalvás előtti, ébredés utáni első pillanatok lenyomatát, amikor még vagy már nem tudjuk, hogy ez a valóság-e vagy sem, amikor félálomban vagyunk. Nagyon szeretem ezeket a pillanatokat, és sok könyv át tudta már adni. Az Áttetsző viszonyok viszont nem. Nem lett kedvenc, bár a szerzőt nagyon megkedveltem néhány érdekes interjú elolvasása után. Mert arra nagyon jó volt ez a kötet, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Már többet elért, mint a kortárs költők többsége. Azt hiszem, teszek majd egy próbát a regényével is. Aki szereti a verseket (én egyébként csak nagyon ritkán és nagyon korlátozottan vagyok verskedvelő hangulatomban), annak érdemes egy próbát tenni vele. Hátha rálel kincsekre is.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!