November 9.

Egy különleges szerelem, ami öt éven át csak egyetlen napig tarthat. November 9-én.

Ezt a posztot több, mint egy órája kezdtem el írni. Millió és millió gondolat kavarog a fejemben a történetről, de mégis, lassacskán másfél órája a villogó kurzort bámulom, és próbálom összerakni kerek egésszé. Azt hiszem, feladom, és csak írom, ami jön.

Először nézzük, mi is ez. Fallon 18 éves, Los Angelesben él, az apja egy 10 évvel korábban befejeződött népszerű sorozat főszereplője volt, és mint ilyen, a sorozat rajongói lépten-nyomon felismerik. Ő, bár sosem futott be igazán nagy karriert, mégis sütkérezik ebben és ki is használja. Tipikus nagyképű hollywoodi barom, akire tökéletesen ráillik az összes sztereotípia. A lányával, Fallonnal jóformán csak addig törődött, amíg egyengethette a színészi karrierjét, ami elég ígéretesen indult: szerepet kapott 14 évesen egy nagy népszerűségnek örvendő tinisorozatban, és a csillaga felfelé ívelt... egészen addig a napig. November 9-ig. 

– Bocsi, hogy késtem bébi – karolja át a vállamat.
Úgy nevezett,hogy bébi. Egy random csávó csak
úgy átkarolta a vállamat, és lebébizett.

November 9-én kigyulladt az apja háza, a férfi kimenekült, ám megfeledkezett arról, hogy a lánya, aki nem vele élt, szintén a házban volt. Fallon aludt. Mire felébredt, a lángoló házban rekedt, a teste egy része megégett, ráadásul amikor próbálták kimenekíteni, maradandó sérülést is szerzett. Ez derékba törte a színészi karrierjét, de nem csak azt: Fallon önbizalmát is eltiporta, és az ingatag kapcsolatát is tönkretette az apjával. Napra pontosan két év telt el azóta, a lány 18 éves, és az apjával szeretne ebédelni, hogy elköszönhessen tőle. Este ugyanis elindul, hogy megpróbálja megvalósítani az álmát: a Broadway színésznője szeretne lenni. Apja nem hisz benne, mert sérült, mert heg húzódik a bal oldalán, égési sérülés, ami az arcától a nyakán, vállán, mellkasán át a bal oldalát beborítja. És igazából Fallon sem hisz magában, szégyelli a hegeit, eltakarja őket a hajával, a ruhájával, azóta nem is randizott, és meggyőződése, hogy az emberek a hegek miatt nem néznek a szemébe és kapják el a tekintetüket, amint megpillantják. 

Fallon és a ... nem igazán tudnám szalonképes jelzővel illetni, szóval maradjunk csak az apjánál... szóval Fallon és az apja beszélgetését végighallgatja egy fiú, aki hirtelen ötlettől vezérelve kiadja magát a lány apja előtt a lány barátjának, ráadásul el is küldi a fenébe a férfit. Fallon pedig belemegy a játékba. Ben és a lány pedig végül együtt tölti az egész napot, és megállapodnak. Mivel több ezer kilométer fogja őket elválasztani, minden év novemberében egyetlen nap, a tűz évfordulója lesz az ő napjuk. Nem beszélnek egymással, élik az életüket, még számot vagy mailcímet sem cserélnek, a közösségi oldalakon pedig letiltják egymást - de azon a napon, november 9-én Fallon visszatér Los Angelesbe, és találkoznak ugyanabban az étteremben, ahol legelőször, öt éven át. Ben pedig, mivel írónak készül, megírja a különleges "szerelmüket" - afféle kutatásnak, kísérletnek is lehet tekinteni a megállapodásukat. 

(…) De az első nap, amit veled töltöttem, hosszú idő óta az egyetlen olyan nap volt, amikor boldognak éreztem magam. És láttam rajtad, hogy én is boldoggá teszlek: korábban sohasem hittem volna, hogy ez lehetséges. Noha éppen költöztél, tudtam, hogy ha van rá mód, hogy mindketten elkezdjük várni november 9-ét, akkor az nagy változást hoz majd mindkettőnk életébe. 

Nagyon keveset tudunk meg az "egymáson kívüli" életükből, csak november 9-én vagyunk velük, és csak annyit látunk, amennyit akkor elmondanak egymásnak. Váltott szemszög, hol Fallon, hol Ben oldaláról ismerjük meg a történteket, és szépen lassan összeáll... tragédiák, és egy hatalmas nagy titok áll az útjukban, na és a megállapodásuk. 

Érdekes élmény volt olvasni ezt a könyvet. Viszonylag sokszínű olvasónak tartom magam, szinte minden műfajt szeretek (oké azért van néhány kivétel), de tudományostól történelmiig, életrajztól hadtörténetig, fantasytól romantikusig, krimitől tanulmányig vagy a rejtélyes szépirodalomig mindenevő vagyok. Alapvetően nem szeretem a "vadromantikus" műveket, de mégis van az énemnek egy undorítóan, javíthatatlanul romantikus oldala is, aki nagyon szereti azokat, amelyek kicsit több történettel, érdekes karakterekkel vagy ötletekkel operálnak. És ezek közül egyik kedvencem Colleen Hoover. Nem olvastam még rossz könyvet tőle, és akad olyan sorozata, amelyik az "örökös kedvenceim" kategóriába kerültek. 

– Faaalllooon!
Kipattan a szemem.
Megfordulva látom, hogy Ben a forgóajtónál áll. Futni kezd felém.
Lassított felvételként.
A szám elé kapom a kezem. Próbálok nem nevetni, ahogy lassan kinyújtja a karját, mintha értem nyúlna.
Neee meeeenj méééééég! – kiabálja lassan átvágva a tömegen.
Mindenfelé megállnak az emberek, hogy lássák, mi ez a csődület. Legszívesebben helyben elásnám magam, de túlságosan röhögök ahhoz, hogy érdekeljen, mennyire zavarba ejtő ez.
Mi a jó eget csinál?
Amikor egy örökkévalóságnak tűnő idő után végre odaér hozzám, szélesen elvigyorodik.

Ez a könyv is telitalálat. Este 10 után álltam neki, hajnali 3 körül tettem le, kiolvasva a könyvet... nem volt életem ötlete este elkezdeni, de mondjuk félig-meddig ezt vártam - sokszor jártam már így a szerző könyveivel. Maga az alapötlet, hogy semmit nem tudnak egymásról, élik az életüket, de egyetlen napot együtt töltenek - nem egyedi egyáltalán, de mégis ritka, és nagyon tetszik. Birizgálja a fantáziámat. És ami még nagyon, de nagyon tetszett a könyvben - noha néha fejbevertem volna mindkét főszereplőt -, az az, ahogyan Ben szépen lassan felépítette Fallon önbecsülését ismét. Ahogyan Amber, egykori lakótársa és legjobb barátja mellette állt, és ahogy Glenn, Amber barátja megvédte, és ahogy végül megbocsátott az apjának. A hasonló könyvek főszereplői mind átélnek életük során valami nagy traumát, és a könyvben ez feloldásra, feldolgozásra kerül. Ezért szeretem ezeket. Azért, mert sokszor nagyon hitelesen tudják ábrázolni, mert olyan apróságokat mutatnak meg, hogy hogyan ne tegyük akaratlanul még jobban tönkre a szavainkkal az eleve meggyötört lelket. Emellett rengeteg finom humorral és persze undorítóan sok, de mégis valahogy undorítóan tökéletes romantikával fűszerezik a történetet, aminek, mint mindig, happy end a vége. Így vagy úgy. Vagy amúgy. Egy gyönyörű, hihetetlen, regényes fordulatokkal teli, mégis magával ragadó mese ez két fiatalról, akiket meggyötört az élet. 

El akarom olvasni Ben könyvét. Az egészet. Mindkettőt. És mindig megfogadom, hogy a következő CoHo könyvet nem este kezdem el, mert abból nem lesz időben alvás. Aztán valahogy mindig elfelejtem ezt... Várom már azt a könyvét, ami nem fog tetszeni, ami nem érint meg, ami nem varázsol el. Ez még nem az volt.

A fordítás Sándor Alexandra Valéria munkája, akinek már nagyon sok fordítását olvastam, és még sosem csalódtam. Gördülékeny, választékos, játékos és hiteles szóhasználattal és stílussal operál, azon fordítók közé tartozik, akinek ismerem a nevét, és előre tudom, hogy ez is egy jó élmény lesz. Egy jó fordító tudja csak igazán átadni egy jó író művét.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

Kövess minket Facebookon!

Könyvmolyképző, Szeged, 2019
368 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789633734933
Fordította: Sándor Alexandra Valéria