Kultúrpara: A belülről megírt Balaton

Balaton-part, forró nyár, Leó jégkrém, szocializmus, honeckerpapucs, NDK, a szocializmus gazdagjainak és kisembereinek nyári világa, kettős beszéd, megbicsaklott sorsok, titkok, hazugságok és megint csak Balaton, Balaton, Balaton.

Kiss Noémi könyve a Balatonról, azonos címmel, a szocializmus Balatonját idézi az olvasó elé, annak szándéktalanságával, hogy visszasírja Brezsnyev, Kádár rendszerét. A Magvető Kiadónál megjelent kötet történetei 1950-től 1980-as évekig bezárólag idézi meg a kor tóra jellemző tárgyait, életérzéseit, hangulatait - a Balatonhoz fűződő érzelmi viszony meghatározó a novellákban. Valahogy minden drámaian levegőtlen, a műben hemzsegnek a fullasztó, kettős mércével mért mondatok (amit itthon hallasz, azt az iskolában vagy mások előtt nem szabad elismételned), várakozó, feszült csend, elvetélt sorsok, arról nem beszélve, hogy minden magyar termék igénytelenebb, mint az NSZK-s sörök vagy édességek. Kiss Noémi könyve korábrázolás gyermekhangon, gyermekszemmel.

Ha elmúltál ötven, akkor tuti emlékszel ezekre: Leó jégkrém, szódásszifon, kemping bicikli, papucsok sokasága a parton, lábosmelegítő, hordozható gázpalack, ezek mind a szocializmus jellegzetes tárgyai voltak Balaton-part szerte. Akkoriban többen és egyértelműbben hozzáférhettek a balatoni fílinghez, mint ma, SZOT üdülők (tudja valaki ma még, mit fed a mozaikszó?), valamint a mainál kevesebb beépítés, több szabad strand jellemezte a szocialista érát. A 14 novellát tartalmazó mű nem romantizálja a tó és környékén megtörténteket, azonos hévvel számol be bűnügyekről, NDK-s határnyitási gyötrelmekről, tulajdonképpen az egész társadalmat szinkronizálja a tó, a víz locsogása felerősíti a dolgok magyarázatát. Nosztalgia és szabadságvágy, e kettő uralja a novelláskötet alaphangulatát. Alkoholizmus, öngyilkosságok, emberölések, fulladások, hatalmas viharok, minden, ami csak megtörténhetett akkoriban (is) az emberekkel.Kiknek figyelmébe javaslom a művet? Főleg magamfajta középkorúaknak, akik többé-kevésbé kamaszként, felnőttként már éltek a szocializmusban is. Fiatalabbaknak akkor, ha meg szeretnék érteni szüleik nemzedékét. A nyolcvanas évek óta ugyanis felnőtt egy generáció, akiknek már semmit sem jelent mindaz, amit a történetek tartalmaznak, legfeljebb szüleik, rokonaik egy-egy felszabadult délutáni, esti beszélgetéséből, nosztalgiázásából jutnak információmorzsákhoz, mi is volt, és az hogyan is működött akkoriban. Talán érdekességképpen kezükbe veszik, de nagy részük igazán megérteni nem fogja - ez csak azoknak adatott meg, akik maguk is átélték azt a korszakot. Ahogy a korombeliek határ előtti (fölösleges) szorongását sem értheti maga teljességében az Európai Unió határain átsuhanó harmincas gyerekünk...

A szerzőről

Kiss Noémi író, irodalomtörténész, a Miskolci Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézetének adjunktusa. Legutóbbi kötetei: Ikeranya. Az első év (2013), Sovány angyalok (2015), Rongyos ékszerdoboz. Utazások Kelet-Európában, Bukovina, Galícia, a Balkán, a Kárpátok és a Kaukázus tájain (2018), Lámpaoltó Pöttyös néni (2018), Balaton (2020). Művei német, bolgár, szerb és angol nyelven is megjelentek. 2011-ben könyvet írt a fotográfia és az irodalom kapcsolatáról Fekete-fehér címmel. Történész férjével és ikergyermekeivel él.

Utóirat: valaki legyen olyan kedves nekem kommentben behúzni egy honeckerpapucs fotóját, vagy annak linkjét, mert sejtem ugyan, melyik lehet az, de megőrülök, hogy nem tudom biztosan, miről beszél a szerző!