Egy ijesztő élmény: az alvási bénulás

 

Agyunk titkai 7. - Az alvásparalízis

Az alvási bénulás vagy alvásparalízis egy rövid ideig tartó, de ijesztő élmény, amely bárkinél előfordulhat. Mi ez és mi okozza?

A rémálom (Henry Fuseli, 1781)

Amikor elalszunk, az agyunk több különböző lépésben pihen meg. Az alvás életünk egyik nagyon fontos, alapvető létszükséglete, e tevékenység során raktározzuk el emlékeinket és pihentetjük szervezetünket, és az alvás egy látszólag nyugodt, több órán át tartó folyamat. A valóságban a szervezetünk, legfőképpen az agyunk különféle fázisokon megy át, amelyek az éjszaka - pontosabban az alvás időszaka - során folyamatosan ismétlődnek. Ezek a ciklusok nagyjából másfél óráig tartanak, és előfordul szendergés, mély alvás, felületes alvás és álomalvás is, mindegyik során más agyi részek aktívak.

Amikor kezdünk elaludni, először csak szendergünk. Ilyenkor még van kapcsolatunk a külvilággal, és akár reagálhatunk is, de félig már egy másik világban járunk. Párommal gyakran előfordul, hogy esténként beszélgetünk akármiről, aztán egyszer csak minden átmenet nélkül valami olyat mond, ami abszolút nem illik se a párbeszédbe, se a helyzetbe, sem sehová. Egyik kedvencem néhány évvel ezelőtt esett meg, nem is tudom már, hogy miről beszélgettünk, de egyszercsak a következő párbeszéd zajlott le:
- Menj már arrébb!
- Mi? Hova? Miért?
- Mert akadályozod a forgalmat! - itt esett le, hogy már nincs velem.
- Milyen forgalmat?
- Hát a kereskedelmi áruforgalmat! - mondta ezt olyan hangsúllyal, mintha egy idiótához beszélne, hogy lehet, hogy nem értem... kérdezgettem volna még, de sajnos ennél a pontnál elnevettem magam, és ekkor felébredt. :) De volt már, hogy elküldött, hogy vigyázzak az állatokra (?) vagy a gyerekekre (??)... 

A szendergés során az izmaink még működőképesek, ilyenkor fordul elő leggyakrabban az a szokásos álomkép, hogy lépcsőn megyünk lefelé és megbotlunk, hasra esünk, vagy épp egy faágban, hasonlóban botlunk meg, és épp amikor arccal felszántanánk a betont, egy hatalmas rándulással az ágyban találjuk magunkat. Meglehetősen kellemetlen élmény, havonta 1-2-szer biztosan elő szokott fordulni nálam. 

A szendergés utáni fázis a felületes alvás, az agyunk ekkor kezdi kikapcsolni a mozgásért felelős területeket, elvégre lehetnek a REM fázis során mozgalmas álmaink, nem kéne közben valóban rohangálni. Az alvajáró embereknél ez a lépés sokszor kimarad, és ténylegesen felkelnek, sétálnak a házban, de volt már arra is nem egy példa, hogy elmentek autóval. Mindaddig, amíg olyan helyen jársz, ami a megszokott környezeted, nem szokott baj érni. Egyik osztálytársam már gyerekként is alvajáró volt, náluk a ház akkor még nem volt teljesen befejezve, egy régi vasúti épületet alakítottak át. Az emeletre egy korlát nélküli csigalépcső vezetett fel, alvajárás közben többször is gond nélkül lesétált rajta. Aztán egy alkalommal megbotlott a felgyűrődött szőnyeg szélében, és betört a feje, ahogy nekiesett fejjel a komód sarkának... 

A felületes alvás után következik a mély alvás, amikor már teljesen nyugodtan lélegzünk, a testünk és agyunk kipiheni magát. Ennek a hossza változó, néhány perctől akár fél-egy óráig is terjedhet egy ciklusban. Ezután jön az álomalvás, vagyis a REM-fázis, ez a rapid eye movement rövidítése, ami gyors szemmozgást jelent. És valóban: ilyenkor a szemünk a csukott szemhéjunk alatt gyors mozgásokat végez, és ekkor látogatnak meg az álmok is. Az agy ebben a fázisban végzi az egyik legfontosabb tevékenységét, az emlékek és élmények feldolgozását és elraktározását. Legtöbb esetben nem rögtön az előtte való napi emlékeket pörgeti végig, hanem általában 2-3 nap csúszással működik. Ha ez a fázis kimarad, akkor sokkal kevesebb felidézhető emlékünk marad - éppen ezért nagyon fontos, hogy vizsgák előtt aludjunk, és ne tanuljuk át az éjszakát, annak semmi értelme. Az álom során az agyunk pörgeti a képeket (ne feledjük: nem csak a valóban megtörtént dolgokra emlékszünk, emlékszünk minden egyes agyunk által gyártott forgatókönyvre, fejben megtörtént beszélgetésre, vágyakra és félelmekre is), a látókéreg ekkor "magához tér", és agyunk másik része nem egészen érti, mi történik, miért pörögnek ezek a random képek előttünk. És ekkor nekiáll egy történetet kreálni belőlük: ez lesz az álom. Minden éjszaka álmodunk, átlagosan 3-4-szer, de csak a töredékére emlékszünk ébredés után.

Ezért hasznosak a különféle alvásfázisokat figyelő applikációk, amelyek a felületes alvás során ébresztenek fel. Akkor is sokkal kipihentebbnek érezzük magunkat, ha fél órával hamarabb felébredünk, mint kéne, mintha fél órával később, egy mélyalvásos vagy REM-fázisból ébrednénk.

És most el is jutottunk a fő témához: az alvásparalízishez. Ez egy olyan rendellenesség, amelynek oka még ismeretlen, és az emberek nagyjából 30-35%-a élete során legalább egyszer tapasztalja. Ilyenkor valami oknál fogva az agy az ébrenlétből szinte azonnal a REM-fázisba csúszik át, vagy éppen fordítva, a REM-fázis során felébredünk, de az agyunk egy része ezt még nem tudja. A tudat még/már ébren van, azonban mozdulni nem tudunk. Gyakorlatilag ébren álmodunk.

Szinte minden esetben hallucináció kíséri a jelenséget, mert a tudatunk nem tudja hová tenni a random képeket, az agyunk meg egy rohadék egyébként is: sokkal gyakrabban emlékszünk a rémálmainkra, mint a jókra, és gyakrabban is van rémálmunk. Ekkor aktiválódik egy rész, amely a jelenlét-érzetért felelős. Néhány évvel ezelőtt tudták azonosítani agykutatók agyunk ezen részét, és ha elektromágneses stimulációnak vetették alá, az alany minden esetben valamiféle ártó, gonosz erő jelenlétét érzékelte, ami többségében a látóterén kívül, vagy a háta mögött van. Mivel az agy igen kedves velünk, ezt a részt aktiválja alvásparalízis esetén, hiszen valahogyan meg kell magyaráznia saját magának, hogy A, miért nem tudunk megmozdulni, B, mik ezek a fura képek, amiket látunk. Így az egyetlen észszerű és kézenfekvő válaszhoz nyúl: MEGTÁMADOTT MINKET EGY DÉMON/SZELLEM/LIDÉRC/UFO/BÁRMILYEN ÁRTÓ SZÁNDÉKÚ ERŐ!! Néha látjuk ezt az elkövetőt, de van, amikor láthatatlan, csupán a jelenlétét érzékeljük.

Az ufoelrablásos esetek nagyon nagy százaléka, amennyiben nem szándékos hazugság, alvásparalízis során átélt hallucináció terméke. A lidércnyomás szó is ezt jelenti: azért nem tudunk mozogni, mert egy lény ül a mellkasunkon. A boszorkány szavunk is ide vezethető vissza etimológiailag. (Baszargan - ótörök eredetű szó, boszorkány, a töve a basz-, aminek a jelentése nyomni. Olyan gonosz lény, amely a mellkasunkra ülve nyomja azt, és rémálmot idéz elő.) Az egész jelenség általában kevesebb, mint egy percig tart, de sokszor sokkal többnek érezzük.

Azt még nem tudjuk, hogy pontosan mi az oka annak, hogy az agyunk kihagy egy-egy fázist, de tudjuk, hogy milyen tényezők növelik az esélyét. Mindenféle alvási zavar, pl. narkolepszia esetén viszonylag sűrűn előfordul, ha valami oknál fogva nagy a nyomás rajtunk, és a szokásosnál jobban szorongunk, stresszelünk valamiért. Igazából nincs rá gyógyír, tudatos álmodás néha segít, de van, hogy épp ez idézi elő. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megismerjük és megismertetjük az eseményt, és tudatosítjuk, hogy teljesen természetes, van rá valóságos magyarázat, és nem támadott meg semmiféle ártó szellem, nem rabolt el UFO. 

Nekem életem során eddig 5-6 ilyenem biztosan volt, és bár már jópár éve ismerem a hátterét, és tudom, mi ez, rendkívül intenzív, kellemetlen, egyenesen rémisztő élmény. Néhány héttel ezelőtt fordult elő legutóbb, és tényleg nagyon rossz. Ahogy felébredtem, rögtön tudtam, mi volt ez, tudtam, hogy alvásparalízisem volt és hogy nincs semmi a szobában, nem akar megtámadni semmi, de akkor is rendkívül ijesztő. Érdekesség-képpen készítettem is akkor egy kérdőívet erről és az alvási szokásokról, amit egy szűk baráti-ismerősi körben osztottam meg. 16-an töltötték ki, közülük öt embernek volt már ilyen élménye, bár hatan a "nem tudom" választ jelölték a kérdésre, hogy volt-e már ilyen élményük. Véleményem szerint ha lett volna, akkor tudnának róla, annyira intenzív szokott lenni. :)

Az öt kitöltő közül, akinek volt már, háromnak rendszeres, egynek 3-5-ször fordult elő, egynek pedig ötnél többször, leggyakrabban ébredéskor jelentkezik, de van, akinek mindkettő előfordult már. Nekem furcsa módon eddig mind elalváskor volt. Hanyatt fekve fordul elő a leggyakrabban, de ha fogékonyak vagyunk rá, a legtöbb alvási pózban ránk törhet. Nekem eddig csak hanyatt fekve volt, általában nem szeretek úgy elaludni, de néha előfordul. Az ártani szándékozó lények sokfélék lehetnek, én volt már, hogy óriáspókokkal hallucináltam (olyan 5-6 éves lehettem, nagyon meghatározó rémálmom volt, de közben meg olyan emlékem van, hogy ébren vagyok, és nem tudok mozdulni. Igazából nemrég döbbentem rá, hogy az is egy alvásparalízis volt, nem egy "sima" rémálom. Van, amikor valami horrorfilmes gonosz lény figyel minket és akar megtámadni, folyamatos fenyegetettség-érzetünk van, és mindenképpen fel akarunk ébredni, hogy tudjunk védekezni. Nekem legtöbbször ilyen, és tényleg nagyon rossz, hiába tudom ésszel, hogy ilyen lények nem léteznek, a félelem erősebb a józan észnél, különösen amikor ébren álmodunk... de néha csak "sima" rossz szándékú emberek akarnak megtámadni. 

Nektek volt már ilyen élményetek? Milyen volt?

Kövess minket Facebookon!