Könyvajánló - Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy
Heuka írása
Azt mondják, egy nő két dologért képes bármire:
hogy legyen gyereke, illetve hogy ne.
A Kék sorsjegy szereplői igazolják ezt a mondást.
Az 1988-ban született brit írónő, Sophie Mackintosh első magyarul megjelent regénye egy alternatív társadalomba kalauzol el minket Calla történetén keresztül. A társadalmi berendezkedésről az egész történet alatt csak nagyon keveset tudunk meg, figyelmesen kell vadászni a kirakós darabkáit, hogy mégis valamennyire megismerjük azt.
Ebben a világban ugyanis a nők nem dönthetnek szabadon arról, szeretnének-e gyermeket vállalni, az a fehér sorsjegyes hölgyek kiváltsága. Amint egy lány nővé érik, az első vérzésekor fel kell keresnie a kijelölt lottózót, ahol egy gépből sorsjegyet húz.
“Felsorakoztunk sorsjegyet húzni a gépből, ahogyan sorszámot szokás a hentespultnál. Az évi slágerek szóltak a mennyezeti hangszórókból. Épp csak a kellő komolyság. Épp csak a kellő ceremónia. Végül is nem okvetlenül akkora súlyú ügy ez.”
Azonban csak mondani könnyű, hogy nem nagy dolog ez, hiszen a sorsjegy színe a nő teljes életét végigkíséri. A papírdarabkát mindenki a nyakában, egy kinyithatós medálba rejtve hordja, annak megmutatása sokszor többet ér, mint ezer szó. Ugyanis a fehér gyermekszülésre jogosít, míg a kék jegyet húzóknak még nagyjából ennek gondolata is tiltott. Már a húzás után megkülönböztetik a sorsjegy színe alapján a lányokat. Aki szerencsés, autón távozhat, míg a többieket szélnek eresztik az erdőben.
Nem véletlenül használtam a szerencse szót, hiszen a leírtak alapján tényleg csak azon múlik, milyen színű papírdarabot dob a gép. Nem előzi meg semmilyen orvosi vizsgálat és egyéb tényezők sem befolyásolják.
A kék sorsjegyek tulajdonosainak új élete tehát az erdőben kezdődik. Bizonyos szabályokat be kell tartaniuk, de ha elég erős a túlélési ösztönük és kedvező a csillagok állása, elérhetnek egy nagyvárost, ahol folytathatják életüket. Rendszeres orvosi vizsgálatok várnak rájuk és spirált is kapnak fogamzásgátlási célból. Viszont életük egyéb területein nincsenek korlátozva vagy elkülönítve, ugyanúgy együtt dolgozhatnak és szórakozhatnak fehér és kék sorsjegyesek.
Bár csak egy sorsolásba tekinthetünk be, de ott nagyon nagy a kék sorsjegyek túlsúlya. Valószínűleg ez is lehet az oka, hogy a gyermekeket (és főleg az őket kísérő apukákat) nagy szeretet, illetve valamilyen szinten irigység övezi, gyakorlatilag nem tudnak úgy találkozni bárkivel, hogy attól ne kapjanak valamilyen apró (pl. cukorka, süti) ajándékot. Főszereplőnk azonban túl sokszor hallja orvosától, Dr. A-tól a “Min jár az elméje?” kérdést és elkezdi gyötörni a kétely, vajon jól döntött-e a gép sok évvel korábban, mikor gyermektelenségre ítélte.
“A nevem Calla, és anya akarok lenni, mert. Mert.”
Bár az indoklás elég gyerekes, addig-addig jár Calla fejében a gondolat, míg cselekvésre szánja el magát. Hiába tudja, hogy tilosban jár, nem számol a következményekkel. Hogyan is számolhatna, mikor senki nem mondta el neki, mik azok. Így amikor teherbe esik, nem elég, hogy teljesen egyedül marad egy ismeretlen élethelyzetben, de még menekülni is kényszerül.
“Gyalogoltam, míg nem világosodott, aztán a földön aludtam, aztán gyalogoltam tovább, és azt gondoltam, el tudnék lenni így, egy ideig legalábbis. Igazából nem igényeltem sokkal többet - mehetek az orrom után, szabadon. Csak éppen egy új tekintetben soha többé nem lehetek szabad. Elemien villanyozott fel ez a felismerés, mert nem érződött csapdának, mint a régi szabadságom.”
Útközben találkozik Marisollal, akivel a határ felé igyekeznek, hiszen annak túloldalán nem működik a sorsjegyes rendszer (ez azért reményt keltő, hogy csak elszigetelt korlátozásról van szó), így van esélyük arra, hogy gyermekeiket szabadon neveljék.
“Tudtad, hogy az embergyerek képtelen gondoskodni magáról élete első öt évében?
Hosszú idő, mondtam.
Te vállaltad, mondta. Meg az egész mindenséget.”
Útjuk során rátalálnak egy faházra, ahol meghúzhatják magukat. Itt csatlakozik hozzájuk a szintén tiltott gyermeket váró Lila és Therese. Ebben az időszakban találnak rá Valerie-re is, aki bár fehér sorsjegyet kapott a géptől, azonban ő inkább a kék sorsjegyesek szabad életére vágyik, sajátjának kockáztatása árán is.
Az öt nő élete nem ér véget ott, hogy útjaik keresztezik egymást, mindegyikük sorsa tartogat még fordulatokat. Ezek között van kiszámítható, azonban ténylegesen meglepő is akad. Bár kitalált történet, rávilágít arra, hogy egy nőnek szinte mindig van választása a gyermekvállalás kérdésében. Calla nagyon naiv (ezt főként az információhiány számlájára írom, ha többet tudna a környezetéről és világáról, valószínűleg sokkal rátermettebb lenne), mégsem ijed meg az árnyékától.
Érdekes volt egy újabb, szerencsére csak elképzelt világba betekintést nyerni, de sajnálom, hogy csak morzsákat kaptunk belőle és nem egy teljes bemutatást. Ebből sokkal többet, akár egy külön könyvet is ki lehetett volna hozni. Így is kerek, bizonyos értelemben lezárt a történet, viszont én még kicsit olvastam volna tovább, hogyan alakul a szereplők élete (hiába, kíváncsi természet vagyok).
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Kövess minket a Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése