Xenogenezis-trilógia: egy letehetetlen, izgalmas, elgondolkodtató sci-fi

Könyvajánló - Octavia E. Butler: Xenogenezis-trilógia

Egy izgalmas, elgondolkodtató sci-fi trilógia,
ahol egy idegen faj magába olvasztja az emberiséget,
hogy megmentse a fajt a pusztulástól.

Az Agave Könyvek tavaly egy igazi hiánypótló kötettel örvendeztette meg a sci-fi rajongókat, amikor elhozta nekünk Octavia E. Butler 1987-ben megjelent Hajnal című regényét, mely a Xenogenezis-trilógia nyitó kötete. Szerencsére nem álltak meg itt és mára a teljes trilógia elérhető magyar nyelven, csomagban ráadásul rendkívül kedvező áron megrendelhető a kiadó honlapján.

A sorozat nagyon izgalmas témára épül, melynek az alapja az emberi természet. Az emberiség sorsát megpecsételik pusztító ösztöneik. A történet egy világégés után játszódik, amikor az emberiség napjai már meg vannak számlálva. A hierarchia és az intelligencia okozza az emberek vesztét. Ekkor megérkezik egy idegen faj, aki úgy dönti kezébe veszi a dolgokat.

A sorozat első kötetében, a Hajnalban megismerjük Lilith-et, aki egy idegen faj űrhajóján ébred és megtudja, hogy több száz éve egy nukleáris apokalipszis idején megérkeztek a Földre az oankálik, akik egy markonyi embert magukkal hoztak az űrbe, hogy megmentsék az emberi fajt. A bolygót újra élhető tették negyed évezred alatt és itt az ideje, hogy a mesterséges kómában tartott emberek visszatérjenek a Földre. Ám az oankálik kicsit másként képzelik a nép megmentését, mint azt elsőre gondolnánk. Génmanipulációval és különböző fajok ötvözésével létre akarnak hozni egy tökéletes életformát, amely nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat.

Igyekeznek túlélőbbé, jobbá tenni az embereket. Eltűntettek betegségeket, fizikai képességeket javítottak fel, ráadásul mentális képességeiket is felturbózták. Lilith feladata lesz, hogy egy negyven fős csoport élére álljon és egy közösséget kovácsoljon belőlük. Nincs könnyű dolga. Sokan félnek az idegenektől, közben egymással is agresszívak, s míg Lilith eleinte ódzkodott az idegenektől. Érthető, hisz kísérleti nyúlnak használták őket, ráadásul erőszakkal akarnak egy új fajt létrehozni. Egy nagyon izgalmas és érdekes, elgondolkodtató regény az elnyomásról, a túlélésről, az ismeretlentől való félelemről, a küzdelmekről, az egyén fontosságáról. Vajon ki lehet irtani az emberből az önpusztító hajlamot? Érdemes feladni önmagunkat a túlélésért? Túlélés az egyáltalán?

Ráadásul hiába játszódik az űrben, hiába a földönkívüliek, ebben a könyvben az emberi kapcsolatok sokkal lényegesebb szerepet játszanak. Számos erkölcsi és morális kérdést vet fel a kötet, a xenofóbia pedig nem is lehetne aktuálisabb kérdés, hiába harminc éves kötet. Lilith karakterfejlődése is izgalmas ebben a kérdésben. A kötet elején még viszolygott az idegenek látványától is, majd apránként a társukká válik. Tetszett, hogy megismertük az oankálik kultúráját, gondolkodását. Izgatottan vártam ezután a folytatást.

Ha nem olvastad a folyatást és nem szereted a spoilert, akkor ne olvass tovább, mert esélytelen spoilermentesen írni a következő kötetekről! A második rész, az Átváltozás címet kapta. Ezúttal a főszerepben már nem az ember nő, Lilith áll, hanem az első hibrid, az ő fia, Akin. Akin életén keresztül ismerhetjük meg az újjászületett Földet.

A tájak mesések, a megmentett, felturbózott embereknek pedig az új közösségekben kell boldogulniuk. Közben időnként kikacsintunk a földi túlélő csoportokra, akik fém és műanyag újrahasznosítással próbálnak élni. Sajnos azonban nem képesek a szaporodásra, ezért arra vetemednek, hogy az oankáli-ember településekről rabolnak el hibrideket.

Ezen a ponton szerintem senki nem lepődött meg, hogy Akint is elrabolják. Akin és a környezete segítségével ismét a társadalomé és az emberi kapocslatoké lesz a főszerep. Hogy milyen tartozni valakihez, a család fontossága, a hierarchia, társadalmi ellentétek, olyan gyarló tulajdonságok, mint az önzés és persze az idegengyűlölet. Tetszett, hogy a szerző látványosan nem foglal állást. Az olvasó dolga eldönteni, hogy szerinte mi helyes, mi nem. Vagy azt, hogy egyetért-e a hódító fajjal, akiket, bár kissé sajátos módon, de az emberiség megmentése hajt, esetleg az emberekkel ért egyet, akiket épp beolvaszt, teljesen megváltoztat egy másik faj.

Akin szerethető karakter, aki mindkét fajhoz tartozik, keresi önmagát, a helyét a világban. Igyekszik megérteni az agresszív, meddő embereket is, akik attól félnek, hogy teljesen elsorvadnak, kihalnak, néhány generáció múlva már nyoma sem marad az emberiségnek. Közben pedig igyekszik megérteni a kissé talán túl naiv oankálikat is, akiket a jó szándék vezérel, de nem biztos, hogy a módszerük hibátlan. 

Aztán elérkeztünk a trilógia zárásához, a Hibridek című kötethez. Az előző rész rendkívül elgondolkodtatóra sikerült. Nap mint nap szembesülünk az ember önpusztításával és látjuk, hogyan öli a környezetét is. De vajon ez felhatalmaz egy fejlettebb fajt, hogy megváltoztasson minket?

Az oankálik folyamatosan dolgoznak azon, hogy létrejöjjön a tökéletes hibrid. A cél egy olyan hibrid megalkotása, akinek az űrben sem lesznek túlélési problémái. Eltelt jó pár év az előző kötethez képest és ezúttal Lilith másik gyermekének a története következik. Jodash is ugyanolyan hibridnek tűnik, mint Akin, de aztán kiderül, hogy ő egészen más, az emberek és az oankálik másfajta keveréke, akinek mielőbb emberi társat kell találnia magának.

Ő egy igazán különleges óloj, akinek önmagával kell dűlőre jutnia ahhoz, hogy képes legyen a két faj megmentésére. Jodash érik, változik, megismerjük a félelmeit és szerelmeit. Nem a legszimpatikusabb figura, de kiáll mindenkiért, akit szeret, legyen az ember vagy oankáli, előítéletek nélkül. 

Az előző kötetekben már annyi mindent megtudtunk erről a világról, hogy ilyen szempontból már túl sokat nem tudott adni a kötet, de tökéletes lezárása a sorozatnak. Könnyen emészthető, olvasmányos. Ez a trilógia egy igazi érzelmi hullámvasút a döbbenettől az undoron át egészen a meghatottságig, örömig minden van benne.

Voltak ugyan hullámvölgyek, de összességében egy izgalmas, érdekes, elgondolkodtató és sok szempontból nagyon aktuális történetet olvashattam. Ráadásul idén tavasszal elkeltek a filmes jogok is egy tv-sorozatra, melyet az Amazon Studio készít majd. Én nagyon remélem, hogy szuper sorozat lesz belőle, mert az alapanyag kiváló hozzá.

A köteteket az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján kedvező áron!

Kövess minket a Facebookon is!

Két lábon járó gyilkológépet átverni?

Négy történet a közeljövőből

Az Éhezők Viadala hivatalos előzményregénye

Élni kellett volna - de csak futottam a pillanat után

 Voltál valaha beteg? Nem amolyan kisebb kórokra gondolok, amelyekből az ember felépül, hanem olyan igazira, ahonnan már csak megszámláltatva, egyetlen irányba mehet a folyamat, akármit is csinálsz. 

És veszítettél el már valakit, aki a másik feled volt? 
Ezeknek a folyamatoknak tűpontos leírásával foglalkozik Légrádi Gergely a Nélkülem - Nélküled című művében, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Lehet egy skandináv krimi misztikus?

 

Könyvajánló - Max Seeck: Boszorkányvadász

A sikeres finn krimiíró, Roger Koponen feleségét brutálisan meggyilkolják, és hamarosan újabb hullák kerülnek elő. Minden arra utal, hogy valaki követi a szerző műveit...

 A skandináv krimi palettáján a finnek erősen alulreprezentáltak, még ha csak tiszteletbeli skandinávok is, de úgy néz ki, Max Seeck megtörte a jeget. Könyvében, amelyet már több tucat országban adtak ki és amellyel berobbant a nemzetközi irodalmi élet sűrűjébe, egy vérbeli boszorkányos bűnügyet göngyölít fel. A kötet egyik főszereplője egy nagyon sikeres és kissé nagyképű szerző, Roger Koponen, aki épp a boszorkányos krimitrilógiája harmadik részét promotálja egy író-olvasó találkozón Savonlinnában, Kelet-Finnország egyik központi városában, 360 km-re Helsinkitől, amikor a főváros gazdag részén a házukban valaki brutális kegyetlenséggel végez a feleségével. Ráadásul úgy, ahogyan ő azt az egyik sikeres könyvében megírta. Éééés nagyjából innentől kezdve minden infó spoiler lenne... Ki ölte meg a feleségét? Mi célja az egésszel? A szerzőnek is köze van vajon a gyilkosságokhoz? 

Az emberek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. És buták. Winston Churchill mondta valamikor, hogy a legerősebb érv a demokrácia ellen egy rövid beszélgetés az átlagos szavazóval. A mondat végét be lehet helyettesíteni ezzel: pillantás a közösségi média „hozzászólások” rovataira.

Csavar csavar hátán, méghozzá igen meglepő és elképesztő csavarok, némelyiknek a kibogozása mesteri, de némelyikbe kissé beletört Max Seeck bicskája. Amikor levettem a polcról a könyvet és befeküdtem az ágyba olvasni, mondtam páromnak, hogy annyira szeretnék végre egy olyan könyvet, ami teljesen magával ránt, ami izgalmas, amit nem tudok letenni. Kevés ilyen akad, de skandináv meg sima krimik vagy kalandregények között azért előfordul. Valami olyat, mint a 4MGY, Nesbo egyes könyvei, különösen a Kés, Keplerék Lesbenje és Nyúlvadásza, Victoria Schwab Verity szörnyei duológiája, vagy épp Jesper Stein Szél álmokat, feketerigó! c. kötete. Sok jó könyvbe futok bele, és szerencsére nagyon kevés a tényleg rossz, ami egyáltalán nem fog meg, de ritka az is, ami teljesen magával ránt, amiben "benne élek" amíg olvasom. És ezt az élményt akartam végre ismét. 

Nos, ez a könyv egyébként az első felében nagyrészt meg is adta ezt az élményt. Hihetetlen csavarok, izgalmak, akkora fordulatok, hogy csak lestem, és közben egy kicsit fura, fanyar, de nagyon tetszetős stílus, egy kicsit misztikus-rejtélyes-hátborzongató hangulat. Adott egy fura szerzet nyomozónő, akivel nincs minden rendben, de nagyon jó és elhivatott a munkájában. Néhány fejezetben a múltjába látogatunk, amikor Olaszországban utazgatott, és megismerkedett egy férfival. Kezdetben kissé zavartak ezek a részek, mert abszolút összefüggéstelen a történettel, de ahogy egyre inkább kibontakozott a múltbéli történet, egyre jobban érdekelt, mi történt ott - és ezzel együtt egyre kevésbé, mi történik itt. 

Tudja magáról, hogy sok szempontból más, mint a többiek: introvertált könyvmoly, aki sosem tud megszólalni akkor, amikor kellene.

Max Seeck nagyon jó alapot adott a sztorinak, és tényleg olyan fordulatokat írt bele, hogy azt sem tudtam, merre vagyok arccal, de érzésem szerint épp ez volt az, ami a végére a könyve gyenge pontja lett. Túlságosan sok csavar, túl sok misztikus elem, és a végére nem tudta ezeket kibontani és megmagyarázni rendesen. Márpedig egy skandináv krimitől ezt elvárjuk, hogy legyen valósághű de fordulatos, és a végén magyarázatot várunk. Hihetőt, és nem összecsapottat. Mindazonáltal jó élmény volt a könyv, és biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni a szezőtől, ha jön a többi regénye is. A stílus megvolt, és nagyon szerethető és jól felépített nyomozócsapatot tett elénk, szimpatikus és egyedi tagokkal, és ha ezek jók, akkor az már több, mint félsiker. A sztori bonyolultságán és annak feloldásán pedig tud dolgozni, illetve egy jó szerkesztő is segíteni tud neki ebben. A legfontosabb dolgokkal viszont nem volt semmi baj, sőt, kifejezetten élvezetes volt. Ajánlom minden skandináv krimit szeretőnek, azzal az apró figyelmeztetéssel, hogy ez a történet eltér a "megszokott" skandináv krimiktől. Sokkal misztikusabb, és bizonyos tekintetben "betegebb" sztori, de ezt előnyeként és hátrányaként is lehet értelmezni. Én pl. szeretem a beteg sztorikat. Ennél sokkal durvábbakat is. 

A kötetet Huotari Olga fordította, egy fiatal műfordító, aki a neve alapján legalábbis finn felmenőkkel (is) rendelkezik. Néhol kicsit furának tűnt a szöveg, de ez épp annyira múlhatott rajta, mint az eredeti szövegen, a végére viszont inkább úgy éreztem, hogy ez a kissé fura magyarság, nem feltétlen megszokott szóhasználat pont illik a történethez, ami maga is kilóg egy picit a skandináv krimik közül. Jaj, hadd említsem meg itt a neveket. Annyira kedvelem a finn vezetékneveket, annyira tipikusan, felismerhetően finn volt a szereplők többsége, az elsőre lebetűzhetetlennek és kimondhatatlannak tűnő, szokatlanul sok magánhangzóval operáló nevekkel!

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

Kövess minket Facebookon!

Egy kisállatrendelő hétköznapjai

Könyvajánló - Dr. Philipp Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai

Egy kanadai állatorvos őszintén meséli el milyen az élet egy állatorvosi rendelőben. Akadnak humoros, szórakoztató, megható, szomorú történetek is, melyek segítségével mi is rengeteg tanulhatunk kis kedvenceinkről és saját magunkról.

A Partvonal Kiadó egy szuper, szórakoztató kötetet hozott az olvasóknak Dr. Philipp Schott tollából. Dr. Schott az írásai alapján egy nagyon jó fej állatorvos lehet, aki az elmúlt években blogbejegyzések formájában mesélt a rendelőjében megélt érdekes kalandokról. Harminc évnyi praxisa alatt nem meglepő, ha sok mindent látott és számos jópofa története jelent meg most egy könyv formájában, amely az Egy kisállatrendelő hétköznapjai címet kapta. Imádom az állatokat, az otthonom lakói két törpenyuszi és két csincsilla is, így mikor megláttam tudtam, hogy nekem ez a könyv kell.

Szerencsére nem kellett csalódnom. A kötet alcíme Vidám történetek kutyákról, macskákról és más állatfajtákról. Pont azt nyújtja a kötet, amit a cím alapján sejtettem: néhány órás kiváló szórakozás állatokról és gazdáikról. Azt szerintem mindenki tudja, hogy mennyire nehéz lehet kezelni egy beteget úgy, hogy ő nem tudja elmondani, hogy mi fáj, mennyire fáj vagy miért nem akar enni. Szóval egy állatorvosnak meg kell ismernie minden apró rezdülését az állatoknak. De ennyiben nem merül ki a munkájuk, mert a gazdival is szót kell érteni.

A szerző és szépséges kutyája

"Az állatorvosi praxis valósággal ontja a megosztásra érdemes mulatságos, izgalmas és megható történeteket, ráadásul az állatok közelségében az emberek is megnyílnak, és a legőszintébb énjüket mutatják."

Az egész könyv nagyon naplószerű. Olyan, mint egy-egy érdekes bejegyzés Dr. Schott memoárjából, ami szuper stílussal született. Több részre osztotta a kötetet, hogy ne csupán jópofa történeteket kapjunk, hanem tényleg belássunk kicsit a színfalak mögé. Először mesél az első háziállatáról, Boboról, a futóegérről, aki hosszas könyörgés után került a karácsonyfa alá, ahonnan még az ajándékbontás előtt megszökött. Aztán azt is megtudjuk, miként választotta az állatorvosi pályát. Majd az ezt követő néhány további fejezet még nem az állatokról szól, inkább a szakmáról, a vele járó nehézségekről. És bár a cím többségében stimmel, mivel a legtöbb történet szórakoztató, vidám, bájos, nem maradhattak ki a megható, szomorú esetek sem, hogy teljesebb képet kapjunk a rendelőben zajló életről.

Megtudjuk mi alapján kalkulálják ki a kezelések árát, és arról is mesél, hogy bizony ők is emberek, akik olykor tévedhetnek. Kifejezetten hasznos lehet gazdiknak az a fejezet, ahol arról beszél, hogy mi az, amit fontos elmondani az orvosnak, mert bár évek tapasztalatai alapján megtanulták kiszűrni a lényeget a gazdik mondandójából, nem baj, ha könnyebbé tesszük számukra az apró családtagok kezelését. És azokat is gondolkodóba ejtheti, akik esetleg minden apró tüsszentésre futnak az orvoshoz. Segít eldönteni, hogy mikor szükséges orvoshoz menni, mi a fontos, mire figyeljünk és mi az, amivel nem kell az éjszaka közepén rohanni, hanem ráérünk reggelig várni.

Nem maradhattak ki a kötetből fájdalmasabb, ijesztőbb témák sem, mint a rák, a kegyes halál, vagy az oltások, ivartalanítás. Rengeteg hasznos információt találunk a kötetben és szerintem szuper, hogy fontos dolgokat tanulhatunk meg, miközben mókás történetek szórakoztatnak minket. A csodabogár gazdikról szóló részeken jókat nevettem és néha fogtam a fejem. Mint például ennél:

"A házaspár, akik döbbenten vették tudomásul, hogy a macskájuk vemhes. De hogy történhetett? Nem megy sehova, és az egyetlen hím a közelében a saját testvére!"

A legtöbb történet macskákról és kutyákról szól, az ő betegségeikről. Nem meglepő, hisz a leggyakoribb háziállatról beszélünk. Azért szerencsére akadnak kivételek, amikor a megszokottól eltérő jószággal találkozik az állatorvos. A szerző esetében az első ilyen találkozás egy epilepsziás struccal esett meg. Most képzeljük magunk elő a két és fél méter magas, 130 kilós jószágot. Elég ijesztően hangzik. Hát még így:

"...négymétereseket tud lépni, a karmai akár a sínszegek, és akkora az ereje, hogy játszi könnyedséggel kiszorítja az emberből a szuszt. Akinek kedves az élete, ezerszer is megfontolja, hogy érdemes-e kitennie magát a kizsigerelés veszélyének. A strucc agya kisebb, mint a szemgolyója, és amikor epilepsziás rohamot kap, még a maradék kis intelligenciája is elvész, és valódi bűvészmutatvány bánni vele."

Szerencsére nem történt tragédia, sőt azt is megtanulhatjuk a kötetből, hogy miként adjunk be orvosságot egy struccnak. :) Ez egy klassz könyv, amelyben rengeteg betegségről, a helyes állattartásról és az orvossal való kommunikációról is olvashatunk. Simán kötelező olvasmánnyá tenném minden állattartónak. Ha például eljátszunk a gondolattal, hogy a gyerek kérésének eleget téve befogadjunk egy állatot, akkor ez a könyv tipikus példája a játszva tanulásnak, amit érdemes beszerezni. Sokkal több, mint néhány cuki, vidám történet. Szuper betekintés egy kisállatrendelő mindennapjaiba.

Köszönöm a lehetőséget a Partvonal Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján a borítóképre kattintva.

Fordította: Novák Petra

Kövess minket a Facebookon is!

Tanulságos és megható történetek keményen dolgozó kutyákról

"Történet egy macskáról, akinek szíve viszont hatalmas"

Lenyűgöző állati Guinness Rekordok

Természettudomány háborúban és békeidőben

 

Könyvajánló - Inzelt György: Természettudomány háborúban és békeidőben

A felfedezések lendítették előre a világot mindig is, miközben benne mi magunk, a működésünk, az utóbbi párezer évben vajmi keveset változott. De mégis a tudományos felfedezések és a kísérletek miatt tartunk ma ott, ahol. Hogy ez jó-e vagy rossz, mindenki döntse el maga - de addig is Inzelt György bemutat néhány érdekességet a tudomány világából.

A könyv több fejezetből épül fel, mindegyik egy-egy, az elmúlt 300 év tudósáról vagy felfedezéséről vagy a tudományhoz akármilyen módon kapcsolódó dologról szól. Az első nagyobb lélegzetvételű fejezet az orosz polihisztorról, Mihail Lomonoszovról (1711-1765) szól. Lomonoszov érdemei elvitathatatlanok az orosz tudományos fejlődésben, Nagy Katalin az ő javaslatára alapította a Moszkvai Egyetemet, amelyet később róla is neveztek el. A polihisztor sikerrel próbálta ki magát a fizika, a kémia, sőt, még a prózaírás, költészet, csillagászat, kohászat, ásványtan, bányászat, történelem, földrajz és filozófia területén is. Inzelt György elég hosszan ismerteti az életét és munkásságát, és a végén levonja a következtetést, hogy Lomonoszov bár tényleg sokat tett a tudományért hazájában, alig volt több, mint egy "kókler", aki már korában is elmaradott eszközökkel és módszerekkel dolgozott, viszont a későbbi, 20. századi szovjet-orosz érának ő tökéletesen megfelelt, ezért a jelentőségét is nagyobbra becsülik. 

Elég meglepő végkifejlet volt ez számomra, tekintve, hogy milyen hosszan írt róla - de valószínűleg a szerzőnek ez az egyik kedvenc témája, a vesszőparipája, ami mindig felidegesíti, ha épp azt hallja, hogy istenítik Lomonoszovot. Megértem, nekem is vannak bizonyos kulcsszavak, amikre ugrom - akkor is, ha tudom, hogy teljesen felesleges és nem érek el semmit vele. A következő nagyobb fejezet Kitaibel Pálról és a tellúrról szól - szerintem a legtöbb ember esetleg ismerheti a nevét, és talán azt is tudja, hogy valami tudós volt, de kevesen tudják, hogy ő fedezte fel a tellúrt. Pontosabban úgy tudjuk, hogy ő fedezte fel. Inzelt György elég hathatósan bebizonyítja, hogy nem igazán így történt ez. Than Károlyról és Wilhelm Ostwaldról is szól egy-egy nagy fejezet.

Fontosnak tartom az ilyen írásokat, hiszen fontos látnunk, hogy ezek az emberek emberek voltak. Hibákkal, gyarlóságokkal, nem voltak mindig jók és becsületesek, nem voltak feltétlenül lángelmék, inkább szerencsések vagy épp becstelenek. Fontos, hogy ne építsünk bálványt senkire és senkiből. Inzelt György pedig sok tévhitet eloszlat, és hatalmas kutatómunka áll az írásai mögött, ez tisztán látszik. Néha kicsit elveszik a részletekben, az adatokban - sokkal kevésbé szól ez a kötet a laikus nagyközönségnek, sokkal kevésbé ismeretterjesztő kötet ez, inkább egyféle adalék, érdekesség azoknak, akik a munkájukat hasonló területen végzik. Ugyanakkor nincs a fejezetek között egyértelmű kapcsolat, úgy tűnik, mintha kiragadott volna ő maga vagy valaki az írásaiból, előadásaiból pár érdekesebb részletet, néhány korábbi tudóst, akiről sokat tud, és egyberendezte volna, nincs bennük egység. Ez még egy dolog, sok ismeretterjesztő munka épül fel így pl. Feynman vagy Penrose vagy Hawking könyvei közül is. Sajnos azonban Inzelt beleesett abba a hibába, hogy túl sok adatot írt a könyvébe. Én alapvetően szeretem az adatokat, és sok esetben fontosnak is tartom őket, örök emlék marad, amikor valami tudományos vagy éppen útleírás-jellegű könyvet olvasva, füzettel és tollal felszerelkezve jegyzetelem ki magamnak az adatokat egy későbbi poszthoz a vonaton zötykölődve - hogy aztán később egy részüket ismét a könyvből kelljen kikeresnem, mert esélytelen, hogy el tudjam olvasni, amit leírtam... - de vannak az érdekes vagy fontos adatok meg nevek meg minden, meg vannak a kevésbé érdekesek és fontosak. Sajnos úgy éreztem, hogy ebben a kötetben kicsit több volt az utóbbiból.

Meglepetésemre a leginkább a kötet utolsó két fejezete tetszett, valóban nagyon alapos kutatást végzett Inzelt az első világháború tudósairól, és nagyon érdekesnek találtam ezeket a történeteket - tudtátok pl., hogy Szent-Györgyi kitüntetést is kapott az életmentő műveleteiért, és hogy annyira feleslegesnek és barbárnak tartotta a háborút, hogy pár nappal a visszavonulás előtt karon lőtte saját magát? Ha ez akkor kiderül, akkor a jutalma egy fejlövés lett volna vagy akasztás... Sok kutató, tudós harcolt vagy éppen a tudományos munkában vett részt - pl. a Balkánról elhozott harangokból Hevesy György, a későbbi Nobel-díjas kémikus feladata volt kivonni a rendkívül értékes rezet. Jó volt az utolsó rész is, ami a Nobel-díjról és a mai kémiai kutatásokról szól. Több ilyennek kellett volna benne lennie, meg kémiai érdekességeknek - a kémia az egyik legérdekesebb természettudományi ág, lehet róla szórakoztatóan, de mégis jól írni, és lehet róla nagyon szárazon, kissé érdektelenül is. Ez a könyv a kettő között helyezkedik el szerintem.

Bár létezik jobb tudományos és tudományt népszerűsítő könyv is a piacon, mégis fontos és érdekes dolgokról ír ebben Inzelt György, olyanokról, amit tudunk, olyanokról, amit nem tudunk, és olyanokról is, amit rosszul tudunk. A szerző, Prof. Dr. Inzelt György az ELTE oktatója, kutatási területe a fizikai kémia, elektrokémia és a kémiatörténet. 

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Deadpool A Megtorló ellen

Könyvajánló - Fred Van Lente és Pere Pérez: Deadpool A Megtorló ellen

Ha látni akarod, hogy mi történik, amikor két pszichopata egymásnak feszül, akkor a Deadpool A Megtorló ellen a neked való képregény. A nagydumás, zsémbes zsoldos, Wade és Frank, aki nem hagyhat semmilyen bűnt megtorlatlanul egymásnak feszül. De ki kerül ki győztesen?

Mi az akciódús, pörgős, szórakoztató képregény kulcsa? Eressz össze két hőst (bár esetünkben inkább antihőst) és nézzük meg ki az erősebb. Fred Van Lente és Pere Pérez egy ilyen vállalkozásra állt össze, ahol egymásra uszították a nagyszájú zsoldost, Deadpoolt és a kissé elvakult, Megtorlót.

A bűnözőknek mindig kell valaki, aki gondoskodik a pénzükről, és bizony ezzel foglalkozik Bank, ő az alvilág könyvelője, pénzmosója. Frank Castle, azaz a Megtorló, amióta elvesztette a családját, mészárolja a bűnözőket. Bank azért került célkeresztbe, mert Frank rá akarja tenni a kezét a gengszterek minden dugipénzére, hogy az alvilág összezuhanjon.

A történet akkor fordul teljes káoszba, amikor Bank épp tárgyal Deadpoollal és megérkezik Megtorló. Elkezdődik a csetepaté, közben Bank nője a gyerekkel menekülőre fogja, de a csónakjuk felrobban. A sors fura fintora, hogy Deadpool pénzét is Bank kezeli, ráadásul Wade imádja Bank gyerekét, Hudsont, szóval elönti a vörös köd, amikor azt gondolja Frank megölte a srácot.

Ám ez nem is olyan egyszerű. Adott egy kissé dilinyós halhatatlan hős és egy pszichopata halandó. Vajon ki nyeri a csatát? Azt mindenki sejtheti, hogy a rajongók két kedvence nem végezhet egymással, ezért joggal reménykedhet az olvasó, hogy jön majd egy nagyobb gonosz, aki ellen összefoghatnak, de addig is csépelik azért egymást keményen és Deadpool be is kap pár fejlövést néhány alkalommal, ami pont elég arra, hogy ne emlékezzen rá, hogy mi is történt kettejük között és miről szól az utolsó megbízása.

Mindketten kapnak komoly sebeket, véres akciójelenetekben és humoros szócséplésekben, szájkaratéban sincs hiány. Az alapötlet nem új, de mégis tökéletesen működik ezzel a két szereplővel. Teljesen különbözőek mégis nagyon hasonlítanak. Amikor az elveiket követve pszichopata módon gyilkolásznak pontosan ugyanúgy képesek működni, a mészárlások után pedig mindkettejük képes érzelmekre is. Ettől lesznek ők érdekesek, izgalmasak és szerethetőek. És ez a képregény is pont ilyen. Jó párbeszédek, izgalmas párosítás, pörgős, akciódús jelenetek, mindez remek rajzokkal, színekkel és meg is van a pár órás tökéletes szórakozás.

A kötet tartalmazza a Deadpool A Megtorló ellen sorozat öt részét (Deadpool vs. Punisher 1-5), amelyet a Fumax Kiadótól megszokott szuper minőségű kiadásban vehetünk a kezünkbe.

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Szöveg: Fred Van Lente
Illusztráció: Pere Pérez
fordította: Benes Attila
műfaj: képregény
formátum: keménytáblás
méret: 192 x 284 mm
112 oldal
ISBN 978-963-470-145-3

Kövess minket a Facebookon is!

 

A győztesnek mindig igaza van?

 "Kit érdekel olyan ostobaság, mint a becsület?" – háborgott magában hősünk, a 13 éves fiú. – "Csak az a fontos, hogy győzzek! A győztesnek mindig igaza van, mindegy, mit mondanak a bárgyú oktatók!"

Igaza van vagy sem? A mű végére kacagtató jelenetek során, véres verítékkel átrágott kalandok sokasán kiderül. Egy görény, egy nyughatatlan kamasz és egy mágiával átitatott város története ez az ifjúsági regény. Imádtam! 

Egy mentett kutyus igaz története a boldog otthonig

Könyvajánló - Tornóczky Anita: Izé szerint a világ

Egy megmentett kutya sikertörténetébe bújtatott szomorú és reményteli történetek a felelős állattartás és az állatvédelem fontosságáról.

Tornóczky Anita dolgozott modellként, műsort vezetett, több diplomával végül az állatok segítésében találta meg a hivatását. Az Országos Állatvédőrség Alapítvány ügyvezető igazgatója, kutyaviselkedési terapeuta, aki az egyik állatmentési akciónál találkozott a félholt állapotban levő szőrmókkal, Izével.

Izé szerint a világ címen megjelent kötetében Izé "elmesélésében", az ő kalandjain keresztül mesél az állatmentésről, a felelős állattartásról, betegségekről, ivartalanításról és még számos fontos dologról, melyekről tudnia kell azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy befogadnak egy kutyát. Rengeteg hasznos információ van a kötetben arról, hogy miként neveljük, gondozzuk a kutyánkat és milyen különleges módszerekre van szükség például egy sérült, mentett kutyánál, de fontos leszögezni, hogy ez nem egy kutyanevelős könyv. Inkább egy felhívás, figyelemfelkeltés, hogy mire érdemes odafigyelni vagy miért célszerű szakértő segítségét kérni a neveléshez.

Szívszorító volt olvasni Izé történetét. Egy nyári napon született három testvérével, de az anyja rettentően legyengült, mert nem kapott enni, ezért őket is alig tudta szoptatni. Tehéntejbe áztatott kenyeret kaptak, de az nem jó egy kutyának. Aztán jöttek az Állatvédőrségtől és kimentették őket több társával együtt. Gyógyszerek, infúzió, tápláló ételek, csend és nyugalom. Aztán Anita hazavitte, amíg rendbe nem jön. Félő volt, hogy nem éli túl.

Anita mindenhová magával vitte és miközben arról olvashatunk, hogyan lábadozott a kiskutyi, több Állatvédőrséges akcióról is mesél nekünk. Kapott egy fejezetet a falka, a hierarchia és a falka más tagjai. Például Berta története, amelyen keresztül ismerkedünk az ivartalanítás fontosságával. Sajnos voltak azonban olyan fejezetek, amelyeken nagyon felhúztam magam és remélem sok ember érzi így.

Izé életének alakulásában voltak hullámvölgyek, apró balesetek, de ezeket leszámítva is látható, hogyan fordult jobbra a sorsa. Viszont az Állatvédőrség munkáit boncolgató részeknél nagyon felhúztam magam. Sosem fogom megérteni, miként lehet képes valaki arra, hogy egy ártatlan állatot bántson vagy azon nyerészkedjen, hogy megsérülnek ezek az alapvetően kedves teremtések.

Többek között olvashatunk egy olyan mentésről is, ahol 42 kutyát sikerült kihozni egy kutyaviadalokat tartó rettenetes lénytől (bocsánat, az ilyet nem tudom embernek nevezni). Szintén szomorú, hogy létezik és az állatvédők harcolnak is ellene, ezek a gyepmesterek, a sintértelepek, melyek közül vannak tiszta és rendezett helyek is, de sokban közülük borzasztó állapotban tartják az állatokat, amíg el nem altatják őket, melyre a mai törvények alapján 14 nap után joguk van. Sőt a keleti országrészben vannak olyan telepek is, ahol nem szabályosan oltják ki az életüket, hanem élve dögkútba dobják az elárvult állatokat.

Kicsit kompenzálva a rengeteg dühítő, rémes történetet, váltásban jönnek a bájos sztorik. Zongoraóra, masszázs, mókázás az Állatvédőrségnél, amely (ez nem lesz túl meglepő információ) állatbarát munkahely és van, hogy 5-7 jószág bandázik együtt az irodában. Jó kis programötleteket is kapunk, melyek alkalmával közelebb kerülhetünk az állatunkhoz. Kutyás táborok vagy ott az agility, ami kutyának és gazdinak is jó móka.

Szuper ötlet volt ilyen formában megírni ezt a könyvet. Könnyed, játékos, olvasmányos és mégis rengeteg hasznos információval szolgál. Megismerhetünk egy bájos kutyát, akinek kemény volt élete első pár hónapja, közben pedig számos betegségről olvashatunk, melyek mind megelőzhetőek lennének gondos odafigyeléssel, felelősségtudattal. Ha egy ember csesz le valakit, amiért például sajnált pár ezer forintot, hogy távol tartsa a kullancsokat, sokan csak legyintenek rá, de amikor magunk elé képzelünk egy bánatos, értetlen kutyust, máris másként gondolkodunk. Legalábbis bízom benne, hogy egy-egy történet könnyebben fog meg valakit, aki korábban nem volt mindenben felelős gazdi.

Arra azonban mindenki készüljön fel, hogy vannak szomorú pillanatok és fotók a kötetben. Rögtön az elején például, amikor infúzióra és antibiotikumra szorult Izé, van egy fotó, ahol minden bordája látszik. Szívszorító így látni egy ártatlan állatot. Azt pedig szinte lehetetlen szemléltetni, hogy milyen megterhelő lelkileg az állatmentés, de Tornóczky Anitának sikerült egy komoly szeletet megmutatni a munkájukról és annak fontosságáról, a kegyetlen szélmalomharcról, amellyel nap mint nap szembe kell nézniük.

Ez a kötet szerintem elbírna egy 14-es karikát. Fontos dolgok vannak benne, amikből rengeteget tanulhatnak a gazdik vagy leendő gazdik, de egy fiatalabb gyereknek még nem biztos, hogy kell olyanokról olvasni, hogy menteni kellett olyan kutyát pl, akinek hiányzott a fél arca egy kutyaviadal miatt. Beszélni kell vele róla, de nem ilyen durván szembesíteni az emberiség sötét oldalával. És a fülszöveg nem készít fel azokra a rémes dolgokra, amiket a mentésekről szóló történetekben olvashatunk vagy a kötet vége felé az állatkínzásokról, a védőrség kudarcairól szóló részekben. Szerintem ezt fel kellett volna tüntetni rajta.

A kötet kedvezményes áron megvásárolható a borítóképre kattintva a kiadó honlapján.

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

Kövess minket Facebookon!

Képek forrása: Tornóczky Anita Állatvédőrség

A küzdelem könnyei

Tanulságos és megható történetek keményen dolgozó kutyákról

Egy kutya bakancslistája

Mi vagyunk a medvék?

 

Könyv- és filmajánló - Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék - HBO Nordic

Björnstad nem csak egy elzárt kisváros. Björnstad mi vagyunk. 

Fredrik Backman az első regényével, ami Az ember, akit Ovénak hívnak címet kapta magyarul, máris berobbant a köztudatba, és azóta is stabilan tartja a helyét, bár sokak szerint a további könyvei nem érik el Ove szintjét. Nos, valóban, egyrészt veszélyes dolog, ha egy szerző rögtön elsőre nagyot szól. Tutibiztos, hogy a második vagy a sokadik könyvére több fanyalgó lesz, mert az elvárások az egekben... De azért Backmannak nincs miért szégyenkezni: azóta is sorra hozza a jó könyveket, némelyik gyengébb, másik meg jobb, de ahogy észrevettem, ez is teljesen szubjektív. Az biztos, hogy Backmannak vagy egyedi stílusa, egy saját hangja, ami nyomon követhető minden regényében.

Beköszönt egy új évszak, egy új év, az élet megy tovább, az emberek elkezdenek felejteni. Néha azért, mert nem tudnak emlékezni, néha pedig azért, mert nem akarnak.

Ilyen az eredetileg 2016-ban megjelent Björnstad is, amelyet egy évvel később Mi vagyunk a medvék címmel hozott el nekünk az Animus Kiadó. Björnstad - szó szerint Medveváros - egy elzárt település valahol Svédországban, a vadonban, mindentől messze, egy kicsi város, aminek nincs ipara, ami nem vonzza a turistákat, ahol zord a tél és még zordabbak az emberek. Egy kilátástalan település ahonnan csak menekülni lehet - mert ha ott maradsz, akkor az életed is ugyanolyan semmitmondó lesz és lecsúszott. 

Björnstadnak azonban most esélye van arra, hogy újra nagy legyen, hogy kitörjön a semmiből, ezt az esélyt pedig az ifjúsági hokicsapat biztosítja. Hatalmas a nyomás a srácokon, mert az emberek itt kemények és hidegek, és mindenki tőlük várja a megváltást. A feszültség pedig végül egy bűntényben csúcsosodik... de mi történik itt Björnstadban? Milyen emberek élnek itt? Olyanok, mint bárki más. Hétköznapiak, rengeteg problémával küzdenek, amiket hol jól, de leginkább rosszul kezelnek, akárcsak mi a való életben. Kemények, kitartóak, és olyan elképesztő terheket pakolnak saját maguk és egymás vállára is, hogy észre sem veszik: ők maguk a saját nyomorúságuk legfőbb okozói. 

Magával ragadó kötet, amit eddig őszintén szólva a hoki miatt nem olvastam el egyedül. Nem érdekel, nem vonz. De ez inkább az emberekről szól. Meg arról, milyen, amikor egy közösségnek egyetlen kapaszkodója van, egyetlen kiugrási lehetősége. És nem mellesleg az HBO Nordic sorozatot készített belőle, aminek vasárnap volt a premierje. Hát csak meglesem már, mit tud ez a Backman-könyv, elvégre kedvelem a műveit általában...

A gyerekek hobbija egy idő után már nem csak a gyerekeké. A szülők éveken át annyi időt fektetnek bele, annyi mindent feláldoznak érte, olyan összegeket szánnak rá, hogy a fontossága beeszi magát az ő agyukba is. Más dolgokat kezd szimbolizálni, kompenzálja vagy megerősíti a saját sikertelenségeiket.

És persze megnéztem a sorozat első két részét is, ami itt-ott picit más, mint a könyv, de ez nem meglepő. Azonban igen jó munkát végeztek, az első jelenettel rögtön a közepébe vágunk. Két ember a hóban, az egyik fegyverrel a kezében üldözi a másikat, míg a befagyott tó jegén elesik az üldözött és beéri a vadász. Majd lövés dördül. Nem látjuk, ki lő, nem látjuk, kit lő le, ha egyáltalán tényleg lelőtte, csak eldördül. Ez a kezdés engem a The Sinner - A tettes c. sorozat első évadára emlékeztetett, ott is maga a cselekmény az első percekben megtörténik, látjuk - igaz azt is, ki az elkövető és ki az áldozat -, de az okokat csak később derítjük ki. Egyáltalán nem szokványos történet ez, miközben mégis a hétköznapi rögvalóságot mutatja. Az ábrázolás módja azonban mégsem szokványos. Látjuk, mi történik - de nem ez a fő szál, nem ez a fő cél, mert nincs olyan. Ez egyetlen szál a sok közül. Megismerjük az apát, aki elveszítette a fiát - és ez viszi vissza zord szülővárosába a családjával, noha ő maga ki tudott törni onnan. Megismerjük a lányát, aki keresi a helyét az új otthonában, és megismerjük a fiatalt, aki amellett, hogy hatalmas reménysége az egész hokicsapatnak, szenved az apja miatt, aki egyrészt képtelen elismerni őt, és csupán saját maga meghosszabbítását látja benne, akivel elérheti, ami neki nem ment. A fiú érzései nem érdeklik. És még számtalan más, hétköznapi dolog: nincstelenség, szerelmi bánat, megspékelve egy egyébként is nehéz is bonyolult időszakkal az ember életében, amikor fűtenek a hormonok, amikor keresed a helyed a világban...

Teljesen hétköznapi, szokásos problémák ezek, amelyek eggyé kovácsolják ezt a közösséget, ezt a kisvárost, ahol senkinek nem elég a saját problémája, gyártania kell magának és a többieknek is még továbbiakat, és aztán találni valamit vagy valakit, amire vagy akire az egészet kenni lehet, és találni egy másik valamit, amit megváltóként imádhatnak. A város két részre szakad, de mindent nem menthet meg a hoki. Főleg, ha jóvátehetetlen bűn történt... Végtelenül, fájdalmasan emberi történet ez, amiből egy nagyon ígéretes 5 részes minisorozat készült, ami egész jól megugrotta egyelőre az akadályokat. A helyszín és a színészek jók, a jelenetek folytatólagossága és azoknak megtörése egyedi, növeli a feszültséget, a drámát. Kemény és hideg sorozat ez, amely kemény emberi problémákról szól, olyanokról, amelyek mindannyiunkat érintenek - csak nézzünk szét a környezetünkben. És ezekre a problémákra bár létezik gyógyír, létezik megoldás - az nem feltétlen gyors és nem is fájdalommentes. Megéri? Nos... ezt mindenki döntse el maga. De a könyvet elolvasni megéri. És nagyon úgy néz ki, hogy a sorozatot megnézni is megéri. 

A borítóra kattintva elérhető a kötet, kedvezményes áron, közvetlenül az Animus Kiadó oldaláról.

Fordította: Bándi Eszter

Kövess minket Facebookon!

 

 

Egy bukott angyal és egy félnótás démon megmenti a világot...vagy mégsem?

Könyvajánló - Lana Millan: Raziel 2. - Egy angyal a szerelem küszöbén

"Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?"

Lana Millan Raziel sorozatának első kötete két éve látott napvilágot Egy angyal az élet küszöbén címmel. A kötetben megismertünk egy bukott angyalt, Razielt, akinek lehetőség kínáltatott, hogy visszanyerje a szárnyait. Ehhez egy démont, Beladert kapja segítségül. Humoros, könnyed olvasmány a jó és a rossz harcáról. Ha nem ismered a történetet, egy kis ízelítőt kaphatsz az első részről írt ajánlómban az alábbi linken:

A bukott angyal, a démon meg a Tudás könyve Nevadában

Nem voltam maradéktalanul elégedett az előző kötet végén, de azért kíváncsian vártam még tud még kihozni a szerző ebből a különös párosból, ezért belevetettem magam a Raziel második részében, az Egy angyal a szerelem küszöbén című regénybe, ahol a pokol és a menny készül megmenteni az emberiséget.

Hirtelen csapunk bele a dolgok közepébe. Semmi felvezetés, semmi összefoglaló az előzményekről, szóval, ha eltelt több mint két év az első rész olvasása óta, akkor érdemes belelapozni, hogy kicsit frissüljenek az emlékek. Szóval ott van Raziel és Belader, akik versenyt futnak az idővel, hogy megmentsék a világot a vírustól, amit Mihály készül rászabadítani az emberiségre. Ketten ugyan próbálkoznak, de látszólag fogalmuk sincs mit is kéne tenniük, hogy meggátolják a katasztrófát.

Egy térkép segíti őket, amely Raziel bőrén jelenik meg. Ez a térkép mutatja azokat az embereket, akik segíthetnek megállítani a világvégét. Ezzel hozott a szerző pár nagyon izgalmas, érdekes karaktert a történetbe. Például az ateista sebész, Theon vagy épp Tully és Vicky, akik egykor angyalok voltak, ma pedig orvosokként élik mindennapjaikat. Elég szedett-vedett a társaság, ami jó pár humoros szituációt hoz.

Az út Miamiba vezet, persze közben számos kalandba keverednek. Főleg, mert az alvilág szörnyei is vadásznak rájuk. A cím alapján féltem, hogy sok lesz a romantikázás Raziel és Belader között, de szerencsére nem vitte túlzásba a szerző ezt a szálat. Maradt a szarkazmus, a humor megspékelve néhány akciójelenettel.

A kötet számos kérdést hagy maga után, szóval lesz itt még izgalom a trilógia végére. Ebben a kötetben inkább a szereplőkkel ismerkedtünk. Látható fejlődésen mentek át a főszereplők és egy-két történet előkerül a múltból is, ezek közül van, amit még nem feltétlenül értek (talán majd a zárókötetben). Belader még mindig keresi az útját és odaszólásai bőven adnak okot nevetésre. Egy pici hiányérzetem volt a többi szereplőnél, akikről még olvastam volna többet, de most egyértelműen Raziel volt a kötet főszereplője. Látjuk miként térnek vissza angyali képességei, amik remélhetőleg segítenek majd a folytatásban.

Ez a kötet is könnyed és humoros, szintén voltak apró hibák, számomra néha laposabb, unalmasabb részek, pedig folyamatosan zajlanak az események. Érezhető volt, hogy most készülünk fel az utolsó kötetben várható nagy akcióra. Felépült a csapat, akik most kellett összerázódnia, miközben próbálják kitalálni a nagy tervet, amellyel megakadályozhatják az armageddont.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Athenaeum Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Ha a két könyv után még olvasnál erről a furcsa párosról, akkor várnak a szerző oldalán az Egy angyal és egy démon meséi, kattints!