Kultúrpara: A Himnusz és a himnuszok kalandos élete

Könyvajánló - Nyáry Krisztián: Általad nyert szép hazát - A Himnusz és a himnuszok kalandos élete

Nyáry Krisztián legújabb könyvében, az Általad nyert szép hazát című kötetben elmeséli a Himnusz és a himnuszok kalandos történetét.

Nyáry Krisztián eddig megjelent műveiben számos emberről mesélt már el izgalmas történeteket. Ismert személyek más-más oldalát mutatta meg nekünk magánéleti kalandjaikon, levelezéseken keresztül. Ezúttal azonban műalkotásokat ismertet meg az olvasókkal legújabb könyvében, mely a már megszokott módon a Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet alcíme sokat elárul, hogy milyen művekről fogunk olvasni, ugyanis az Általad nyert szép hazát című kötet alcíme A Himnusz és a himnuszok kalandos élete

A mai ember számára természetes, hogy minden országnak van egy himnusza. Olyan természetes, mint a levegő, mintha mindig is lett volna. De ahogy az országok megszülettek és létrejöttek nemzetek kellett valami, ami megkülönbözteti őket egymástól. Valami, ami minden nemzetnek csak a sajátja. Kialakultak a jellegzetes ételek, a nyelv, a zenék, a népművészet és a 19. valamint 20. században megszülettek a himnuszok.

Bár a nemzeti himnuszok csupán a 19. században kezdtek el megszületni, valójában maga a himnusz az egyik legősibb költészeti műfaj. A kötetben részletesen olvashatunk a himnusz történetéről, eredetéről, szerkezeti sajátosságairól. Aztán arról is, hogy a vallási himnuszok után, miként születtek meg a politikai himnuszok, a forradalmi indulók, az állami himnuszok.

A szerző rengeteg érdekességet szedett össze a modern nemzetállam születése előtt himnuszként működő dalokról, indulókról, a Kisfaludy-féle himnuszkísérletről, amely optimista, lelkesítő, könnyen megzenésíthető alkotás lett, de túl korán jött 1822-ben. De arra nagyon jó volt, hogy Kölcsey Ferenc elolvassa a Magyar Nemzeti Éneket szatmárcsekei magányában és tudta, hogy ilyet ő nem akar írni, de a kötetből megtudjuk végül milyen véletlenek kellettek a mai Himnusz szövegének megszületéséhez.

A Himnusz Kölcsey által letisztázott kézirata

Megtudjuk mit is jelent a vers alcíme, A magyar nép zivataros századaiból, de azt is, ha szigorúan vesszük a himnuszok definícióját, akkor Magyarország himnusza nem illik bele ebbe a kategóriába, mert sokkal inkább imádságnak felel meg. A szerző azt is elmagyarázza, hogy miért.

Olvashatunk az első hivatalos megjelenésről 1829-ből, amikor Hymnus címmel jelent meg, de akkor a költemény semmilyen visszhangot nem keltett, ugyanis akkor Vörösmarty Mihály Szózata mozgatta meg az embereket, melyet élő politikai programversként tartottak számon. Népszerűségét az is mutatja, hogy pár éven belül több nyelvre is lefordították, sőt Kossuth nemzeti himnuszként is hivatkozott rá. Majd tizenöt évvel később pályázatot is írtak ki a megzenésítésére, meg is született a győztes Galambos Benjámin személyében, de sajnos erről a korai Szózat-próbálkozásról nem maradt fenn a kotta.

Aztán eljutunk a Himnusz pályázatához is és azt is megtudjuk, hogy Erkel volt az, aki nem akart zenét szerezni ehhez a költeményhez. Végül megszületett a pályamű és a közönség egyértelműen ezt találta a legjobbnak. A győztes pillanat után pedig Erkel Ferenc így nyilatkozott Gárdonyinak:

"Harangszóval kezdtem. Ez már előre hatott. Az addigi dallamok mindenféle csiri-csári nóták; semmi mély érzés; semmi himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra kelt mindenkit. Az arcok megmerednek. A szemek megtelnek könnyel. És alighogy az utolsó sor elhangzik, a tapsolásnak és éljenzésnek orkánja rázza meg a színházat. Az enyim lett a dicsőség. Hát lássa: ész kell a zenéhez, nemcsak klimpi-klampi."

Nekem kicsit (nagyon) erősek ezek a szavak, még akkor is, ha igaza volt. Miután megvolt a vers és a zene, már csak egy jó kiadó kellett, hogy eljusson a mű a nagyközönséghez. Aztán megismerjük azt a lassú folyamatot, aminek a végén nemzeti indulóvá válhatott. Aztán olvashatunk a háborúk alatti szerepéről, hogy miként használták politikai célokra, sőt azokról az időkről is olvashatunk, amikor a miénk volt a világ egyetlen illegális himnusza.

Nyáry Krisztián ezúttal nem vidám, bohókás élettörténeteket hozott az olvasóknak, hanem egy jól átgondolt, összeszedett, részletes eredettörténetet az ország nemzeti himnuszáról. Egy érdekes történelmi utazásra vitt el a szerző, miközben megismerhettem a Himnusz kalandos útját születésétől napjainkig.

Nemrégiben Nádasdy Ádám beszélgetett a szerzővel a kötetről a Magvető Caféban zajló könyvbemutatón, amelyet itt nézhettek meg ti is, ha akkor lemaradtatok róla: