Kultúrpara: Bodrogi Gyula: a közönség tökéletes iránytű

Nagymamája egyedül megregulázta mind az orosz, mind a német hadsereget, neki pedig saját bevallása szerint az a legnagyobb titka, hogy az emberek elhiszik neki, amit mond. Ebben lehet valami, ha 17 fegyelmi után is visszavették a főiskolára... Kiről van szó? Naná, Bodrogi Gyuláról.

A Corvina Kiadó újabb életrajzi adatokkal, álmokkal, színpadra és filmre állított különlegeségekkel, egy élet gyöngyeivel átitatott kötetet tett az olvasók elé Léner Péter tollából, Bodrogi címmel.

Nekünk, magyaroknak egy közismert Bodrogink van, a színész-rendező-vadász-életművész Bodrogi Gyula, akinek nevét sokan ismerik. Gyerekek a Süsüből, felnőttek pedig ezernyi színdarabból, filmből. Gyerekkorával kezdődik a történet, második világháborús történetekkel, amikor óráért lisztet cserélt az oroszokkal, amikor nagymamája egyedül megregulázta mind a német, mind az orosz hadsereget: a némettel lehúzatta a csizmáját, mert mit képzel, sáros lábbal leülni zongorázni (?!), az orosz katonákat meg serpenyővel kergette, mert elcsenték a palacsintát sütés közben a tányérról, miközben azok meg nevetve, nyet bákuskát harsogva menekültek előle. Némi polemizálás kezdődik arról, hogy az oroszok most felszabadították az országot, vagy inkább elfoglalták, némi álláspontegyeztetés után közös nézőpontra helyezkednek a témában. Felveszik a SZOT-együttesbe, ahová pedig csak azért ment, hogy tájékoztassa a felvételi bizottságot nővére távollétéről, és hogy miért lett színész? Azért, mert rendezőszak nem indult abban az évben a főiskolán,

A két hasonló korú és indíttatású férfi jól eladomázgat emlékezés közben, fél szavakból értik egymást, sőt, szemvillanásokból. Egy elhangzó női névről azonnal tudják, hogy mit jelent(het)ett az a másiknak. Személyes, sehol máshol nem olvasható, de legalábbis ritka helyeken előforduló rögzítésű személyes emlékeket citálni Balázs Samuról, Gobbi Hildáról, MGP-ről, Major Tamásról, akik nevei középkorú embereknek még bőven személyes vagy ismerős élményt jelent.

Az előadó művész életében az első számú feladat a közönségsiker, hiába írnak oldalakra rúgó értekezést egy darabról, ha aznap este a közönségnek nem tetszett, az az este elbukott. Bodrogi híres volt arról, hogy amennyiben nem tetszett neki valamilyen színházvezetési vagy rendezési metódus, egyszerűen (na jó, nem egyszerűen, hosszadalmas és fájdalmas viták, veszekedések után) odébbállt. Valami mégis volt benne, mert a főiskolára is visszavették 17 fegyelmi után is...

Magánakvaló, csavaros esze van. És fura az ő matematikai képessége. (Léner) Végigszaladnak az életen, Bodrogi életén, helyenként Léner Péterén is. Érdemes értő olvasással abszolválni a vékonyka kötetet, mert tele van életigazságokkal, bölcsességekkel, hosszú évtizedek alatt leszűrt élettapasztalattal, amelyekből bárki profitálhat, aki szeme van látásra és füle hallásra. Például, figyeljetek csak!
Bodrogi Gyula és fia, Bodrogi Ádám

"Háborúzni, harcolni, azt nagyon könnyű. A béke, az borzasztó nehéz. Nagyon kemény munka, nem megy magától. Az összeveszés, a háború az magától robban ki. A világ úgy mozog, ahogy akar. Hogy az ember bármit is változtatni tudjon azon, amit a világ akar - ez kizárt. Ha összejön 5 millió ember, abból 4 millió 900 ezer békét akar és mégis háború lesz. És azok, akik sosem akartak elmenni, elmennek a háborúba. Az egész élet arra megy, amerre akar. Ha valaki eltalálja az irányt, abból akár még miniszterelnök is lehet. Aki viszont elvéti, azt elsöpri a világ."

"A közönség tökéletes iránytű; csak meg kell tanulni használni. Ő irányít: mi az, amit csinálhatok, mi az, amit nem. Csak akkor fogad el, ha olyasmit csinálok, amit megért. A színész, ha belép a színpadra, kérdéseket hoz magával. Minél jobb színész, annál több kérdést. Aki >>jól megtanulta magát<<, az tud is válaszolni ezekre a kérdésekre."

Rövid, sallang nélküli mondatok erősítik az olvasóban, hogy lehetséges az élet, a magánember, a színész igazságait cirkalmas körmondatok nélkül is, hol lecsupaszítva a lényegre, hol kicsapongva lényeges apróságokra kihegyezni, amelyektől sava-borsa lesz egy életnek.

És hogy mi a Bodrogi titok? Hogy az emberek elhiszik neki, amit mond. (Olvasd el még egyszer! Fontos.)

Léner Péter

Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar rendező, színigazgató, író

1961-1963 között a miskolci Nemzeti Színház rendezője volt. 1963-tól a Nemzeti Színház, 1964-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1965-1977 között a Thália Színház rendezője volt. 1977-1983 között a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója és főrendezője volt 1983-1990 között. 1990 és 2011 között a budapesti József Attila Színház igazgatója, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház rendezője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára.

Forrás: corvina.hu

Mások mondták róla:

"Nagyon irigylem azt a nyugalmat, amit magából áraszt. Hogy a problémákat olyan könnyedén, tánclépésekkel tudja megoldani. Kifelé legalább is. De befelé biztos, hogy nem, vagy a fene se tudja, lehet, hogy nem. Azt szokta mondani, van egy kapcsoló a fejében, hogyha az átkapcsol, akkor az a probléma megszűnik létezni." (Bodrogi .Ádám)

"Egyszerre volt jelen az alakításában, hogy nem vette halálosan komolyan, mégis minden pontos volt, a játék öröme és a hivatásunk, pályánk tisztelete, ez felülírt mindent, és ez együtt csak a legnagyobbak kiváltsága. A játékában jelen lévő többrétegűség nem elhatározás a részéről, a lényéből fakad. Emlékszem egy mozdulatára. Megkérdezték, hogy hány óra. Ő éppen a színpadnak majdnem a közepén állt, és felemelte a bal lábát, felhúzta a nadrágot, volt ott egy óra, és megmondta, hogy mennyi az idő. A közönség visított a nevetéstől. A főiskolások meg a tanárok is." (Törőcsik Mari)

Hát.. ő A Bodrogi. Színész, rendező, táncos-komikus, drámai előadások avatott alakítója. Külvárosi legenda, Egy szerelem három éjszakája, Hattyúdal, Koldusopera, na meg Süsü. Legendás szerepek alakítója, ugye? Bár.. ez annyira nem fontos - hiszen szerinte mindig a közönség a főszereplő.

Ámen.