Fiatal vagy és bulizni akarsz? Gyere Magyarországra! Legalábbis a főszereplő három dán férfiból egy tutira így látja, bár, ebből ketten (ha már muszáj és pont Magyarország) csak Budapestben, max. valami felkapottabb balatoni helyszínben gondolkodnak. De harmadik társuk tüzön-vizen keresztülviszi akaratát: kell három nap valami isten háta mögötti hely is az országból...
Barátom volt, tehát nem ismertem. (Kosztolányi Dezső)
A 21. Század Kiadó Maros András: Két-három dán című regényét tette le az olvasók elé, kicsit kesernyés látletettel magyar vidéki viszonyokról, barátságok bonyolultságáról és dinamikájáról, abszurd világot festve egyes magyar emberek gondolkodásmódjáról. Honfitársaink figurái közül sok egybitesre lett kisarkítva, de gyakran a dánok figuráinak mozgatórugóit is tenyérbemászónak minősítettem. Szóval, mosolyogtam és mérgelődtem a sztorin. Ha ez volt a szerző szándéka a művel: bingó!
A fedlap - amely Réczey Zoltán terve alapján készült - érdekes egyvelege a skandináv életérzésnek és a magyar naív művészetnek, amit faliképeken tini koromban szabolcsi rokonaim szobáiban, főhelyen láttam valamikor. Egyszerre bonyolult és mosolyogtatóan kihívó, figyelemfelkeltő, megelőlegzi a történetek hangulatát: sok melóval borzongató eredmény, amibe a szerző szándéka szerint a szereplők beleadnak apait-anyait, csak akármibe fognak, valahogy nem úgy sikerül, ahogy azt előzőleg elképzelik. Legalábbis, ha valaha is hímeztél már keresztszemest (amit a borítón láthatsz), érteni fogod a párhuzamot, tudhatod, hogy ez a munka nem az a tévézés közben laza kis tűöltögetés fajta kézimunka, hanem szemkieső, számolgatós-böködős, baaaaaaaaaaakker, elrontottam visszabontós, újra számolós cucc. És ha nem jól választasz mintát, cseszheted a belefeccölt melódat. Mint a könyvben a főszereplők, akik csetlenek-botlanak a saját közegüktől veszettül különböző élettérben, vajúdnak a barátságukkal és a helyiekkel, moralizálnak saját történeseiken, miközben a helyiek mozgatórugóit próbálják pálinkaködös érzékelésükből kibontakoztatni. 
A szerző, Maros András 1971-ben született Budapesten. Író, drámaíró, reklámszakember. Vallja, csak azt tudja megírni, ami érdekli őt, amit ő is szívesen olvasna. Ebben a műfajban szereti elengedni szereplőit, csinálják csak, amit gondolnak, ő pedig hű krónikásként utánuk poroszkálva, lejegyzi őket. 2014-ben egy hónapig H.A.L.D. alkotói ösztöndíjjal Dániában tartózkodott. Ez a kilencedik könyve.
Tartalom
Három egyetemi hallgató, akik a felsőoktatási intézményben eltöltött időt egy apartmanban vészelték át, a diplomaszerzés után öt évvel elhatározzák, hogy ismét összehozzák hármasukat, de hogy valami tétje is legyen, ezért nem Koppenhágában, pár óra időtartamra, egy sörözőbe teszik a helyszínt, hanem elutaznak egy hosszú hétvégére Magyarországra. Eredetileg csak Budapest és legfeljebb valami nagyobb balatoni helység jön szóba, de Magnus felveti, hogy egy országot csak akkor lehet jól megismerni, ha valami isten háta mögötti településre is ellátogatnak. És meg is teszik, egy Vöckönd nevű zsákfalura böknek rá.
A három férfi három különböző karakter. Magnus hisztis, nyafogó, "picsákoló", alibi állásai vannak, ki akar békülni apjával, hamar képes megsértődni bármin, és ez szó szerint értendő. Jelentéktelen ügyekért képes lelkesedni, abszolút ellentétesen van bekötve a nagy átlaghoz képest: hírnév, vagyon, karrier egyáltalán nem érdekli. Jelentős érdeme, hogy elrejtett igazságokról egy pillanat alatt képes lehántani a rámaszatolt hiábavalóságokat, becsvágy nincs benne, tekintély nem hozza lázba. Mikkel ennek éppen az ellenkezője, amíg Magnus egyetlen pimasz tőmondatban kimondja a rögvalóságot, ugyanazon a kérdésen Mikkel napokig rágódik, de úgy sem jut el szikár következtetésekig, sőt, az már jó eredménynek számít, ha csökken a kérdőjelek száma. Søren egydimenziós, egyszerű fazon, akiben azért mégiscsak van valami, ha az egyetemet el tudta végezni. Søren néha olyan ostobának mutatja magát, "amilyen ostobaság nem létezik, ezen a szinten élve elvileg nem tud életben maradni egyetlen homo sapiens egyed sem, ami azt bizonyítja, hogy Søren birtokában van valamiféle titkos, tartalék észnek, amit a nyilvánosság háta mögött néha mégiscsak használ."
Döntés született arról is, hogy annak érdekében, hogy teljes mértékben át tudják élni barátságukat, összetartozásukat, mobiltelefon nélkül érkeznek meg Magyarországra. Az utazás során jobban megismerik önmagukat, egymáshoz való viszonyukat, amelyekben vannak meghökkentő, kesernyés humorral átitatott részek is. Három ember, akik extrém és hétköznapi történesek között háromféleképpen értékelik barátságukat.
Mindenkinek megvannak a maga indítékai, hogy mit miért csinálnak, a dánoknak is, meg a magyaroknak is. Mille Elemér, Tündérbogár, Mari, a helyi jó nő érdekes színfoltjai a történetnek. A kisnyugdíjas házigazda igazi remekmű, eredeti pofa, akinek - nyilván - saját érdekei érvényesítése jár az eszében. Van abban valami báj, amikor egy árva szót sem tud vendégei nyelvén, de még angolul sem, mégis magabízón öleli magához a "szótárát", ami majd mindent megold. Már a helyi főzésű alkoholt, mert "ha három-négy kupica után sem ért szót a dánokkal, akkor a Nyúl Bandi valamit nagyon elbaszott az erjesztésnél." 
Mi fog történni? Majd kiderül, ki mennyire értette meg, hogyan és miként lehet ezen az isten háta mögötti helyen érdeket érvényesíteni, vagy uram bocsánat: bulizni. Van benne moralizálás, lehúzós krimiszál, barátság éltetése, mindenki találhat benne magának valami kicsípnivalót, amin mosolyoghat, vagy éppen ellenkezőleg, szürreálisan borzonghat.
Személyes érintettség
Aki úgy gondolja, hogy csak az isten háta mögötti, eldugott helyeken vannak ilyen egyszerű, mint a faék emberek, mint a történetben a magyarok egy része, az nagyon téved. Életem sok évtizede alatt (ötnél több az más sok, nem?) az első kettőn megyeszékhely melletti kisfalumban elég sok hasonló embert sikerült megismernem. Mire Budapestre kerültem, szinte mindegyik Maros András által felvázolt karekterrel volt dolgom: a helyi széplánnyal, a szintén helyi rosszfiúval, de még a morózus Mille gazdával is. Emlékszem diplomás ismerősömre, aki magán viseli mai napig a parasztértelmiségi felvilágosultságát és a szerző könyvében leírt cinikus dörzsöltséget egyaránt. Egyáltalán nem látom Millét túlságosan elrugaszkodottnak: van egy érdeke, amit sajátos eszközeivel képvisel. Pontosan tudja, hogy lenézik, megvetik őt, szánakoznak rajta, körülményein, de ő csak a célt látja, és pontosan azért, mert lenézik, ő is lenézi a másik felet, és bármi áron előnyére próbálja fordítani a történéseket. Amúgy meg ez nem helyhez kötött tulajdonság, láttam én már városi egybitest is, akinek tettei hasonlóan kiverik a normális ember biztosítékát.
Persze, aki egész életében finom körökben forog, jól szituált környéken lakik, jól fizető munkahelyen dolgozik, érdekérvényesítési módszerei javarészt kimerülnek - mert ezek tökéletesen elegek hozzá - a kérem, köszönöm, legyen olyan kedves fordulatokban, az el fog szörnyedni a műben vázoltaktól, és finnyásan húzza össze majd a hacukáját, ha vidéki ember mellé kerül, hogy tényleg? Tényleg ilyenek vagytok? Nos, igen is, meg nem is. A mi falunkban is megtalálhatók ezek a karakterek: a helyi rosszfiú, akin az én kérem, köszönöm, legyen olyan kedves hozzáállásom megtört, mert pontosan emiatt baleknek tekintett, és elhitette velem, hogy ő is hasonló elvek mentén gondolkodik. Lett is negyvenezer forintos károm, amit tanulópénznek tekintek, és vallom, hogy olcsón megúsztam. De városban is volt hasonló, csak jóval kifinomultabb, dörzsöltebb formában, nála nyolcvanrugó volt a beugró a tapasztalatért - hiába, a városi létnek drágábbak az árfekvései. Azóta is forgalomban vannak nálam a kéremek, köszönömök, legyenek olyan kedvesek, csak az első jelre, hogy átvágás célzattól bűzlik az egész ember, már repül is az illető a zárt kapu elől - naná nincs az az isten, hogy tárgyaláskor kapun belül IS jusson, ki kell azt érdemelni -, már csak a hátamat látja.
Nehéz ügy ez számomra, egyszerre kívül és belül is lenni a történetben. Akit jókor, jól talál el a cselekmény, élvezni fogja. Légy nyitott, csak annyit tanácsolok: ne higgy el mindent, vagy... szorozd meg kettővel. Adott esetben mindegyik ülni fog ebben a lelki, fizikai utazásban.. önmagukhoz, és ha jól csinálod, önmagadhoz. Ja, és most már csak egy kérdésem maradt: a szerző melyik lehet a három dán fiatalember közül?
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.
Az ember, aki irodalomnak nézte a pácienseit
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése