Kultúrpara: Kiátkoztuk a pápát (is)!

"Kiátkoztuk a pápát!

Ezt mégis hogy?
Offoltuk. Ennyi."
Történetek a török kor "közösségi oldalaiból", Lőrinc László avatott tollából.

A Kolibri Kiadó újabb 25 szelfit tartalmazó könyvet adott az érdeklődő gyerekek és a művet fülig érő szájjal fogadó felnőttek elé, Lőrinc László 25 szelfi a török korból című kötetét. A szerző a 14- 17. századi "közösségi média" bugyraiba lemerülve nyújtja az olvasó elé legújabb agymenéseit, amelyet a magamfajta, történelemből átlagnál kicsit képzettebb személy hasát fogva abszolvál, hogy ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el! Rötyögés közben is tudtam értékelni a valóságalapot és a fiatalok szlengnyelvét. Van abban valami érdes csiklandósság, ahogy hatodik x-hez közelítve falom a nyomi vagy, kontyos; állat, kúl, riszpekt, parázok, vágom, frankón kifejezéseket, hogy aztán a következő szöveg hatására nyerítve és azonmód levágjam a könyvet a kezemből: Szulejmán közli Dobóval, hogy "Drégely? Elég gyér kis kéró"... és ehhez látom mindkettő "arcát" is magam előtt, Dobót természetesen Sinkovits Imre hangján és mimikájával, míg Szulejmánt Major Tamás enerváltságával (az Egri csillagok című filmből).

Ebben a stílusban halad végig a kötet a történeteken. Biztosra veszem, hogy bármelyik 10+ éves gyerek örömmel veti rá magát, és akár haveri, baráti társaságban is örömmel olvasnak fel belőle egymásnak, minden kényszer nélkül. Mint az én gyerekkoromban történt ez az Indul a bakterházzal, vagy éppen Rejtő Jenő valamelyik klasszikusával. Az ő nyelvükön íródott mű sokkal hamarabb bevésődik történelmi tények vonzatában is, megmarad és a vicces történelmi eseményekre utaló szövegek után íródott "ez történt a valóságban" rövid elemzései szívesebben olvasódnak el, mint mondjuk egy száraz történelemkönyv leckéje.Mert ráadásul ez nem is lecke. Ezt nem "kell" olvasni, csak érdemes. A nagy csatákon túl az akkori mindennapi élet apróságaiba is betekintés ad a mű, de persze olyanokról is lehet olvasni, mint hogyan került Lajos király a mohácsi harcmezőn töltött fárasztó órák után a patak hűs vizébe, vagy miért töltött annyi időt Zsigmond király fejjel lefelé lógva? Ki merészelte ellopni a Szent Koronát? Tényleg hordott álruhát Mátyás király? Hogy fest Zrínyi Miklós egy képregényben? Speciel, Hunyadi János és Carjaval bíboros csevején is nagyot derültem, feljebb láthatod a szöveget.

Szelfi Lőrinc Lászlóról (balra) és Rátkai Kornélról (jobbra), no meg a könyvükről (középen alul, felül)

A szerző, Lőrinc László gyakorló történelemtanár, a Történelemtanárok Egyletének oszlopos tagja. Honnan erednek a szelfik? A Kolibri Kiadó Facebook falán közzétettek szerint Lőrinc László már 10 éves kora körül tudta, hogy a történelemmel dolga lesz az életben. A könyv meglenése előtt 10 évvel korábban, saját szórakoztatására kivételes könyvet írt és rajzolt a történelem legizgalmasabb korszakairól. A kötet a kiadóban osztatlan sikert aratott, és hosszasan adogatták kézről kézre, mielőtt nyomdába adták. Természetesen Rátkai Kornél illusztrációi nélkül nem lenne teljes a mű. Láttam a kiadó hírfolyamában Lőrinc László által rajzolt képekkel is a kéziratot, nem rossz, nem rossz, de ez így nagyságrendekkel jobb. Szerencsésebb, ha mindenki azt csinálja, amihez ért is, Lőrinc az íráshoz, Rátkai pedig a rajzolás-festés-színvilág összeállításhoz. Mindenki jobban járt, én mondom.

A kötet maga gyönyörű. Először is kemény fedeles, varrott kiadvány, végig domináló meleg színvilággal, öröm kézbe venni, nem szívesen tettem le, vonzott, csábítgatott folyamatosan, pedig ott vár egy láda aszalnivaló cukkini, de a kettő között tévelygő szemem csak legyintetett velem a zöldségre, hogy az megvár. Így adódott, hogy egy szikrázóan tiszta, és baromi hideg estén szépen leültem a könyv meg a klavíatúra mellé, hogy azon melegében (ebben a hidegben) le is véshessem benyomásaimat róla. Szuperlatívuszokban tudok csak ömlengeni, mert ez már az, úgyhogy be is fejezem. Egy pillanatát sem sajnálom a kötet olvasására fordított időnek.

Befejezésül két kiragadott, rövid párbeszéd, amit a hangulat kedvéért citálok ide a műből, olvassátok!

"Petermann (magabiztos Lajos pap társaságában)
Kiátkoztuk a pápát!
Buda, 1302. december 15.
Boccasini: Ezt mégis hogy?
Petermann: Offoltuk. Ennyi.
Boccasini: Ez most mit is jelent?
Lajos pap: Elfelejtheti a szentségeket, nem gyónhat, nem áldozhat, és az utolsó kenet is ugrott.
Boccasini: Ez azért nagyon durva. Mikor pápai követként nemrégen dumáltam veletek, erről még nagyban ment a kussolás. Azt akarjátok mondani, hogy Krisztus földi helytartója nem jut be a mennyországba?
Lajos pap: Azt hát! Frankón elkárhozik!"

"Fráter György: Nos, izé, a szultán őhatalmassága momentán igényt tart az ország középső részére, bizonyos belátható biztonsági okból.
Izabella királyné: Hát ez óriási! Igényt tart. Azt mondták, segíteni jönnek, elűzik Ferdinánd ostromló hadait, és már mennek is. Aztán egyszercsak megmondják, mit kapunk a saját országunkból!!!
Fráter György: Dehát a szultán tényleg elűzte Ferdinánd hadait!
Ferdinánd király: Bocs, de magunktól is eljöttünk már korábban! Kinek kell az a szánalmas, ótvaros Budátok?
Török Bálint: Magatoktól? Szerintem meg a török előhadak jól leápolták a csapataitokat, a szultánra pedig már tényleg nem is volt szükség.
Izabella királyné: Bálint, minek válaszolsz neki? Ne etetsd a trollt!"