Könyvajánló - Josh Malerman: Malorie (Madarak a dobozban 2.)
Megérkezett a folytatása a New York Times bestseller Madarak a dobozban című regénynek, amelyből rekordnézettségű Netflix-adaptáció készült Sandra Bullock főszereplésével! Megtudjuk mi történt Malorie-vel és a gyerekkel azóta, hogy túlélték az utat a folyón.
Josh Malerman a semmiből robbant be a köztudatba debütáló regényével, a Madarak a dobozban című poszt-apokaliptikus regényével. Ha nem ismeritek a könyvet, csak ajánlani tudom. Akadtak apró hibák a kötetben, de eszméletlen jó a szerző a hangulatkeltésben és a helyzet is durva, amit megálmodott. Adott egy átlagos világ, akár a miénk is lehetne, ahol felbukkan valami, egy lény, amelyre elég csak egy pillantást vetni és az ember megőrül. Olyannyira, hogy ön- és közveszélyessé válik tőle. Az egyetlen megoldás a túlélésre, ha szemfedőt visel az ember.
Ebben a világban ismertük meg Malorie-t, akinek két gyermeket sikerült életben tartania ilyen körülmények között. Ráadásul képes volt egy harminc kilométeres utat is bevállalni egy folyón vakon, hogy esélyt adjon a gyerekeknek az életre. Ahol nemcsak ő van nekik, hisz mennyi esélyük lenne öt évesen felnőtt nélkül, ha vele valami történne? Ha nem ismered a sorozat első részét itt egy kicsit hosszabb ismertető a kötetről:
Most pedig megérkezett a várva várt folytatás. Eltelt két év a csónakos út óta, aztán beütött a krach és ismét tovább kell állniuk. A kötet végéig kell várnunk, hogy megtudjuk mi is történt. Majd rögtön ugrunk tíz évet. Malorie és a két tizenhét éves, Tom és Olympia még mindig kitart. A szemfedő szerint élik életüket egy elhagyatott kempingben. A lényekről nem tudnak sokkal többet, hisz nézni még mindig nem lehet, az emberektől elzártan élnek. A két gyerek már ebbe a világba született, így felerősödtek az érzékeik és hallják a lényeket. Mindenhol ott vannak és egyre többen vannak.
A táborban mindenük megvan a túléléshez, de csak ahhoz, mert ezt életnek nem nagyon lehet nevezni. Malorie szigorú szabályai szerint kell élniük, nem hagyják el a tábort, a házat is csak akkor, ha muszáj. Aztán egy nap minden megváltozik, amikor egy férfi kopog az ajtajukon és közli, hogy járja a világot túlélők után kutatva. A szabályok nem engedik, hogy behívják a házba, de egy paksamétát hagy nekik a küszöbön, amiben két túlérő nevére bukkannak, ami felforgatja hármuk megszokott világát.
Csupán 50 kilométerre tőlük vár rá a remény, hogy életben vannak szerettei. A lények előtti időkben ez nem lenne távolság. Be a kocsiba és hupsz már ott is vannak. De, amikor még mindig a sötétségben kell élniük, ez a küldetés sokkal veszélyesebb és napokig tart. Az életükbe kerülhet. Vajon megéri kockáztatni egy talánért?
Attól félek túlságosan lelkes voltam, amikor meghallottam, hogy jön a folytatás. Én csalódtam. Vártam azt a feszültséget, az izgulást, a félelmet, amit kaptam az előző kötetben. Ehhez képest majd 200 oldalon keresztül lamentáltunk azon, hogy még mindig a szemfedő szerint kell élni, hogy milyenné vált a két gyerek bezárva ebbe az elszigetelt kis világba, hogy anyaként sokszor talán túlságosan is ragaszkodott paranoid módon a megszokott, biztonságos dolgokhoz Malorie, ezt kiegészíti, hogy időnként kapunk emlékeket az ő gyerekkorából és arról, hogy miként kísértik a múlt szellemei. Láthatjuk miként vált élőből túlélő robottá. Egy lélektani regénynek szuper lenne, de sem a horror, sem a thriller jelző nem passzol hozzá.
A pár oldalas fejezeteket még mindig imádom, jól lehet velük haladni, a szerző még mindig jól ír, szóval gyorsan olvasható a regény, de én így is többször kaptam azon magam, hogy untam. Aztán az utolsó harmadra végre jön a fordulat és valami történik. Onnantól kapunk egy kis izgalmat, megtudunk pár dolgot túlélőkről, lehull pár titokról a lepel, látjuk, hogy tizenhét év alatt milyen változások történtek a világban és, hogy vannak odakinn olyanok, akik igyekeznek pár dolgot visszahozni a régi időkből. Így jutunk el a vakvonatra, ami viszont kifejezetten tetszett. Aztán kísértenek a múlt szellemei és lesz egy kis izgalom is a végére.
Aki élvezettel merül el a lélek bugyraiban, annak tetszeni fog. Viszont, aki azt a borzongást keresi, amit kapott az első kötetben, sajnos csalódni fog. Jobban örültem volna, ha a lelki lamentálás lett volna hetven oldal és a mozgalmasabb dolgoknak jutott volna hosszabb kifejtés. Egy olvasást azért megért, a végére még egy kis morzsa is jutott, hogy van remény ebben az új világban a túlélés helyett az életre is, de ez a könyv kedvenc nem lesz sajnos nálam.
A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Megjegyzés küldése