Mi vagyunk a medvék?

Björnstad nem csak egy elzárt kisváros. Björnstad mi vagyunk. 

Fredrik Backman az első regényével, ami Az ember, akit Ovénak hívnak címet kapta magyarul, máris berobbant a köztudatba, és azóta is stabilan tartja a helyét, bár sokak szerint a további könyvei nem érik el Ove szintjét. Nos, valóban, egyrészt veszélyes dolog, ha egy szerző rögtön elsőre nagyot szól. Tutibiztos, hogy a második vagy a sokadik könyvére több fanyalgó lesz, mert az elvárások az egekben... De azért Backmannak nincs miért szégyenkezni: azóta is sorra hozza a jó könyveket, némelyik gyengébb, másik meg jobb, de ahogy észrevettem, ez is teljesen szubjektív. Az biztos, hogy Backmannak vagy egyedi stílusa, egy saját hangja, ami nyomon követhető minden regényében.

Beköszönt egy új évszak, egy új év, az élet megy tovább, az emberek elkezdenek felejteni. Néha azért, mert nem tudnak emlékezni, néha pedig azért, mert nem akarnak.

Ilyen az eredetileg 2016-ban megjelent Björnstad is, amelyet egy évvel később Mi vagyunk a medvék címmel hozott el nekünk az Animus Kiadó. Björnstad - szó szerint Medveváros - egy elzárt település valahol Svédországban, a vadonban, mindentől messze, egy kicsi város, aminek nincs ipara, ami nem vonzza a turistákat, ahol zord a tél és még zordabbak az emberek. Egy kilátástalan település ahonnan csak menekülni lehet - mert ha ott maradsz, akkor az életed is ugyanolyan semmitmondó lesz és lecsúszott. 

Björnstadnak azonban most esélye van arra, hogy újra nagy legyen, hogy kitörjön a semmiből, ezt az esélyt pedig az ifjúsági hokicsapat biztosítja. Hatalmas a nyomás a srácokon, mert az emberek itt kemények és hidegek, és mindenki tőlük várja a megváltást. A feszültség pedig végül egy bűntényben csúcsosodik... de mi történik itt Björnstadban? Milyen emberek élnek itt? Olyanok, mint bárki más. Hétköznapiak, rengeteg problémával küzdenek, amiket hol jól, de leginkább rosszul kezelnek, akárcsak mi a való életben. Kemények, kitartóak, és olyan elképesztő terheket pakolnak saját maguk és egymás vállára is, hogy észre sem veszik: ők maguk a saját nyomorúságuk legfőbb okozói. 

Magával ragadó kötet, amit eddig őszintén szólva a hoki miatt nem olvastam el egyedül. Nem érdekel, nem vonz. De ez inkább az emberekről szól. Meg arról, milyen, amikor egy közösségnek egyetlen kapaszkodója van, egyetlen kiugrási lehetősége. És nem mellesleg az HBO Nordic sorozatot készített belőle, aminek vasárnap volt a premierje. Hát csak meglesem már, mit tud ez a Backman-könyv, elvégre kedvelem a műveit általában...

A gyerekek hobbija egy idő után már nem csak a gyerekeké. A szülők éveken át annyi időt fektetnek bele, annyi mindent feláldoznak érte, olyan összegeket szánnak rá, hogy a fontossága beeszi magát az ő agyukba is. Más dolgokat kezd szimbolizálni, kompenzálja vagy megerősíti a saját sikertelenségeiket.

És persze megnéztem a sorozat első két részét is, ami itt-ott picit más, mint a könyv, de ez nem meglepő. Azonban igen jó munkát végeztek, az első jelenettel rögtön a közepébe vágunk. Két ember a hóban, az egyik fegyverrel a kezében üldözi a másikat, míg a befagyott tó jegén elesik az üldözött és beéri a vadász. Majd lövés dördül. Nem látjuk, ki lő, nem látjuk, kit lő le, ha egyáltalán tényleg lelőtte, csak eldördül. Ez a kezdés engem a The Sinner - A tettes c. sorozat első évadára emlékeztetett, ott is maga a cselekmény az első percekben megtörténik, látjuk - igaz azt is, ki az elkövető és ki az áldozat -, de az okokat csak később derítjük ki. Egyáltalán nem szokványos történet ez, miközben mégis a hétköznapi rögvalóságot mutatja. Az ábrázolás módja azonban mégsem szokványos. Látjuk, mi történik - de nem ez a fő szál, nem ez a fő cél, mert nincs olyan. Ez egyetlen szál a sok közül. Megismerjük az apát, aki elveszítette a fiát - és ez viszi vissza zord szülővárosába a családjával, noha ő maga ki tudott törni onnan. Megismerjük a lányát, aki keresi a helyét az új otthonában, és megismerjük a fiatalt, aki amellett, hogy hatalmas reménysége az egész hokicsapatnak, szenved az apja miatt, aki egyrészt képtelen elismerni őt, és csupán saját maga meghosszabbítását látja benne, akivel elérheti, ami neki nem ment. A fiú érzései nem érdeklik. És még számtalan más, hétköznapi dolog: nincstelenség, szerelmi bánat, megspékelve egy egyébként is nehéz is bonyolult időszakkal az ember életében, amikor fűtenek a hormonok, amikor keresed a helyed a világban...

Teljesen hétköznapi, szokásos problémák ezek, amelyek eggyé kovácsolják ezt a közösséget, ezt a kisvárost, ahol senkinek nem elég a saját problémája, gyártania kell magának és a többieknek is még továbbiakat, és aztán találni valamit vagy valakit, amire vagy akire az egészet kenni lehet, és találni egy másik valamit, amit megváltóként imádhatnak. A város két részre szakad, de mindent nem menthet meg a hoki. Főleg, ha jóvátehetetlen bűn történt... Végtelenül, fájdalmasan emberi történet ez, amiből egy nagyon ígéretes 5 részes minisorozat készült, ami egész jól megugrotta egyelőre az akadályokat. A helyszín és a színészek jók, a jelenetek folytatólagossága és azoknak megtörése egyedi, növeli a feszültséget, a drámát. Kemény és hideg sorozat ez, amely kemény emberi problémákról szól, olyanokról, amelyek mindannyiunkat érintenek - csak nézzünk szét a környezetünkben. És ezekre a problémákra bár létezik gyógyír, létezik megoldás - az nem feltétlen gyors és nem is fájdalommentes. Megéri? Nos... ezt mindenki döntse el maga. De a könyvet elolvasni megéri. És nagyon úgy néz ki, hogy a sorozatot megnézni is megéri. 

A borítóra kattintva elérhető a kötet, kedvezményes áron, közvetlenül az Animus Kiadó oldaláról.

Fordította: Bándi Eszter

Kövess minket Facebookon!