Michelangelo és a Sixtus-kápolna

Hogyan született meg a nagy mű, és milyen körülmények és történelmi események között élt és alkotott Michelangelo?

Michelangeloról sokan és sokfélét írtak már, és 500 év távlatából mondhatjuk, hogy nehéz róla újat írni. Szerintem ez nem igaz. Michelangelo tökéletes hősalapanyag, elképesztően hangzatos regényeket lehet róla írni. Na de ha az embert az érdekli, milyen is volt valójában? Milyen ember volt, milyen lehetett a családtagjának, barátjának, munkaadójának lenni? Ez már sokkal nehezebb dolog, pontosan az azóta eltelt idő és a rengeteg történet miatt. Eszembe is jutott egy nemrégiben sajnálatosan fiatalon elhunyt ismert személyiség, akiről aztán keringeni kezdtek Facebookon a csodálatosnál csodálatosabb történetek, ahol teljesen véletlenül futottak össze PONT vele, és PONT volt nála valami tárgy, ami PONT kellett a mesélőnek, különben ez meg az, és persze ő ezt PONT tudta is, és természetesen oda is adta. Ahogy azt is tudta, hogy akivel hetekkel korábban egyetlen egyszer véletlenül találkozott, és megemlítette az unokaöccsét, aki imádja őt, hetekkel később melyik szállodában száll meg, és ott hagyta neki a portán az aláírt valamijét. Nagyon szép történetek ezek, valóban. Pont annyira tartom igaznak is őket, mint amennyire szépnek. És ehhez még csak 500 év sem kellett... csupán 2-3 nap a halálától számítva. Ezeket a történeteket én sosem szerettem.

Soha nem szerettem, amikor a valóságot vegyítjük a fikcióval, amikor élő emberekről, valós létesítményekről, intézményekről, akármikről, nem valós dolgokat mesélünk. Fordítva viszont nagyon is tudom értékelni. Amikor a fikció valós tényeken alapszik, amikor a fikcióba valós statisztikai adatok, valós dolgok kerülnek. De élőkből vagy már holtakból ne csináljunk se hős legendákat, se patás ördögöt. 

Michelangelo csakugyan tapasztalt anatómus volt. A művészeti anatómia manapság körülbelül 600 szót és kifejezést használ a csontok, izmok és inak megjelölésére; egy értő becslés szerint Michelangelo szobrain és festményein legalább nyolcszáz pontosan ábrázolt anatómiai struktúra ismerhető fel.

És Ross King nem is teszi egyiket sem. Ő az, aki nem a piedesztál magasáról beszél a hallgatósághoz, tudván tudva, hogy csak azok fogják megérteni a mondandóját, akik legalább 3 évig jártak művészettörténelemre. Nem, ő hozzánk beszél és velünk beszél, laikusokhoz, bemutat és elmagyaráz minden fogalmat, ami a freskókészítés során felmerülhet, felébreszti a kíváncsiságunkat, de közben amennyire lehet, a tények és a tudható valós dolgok által szabott korlátok között marad. Bemutat más freskókat, és elmeséli, miben mások azok, mint a Sixtus-kápolna hatalmas mennyezeti festménye. Ő az, akinek az élvezetes, de részletes leírása mellett nem győzzük vizsgálgatni a képernyőn a lehető legnagyobbra nagyított és nagy felbontású képet, és aki rekonstruálja az egész folyamatot, ahogyan készült. Bemutatja a művet és a művészt, úgy, mint embert, aki nem mindig volt a legjobb munkaadó, aki úgy váltogatta a segédjeit néha, mint más a felsőruházatát (jó, azt abban a korban azért elég ritkán tették meg az emberek...). De a művészek sokszor ilyenek. Soha az életben nem szeretnék egy valódi művész közelében élni. Jó, olyanéban sem, aki csupán annak képzeli magát, és ennek folyamán hatalmas dac és gyűlölet van benne a szakma és az élet iránt, akik nem értik meg a művészetét. 

A fresco szó frisset jelent; voltaképpen arról van szó, hogy a festő friss – vagyis még nedves – vakolatra dolgozik, ami igen gondos előkészítést és pontos időzítést kíván. Egy-másfél centiméter vastag vakolatréteget – intonacót – hordanak fel a már teljesen száraz vakolatra. Ez a homokból és mészből álló finom réteg átjárható alapot biztosít a pigmentnek: nedvesen elnyeli, magába fogadja a festéket, száradás után pedig elszigeteli és védelmezi.

Mesél arról a korról és közegről, amelyben Michelangelo élt, mesél a kortársairól és rengeteg-rengeteg más művészről, Rómáról, a vallásról, II. Gyula pápáról és a háborúiról. Ez a könyv nem egy gyorsan haladó történet, elképesztően sok információ van benne mindenről és mindenkiről, és ezt a sok adatot feldolgozni és megérteni megterhelő. De nagyon érdemes. Ross King már többször bizonyította, hogy ért ahhoz, amit csinál, és ami még fontosabb: tud közérthetően, de mégis pontosan, a tényekhez ragaszkodva mesélni. Ez a harmadik olvasmányom tőle, ezen kívül a Dühödt ámulatot és az Ex librist olvastam tőle, utóbbi egy közepesen jó történelmi regény, de a Dühödt ámulat, amely Monet-ról és a festészetéről szól, elképesztően jó olvasmány volt. Már csak azért is, mert bár mindig is szerettem Monet képeit, az életéről nem sokat tudtam, azon túl, hogy mikor-hol élt. Viszont az a mélység, ahová a könyv vezetett, azzal új kedvencet is avattam vele. Michelangelo története egy fokkal kevésbé ragadott meg, mint Monet-é, de ez merőben személyes dolog, egyéni szimpátia és művészeti irányzat kérdése, a 19-20. század festészete és az impresszionizmus is mindig sokkal közelebb állt hozzám, mint a freskóművészet. 

Michalengelo káprázatos rövidülésábrázolása érdekes kérdést vet fel. Egy ízben kijelentette: a művésznek a szemében kell hordania a körzőt" – amivel azt akarta mondani, hogy a festőnek ösztönösen kell megjelenítenie a képen a prerspekívát anélkül, hogy mechanikus eszközök segítségéhez folyamodna.

A kötetben megtalálható egyébként egy ismertető, részletes vázlat is a hatalmas freskóról, ahogyan maga a kép is látható. A fordítás Makovecz Benjamin munkája, aki már számtalan fontos történelmi és ismeretterjesztő nonfiction művet jegyzett fordítóként, ezek közül többhöz volt is már szerencsém, és a munkáját ezúttal is csak dicsérni tudom, ahogy a szerkesztőkét is. A puha borítás ellenére egy igényesen összerakott és nagyon informatív, érdekes kötet született.

A kanadai szerző, Ross King Monet egyik kései festménye előtt.

Hadd tegyem hozzá, hogy van egy nagyon régi, legalább 20 éve megvan a családban, szóval egy 3000 darabos puzzlem, ami a Sixtus-kápolna mennyezeti freskóját ábrázolja. Raktunk ki már 5000 darabosat is, de ez, ez kifogott rajtunk... Meg van egy másik, ami szintén egy freskót ábrázol, az csak 2000 darabos, de azt sem tudtuk kirakni egyszer sem, el is vesztettem hamar a türelmem, és őszintén szólva mint puzzle, nem is tetszenek ezek. Már a széleit sem tudtuk összerakni! Oké, nem egy nagy felbontású kép egyébként, nem olyan szépen kivehetőek a részek rajta, és a nyomtatás sem a legjobb minőségű...

(A kötet kétszer jelent meg magyarul, mindkétszer a Park Kiadó gondozásában, a 2010-es kötet puha borítós, a 2015-ös azonban keménytáblás, védőborítóval. Az előbbit, a puhaborítós változatot adta ki ismét a kiadó 2019-ben, és jelenleg ez kapható kereskedelmi forgalomban leginkább.)

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól. 

Kövess minket Facebookon!