Önarckép konvex tükörben

A New York-i iskola egyik vezéralakjának számító John Ashbery e kötetében olyan világba kalauzol, ahová csak a legnagyobb lírikusok tudnak. Versei meglepően hosszúak, egyértelműen szabadversek, nélkülözik a legtöbb "hagyományos" lírai konvenciót, miközben a szubjektivitás és a belső érzelemvilág legmélyét tükrözik, azt, ami teljesen egyedi, emberenként, emlékenként, átélt élményenként, asszociációnként változó: a kiváltott érzelmek különleges kavalkádját. Mert tarthatjuk ugyanúgy szépnek vagy megkapónak a naplementét, a viharos ég látványát, egy folyópartot, egy erdőrészletet, de az biztos, hogy mindannyiunkból egészen más érzelmeket váltanak ki és egészen más emlékeket és asszociációkat hívnak életre. 

Ilyenek John Ashbery versei is, hosszúak, néhol meglepő képekkel telítettek, és miközben bemutatják az ő egyedi belső világát, úgy ébresztenek fel bennünk egy másikat, a mi saját belsőnket. 

A képeket nézi a falakon.
Kis ízelítő ez csupán a valóságból.
De ebből soha nem elég.
És nem hoz kielégülést a való.

Egy félhomályos hotelszobában,
Ahogy az alkony megemeli a párhuzamos
Foltokat, nappal lesz és éjjel.

És odakint az óceán felett
A vágy, mely otthon álom akart lenni
Felhő vagy alvó madár
A felejthető víz réseiben.

A pillanat, amikor egy ló lassú ügetése
A csatornapart mentén lényegtelennek tetszik
És a valóság: a maga legjobb formájában
Akár egy másik időhöz viszonyított idő.

(...)

A kötet a 21. Század Kiadó új, Versum-Könyvek sorozatában látott napvilágot Tor Ulven Türelem c. könyvével együtt, és a két verseskötet ennél különbözőbb és hasonlóbb egyszerre nem is lehetne. Tor Ulven rövid, vénáig hatoló sorokkal operál, nagyon rövid, de "látványos", hatásos versekkel, míg Ashbery nagyon hosszan, de sok esetben mégis ugyanazt érik el: érzelmek és érzetek kavalkádját keltik, csak Ulven amolyan "norvégosan", Ashbery pedig úgy, hogy a hosszú sorait meglepő fordulatokkal övezi. Hozzám közelebb áll Ulven költészete, meg egyébként is, az utóbbi években a skandináv irodalom, legyen az szépirodalom vagy véres krimi, sokkal közelebb került hozzám, mint bármi más. Ahogy egy kedves ismerős írta egykor: a skandináv irodalom tudja a legkevesebb karakterbe a legtöbb mondanivalót sűríteni. Én is így érzem, bár ettől még nem tartom "felesleges fecsegésnek" törvényszerűen a többit. Ashbery versei is nagyon megfogtak, noha sokkal tovább is tartott olvasni - nem csak a hosszabb sorok miatt. 

John Ashbery 1927-ben született a New York állambeli Rochesterben, édesanyja biológiatanár volt, édesapja pedig a család gyümölcsfarmjával foglalkozott. Itt töltötte gyermekkorát, saját bevallása szerint anyai nagyapja, Henry Lawrence egyetemi fizikatanár volt rá a legnagyobb hatással, az ő könyvtárában találkozott először az irodalommal. Fontos gyermekkori traumája, hogy 12 éves korában a nála 3 évvel fiatalabb öccse leukémiában elhunyt. 
Középiskolai éveit is már az irodalom határozta meg, végül a Harvard irodalom szakán végzett. Barátai és ismerősei köréből vált az ötvenes évek egyik költőcsoportja, amelyet később New Yorki iskolaként kezdtek emlegetni, stílusuk leginkább avantgárd líraként értékelhető. Élete botrányoktól mentes volt, csendesnek mondható, de mégis sokszor költészete miatt a viták középpontjába került. 2017-ben, 90 éves korában hunyt el, és vele a posztmodern amerikai avantgárd költészet vesztette el az egyik utolsó szószólóját. 

Film noir

A zsalugáter árnyéka a festett falon,
Az anyósnyelv és a kaktuszok árnya, gipszállatok,
A fénylő tekintet tragikus melankóliája
A semmibe fókuszál, űrbéli fekete lyukakhoz fogható lyukba.
Melltartóban és bugyiban az ablakhoz oson:
Takk! Nyílnak a zsalu lécei. Törékeny utcai jelenet kínálja magát,
Ostyavékony járókelők, akik tudják, merre tartanak.
A zsalugáter csukódik, lécei lassan összezárulnak.

Miért kell mindig így véget érnie?
Emelvény olvasó nővel, haja kócosságával,
És az elmondhatatlannal, mi vonz benne, vele
A csönd mélyére, amelyre az éj magában nem magyarázat.
A könyvtár csöndje, a telefon nyomógombjainak hallgatása,
De ezeket sem kell újra kitalálnunk:
Eltűntek mind egy történet cselekményében,
A „művészi” részben – tudva, melyik fontos részletet kell elhallgatni,
Vagy hogyan kell egy karaktert felépíteni. Túl valóságosak a dolgok,
Hogy kételkedni kezdjünk, bár kimódoltak, mégis velük van tele a lap,
A belső a külsővel részeddé válik,
Mikor rájössz, sosem szűntél a halálon kacagni,
A háttérben sötét szőlőtőkék a veranda szélén.

A kötetet Krusovkszky Dénes, Mohácsi Balázs és Lanckor Gábor fordította. A 21. Század Kiadó és a VersumOnline közös projektje a Versum-könyvek, amelynek célja, hogy a kortárs külföldi költészetet megismerhessük mi is, ne csak a régiek újrafordításai és a magyar költészet kötetei kerüljenek a polcainkra. A sorozat két bevezető kötete kifejezetten ígéretes kezdetnek tűnik, reméljük, hogy a továbbiak is hasonlóan sokszínűek és gondolatébresztőek lesznek.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

Kövess minket Facebookon!