Az utolsó emperátor

Az ismert világok éppen összeomlani készülnek, a nemes házakat saját túlélésükön és minél nagyobb haszonkulcsukon kívül egyebek nem nagyon érdeklik, az uralkodó napjai pedig meg vannak számlálva, előbb-utóbb egy újabb merénylet úgyis kioltja az életét.

Te mit tennél? Van-e remény, és ha igen, milyen áron?
Mindenesetre "nem a legjobb ötlet, ha az ember belezúg a saját ravaszságába."

Az Agave Könyvek Kiadó elhozta a John Scalzi rajongók számára Az Egyesülés-trilógia befejező részét, Az utolsó emperátor címmel. A kiadótól szeptember végén kaptam meg a kötet sajtópéldányát, jómagam pedig, naná, hogy a megjelenés hetében megvettem, és azonnali hatállyal abszolváltam a művet. Majd most újra, ahogy az ajánlóhoz nekigyűrköztem, és bátran mondhatom, hogy örömmel estem neki másodjára is, sőt, kénytelen vagyok odanyilatkozni, hogy az utóbbi olvasás során olyan apróságok és rejtett összefüggések mutatták meg magukat előttem, amelyek még érthetőbbé tették a cselekményt.

Ettől függetlenül sokan fanyalogtak a kötet olvasásakor, és ennek itt-ott az értékelésekben hangot is adtak. Mert ugye, milyen már az, hogy a szerző két hét alatt verte gépbe ezt a művét, és senkinek sem jutott eszébe azt írni a vélemény mellé, hogy írjál te is egyet két hét alatt. Meg milyen összecsapott már, sokkal jobban ki lehetett volna fejteni ezt vagy azt a vonalat, én meg úgy voltam vele, hogy nekem másodjára sem volt hiányérzetem (tudom, velem van baj). Ráadásul ez egy lazább űropera, amely nem feltétlenül hordja magában a sci-fi összes jellemző vonását, és kicsit annál is másabb, mint a Vének háborúja, de mégis élvezhető. Világépítése, társadalmi problémák felvetése, Kiva Lagos személyében a gátlástalan, szabadszájú nagyhatalmasság csibészsége, vagánysága erős kontrasztban áll azzal, hogy a törésvonalak mentén igenis létezik lelkiismeretesség a haszonkulcs felett, bár, annak egyáltalán nem szokványos megjelenési formájában ("A helyemen állsz, fasztarisznya" - bocs, de mindent vitt!).John Michael Scalzi amerikai sci-fi-író, az Amerikai Science-fiction és a Fantasy Írók Egyesületének elnöke. Első könyve, a Vének háborúja 2005-ben jelent meg és Hugo-díjra jelölték a legjobb regény kategóriában. Magyar kiadója az Agave Könyvek, amely számos művét hozta el az érdeklődő közönség számára (Vének háborúja sorozat, Bezárt elmék sorozat, Egyesülés sorozat).

II. Grayland személyében az uralkodói dilemmákat csak akkor tudja az olvasó teljesen átérezni, ha maga is volt már hasonló helyzetben: a nagyobb jó érdekében áldozatokat kell hozni, és nem mindig az egyenes út a legrövidebb a célok eléréséhez. Gyakran kell tűrni olyan társadalmi eseményeket, amelyeknek semmi értelme, de a név kötelez, az arcnak akkor is rezzenéstelennek kell lennie, ha tudván tudható a tárgyalópartnerről, hogy éppen az uralkodó életére, testi épségére tör, terveinek eltiprására. Szóval, nem egyszerű az uralkodók élete. Benkő Ferenc fordításában igazán sok nagyszerű szófordulat lett magyarítva, bár, szívesen elbeszélgetnék vele Kiva Lagos úrnő káromkodásainak kitalálása és megfelelő interpretálása tárgyában.

John Scalzi trilógiája nem klasszikus sci-fi hívőknek lett kitalálva, ahogy feljebb is említettem. Gyakori párbeszédei, cselekményre helyezett dramaturgiai pontjai, az emberi lélek gyarlóságai és megoldási modelljei mondjuk egy Neal Stephenson-on edzett olvasónak kevés - de nem is Neal Stephenson könyvéről van éppen szó. Megítélésem szerint a világépítése még bőven elmegy (sőt), a többi pedig amolyan bulvárosított sci-fi - nekem nagyon bejön laza nyelvezetével és az alkalmazott humorral! (Igaz, annak idején nálam Stephenie Meyer A Vegyész című műve is remeknek minősült - legalább ötször olvastam el megjelenése óta - miközben a sci-fi fanok kisebb tábora versenyt utálkozott rajta.)

Tartalom

Az Egyesülés napjai meg vannak számlálva: eleve azért Egyesülés a szerveződés neve, mert a mélyűrben, egymáshoz képest irdatlan távolságokban lévő lakóközösségek egymásra vannak utalva ellátottságban, amelyet eddig az Ár nevű kialakult, és ezer éveken át mozdulatlannak tetsző természeti jelenséggel simán át tudták hidalni. De az Ár összeomlani készül, máris vannak bolygók, amelyeknek közösségét csak elérni lehet máshonnan - és ez a lehetőség is csak időlegesen áll még fenn - , de onnan sehová sem lehet már elutazni. A fennálló nemes házak a kialakult helyzet tudatában egymással versengnek a minél nagyobb profitra való kézrátétel ügyében: nem a közjó érdekli őket, hanem a fejetlenség pénzügyi kihasználása. Ezt a jelenlegi emperátor, II. Grayland - Cardenia Wu-Patrick, az Egyesített Államok és Kereskedelmi Céhek Szent Birodalmának emperátora - nem engedheti meg sem magának, sem másnak, ezért látványos és rettenetesen kockázatos lépésre szánja el magát.

Marce Claremont a Mezsgyéről az Ár összeomlásának hírével érkezett matekzseni amellett, hogy érzelmileg összegabalyodott az emperátorral, folyamatosan kedvenc reáltárgyával álmodik és szintén vakmerő lépésre szánja el magát. A kötet harmadára halványan körvonalazódni látszik egy megoldás, ami még semmire sem elég tulajdonképpen, mert lehet, hogy csak egy hipotézis, minden bizonyíték nélkül. De ha bejön, időt lehet nyerni a megoldás kidolgozására.

Ghreni a kifelé elszigetelődött Mezsgyén elég nagy katyvaszban van: ő az ideiglenes Gróf, környezetében egyre több az áruló, ballépéseivel maga ellen bőszítette a valamit is számító erőket, lázadókat gyártva a teljes bolygó lakosságából, így aztán leginkább az köti le, hogy a fejét ne szolgálják fel ezüsttálcán Vrenna Claremontnak. A család eszének számító nővére, Nadashe Nohamapetan - aki gyilkos, botcsinálta merénylő, az emperátor elárulója - tervei is dugába dőltek az előző részben. Nadashe természetesen új összeesküvést gyárt, aminek célja haszonszerzéssel egybekötött túlélés és az emperátor státusza.

Kiva Lagosnak a személyes ügyek a legfontosabbak, ami se nem jó, se nem rossz, az hidegen hagyja. Márpedig az Ár összeomlása egyre személyesebb ügynek tetszik, ami fejetlenség neki magának is rengeteg fejfájást okozhat - márpedig Kiva nem szereti azokat a fejfájásokat, amelyek nem hoznak neki hasznot. Ez az önérdektől túltengő, szabad szájú asszony nagyon is észnél van, amikor kénytelen-kelletlen szem előtt kezdi tartani a közjót. Az önzés elveinek megvannak a korlátai, és amikor ide eljut egy folyamat, onnantól minden (MINDEN) személyes üggyé válik. Menet közben azonban muszáj kesernyésen megállapítania, hogy "nem a legjobb ötlet, ha az ember belezúg a saját ravaszságába". Kiva önteltsége elővigyázatlanságba torkoll, amelynek kénytelen megfizetni az árát. Persze, nem ő lenne a nagypofájú Kiva úrnő, ha kis szerencsével nem lenne képes fordítani valamit a sorsán, s vele milliárdok sorsán is.
Ha.
Minden.
Jól.
Megy.

A fenti események kiváló rajzolatát adják egy olyan kornak, ahol éppen baj van. Nem kis baj van, hanem rettenetesen nagy baj: éppen milliárdok - az az az emberiség nagy részének - túlélése a tét. Ha jelenünkben nem is akkora probléma a covid, de majdnem akkora. Ha szétnézel a környezetedben vagy az interneten, világszerte látható és leképezhető folyamatnak lehetsz a szemtanúja. A Föld alapvetően állandó társadalma ugyanúgy mindenkit eltipor, aki nem önmagát és saját gondolatait tolja előtérbe, mint a cselekménybeli Egyesülés lakossága. Jól látható a hatalmasok és pénzemberek cinizmusa, amellyel a hasznon túl csak saját túlélésük foglalkoztatja őket, a többieket (mindenki mást) feláldozható tömegnek tartják. A problémának e vetületével (is) foglakozik a könyv, felvetve azt a kérdést: meddig lehet önző valaki? Meddig lehet homokba dugni a fejet, hogy majd jön valami megváltó, s kitalálja, mit is lehetne tenni? Vagy egy feltaláló, aki egy csapásra megoldja az Ár (esetünkben a globális felmelegedés) problematikáját, és mindenki nyugodtan játszhat tovább a maga kis homokozójában? És hogy mi történik, ha a vezérlő bot arra méltatlan ember kezébe kerül(het).

Hahó! Tulajdonképpen rólunk szól ez a trilógia, a mi kis-nagy problémáink vezérlő elveiről, még ha két hét alatt írta is a szerző, és látszólag semmi köze hozzánk.