Gabriel García Márquez lebilincselő, regényes memoárja

Rendhagyó önéletrajzi regény,
mely megmutatja a legendás szerző,
Gabriel García Márquez életének első harminc évét.

Az elmúlt pár éven a Magvető Kiadó gyönyörű igényes kiadásban sorra jelentette meg a legendás, Nobel-díjas kolumbiai Gabriel García Márquez könyveit. A gyűjteménybe idén is érkezett két új kötet. Az Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet című kötete már többször is megjelent magyar nyelven, de ezzel a mesés új borítóval tökéletesen illik az új életműkiadás sorába. A másik idén érkező könyv viszont először jelenik meg nálunk: Az ​évszázad botránya. Ez nem egy regény, hanem a szerző kiemelkedő újságírói tevékenységének emléket állítva tartalmaz ötven cikket, melyek 1950 és 1984 között íródtak.

Ebben a posztban az elsőről mesélek, a másikkal érkezem majd később. Azért élek, hogy elmeséljem című kötetet izgalmas volt újra elolvasni, mert valamikor 15-16 éve már olvastam, de teljesen más volt most elmerülni ebben az izgalmas életútban, mint szinte gyerekként. Ebben a regényes memoárban Márquez saját életének első harminc évét meséli el nekünk 1927-es születésétől kezdődően.  Eredetileg három kötetesre tervezte memoárját, ennek az első része volt ez a kötet, de sajnos egészségi állapota már ezt nem tette lehetővé.

Rendkívül jól sikerül memoár. Regényes, olvasmányos, melyben megismerjük szülőfaluját, több generációs családját. Annyira részletesen és érzékletesen ír, hogy sokszor olyan érzésem volt, mintha én is ott lettem volna. A fülledt utcákon jártam, ahol láttam magam előtt az életében megforduló katonákat, prostikat, a mérhetetlen alkoholt. (Jobbra: Gabriel García Márquez a '40-es évek közepén, Fotó: Gara-Archive)

Közel minden könyvét elolvastam már Márqueznek. Volt, ami nagyon tetszett és volt, ami kevésbé. De az, hogy kiváló író és életének története is egy pezsgő regénynek hat, nem lepett meg. Kaptunk egy izgalmas szeletet az útról, ami eljuttatta odáig, hogy az egyik legismertebb íróvá váljon. Imádtam megismerni a fiatal kölyköt, akinek gondjai voltak az iskolában, aki szerette is elkerülni azt, aki folyamatosan elemezte a környezetét és szívta magába a tudást, hogy aztán egyre jobb megfigyelő váljon belőle.

Tetszett, hogy nem szépítette a dolgokat, hanem arról is őszintén mesélt, hogy léhűtő volt, hogy hajtotta a lányokat, nőket, hogy ugyanúgy ivott és füstölt folyamatosan, mint kortársai közül sokan. Arról is mesélt, hogyan próbálkozott újságíróként, regényíróként, milyen bizonytalanság gyötörte és számos írót is említ, akikből merített, akikre felnézett. Ráadásul ez a könyv nem csupán az ő életútja, hanem egy érdekes családregény, melyben kapunk egy átfogó képet a második világháború utáni évek Kolumbiájáról, ami nem volt épp makulátlan.

Ez a könyv tökéletes passzol és kell is az életműsorozatba, amely parádés. Ugyanolyan élmény volt mozgalmas életéről olvasni, elmerülni a fiatal Márquez hullámvölgyeiben, mint bármelyik regénye. Beszippantott  a stílusa és a történet. Szerintem nem csupán a rajongók számára kötelező olvasmány, hanem bárki élvezetet talál benne, aki elmerülne egy zseniális szerző szárnypróbálgatásaiban és egy családja mozgalmas életében.

Köszönet a Magvető Kiadónak ezért a kiváló kötetért, melyet a borítóképekre kattintva kedvezményes áron megvásárolhattok a kiadótól!

Fordította: Székács Vera

Kövess minket Facebookon!

Érdekelnek más kötetek is a szerzőtől? Kattints!