A Mikulás megfázott, egy ötven éve elfekvő levél, egy sértődés és egy ki nem beszélt félreértés borzolja az idegeket Mikulásfalván - íme egy egyszerűen szeretnivaló, abszolút nem szabványos, cuki Mikulásos történet!
A Kolibri Kiadó újra megjelentette a legutoljára 2007-ben, más kiadónál megjelent mesekönyvet, az elismert finn illusztrátor, Mauri Kunnas mesekönyvét, a Mikulás és a varázsdob című kiadványt. Az eltelt időszakban a régi kiadás könyvei elrongyolódtak az olvasásban és el is fogytak a boltok, könyvtárak polcairól, arról nem beszélve hogy megszületett egy újabb sor kisgyerek, akik hasonlóan nagy örömmel fogják újra és újra levenni a polcokról, mint az előttük járó korosztály. Kovács Ottilia értő fordítása sokat tesz hozzá a mű mondanivalójához.
Mauri Kunnas (igazán huncutul néz, nem igaz?)
Miért mondom, hogy újra és újra le fogják venni őket a polcokról a 4-8 évesek - és végtelen számú évűek? Ha kicsit is szétnézel a Kolibri Kiadó oldalán, ahol az elmúlt hetekben beharangozták ezt a művet, láthatod a hozzászólásokat, amelyekben fiatal szülők lelkendeznek, hogy jaaaaaaaaj, megint megjelent, de jó, még mindig előttem a régebbi kiadás élénk, huncut rajzainak képe, nagyon szép és aranyos mesék, önmagukban is érhetők, szeretnivaló történetek, sőt, olyan is van, aki kijelentette, hogy még mindig őrzi VHS kazettán a belőle készült rajzfilm kópiáját. (Igen, film is készült belőle!)
Finnországban ez mese alap az ottani gyerekeknek, mert valóban kedves, aranyos, és ami a lényeg, életszerű, egyetemes, mai mondanivaló szűrhető le belőle. A Mikulás alakja nincs idealizálva, nagyon is emberi (például emberül meg van fázva), a felesége gondoskodó, a segítő manók (Nóra és Vili) alakja szinte lelép az oldalakról. A történés pedig arról győzi meg a nebulókat, hogy a valós idejű, őszinte párbeszéd nagyon fontos két fél között, mert az azt hittem csak annyit jelent, hogy nem tudom, a feltételezés meg a kudarc szülőanyja. (Értem, hogy közhelyek, de 1) pont ideillenek, 2) mondj jobbat helyettük.)
A megsértődött 55 éves Bikfic a varázsdobjával
Mert mi is történik a műben? Karácsonyi kívánságok zsákszámra, el sem hiszik Miklulásfalva lakói, hogy lassan az utolsó zsák utolsó levelét is feldolgozták. Agricola, az írnokmanó, ki sem látszik a vastag főkönyvből, ahová a tételeket skribálja (kidugott nyelvvel), amikor Nóra a zsák alját tapogatva, különös levélre bukkan. A papír elég réginek tetszik, egy többé-kevésbé köralakú krix-kraxot ábrázol Bikfic aláírással. Az erősen náthás Mikulás, aki sehogy sem tudja elhagyni nyomorult influenzáját (hja, az élet nehéz, év végén egy Mikulásnak nincs pihenő), kicsit bosszús a rejtvény miatt, és nekiindul megkérdezni felőle az öreg mestermanókat, hogy ők mit gondolnak az egészről. A nyomozás során aztán fény derül arra, hogy a rajzot ugyan nem tudják megfejteni - az egyik manó szerint repülőt, a másik szerint Szent György a sárkánnyal van lerajzolva, tehát a fiú egy könyvet szeretne, a harmadik szerint pulóvert, a negyedik szerint különleges plüssállatot, és így tovább -, csak a levél sorsára képesek rájönni: 50 évig elfeledetten feküdt a postán. Hűha! Skandallum! Aki küldte, már idősebb ember, és a maga módján kezeli az ügyet, sok borsot törve Mikulásfalva lakóinak orra alá a varázsdobjával. Amikor megszólal a baljós DAM-DAM-DAM-DAM, Mikulásfalván mindig történik valami rémes. Mindenekfelett például eltűnik az északi fény... de az sem kellemes, amikor a Mikulás zabkásája ehetetlenül csípős lesz, mert valaki kicserélte a cukrot borsra, és az előző nap készített mosolygós mézeskalács figurák szája mind lefelé biggyedve hirdetik valaki rosszkedvét és bosszúszomját, amíg a Mikulás fel nem hördül, hogy "szakállamra mondom, ez azért már több a soknál!" 
Mikulásnak és a manóknak ugyancsak helyén kell lenni az eszüknek, hogy megbékítsék ezt a Bikfic nevű, erősen sértődött embert, és együttműködésre bírják. Sok huncut és humoros kalandon mennek keresztül, az olvasók és jómagam legnagyobb derültségére. (Igen, elolvastam, utolsó betűig. Most miért? Kb. velem egy idős a megorrolt Bikfic is.)
Érdemes rögtön az elején a szereplők jellemzőivel kezdeni az olvasást, alapos emberismeretről tesznek tanúságot a leírások, szelíd, de annál hatásosabb humorral megspékelve. Mikulásról megtudhatjuk, hogy beceneve Miku, de csak Mikulásanyónak, valamint Öregemnek is hívta valaki a 15. században, továbbá a Myra városában élt Szent Miklós püspökkel való kapcsolata - finoman szólva is - tisztázatlan. Nóra és Vili manókról is kiderült, hogy az egyik rakoncátlan és találékony, míg a másik lelkes és vidám, és hogy mindkettőjük kedvenc étele a sültkrumpli (is). Sőt, Mikulásfalvának számítógépes zsenije is van (naná, haladni kell a korral), és valamennyien remekül néznek ki ahhoz képest, hogy általában több száz évesek (a Mikulás meg bőven túl van az ezredik születésnapján). Személy szerint nagyon jól szórakoztam már ezeken a leírásokon, és akkor még egy sort sem olvastam a tényleges cselekményből. 
A Mikulás és a varázsdobbal egyidőben több másik, szintén figyelemreméltó kötet is megjelent a kiadónál, érdemes szemelgetni belőlük!
Tedd le gyerekeid elé ezt a remekbe szabott, igényes mesekönyvet, ugyanúgy fogod élvezni az együttolvasást velük, ahogyan ők is gyakran fogják kérni tőled, hogy a Mikulás és a varázsdob című történetet olvasd el nekik. Egyszerűen szeretnivaló, abszolút nem szabványos, cuki Mikulásos történet! És még van időd Mikulásig vagy karácsonyig beszerezni!
A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Cím: Mikulás és a varázsdob
Szerző: KUNNAS, MAURI
Fordító: Kovács Ottilia
Kiadó: KOLIBRI GYEREKKÖNYVEK KFT
Oldalak száma: 56
Megjelenés: 2020. október 12.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634377139
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése