Kultúrpara: Salman Rushdie: Quichotte avagy egy optimistább Don Quijote

Hahó! Ébresztőőő!

Az igazság áll támadás alatt, tehát ébresztő, hölgyeim és uraim!
Ez a legfontosabb mondanivalója Salman Rushdie: Quichotte című pikareszkjének, amely a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg.
(És tényleg? Felébredünk?)

A kötet olvasása közben folyamatosan azt mondogattam magamban a főhősre: istenem, ez hülye (mindenkitől elnézést kérek, hogy nem finomítom a szót, tényleg ezt hajtogattam). Mr. Ismail Smile (a főhős, Quichotte), aki a Smile gyógyszerészeti cégnél dolgozik, nem evilágra való ember (azért is került bele egy sci-fi vonalba). Élete kimerül a munkájában és kereskedelmi adók nézésében. Eme modernkori lovag nyálát csorgatja a számára elérhetetlen emberek műmosolyain, műbalhéin, vágyainak netovábbja, hogy bekerüljön egy reality show-ba. Már ezeken is elnézően mosolyogtam, bár, néha elmantráztam jópár öcsém, fogjatok le csillapítónak szánt kitörést.

Ahogy azonban egyre mélyebbre jutottam a műben, elgondolkodtam a főhősön. Igaz, hogy bolond vén fráter, aki a tévésztárba lesz (egyoldalúan) szerelmes, de mindent meg tud magyarázni, minden lehetetlen történést képes beilleszteni a lökött, elrugaszkodott tervébe (mert az is van neki, terve). Egyszerre szánalmas és irigylésre méltó, számomra személye igazi példa a bibliai szlogenre: boldogok a lelki szegények. Megy a semmitérő igazságai után, mert neki az a minden. Nézünk rá a mi jobban tudjuk gőgjével (mert általában tényleg jobban tudjuk), aztán melegen csodálkozunk az illető hitének néha hegyeket - na jó, maradjunk a realitás talaján, leggyakrabban azért csak vakondtúrásokat - mozgató erején. Ám néha tényleg mégis hegyeket tesz arrébb. Nagyon néha, az igaz, és akkor ugyancsak leesik az állunk, hogy ezt meg hogy? Muszáj csendben leülnünk, és megvitatni magunkkal, hogy így is lehet. Hiszen a mi valóságunknak számtalan egyéb változata is lehet, nemcsak az, amit észlelni vélünk. Mert ebben az újraírt Don Quijote-ben van vírus (honnan tudta?!), rasszizmus és sci-fi szál (is), amin egyrészt jót derültem, másrészt jól elgondolkodtam.

Salman Rushdie Indiában, Bombayben született, egy sikeres muszlim üzletember fiaként. Tanulmányait szülővárosában, majd az angliai Rugbyben, és a cambridge-i King's College-ban végezte, ahol történelemből szerzett diplomát 1968-ban. Tanulmányainak elvégzése után családjával Pakisztánban élt, majd visszatért Angliába és egy reklámügynökség szövegírójaként dolgozott. Alkotásainak nem mindegyike nyerte meg maradéktalanul az Allah hívők szimpátiáját, sőt, a Sátáni versek című művéért fatvát is kimondtak rá (Fatwa: muzulmán vallási vezető által kiadott hivatalos közlemény vagy parancs, jelenlegi esetre vonatkoztatva Salman Rushdie bárhol és bárhogyan kivégezhető Allah nevében).

Művei magyarul:

Az éjfél gyermekei; ford. Falvay Mihály, utószó Barkóczi András; Európa, Bp., 1987
Szégyen; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1989
Hárún és a mesék tengere; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1992
Kelet, Nyugat; ford. Falvay Mihály, Greskovits Endre; Európa, Bp., 1996
A mór utolsó sóhaja; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1997
Talpa alatt a föld; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1999
Grímusz; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2002 (Ulpius klasszikusok)
Fúriadüh; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2003 (Ulpius klasszikusok)
Sátáni versek. Regény; Konzorcium, Bp., 2004
Sálímár bohóc; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2007
A firenzei varázslónő; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2008
Joseph Anton. Memoár; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2012
Luka és az élet tüze; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2013
A sátáni versek. Regény; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2014
Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2015
A Golden ház; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2018
Quichotte; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2020

A kötet egyik meghatározó eleme a rasszizmus, hiszen két színesbőrű férfi, apa és fia indul neki a ma Amerika köznéven emlegetett USA-nak, így megkerülhetetlen a kérdés, ki hogyan viszonyul jelen időben ehhez a kérdéshez. Nyilvánvalóan lehetetlen kikerülni az ezzel kapcsolatos verbális vagy tényleges erőszak eseteit, de minek is kerülné ki bárki? A szerző nem is finomkodik ezzel kapcsolatban.

Aztán itt a vírus kérdése, amelyről a szerző nemigen hitte, hogy bekövetkezik, mert csak metafóraként alkalmazta, de tadamm! megvalósult. Nem örülünk neki... még akkor sem, ha az ő művében Fekete Folt néven emlegetik, megfékezhetetlen és "csak" vakságot okoz. Ahogy a képzelet és a valóság határa elmosódik, úgy ráncolja homlokát az olvasó. A szerző kimondatlan célja az emberek felrázása a közönyből: az igazság áll támadás alatt, ébresztő, hölgyeim és uraim! Olyan kitalációt, abszurd mesét olvasol, ami maga a valóság, tudsz vagy legalább akarsz valamit tenni ellene? Az irónia, a fekete humor, a komédia, a szatíra és a pikareszk eszközeivel bemutatott Amerika itt tetszeleg a görbe tükörben, mit szólsz hozzá? Komolyan tudod-e venni?

A pikareszk regény (spanyolul picaresco, a 'csavargó' jelentésű pícaro szóból) a 16. századi Spanyolországban létrejött népszerű műfaj, kópé- vagy kalandor-regény, általában szatírikus hangvételű alkotás, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni. A pikareszk regények legfontosabb formai jellegzetessége - ami aztán a pikareszk jelző más használataiban is megjelenik - az egyes epizódok kötetlen sorrendje, felcserélhetősége.

Salman Rushdie regénye a kiszámíthatatlanság eposza. Műfaját tekintve pikareszk. Főhőse a túlzásokba menekült optimizmus, aki / ami olyankor is reménykedik, amikor normális ember sikítva átkozódik vagy magába roskad, netán összevont szemöldökkel arról értekezik magában, hogy azonnal felrúgja az előtte álló barmot, vagy csak 5 perc múlva rúgja fel, amikor már elnyekeregte az illető, hogy miért csinálta azt, amit csinált. Jó ez a túltolt optimizmus? Végül is... miért ne? Quichotte optimistább Don Quijote-t hoz, Sancho Panza pedig egy agyafúrtabb, cinikusabb modernkori fiatalembert, mint Cervantes műve. Dulcineánk is átlépett a mába a tévésztárocska miliőjével, a rasszizmussal és a vírussal teljesen jelen idejű, percre pontos mai környezetbe téve át mindent. Hiszen az eltelt pár évben annyira gyorsan változott minden: menekültek indultak el Európába, tömeges migráció, bevándorlás, a környezetünkkel kapcsolatban vészharangok zúgnak, ellenállás a kormányok részéről a bevándorlás ellen, minden bizonytalan, inatag, az irodalomban alkotóknak maga az aranybánya ez az időszak, minden bizonytalanságával együtt. Másik szálon megjelenik a Szerző is a regényben, hogy (többek között) körbejárja a családi ragaszkodás, összetartozás vagy éppen össze nem tartozás különféle formáit. Rushdie megítélése szerint ennél a könyvnél nehéz dolga volt, hiszen egy-egy mű saját maga lenyomata is: mire ez az alkotás készen állt a nagyközönség elé tárásra, ő, az író kimerült és átmenetileg ki is üresedett. De miután az irodalmár mindig meg akarja változtatni a világot, így közben változik ő is, és képes megújulni.