A csillagász és a boszorkány

 Könyvajánló - Ulinka Rublack: A csillagász és a boszorkány

Mit tesz egy ismert, pályája csúcsán lévő csillagász, amikor szeretett anyját boszorkánysággal vádolják? - Kepler harca édesanyja megmentéséért.

Johannes Kepler 1571-ben született a mai Németországban, Weil der Stadt városában. Érdeklődése a csillagászat felé már gyerekkorában megmutatkozott, főleg amikor édesanyja, Katharina Kepler megmutatta neki az 1577-es, fényes, hónapokon keresztül látható üstököst az égbolton, amelyet többek között későbbi mentora és munkatársa, a dán Tycho Brahe tanulmányozott. Kepler Stuttgartban és Adelbergben kezdi tanulmányait, majd 1586-ban a maulbronni elitiskolában folytatja. A tübingeni egyetemen szerez diplomát, később pedig matematikát tanít. Eleinte a protestáns lelkész pályája is vonzza, de a fiatalember matematikai érzékének gyorsan híre megy, a csillagászat iránti érdeklődése pedig nem csökkent gyerekkora óta. 1600-ban Tycho Brahe munkatársa lesz, Brahe egy évvel későbbi halála után pedig II. Rudolf udvari matematikussá lépteti elő. 

Életének egy nagyon termékeny szakasza következik, amely alatt megszületik két gyermeke és több matematikai, csillagászati, teológiai és filozófiai témájú könyvet, dolgozatot ír, és leírja többek között a mára róla elnevezett bolygómozgási törvényeket. II. Rudolf udvara hírhedten szabadelvű volt, nem ragaszkodott a vallási és egyéb dogmákhoz, és nem volt hajlandó részt venni a szakadozó egyházi politikában sem, így Kepler csillaga is szabadon ívelt felfelé. Maga is rövidlátó lévén nem volt a legjobb megfigyelő, de matematikai tudása páratlan volt. 1611-ben jelent meg egyik legjelentősebb munkája, a Dioptrice (Optika), amelyben leírja az ún. Kepler-távcső működését, és hosszan értekezik az optikai törvényekről, a szem és a lencsék működéséről illetve a szem betegségeiről is. 1612-ben, II. Rudolf halála után I. (Magyarországon II.) Mátyás kerül hatalomra, és bár megerősíti Kepler udvari matematikusi és csillagászi pozícióját, neki nincs maradása kritikusan gondolkodó protestánsként az erősen katolicista, és ilyen jellegű udvari életet kívánó Mátyás uralma alatt, és tudja, hogy nem dolgozhatna szabadon. Linzben talál matematikusi állást.

...A hírekből úgy tűnik, hogy engem is tilalmas mesterségek művelésével vádoltak meg;  ez az arcátlan társaság nem tudom miféle italozási szertartásoktól nekibátorodva -  hogy úgy mondjam -  elsöpör engem és tizenöt éves udvari szolgálatomat,  és most anyám szívét akarja…

1615-ben aztán édesanyját boszorkánysággal vádolják meg Württembergben. Két évvel később Kepler odautazik, hogy segítse őt, 1620-ban aztán börtönbe is vetik az idős asszonyt, aki több mint egy évig senyved rossz körülmények között. Védelmét hivatalosan is fia, a széles körben ismert és elismert csillagász és matematikus látja el, akinek megrendül a hite az emberiségben látva édesanyja meghurcolását.

Leginkább erről szól ez az igen alapos, érdekes, mindvégig a figyelmet fenntartó, de a legkevsébé sem túlzó, történelmileg hiteles és igényes könyv, amelynek megírását hosszú évek kutatómunkája előzte meg. A tübingeni születésű történész, Ulinka Rublack szakterülete éppen ez a korszak, a kora újkor Európában, és Kepler, mint kora egyik legnagyobb csillagásza már csak Rublack szülővárosánál fogva is fontos neki. 

Olvasmányos stílusban mutatja be nem csak magát Keplert, de azt a szörnyű és érdekes korszakot is egyben. A korszakot, amikor az 1600-as évek elején a boszorkányüldözés addig és azóta sem látott méreteket öltött, amikor az egyszerűség, a balgaság, a bigottság uralkodott, és egyszerű, ártatlan embereket, vagy néha pszichiátriai betegeket vádoltak meg boszorkánysággal. Nem segítette a helyzeten az sem, hogy akkortájt Európát egy szokatlan "klímaváltozás" érte el hosszú évekre, amikor nagyon kemény, hideg telen, és esős, hideg nyarak váltották egymást, nem volt elég élelem a korábban hirtelen megugrott népességnek, terjedtek a betegségek, és vele együtt a butaság is... bármikor, bárkire ráfoghatták, hogy boszorkány, és ő okozza az épp aktuális bajt. Különösen a mai Németország területén "volt" nagyon sok boszorkány, Európa többi részéhez képest itt jóval több embert égettek meg. Ennek lett majdnem az egyik áldozata az egyszerű, írástudatlan asszony is, Katharina Kepler. 

Nagyon érzékletesen és aprólékosan, a valósághoz hűen írja le a kor emberét, az uralkodó hiedelmeket, hogy mennyire mélyen hittek felsőbb körökben is a pokol és az ördög létezésében, ahogyan a boszorkányok létében is. Nemhogy hittek, egyenesen tényként kezelték. Boszorkánysággal pedig megvádolhattak bárkit - jellemzően idősebb asszonyokat. Kepler nézetei és gondolatai is erősen megmutatkoznak a műben, hogy hogy élte meg, hogy szeretett édesanyját ilyenekkel vádolták - egy olyan korban, amikor Brunót kivégezték, Galileit a tézisei visszavonására kényszerítettek, egy protestáns csillagásznak sok esélye nem volt. Fel is szólították, hogy óvakodjon mindeféle olyan kijelentéstől vagy írástól, ami nem a geocentrikus világképhez és a vallási dogmákhoz igazodik. De hírneve azért mégis sokat számított: 14 hónap börtönfogság után sikerült elérnie, hogy 74 éves édesanyját kiengedjék. Az asszony egy évre rá - ismeretlen okokból - elhunyt.

Pontosan ilyennek kell lennie egy hosszas kutatómunka utáni történelmi írásnak. Sokrétű, mindenre kiterjedő, de a központi témát - ezesetben Kepler életét és az édesanyja megbélyegzését - végig szem előtt tartva. Hiteles, de olvasmányos, nem száraz, már-már regényszerűen izgalmas, érdekes történet. Amilyen a való világ, a "kisemberek" élete. Felületesen vizsgálva semmi különös, de mélyebbre ásva és az adott társadalmi konvenciókat is elemezve nagyon is egyedi életutak nyílnak meg előttünk. Különösen igaz ez egy olyan világban, ami épp változás alatt áll. A földrajzi felfedezések pár évvel korábban megtörténtek, immár Európa is tud az Újvilágról, a reformáció folyamatban van, vallási káosz jellemző, emellé társul egy évekig tartó szokatlanul hideg időjárás, a harmincéves háború, amelyet sok szempontból az első valódi világháborúnak tekintenek, a küszöbön áll. Az embereket pedig tucatszámra égetik meg boszorkányság miatt. Egy ilyen világban ez a kicsi, német vidéki családi tragédia nagyon jól bemutatja az egyszerűbb emnerek életét is és a kihívásokat, amelyekkel szembe kellett nézniük. 

Ulinka Rublack, a szerző

A boszorkányüldözés tébolyának tetőpontján senki sem érezhette biztonságban magát.

Nagyon sokan, sok ismerősöm is egyféle hamis "nosztalgiával" tekintenek a párszáz évvel ezelőtti korokra, amikor "minden szép volt, egyszerű volt és jó". Ezek a hamis képzetek leginkább ismerethiányból fakadnak. Melyik része hiányzik az 1610-es éveknek? A szokatlan időjárás, az éhínség, a betegségek, az bigott vallásosság, a vallásháborúk, a boszorkányüldözések, az elképesztő hitvilág, amikor tényként kezelik a boszorkányság és az ördög létét? Amikor valós veszély volt, hogy holnap téged vagy egy családtagodat bélyegeznek meg boszorkánynak, mert azidőtájt német területeken minden hétre jutott egy boszorkányégetés jóformán? Az ok pedig lehetett bármi. Katharina Kepler esetén pl. volt olyan tanú, aki azt vallotta, hogy az asszony adott neki egy pohárral a borából, pár nappal később pedig lesántul és megbénul az egyik lába - egyértelmű, hogy boszorkány az asszony, igaz?...

A könyvet Makovecz Benjamin fordította, akinek a tolmácsolásában már számos igazán értékes és tartalmas könyvet ismerhettem meg olyanoktól, mint Ross King, Paul Johnson, Arthur Koestler vagy Roger Crowley. Ezeknek a sorába lépett most Ulinka Rublack részletes és érzékletes kötete is Keplerről, a csillagászról, édesanyjáról, a "boszorkányról" és az 1600-as évek eleji Európáról. 

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!