A stratégiailag fontos helyen fekvő Akkó 1291-es, brutális ostromáról szól Roger Crowley nagyívű munkája, Az elátkozott torony című könyv. A mű azonban nemcsak a szentföldi, utolsó nagy, keresztes erőd elestéről ad számot hiteles források alapján, hanem alaposan körbejárja a keresztes háborúk máig tartó és ható traumáinak okait.
Akkó ostromakor Jeruzsálem már muszlim befolyás alá került, s annál elkeseredettebben védték a keresztesek az erődöt, de tehetetlennek bizonyultak Halíl egyiptomi mameluk szultán túlerőben lévő csapataival. Jeruzsálem eleste után (1187) Akkó 1291-ben maga volt a Terra Sancta (Szentföld), és a város eleste maga a spirituális letargia volt a keresztények számára: innentől vált világossá, hogy az iszlám térhódítását képtelenek megakadályozni Európában. 
A szerző komoly, alapos utánajárással alkotta meg munkáját, olyan arab források szolgálnak alapul, mint Ahmad ibn Ali al-Maqrizi, Ibn Abd al-Zahir, Muhyi al-Din, vagy a csak Szaúd-Arábiában arab nyelven kiadott Shafiʿ b. ʿAli. Természetesen nemcsak ezekre történik hivatkozás, hanem korabeli szemtanúk visszaemlékezéseire (Jean de Villiers johannita nagymester levelei), a források összevetése pedig nagyban árnyalják a nyugati történészek, illetve korabeli írók látásmódját.
Persze, mai szemünkkel Oroszlánszívű Richárd 1191-es tette is lényegesen érthetőbb (közel 3000 ellenséges katona kivégzése), ami traumatizálta és fanatizálta a 100 évvel későbbi iszlám harcosok hozzáállását az ostromnál elfogott keresztesek vonatkozásában: ugyanúgy mészárlást hajtottak végre, mint Oroszlánszívű Richárd. Persze, az senkit sem érdekelt akkoriban, hogy Oroszlánszívű Richárdot IS átverte a szemben álló fél, valamint az, hogy abban a korban a hadifogoly státusz ismeretlen volt, nem járt, pláne, pogány ellenfélnek nem. Arra pedig senki sem gondol, hogy ugyan ki hagyott volna meg közel 3000 katonailag kiképzett, ütőképes csapatot a hátában...? Mindenesetre az akkói mészárlás (esetleg) nem következett volna be, ha 100 évvel azelőtt Oroszlánszívű Richárd nem teszi meg azt, amit megtett. Nyilván, ez a hős az iszlám számára nem hős volt, hanem kegyetlen, szükségtelenül brutális tömeggyilkos.
„[…] száz esztendővel később a kivégzett helyőrség története ismét felrémlett a múlt homályából. […] kihangsúlyozzák, e vérengzéssel csupán igazságot szolgáltattak az Oroszlánszívű Richárd által elrendelt mészárlásért. Abu al-Fidá, aki végig jelen volt az ostrom során, és pontosan tudta, hogy a végső roham 1291. május 18-ra esett (a keresztény naptár szerint), egy teljes hónappal eltolta az emlékezetes dátumot, hogy nyomatékosítsa az események misztikus összecsengését: »Különös egybeesés folytán a frankok péntek délben, Dzsumáda sz-Szání hónap 17. napján [1191. július 12.] foglalták el Szaladintól Akkót, hogy összefogdossák és kivégezzék a muszlim védőket. A Mindenható Isten a maga előrelátásával úgy rendelte el, hogy a várost pontosan ebben az esztendőben, a Dzsumáda sz-Szání 17. napján [1291. június 17.] délben vívhassuk vissza […]. Vagyis ugyanazon a napon foglaltuk vissza Akkót, amelyen a keresztények leigázták«.” (259. oldal)
Valószínűleg nem véletlen az angol professzor témaválasztása: Akkó ostromához a korabeli Anglia több szálon is kötődik. Például az egyik legtovább kitartó bástya, az Angolok Tornya volt (turris Anglorum), és az is igaz, hogy Európából az utolsó pillanatban is angol peregrinusok érkeztek, hogy a végsőkig harcoljanak a kereszténység utolsó bástyájáért. Sokat megtudhatunk a munkából az egyiptomi mamelukok világáról, valamint részletekbe menően ecseteli a várostrom elborzasztó jellemzőit, aprólékosan kitérve az akkori kor csatákat és háborúkat eldöntő haditechnikájáról, a katapultról vagy a görögtűzről. Az akkói vereséghez nagyban hozzájárultak az akkoriban zajló európai belháborúk és a szentföldi háborúban való részvételtől húzódozó - szintén európai - koronás fők döntései a tárgyban. (Ebben kivételt képez a mi II. Andrásunk tevékenysége a területen.)
A keresztes háború, szent háború közel-keleti területen kívüli emlegetése vörös posztó az ott élő arabok számára, mindig Oroszlánszívű Richárd mészárlása és annak európai, amerikai szemmel való létjogosultsága asszociálódik az ott élők számára - ki vannak hegyezve a kihasználásra és politikai nyomásgyakorlásra. Ezért reagáltak annyira vehemensen George Bush 2001-ben elhangzó, a terror elleni globális küzdelem „keresztes háború” kifejezésre, de például a területre való befolyásszerzés minden lehetőségét kihasználni igyekező francia lépések gyökere is erre a több évszázados eseményre nyúlik vissza - ha megvakarjuk kicsit a felszínt, látni fogjuk, hogy mai napig Libanonban teremnek a francia politikusok, ha ott valami történik.
Roger Crowley angol nyelvet és irodalmat tanult a Cambridge-i Egyetemen, majd Isztambulba költözött. Ma az angliai Gloucestershire-ben él, és ismeretterjesztő történeti műveket ír. Fő témája a mediterrán térség története. A hajóscsaládból származó brit író rengeteget utazik: az elmúlt években bejárta a Fekete-tenger partvidékét és körbehajózta Szicíliát. Az elátkozott torony című mű előtti könyve magyarul Portugália felemelkedését tárgyalja a tőle megszokott pontosságal és mesélő kedvvel, Hódítók címmel. Előző művei, amelyek magyarul is megjelentek: Tengeri birodalmak (2014), 1453 (2016), Kalmárköztársaság (2018).
Forrás: Park Kiadó
A területen akkoriban lévő több nagy világvallás együttélése alkalmi szövetségeseket is előidézett az ott élők között, bár, az okot gyakran prózai magánügy nem mindig igazságos lerendezése szolgáltatta. Hatott egymásra a két kultúra, kereskedtek egymással, de egység közöttük pont világnézetük gyökeres ellentéte miatt elképzelhetetlen volt - mindmáig. Aki a korabeli állapotokat ábrázoló térképre néz, egyértelműnek tetszik számára, hogy Akkót kedvező geopolitikai helyzetére tekintettel, a végtelenségig lehetetlenség volt keresztény uralom alatt fenntartani, az egyiptomi mamelukok számbeli fölénye és az európai uralkodók egyre csökkenő támogatása, amellyel az élő erő, az anyagi hozzájárulás és az ellátás utánpótlása meredeken csökkent, egyértelműen magában hordta Akkó végzetét.
Végezetül: miért kapott helyet az elátkozott torony a kötet címében? Azért, mert a vár legsebezhetőbb részét, ahol a legelkeseredettebb csata bontakozott ki, és amelynek megtartásától vagy elvesztétől a szentföldi keresztesek egész további sorsa függött, úgy nevezték, hogy Elátkozott torony (Turris maledicta). Egy korabeli zarándok utazó, Wilbrand van Oldenburg erről később így írt: „Amidőn a Mi Urunk a Szíriai-tenger mellékén vándorolt, állítólag be sem tette a lábát e városba, csupán átkot mondott egyik tornyára, melyet mindmáig Elátkozottként emlegetnek a helybéliek. Ám magam úgy hiszem, hogy eme elnevezés másként született. Midőn vitézeink a várost ostromolták, az ellen e bástyát védte a legelszántabban mind közül; ezért nevezték hát Elátkozott toronynak.”
Így volt, nem így volt? Ma már olyan mindegy. Roger Crowle érdekes, élvezetes stílusban előadott értekezése a korról, jelentős személyiségeiről, mozgatórugóiról olyan világot tár elénk, amely letűnt ugyan, de hatásai mindmáig jelen vannak a térségben érdekeltek számára.
A kötetet a Park Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket a Facebookon is!
Selyemutak - Egy új világtörténet
Konstantinápoly: "Allah torkán megakadt szálka"
Kiadó: PARK KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 358
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 576 gr
ISBN: 9789633555743
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2020
Illusztráció: SZÍNES ÉS FF RAJZOKKAL, KÉPEKKEL
Fordító:Hegedűs Péter
Megjegyzés küldése