Könyvajánló - Martín Olmos: Fekete panoptikum
"Különc gyilkosok, féllábúak, egy összetákolt generális, kivégzett elefántok, Al Capone sebhelyei, a halál kocsmája, a hóhér magányossága, egy balfácán, akinek eladtak egy villamost, az argentin diktátor, aki elveszített egy távvizelő versenyt, a Szőkeség, egy náci akcióhős és egy kuplé egy halott légiósról." Néhányan a világ elhíresült gonosztevői közül.
"Az ember azóta gyilkolja a felebarátját, amióta rájött, hogy a kő keményebb a koponyánál."
Az emberek pedig mindig is imádták a katasztrófaturista szerepkört, ezért számos cikk, könyv készült, melyekben kiemelt bűnesetekről írnak sokszor gyomorforgató részletességgel. Martín Olmos könyvében különböző bűnözőkről írt rövid, kicsit morbid, de szórakoztató rémtörténeteket olvashatunk, melyeket tökéletesen egészítenek ki José Guadalupe Posada illusztrációi.
Minden történetet csupán pár oldal, de elkalauzol minket szerte a világon, hogy olvashassunk többek között kegyetlen gyilkosokról, hóhérokról, diktátorokról, kalózokról, nácikról és egyéb rettenetes emberekről, valamint gyilkos fegyverekről a középkortól napjainkig. Rengeteg ismert és kevésbé ismert bűnelkövetőről is olvashatunk.
Olyan nevek bukkannak fel a kötetben, mint William S. Burroughs, aki 1951-ben drogtól és alkoholtól megszédülve egy elszabadult partin Tell Vilmosként akarta lelőni neje fejéről a viszkis poharat. Ám egy arasznyit elvétette, a nő pedig homlokában egy golyóval esett össze holtan. Kapott helyet a kötetben Al Capone és a sebhelyesarcú becenév története, de Jeffrey Dahmer is, akit a halhatatlan szörnyetegek sorába a sorozatgyilkolás és a kannibalizmus emelt.
Európában kevésbé ismert, de szörnyű bűnözőkről is olvashatunk. Mint például Francisco Guerrero, akit a Mellényes néven emlegettek Mexikóvárosban. 1880 és 1888 között húsz nővel végzett, de senkit nem érdekelt az ügy annyira, hogy igazságot szolgáltasson. Miért? Mert nem tisztes asszonyokat gyilkolt, hanem utcalányok voltak az áldozata. Sajnos senkit nem érdekeltek a társadalom peremén kiszolgáltatottan élő nők. Megerőszakolta, majd késével szabdalta őket halálra, olyan is akad, akit lefejezett. Végül az egyik prostituált megmenekült és feljelentette '88-ban, és a bíróság halálra ítélte, de itt mégsem ért véget a története...
Amikor a kivégzésekről olvasunk, biztos vagyok benne, hogy sokunkban felmerül a kérdés a hóhérok kapcsán: "miért vállal valaki ilyen munkát?" Ugye? Egyszerű a válasz: enni mindenkinek kell. A 20. század elején élt a spanyol Antonio Lopez Sierra, akit mindenki csak Uhunak hívott. Kemény gyerekkora volt, amióta az eszét tudta éhezett. Lakatosnak tanult, de jött a háború, így sosem dolgozott a szakmájában, a Légió tagjaként megjárta Oroszországot, Németországot. A háborúból egy trükkel elérte, hogy visszajusson Spanyolországba, ahol jött az éhezés. Analfabéta volt, igazán semmihez sem értett, aztán egy vágóhídon sikerült a napi betevőre valót megkeresni. Mivel a munkát sosem szerette, piti tolvajlásba kezdett egyik földijével. Majd 1948. október 7-én a felügyelő nyomására jelentkeztek hóhérnak. Sikerrel jártak és meg is kapták bizományba a gyilokvasat. Ezután már becsületes munkával kereste a kenyerét, családot alapított, tizenöt gyermeke született. Alaposan kitanulta a szakmát, ám nem egyszer csak az ital segített túllendülni egy-egy kivégzésen...
A szerző kendőzetlenül mutatja be ezeket a pszichopatákat, szociopatákat, gyilkosokat, rablókat, erőszaktevőket. Nem szépít, csupán a sötét valóságot meséli el lebilincselő stílusban fekete humorral. Az emberi gonoszság minden vállfajával találkozunk a kötetben. A maga morbid és beteg módján a kötet szórakoztató, miközben el is gondolkodtatja az embert. Megmutatja milyen sokszor szinte hihetetlen rémtettekre képesek egyesek. Az emberi gonoszság mementója.
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!
Fordította: Mester Yvonne
A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
A tűzcsap közbelép és az irodalom visszavág
Megjegyzés küldése