Pokoli tél

 Könyvajánló - Anders de la Motte: Pokoli tél

Az emlékek visszakísérnek a 30 évvel korábbi eseményekhez… vajon megoldódik végül?

Laura ​fél a tűztől. Egyetlen égő gyertya elegendő ahhoz, hogy a lelki szemei előtt lángba boruljon a szoba, ahol tartózkodik. A rettegés tizenöt éves kora óta tart, amikor a barátaival majdnem bennégett a nagynénje üdülőtelepének a tánctermében. A végzetes téli éjszaka örökre megváltoztatja a fiatalok és családjuk sorsát, nem mindenkinek sikerül ugyanis kimenekülnie: Laura legjobb barátnője életét veszti a tűzben.

Amikor harminc évvel később, a nagynénje halála után Laura megörökli az üdülőtelepet, visszatér a dél-svédországi kisvárosba. A helyi lakosok azonban egyáltalán nem örülnek a sikeres stockholmi üzletasszony érkezésének, ami felszakítja a tragédia okozta régi sebeket. Nemsokára gyanús tűzesetek történnek a környéken, Laura pedig furcsa körülményekre bukkan a nagynénje halálával kapcsolatban. Lehet, hogy az asszony megtudott valamit, amit nem lett volna szabad? Valamit, ami új megvilágításba helyezi azt a harminc évvel korábbi borzalmas éjszakát. Valamit, ami talán az ő biztonságát is veszélyezteti. Vajon szembe mer-e nézni Laura a több évtizedes rettegéssel és azzal, ami annál is félelmetesebb: az igazsággal?

A Scane-tetralógia harmadik kötete, a Pokoli tél - nekem az első könyv a svéd szerzőtől, és azonnal új kedvencet avattam vele. A sorozat nem összefüggő, nincsenek azonos szereplők, egészen más esetek, más helyszínek - bár ugyanazon vidék, Anders de la Motte szülővárosa és környéke ihlette fiktív városok-falvak jelentik mind a négy kötet fő helyszíneit. Itt egy dél-svédországi üdülőtelep jelenik meg, és a két idősíkon futó történetben fokozatosan ismerjük meg a jelent, a megtört, lelki sebekkel teli nőt, aki nem tudta feldolgozni a múlt eseményeit, csupán eltemette magában. De a régi hely és az új tűzesetek visszahozták minden szörnyűségét annak a napnak. Eközben pedig megismerjük, mi is történt a múltban. 

Néha mindenki fél, hercegnőm. Aki mást mond, az hazudik. Mindenki tart valamitől.

Szövevényes, jó stílusban megírt, fordulatos skandináv krimi, ami az első lapoktól sodor magával, de a végére lesz igazán letehetetlen, amikor egyre jobban megismerjük a jól felépített karaktereket. Anders de la Motte ügyesen vezeti végig az olvasót, miközben a szeme előtt építi fel a szereplők életét és egymással való bonyolult kapcsolataikat, a párbeszédek is viszik előre a történetet, nem csupán töltelékek, mindehhez pedig kellemesen borzongató hátteret nyújt a rideg északi táj. Végig fenntartja az érdeklődést, noha kell idő, hogy beinduljon a történet, de már az elején nagyon jól mutatja be az erős érzelmeket, a félelmet, és ő immáron a sokadik skandináv szerző, aki egyetlen kötet után a kedvenc thrilleríróim közé lépett - alig várom, hogy megismerjem a tetralógia mind a négy részét. Más, sokkal lassabban építi a történetet, mint pl. a szintén svéd házaspár, akik Lars Kepler néven írnak, de a végére ugyanolyan fordulatos, meglepő és sodró történet lesz.

Az öregedést nem lehetett egy meghatározott időponthoz kötni. A változás észrevétlenül következett be, mint amikor az őszi falevelek lassan lehullnak, és egy reggel arra ébred az ember, hogy beköszöntött a tél.

Anders de la Motte 1971-ben született a svédországi Billesholmban, dolgozott rendőrként, biztonsági szakértőként, jelenleg nemzetközi biztonsági szakértő. Első regényét 2010-ben jelentette meg, amivel el is nyerte a Bűnügyi Svéd írók Akadémiájának elsőkönyves díját. 

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!