Vesztegzár

 Peter May Vesztegzár című könyve, amelyben Londont tette meg helyszínül egy vírus pusztítása miatt, 15 évig pihent egy szerveren. Megalkotásakor úgy nyilatkoztak a kiadók, hogy a szerző története túl van minden határon, túl nyomasztó, nem reális, a valóságban ilyen nem létezhet. Hja.. mára valósággá vált: igen, akár egy egész város IS vesztegzár alá kerülhet a Covid-19 miatt. 

A 21. Század Kiadó az aktuális vírushelyzetre tekintettel adta ki a Peter May-nél 15 éve heverő Vesztegzár című művet, amely alapjában véve thriller, bő krimiszállal, járványveszélybe és London vesztegzárába ágyazva. Az emberek hónapok óta nem mennek be a munkahelyeikre, aki mégis pénzt keres, nincs  mire elköltenie. Mindent fertőtlenítenek, szociális távolságot tartanak, maszkot hordanak, aki dohányzik, lehetőleg elégeti a csikkjeit. Csak azok a személyek érintkeznek egymással, akiknek feltétlenül szükséges, és ezt az utcákon katonai ellenőrzőpontok is biztosítják: közterületen senki sem kóricálhat csak úgy. Akiknek muszáj kimerészkedni a városba, üres utcákkal, félelemmel, gázmaszkos, védőszemüveges katonákkal szembesülhetnek, akiknek túl gyakran kell használniuk gépkarabélyaikat - például a fosztogatások vagy vesztegzárból megkísérelt szökések miatt. Óvatos becslések szerint félmillió halottnál tartanak, de inkább többnél. Iiiigen: erről írt 15 éve Peter May, erre mondták a kiadók, hogy "too much".

Ugye érzed, a helyzet pikantériáját?

Peter May első kötete 26 éves korában jelent meg, és a BBC azonnal tévére alkalmazta. Utána nézettségi rekordokat döntő tévésorozatok következtek, amelyekben forgatókönyvíróként, producerként, illetve ötletgazdaként is közreműködött. Egy sor bestseller thriller fűződik a nevéhez: ezek közül a The Blackhouse és az Entry Island díjat is nyert. May Dél-Franciaországban él a feleségével.

2005-ben írta Peter May ezt a thrillert, melyben egy halálos vírus miatt zárják le Londont - és a világot. De hiába nagyszerű a regény, hiába világhírű bestsellerszerző May - a kiadók sorra adták vissza a kéziratot. „Nem realisztikus.” „May túl messzire ment.” - Ilyen reakciókkal adtak kosarat a skót sztárszerzőnek. A Vesztegzár ma már - sajnos - realisztikus.

„A szerkesztők extrém kitalálmánynak, lehetetlenségnek nevezték a könyvemet, amelyben Londont le kell zárni egy láthatatlan ellenséggel, a vírussal folytatott harcban. Azt mondták, ez soha nem történhet meg. Pedig sok kutatást folytattam, és nekem nagyon is lehetségesnek tűnt” - nyilatkozta May 2005-ben.

Honnan tudta Peter May másfél évtizede? Honnan látta a jövőt?
2005 jövőjét.
És 2020-ét is.

Forrás: 21. Század Kiadó

Londonban járunk, ahol vészhelyzet van elrendelve, munkások nagy sietve alapoznak egy szükségkórházat az Archbishop’s Park építési területén, amikor a 3 méter mély gödör alján egy bőrtáskát találnak, benne egy gyermek csontjaival. A táska éjjel kerülhetett bele a gödörbe. Minden illetékes hisztériázik, hogy azonnal történjen valami, mert az építkezést haladéktalanul folytatni kell: pillanatokon belül megtelik a város összes kórháza kezelésre szoruló emberekkel. A vírus okozta járványban megbetegedettek mortalitása 80%.MacNeil felügyelő kezdő alkoholista, feleségétől, gyerekétől különélő, rendőrségnél éppen felmondásban lévő ember, saját démonjaival és a vírushelyzettel küzdve, kerül az ügyhöz kijelölésre. A nyom, amin el tudnak indulni - persze, a csontokon és a bőrtáskán kívül - egy metrójegy töredéke. Hamarosan tudják már, hogy nézhetett ki a gyerek,  megállapítják a nemét (kislány), hogy fejlődő országból, azon belül Ázsiából származhatott, szegény környéken élhetett, tudják a hajszínét és hogy egy deformitás miatt eltorzultan nézett ki az arca. Konkrétan feltűnő nyúlszája és farkastorka volt. Nincs könnyű dolga MacNeil felügyelőnek, pláne, hogy folyton olyan akadályokba botlik, amelyeket lassan szándékos keresztbetevésekként él meg. Kinek lehet ennyire útjában, és vajon a személye generálja ezt a figyelmet, vagy inkább az ügy, amin dolgozik?

"Az Archbishop’s Park Baráti Körének tagjai – akik még életben voltak – vért köptek. Akik nem, bizonyára a sírjukban forgolódtak. Sokesztendei gondos munkájukat, mellyel igyekeztek ezt az apró, kellemesen zöld földdarabot megóvni a lambethi emberek számára, romba döntötte a parlamentben megszavazott veszélyhelyzeti törvény."

– "Előállt a Stein-Francksnél bárki észszerű magyarázattal arra nézvést, hogy a járvány miért Londonban kezdődött, és nem Ázsiában?
– Ez nem a mi feladatunk – jelentette ki Blume mézesmázosan. Ha érzékelte is a kérdezők ellenségességét, nem törődött vele. – Erről az Egészségvédelmi Ügynökséget kell kérdezniük. – Elhallgatott. – De nem kell nagyon okosnak lenni annak belátásához, hogy elég, ha mindössze egyetlen fertőzött személy Londonba, New Yorkba vagy Párizsba utazik Vietnámból, Thaiföldről vagy Kambodzsából, és máris kész a baj. A modern légi közlekedés folytán voltaképp egy globális faluban élünk. És a buszokon, a repülőgépeken, a metrókocsikban, amelyekkel utazunk, tökéletes inkubátorokat alkottunk a vírus tenyésztéséhez és terjesztéséhez. Kódolva volt a katasztrófa az életmódunkban."

"Senki nem járt már dolgozni. Csak egy maroknyi üzlet nyitott ki naponta néhány órára. Tömegközlekedés egyáltalán nem volt. A repülőtereket határozatlan időre lezárták. A főváros gazdasága zuhanórepülésbe kezdett, a világ többi része pedig készen állt mindent elkövetni, hogy segítse Londont a betegség terjedésének megakadályozásában. Legfőképpen úgy, hogy az Egyesült Királyság viszonylatában megtiltottak minden ki- és beutazást. Természetesen csak idő kérdése volt, hogy a vírus végigsöpörjön a világon. De ha sikerülne kordában tartani egy vakcina kifejlesztéséig…"

Kitűnő karakterábrázolása jelentősen segít abban, hogy az ember tovább akarja olvasni a krimit / thrillert / disztópiát (mert ez mind): a törékeny kínai lány, aki törvényszéki odontológus és mozgássérült, a főnöke, Tom, aki úgy hordja homoszexualitását, mint más a jelvényt, a mogorvának látszó MacNeil, aki nem is annyira mogorva és ért a dolgához - bár egész élete romokban, a bűnözői Pinkie lazasága és torz felfogása az életről, a közöttük lévő egyértelmű vagy nem is annyira egyértelmű kapcsolat. Ó, és Sam, a mentor! Kedvenc mellékszereplőm!

Az a helyzet állt elő, hogy a krimiszál majdnem eltörpült a vírushelyzet lefestése mögött. Mert hát igen, igen, érdekelt a nyomozás, a főgonosz (aki nem Pinkie), de amikor éppen fél Európa a napokban zárta le határait Angliából érkező utasok elől, mert mutálódni látszik a nyomorult koronavírus, akkor ugyebár sokkal jobban izgat bennünket a mi lesz és hogyan lesz, mint hogy ki a főgonosz és mit miért csinált. (Vagy csak én érzem így, hogy a nyugtalanító történet és a napjaink járványhelyzetével párhuzamos élethelyzet kissé kibillent a könyv valamennyi zsáneréből?)

Végigrohanunk 24 órát, izgulhatunk, nevethetünk, szörnyülködhetünk, nyomozhatunk, kombinálhatunk és a végén az akciódús befejezés.... a legeslegvége meg... Hát a végét  b&#łđ meg, szerzőkém.

(Nem azért mondom, de elkapkodták a művet, sok helyen egyszerűen  nem kapható - ahol igen, ott gyakran azt látom a könyv felett megjegyzésként: utolsó darabok. Nem csodálom. Ahogy  mondom: szerintem nem a krimiszál miatt vitték, mint a cukrot. Pedig az sem rossz ám!)

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

A kötet elérhető kedvezményes áron a borítóra kattintva.

A fordítást végezték:  Tomori Gábor, Novák Gábor, Gömöri Péter

Érdemes megnézni a 21. Század oldalán a könyvcsomagokat is, ugyanis nagyon szuper irodalmi- és a KULT-könyvcsomagok is vannak kedvezményes áron, olyan kötetekkel, amiket nem érdemes kihagyni.

Kövess minket Facebookon!

Cím: Vesztegzár

Eredeti cím: Lockdown
Szerző: Peter May
Fordító: Tomori Gábor, Novák Gábor, Gömöri Péter
Kiadó: 21. Század Kiadó
Megjelenés: 2020. június 17.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9786156122728