Egy lány, aki túlélte Auschwitz szörnyűségeit, majd elhurcolták a Gulagra

Könyvajánló - Heather Morris: Cilka ​utazása

A fiatal zsidó lány, Cilka túlélte Auschwitz borzalmait, végre szabad lehetett volna, de az ő utazása ott nem ért véget. Kollaboránsnak minősítették és még hosszú évet kellett túlélnie kényszermunkásként Szibériában a Vorkután, a hírhedt Gulagon. Lehet ennél kegyetlenebb az élet?

Szeretem a holokauszttal foglalkozó könyveket, főleg azokat, melyek olyanok életét írják le, akik átélték ezt a szörnyűséget. Mindig felhúzom magam olvasás közben és mélyen együtt tudok érezni velük, de szívesen olvasom, mert szeretném megérteni, hogy miért és hogyan történhetett ilyesmi. Heather Morris Az auschwitzi tetováló című könyvében már megmutatta, hogy kiváló író. Ráadásul nem kevés energiát fektetett abba, hogy annak a boldog véggel záródó történetnek utána járjon. A kötetről itt olvashattok, ha eddig lemaradtatok róla:

Az auschwitzi tetováló

Tavaly megjelent könyve, a Cilka utazása is az Animus Kiadó égisze alatt jelent meg, mely a korábbi kötettől eltérően egy kitalált történetet mesél el történelmünk legsötétebb napjainak idejéből. S bár Cilka valós személy története részben fikció, de történelmi alapokon nyugszik, s ennek megfelelően a regény tökéletes képet ad a korról és a szörnyű állapotokról az északi sarkkörön túlról. Az auschwitzi tetováló című kötetben felmerül már a regény főszereplője Cecilia Klein, Cilka, aki egy Csehszlovákiából származó zsidó lány volt, s Lale Sokolov a legbátrabb embernek nevezett, aki csak ismert.

A tizenhat éves lány családjával került Auschwitzba, s bár azt sikerült túlélnie, a sors továbbra sem kímélte, ugyanis 1945 januárjában a munkatábor ugyan felszabadult, de a lány a rögtönzött szovjet bíróság elé kerül, ahol a cél az volt, hogy az olyan embereket, akik veszélyt jelenthetnek a szovjet államra kiszűrjék. A kihallgatások során arra jutnak, hogy Cilka kollaboráns, ezért elküldik a hírhedt Vorkutára.

Számos helyről érkeznek nők a barakkokba, ahol keserves évek várnak rájuk. A zord körülmények sajnos nem jelentenek újdonságot Auschwitz után, ahol a náci táborvezető kényszerítette, hogy az ágyasa legyen. De az elviselhetetlennek tűnő hideg még nehezebbé teszi a mindennapokat. Sajnos nemcsak a faggyal kell megküzdeni. Szép, fiatal nővé cseperedett, ami itt is szemet szúrt a tiszteknek, s bár súlyos ára van, kiváltságokat nyer el szépségével.

Munkát kap a kórházban, kitanulja az ápolói munkát, közben sikerül barátságokat kötnie, pedig nagyon zárkózott, távolságtartó és sokszor mardossa a reménytelenség érzése. Rengeteg halált kell végignéznie, ami szinte mindenki lelkét porrá zúzná. A lány már mindent elveszített, de igyekezett mindent megtenni, hogy sorstársain segítsen. Lelkiismeretesen ápolta a betegeket, nem egyszer saját életét kockáztatva próbált megmenteni másokat.

A vészkorszak embertelen körülményei nem tudták teljesen megtörni a lányt. Ember tudott maradni és valóban mérhetetlen bátorságról, önfeláldozásról tett tanúbizonyságot. Megpróbáltak mindent elvenni tőle, ő mégis megpróbálta a legtöbbet, a legjobbat kihozni abból, amije maradt. Tíz évet töltött a Gulagon a második világháború után, de talán vár rá valahol egy szebb jövő...

A kötetben olvasható történeteknek van valós alapja, számos történelmi adatot és beszámolót nézett át a szerző, komoly kutatómunkát végzett. Ezek segítségével megszületett a Cilka utazása. A regény hitelesen adja vissza a vészkorszak borzalmait, a kényszermunkások életét  a Gulagon. Megismerjük a szabályokat, a hierarchiát, egy elzárt világot, melyek távol álltak mindentől. Cilka belső vívódásait, félelmeit sajnos akkor rengeteg embernek kellett átélnie. Ezzel a könyvvel a szerző nemcsak egy ember történetét meséli el, hanem egy korszag tragédiáját, emberi sorsok sokaságát.

Bár számos kegyetlen dologról olvashatunk a kötetben, melyek felkavaróak, rémisztőek, elgondolkodtatók, a regény emellett mégis megható és szép is. Megmutatja, hogy a mindennapos traumák mellett is megmaradhat a szeretet, az emberség és megéri küzdeni a túlélésért.

Köszönjük, Animus Kiadó!

A kötetet a képre kattintva kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján!

Tetszett, amit olvastál? Akkor kövess minket a Facebook-on is!

Fordította: Moldova Júlia

Főkép forrása: Daily Mail

 

Inkább meghalok, mint veled éljek továbbra is (vagy nem?)

Könyvajánló -  Nina George: Kis francia bisztró

"A nők szerelme eltörli a határokat, túlnyúlik a halál és az idő birodalmán." Mi történik, ha egy nyugdíjas korú asszony eldönti, hogy elég a négy évtizedes szeretetlenségből, és inkább meghal, mintsem így éljen tovább a férjével?

A felejtés és az emlékezés könyve

 Könyvajánló - Ylva Østby, Hilde Østby - Titokzatos memória

Mit nevezünk emlékeknek? Hol tároljuk őket? Miért felejtünk? A könyv többek között ezekre is keresi a választ, miközben megismertet érdekes orvosi esetekkel és történetekkel.

Egy eltűnt lány, egy kihűlt ügy és egy bosszúra éhes tinédzser

Könyvajánló - T. R. Ragan: Holtsúly (Lizzy Gardner 2.)

Egy tinédzsernek húsz éve nyoma veszett, egy fiatal túlsúlyával küzdő nő már fél éve nem adott életjelet magáról. Mi köti össze őket? A kiváló magánnyomozó, Lizzy Gardner, akinek közben egy súlyos traumát átélt fiatal lány is megnehezíti a mindennapjait.

A Könyvmolyképző Kiadó pszichothrillereket felvonultató gyűjteményében megjelent T. R. Ragan Lizzy Gardner-könyvek sorozatának második kötete, a Holtsúly. A sorozat első részében, megismerjük a főszereplő Lizzy Gardnert, akinek egy súlyos trauma után kellett helyreráznia az életét. Tizenhét éves korában egy pszichopata sorozatgyilkos elrabolta, majd hónapokon keresztül fogva tartotta, terrorizálta, de a lány talpraesettségének és lélekjelenlétének köszönhetően megszökött. Ám itt nem ért véget kettejük története, melyet megismerhettek az első részben. Ha még nem hallottál a sorozatról, íme egy kis ízelítő:

A ​pók fogságában

A harmincas évei elején járó Lizzy az elszenvedett trauma után úgy döntött mások védelmének szenteli az életét. Sikeres magánnyomozóként építgeti karrierjét, mellette pedig önvédelmet tanít és próbál felépülni a Pókember okozta traumából. A magánélete is kezd sínen lenni, Jareddel is jól mennek a dolgaik, amint Lizzy is rászánja magát, még akár össze is költöznek. Aztán ott van Hayley, akit nem engedett el szem elől, munkát adott neki az irodában. Viszont Hayley nem tudja elengedni a múltat és bosszút forral.

Közben beesik egy meló: Carol Fullerton két évtizeddel ezelőtt eltűnt. Csupán az elhagyott autóját találták meg egy kaliforniai országút mentén. Azóta senki nem hallott róla, az ügyet már rég lezárták. Édesanyja, Ruth rákban haldoklik és mielőtt az élete véget ér, utolsó kétségbeesett próbálkozást tesz, hogy megtudja mi történt a lányával. Felbéreli Lizzy-t, hogy járjon az ügy végére.

Emellé egy másik üggyel is megbízzák. Felkeresi Andrea Kramer az irodájában, mivel húgának fél éve nyoma veszett. Minden megtakarítását kivette a bankból és felszívódott. Andrea nem hiszi, hogy húga szó nélkül lelépne, gyanítja, hogy eltűnéséhez köze van a gurujának, aki a lefogyásban hivatott neki segíteni.

Carol ügye lehetetlen küldetésnek tűnik. Már húsz éve is alig volt információ a rendőrség kezében és már azok a nyomok is régen kihűltek. De Lizzy és két asszisztense minden követ megmozgat, ami közben csontvázak hullanak ki a szekrényből.

A regényben gyakorlatilag három történet van, az egyik Hayley bosszúja, a másik kettő pedig a két nyomozás. Gondoltam ezek majd valahol összemosódnak, hogy érdekesebbé váljon a dolog, de Lizzy és a két lány volt az egyetlen közös pont bennük.

Ez a könyv egy sorozat második kötete, de epizódos, így akár önálló regényként is megállja a helyét. Ettől függetlenül érdemes sorban olvasni, hogy jobban megértsük Lizzy-t és Hayley-t. Már csak azért is, mert az első kötet látványosan jobb volt, mint ez. Ott jó volt a történet és lendületes a mesélés. A szerző stílusa még mindig jó, de ez a könyv most nálam valamiért nem nyert. Általában szeretem a rövid fejezeteket, de itt annyira feldarabolódott a sok szál miatt a könyv, hogy nem tudtam igazán elmerülni benne.

Ott volt a két nyomozás. A gurus sztori még egész érdekes, de sokkal jobban is ki lehetett volna dolgozni és a vége olyan hirtelen összecsapottnak tűnt. Aztán ott van a kihűlt ügy, ahol a végén szintén érdekes fordulatot kaptunk a szerzőtől. Közben pedig egy-egy szeletet kapunk Lizzy párkapcsolati vívódásából, a két asszisztens, Hayley és Jessica kardoskodásából, de ami egyértelműen a legérdekesebb vonal volt a regényben: Hayley bosszúhadjárata. Durva amiket ennek az alig tizennyolc éves lánynak át kellett élnie. Az első részben olvasott szörnyűségek után nem annyira meglepő, hogy ő maga is szörnyeteggé vált.

A sorozat eddig megjelent részei (Forrás: twitter.com/TRRaganAuthor)

Bár ez a rész nem szippantott be nagyon, a sorozat következő epizódja fülszöveg alapján érdekesnek ígérkezik. Meglátjuk, hogy a kiadó bevállalja-e a folytatást is. Ha igen, kíváncsian várom.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fordította: Tóth Enikő Mária

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.

Kövess minket Facebookon is!

Szereted a borzongást? Ismerj meg más szuper Kristály pöttyös könyveket is! Kattints!

A zene elvesztésének és újra megtalálásának története

 Könyvajánló - Robin Wallace: Beethovent hallani

 Milyen érzés elveszíteni a hallásunkat? És milyen akkor, ha a zene a mindenünk? Egy könyv Beethovenről és Barbara Wallace-ról, akiket két dolog kötött össze: a siketség és a zene szeretete. 

Váratlan fordulatok

 Könyvajánló - Jeffrey Archer: Váratlan fordulat

 Tizenkét fordulatos történet a 20. század világának nagy mesélőjétől, Jeffrey Archertől.

Ha bealkonyul a Fények Városában…

Könyvajánló - Don Alfon: Hosszú éjszaka Párizsban

Kémek, politikai játszmák, korrupció, emberrablás, gyilkosság. Egy rossz kézbe került információ és egy tucat holttest egyetlen éjszaka alatt a fények városában.

Don Alfon egykori izraeli hírszerző debütáló regénye, a Hosszú éjszaka Párizsban egy akcióban gazdag, izgalmas kémregény. Közel 450 oldal, mégis csupán 28 órát ölel fel a kötet. Rövid, pörgős fejezetek, rengeteg akció, államtitkok és egy izraeli üzletember, akit elrabolnak Párizsban a Charles de Gaulle reptéren.

Egy speciális, hírhedt izraeli hírszerző egység feladata lesz, hogy kitalálja miért rabolták el a fickót. A 8200-as egység frissen kinevezett vezetője, Zeév Abadi épp Párizsban van, amikor az események zajlanak, segítségére pedig a helyettese, Oriana Talmor van, aki többezer kilométerről, Izraelből próbál részt venni a nyomozásban.

Alfonnak sikerült egy intelligens kémregényt írnia, amelyben az érzelmek is szerepet kapnak. Megismerjük a szereplők motivációit, kémregényhez hűen pedig a politikai légkör is végig feszült. Sokáig mi is csak a sötétben tapogatózunk, még akkor is, ha Abadi hamar rájön, hogy mi lehet az üzletember eltűnésének hátterében. Elsőre úgy tűnik, hogy önszántából távozott. Találkozott egy titokzatos szőke nővel, akivel beszálltak a liftbe, de onnantól gyakorlatilag nyoma veszett. Egyetlen felvételen sem bukkannak fel többé.

Az ügyet felkapják a helyi hatóságok is. A párizsi rendőrségen dolgozó Jules Léger felel a reptéri biztonságért. Az izraeliek nem könnyítik meg a dolgát, de a feszültség csak fokozódik, amikor egy újabb utas tűnik el a reptéren. Már csak egy hajszál választja el őket egy nemkívánatos diplomácia válságtól.

Apránként kapjuk az információkat mindkét országból. Egyre több kérdés merül fel. Például az is gyanakvásra ad okot, hogy az egység vezetőjét váratlanul menesztették alig valamivel a reptéri incidens előtt. Vajon az események összefüggenek?

Abadi és Talmor olyanok, mint a tűz és a víz. Míg Abadi szereti a kezében tartani a dolgokat, az irányítást, közben rejtélyes és van egy sötét oldala is, addig Talmor forrófejű és határozott, de kiváló szövetségesekké válnak ebben a kialakuló káoszban.

Egy érdekes, izgalmas, sötét történet gyilkossággal a kémek világában, mindez megspékelve egy csipetnyi humorral. Van itt minden, ami szem szájnak ingere. Kémszervezetek, korrupció, gyilkosság, emberrablás, titokzatos bázis a sivatagban, még egy titkos kínai szervezet is felbukkan, miközben sorra bukkannak fel a holttestek. A kémek élete paranoiával van tele és ezt a hangulatot tökéletesen adta vissza Don Alfon.

A történet nagyon sokrétű. Nem is tudom igazán, hogy ez kémregény vagy inkább politikai thriller. Legyen inkább mindkettő. Akadnak apró hibái, de debütálásnak parádés, a műfaj rajongóinak szerintem tetszeni fog. Remélem hallunk még róla. Abadi és Talmor párosa megérne még pár regényt.

Köszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak!

A kötet elérhető kedvezményes áron, a borítóra kattintva. 

Fordította: Babits Péter

Kövess minket Facebookon!

Utolsó befutók

Ügynök a terepen, avagy a Brexit és John le Carré

A KGB és az ő Fecskéi

Fasiszta hazugságok és alternatív igazságok

 Könyvajánló - Federico Finchelstein: Fasiszta hazugságok

Szeretjük azt gondolni, hogy a múlt század derekán a fasizmusnak leáldozott, és nem is jöhet el többé. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.

Utolsó napirendi pont: ébresztő!

 

Könyvajánló - Éric Vuillard: Napirend

Tizenhat tiszta, kimerevített és felnagyított kép a második világháborúból és előzményeiről - már-már groteszk részletességgel, a fájóan valóságos hitetlenkedés és az irónia eszközeivel. Ez a Napirend, a Goncourt-díjas könyv.

Gyárosok és iparosok várják a Führert, hogy támogatásukról biztosítsák. Az első világháború veterán politikusai, Európa vezetői, akik bármit - szó szerint bármit - megtennének, hogy elkerüljék a második világháborút. Besétálnak Hitler csapdájába, és elhiszik róla, hogy ugyanolyan "normális" ember "normális" értékrenddel, mint ők maguk vagy bárki más. Tétlenül nézik, ahogy mások rovására, erővel és propagandával kormányoz. Mert nem szíthatnak viszályt. Mert nem elég erősek, hogy egymaguk állják a sarat az újjáéledő és gőzerővel robogó német iparral szemben. Mert a választóik megsínylették az elsőt is. 

Érdekes, hogy még az igazán meggyőződéses zsarnokok is próbálják a legvégső pillanatig tiszteletben tartani a formákat, mintha azt a benyomást akarnák kelteni, hogy nem veszik semmibe a jogi eljárásokat, miközben durván belegyalogolnak mindenki jogaiba.

Groteszk képek a Blitzkriegről, az Anschlussról, díszes rendezvényekről, lehallgatott telefonhívásokról, kioltott életekről. Ma, 2021-ben, amikor nagyon úgy tűnik, hogy a fejlett, civilizált és intelligens emberiség nemhogy a jövőért nem képes értelmes lépéseket tenni, a múltat is szeretné újraírni és újraélni, Éric Vuillard alig 100 oldalas kis szatírája nem más, mint figyelmeztetés. Figyelmeztetés és segélykiáltás is egyben. Még nincs száz éve, hogy jött egy alak, aki ügyes szónoklatokkal és személyi kultusszal, majd beteg propagandával maga mellé állított sokezer egyszerű embert, hogy aztán háborúba taszítsa Európát. Asszisztáltak hozzá azok a vezetők, akik nem ismerték fel a veszélyt, akik nem akarták felismerni a veszélyt, akik nem hitték el, hogy épeszű ember megint háborút akar, és ezért addig-addig engedtek neki, hogy megerősödvén már nem tudták ráadni a pórázt és a szájkosarat. Efelé haladunk most is. Valószínűleg nem jutunk odáig, mint akkor - bár akkor sem hitték az emberek, sem az elhurcolt és leölt zsidók, sem a később innen kitelepített német származásúak, svábok, hogy valaha is eljutnak odáig. Elvégre rendes, dolgos emberek, a hatalom NEM TEHETI meg, hogy a saját két kezükkel épített házaikból elhurcolják őket. Ilyen NEM TÖRTÉNHET. De megtörtént. Nem egyszer, nem kétszer.

Ami igazán meglepő ebben a háborúban, az a vakmerőség hihetetlen sikere, amiből egyetlen dolgot lehet megtanulni: a világ vígan enged a blöffnek. Még a legkomorabb, legmerevebb, legódivatúbb rendszerek is, ha nem is engednek soha az igazság követelésének, ha nem is futamítja meg őket a fellázadt tömeg, meghajolnak a blöff előtt.

Most Európa vezetői ugyanezekbe a hibákba esnek. Azt hiszik, hogy a másik is ugyanolyan "normális ember", mint ők maguk, és hogy igen, meg akar gazdagodni, de csak nem akarja azt, hogy káosz legyen. Hiszen "normális ember" nem akarhatja. De a szélsőségek utat találnak maguknak, és egyre nagyobb a támogatottságuk. Ahelyett, hogy egy "normális" és egységes világ felé haladnánk, felismerve, hogy egyetlen bolygón élhetünk mindannyian, amit tönkreteszünk, inkább bezárkózunk a saját kis kerítéseink mögé és fröcsögve gyűlölködünk, átírva a múltat, újraértelmezve a jelent, szabadságnak nevezve az ostobaságot, szólásszabadságnak a szélsőséget, véleménynek a tudatlanságot. Ebből az új, kaotikus világból, ahol a szaktudás nélküli véleményvezéreknek nagyobb a hangja, mint a szakértőknek, ami mindig is így volt, de sajnos az egyszerű ember szemében a hitele is nagyobb, csupán azért, mert erőszakosabb, ebből próbál felrázni ezzel a humoros, groteszk alkotással a francia szerző. 

Amikor a gengszterek és a dühöngő őrültek mosolyognak, nehéz ellenállni nekik; az ember el akarja torlaszolni balsorsa forrását, békét akar. Meg aztán kétfejezetnyi lelki tortúra között egy mosolynak nyilván különleges varázsa van, mint amikor kiderül az ég.

Éric Vuillard 1968-ban született Lyonban, rendezett filmeket is, de inkább könyveket ír. Eddig tíz kötete jelent meg, a kilencedik ezek közül a Goncourt-díjjal jutalmazott Napirend, 2017-ben jelent meg eredetileg. Nem ismerem a többi kötetét és egyéb munkásságát, de ez alapján a kötet alapján a "fekete humor" jelző szerintem nem illik rá. Sokkal inkább ironikus, már-már szatirikus mű a Napirend, nevetség tárgyává téve a teszetosza és vak államfőket, ahogy egyre beljebb haladunk a világégés felé, ahogy egyre groteszkebb módon jelenik meg előttünk a hatalom betegsége. Magamban először a Nézd, ki van itt c. kötethez akartam hasonlítani, de ez annál sokkal komolyabb és egyben sokkal szomorúbb mű, mert úgy szól a múltról, hogy közben rólunk is szól, görbe tükröt tartva elénk: semmivel sem lettünk sem okosabbak, sem jobbak, mint 100 éve. Sőt.

Fordító: Tótfalusi Ágnes

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

A szabadság felszámolása

Kövess minket Facebookon!

Egy idegen civilizáció első nyomai

Könyvajánló - Avi Loeb: Földönkívüli - Egy idegen civilizáció első nyomai

"...a mérhetetlenül nagy űrben és a világegyetem élete során léteztek vagy léteznek-e más intelligens civilizációk, amelyek a miénkhez hasonlóan felfedezték a csillagokat, és bizonyítékokat is hagytak az erőfeszítéseikről?"

Léteznek földönkívüliek? Ez egy olyan kérdés, amivel mindenki találkozott már életében és rendkívül megosztó téma. Ha engem kérdeztek, hatalmas nagy gőg lenne azt gondolni, hogy egy univerzumban, ahol több százmilliárd galaxis található, a Föld lenne az egyetlen olyan bolygó, ahol gondolkodó, intelligens lények, életformák, civilizációk léteznek. Ez a téma tudományos körökben is rendszeresen vitákat generál.

Legutóbb egy 2017-es esemény okozott fennforgást. A Harvard egyik elismert csillagásza, Avi Loeb állt elő egy elmélettel, miszerint a Naprendszerünket egy fejlett földönkívüli civilizáció látogatta meg. Földönkívüli - Egy idegen civilizáció első nyomai című kötet január 26-án a világpremierrel egyidőben jelenik meg magyar nyelven is az Agave Könyvek égisze alatt.

Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy ez a könyv lebilincselő. Volt szerencsém megjelenés előtt elolvasni, ami úgy nézett ki, hogy egy csütörtök reggel nekiültem és aznap el is olvastam. Megosztó, izgalmas, érdekes, provokatív. Egy könyv, amely arra készteti az olvasót, hogy álljon meg egy pillanatra, nézzen fel a csillagos égre és legyen merész, kíváncsi és, ami a legfontosabb: nyitott az újra. Imádtam!

Avi Loeb a Harvard egyik legjobb csillagásza, akit nem mellesleg az űrkutatás 25 legbefolyásosabb embere között említ a TIME magazin. Szakmai karrierjét az univerzum iránti kíváncsiság jellemezte. A Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője, a Harvard Black Hole Initiative (BHI) alapító tagja, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ Elméleti és Számítástudományi Intézetének igazgatója, a Breakthrough Starshot Initiative vezető kutatója, az Amerikai Tudományos Akadémia fizikai és csillagászati elnökségi testületének elnöke, a jeruzsálemi Héber Egyetem Einstein: Visualize the Impossible elnevezésű digitális platformjának egyik vezető tanácsadója, valamint az elnöki természettudományos és technológiai tanácsadói kar tagja Washingtonban. 

„Vannak, akik nem fogadják el annak lehetőségét, hogy más civilizációk is léteznek” – nyilatkozta Loeb a New York Post-nak. – „Úgy vélik, különlegesek és egyediek vagyunk. Azt hiszem, ez egy előítélet, amelytől meg kellene szabadulnunk.”

A szerző ebben a könyvben bemutatja hipotézisét, mely szerint a 2017. október 19-én a Naprendszerünkön keresztülszáguldó objektum, az 'Oumuamua névre keresztelt jelenség nem lehetett aszteroida. Szerinte egy távoli, földönkívüli civilizáció fejlett technológiai eszköze. Egy idegen civilizáció első nyoma. Tizenegy napig volt megfigyelhető ez az objektum, ebben a könyvben pedig az ezekben a napokban gyűjtött adatok elemzéseiről és az általuk levont következtetésekről olvashatunk. Minden tudós egyetért abban, hogy különleges volt ez az objektum és számos furcsaságot figyeltek meg, ami alapján felállítottak számos tudományos hipotézist.

Hawaii egyik csúcstechnológiás teleszkópja rögzítette a látogatót. A tudósok számos elhaladó aszteroidát, üstököst vizsgálnak folyamatosan. Eleinte az 'Oumuamua is egynek tűnt a sok közül, de ahogy elemezték az adatokat, egyre több furcsaságra figyeltek fel, s végül arra jutottak, hogy egyik sem, hanem valami ami a csillagközi térből érkezett.

Az ember évezredek óta folyamatosan kutatja a környezetét. Jobb életet keresünk vagy egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk. A végeredmény pedig az, hogy magát a bolygónkat is egyre jobban megismerjük és sokat kacsingatunk a világűr felé. Felmerül a kérdés: ha léteznek más civilizációk, vajon ők is ugyanezt teszik? Kimerészkednek az ismert világukból, hogy valami újat keressenek?

Nem könnyű a tudósok élete. Számos kérdés, amelyek általában újabb és újabb kérdéseket hoznak maguk után és rengeteg közülük megválaszolatlan marad. Ezt Avi Loeb ötletesen fogalmazta meg:

"A tudomány olyan, akár egy detektívregény, és ebben a közhelyben az asztrofizikusok számára egy csavar is rejlik, a tudományos nyomozómunkának ugyanis nincs még egy területe, ahol a léptékek és a koncepciók ilyen változatosságával találkoznánk. Az érdeklődési területünk kronológiailag az ősrobbanással kezdődik, és az idők végezetéig tart, miközben azt is elismerjük, hogy az idő és a tér relatív fogalom. Kutatómunkánk a legkisebb ismert részecskék, a kvarkok és elektronok szintjéig hatol, ugyanakkor az univerzum pereméig terjed, és – közvetve vagy közvetlenül – mindent érint a kettő között."

Mindenki megkérdőjelezhetetlen bizonyítékokra vágyik. Főleg, amikor ilyen "elrugaszkodott" gondolat lát napvilágot, hogy a közelben járt egy földönkívüli életforma. De ilyesmi sosem lesz a kezünkben. Van tizenegy napnyi adat és bizonyíték, mely több kérdést hagyott maga után, mint választ. A tudománynak nincs más lehetősége, mint hipotézist állít fel. Eleinte maga a szerző is azt gondolta ez csak egy üstökös, de aztán a tudományos közösség jelentős részével együtt ráncolni kezdte a homlokát az adatok elemzése közben. Csillagközi égitest mivoltának köszönhetően egyre több tudóst kezdett el érdekelni, aminek köszönhetően egyre több adat állt rendelkezésükre, s ezáltal egyre több anomáliát tártak fel.

Az 'Oumuamua utáni detektívmunka alatt rengeteg izgalmas kérdés merült fel. Hogy néz ki? Az égitestről nem volt és nincs is pontos kép, de többek között az alapján, hogy miként tükrözi vissza a napfényt, kirajzolódik egy kép a kinézetéről. Azaz, jelen helyzetben két variáció a legvalószínűbb. Mindkét esetben extrém formájú és kicsi, öt-tízszer olyan hosszú, mint amilyen széles és vagy szivarszerűen hosszúkás alakú vagy palacsintához hasonlóan lapos. Az előbbi lett a legelterjedtebb megjelenítési formája, melyet láthattok a fenti fantáziarajzon.

Lássuk a furcsaságokat: az alakja egyáltalán nem szokványos, kicsi és furcsa, aztán szokatlanul fényes (ha esetleg kisebb, mint amire a tudósok becsülik a méreteit, akkor példátlan a fényvisszaverő képessége), nincs gázképződés,  olyan gyorsan mozgott, hogy nem tudta magához húzni a Nap gravitációja, de ami a szerzőt arra késztette, hogy jobban elmerüljön a témában és sok kollégájával szembemenjen hipotézisével, az ‘Oumuamua útjával van összefüggésben. Az egyértelműen látszik, hogy útja egy részét a Nap körül tette meg, viszont nem olyan pályán mozgott, amilyenen pusztán a Nap gravitációs erejének hatására várható lett volna. De arra nincs magyarázat, hogy miért az eltérés. Hogy ez miért kulcsfontosságú, arról részletesen olvashatunk a könyvben.

A szerző nem csupán saját hipotéziséről beszél, hanem sorban felvázolja más tudósok különböző elméleteit, feltételezéseit arra vonatkozóan, hogy mitől furcsa ez az objektum. Ezeket sorban meg is cáfolja a tudomány segítségével. Mindegyik hipotézis nagyon érdekes a cáfolatukkal együtt. Élvezettel olvastam, ahogy próbálták megfejteni a világ különböző tudósai ezt a különös rejtélyt.

Közben azt is megtudjuk mikor kezdett el Loeb professzor a földönkívüli civilizációk lehetőségével foglalkozni. Egyre jobban érdekelte a kérdés, hogy egyedül vagyunk-e. Az ezzel kapcsolatos munkájáról is rengeteg izgalmas információ található a könyvben. Emellett többek között arról is mesél, hogy kozmológus kollégájával miért és miként kezdtek el hallgatózni a világűrben. De azt is őszintén leírja, hogy bizarrnak találja, hogy a földönkívüli intelligencia keresésével foglalkozó szervezetet, a SETI-t milyen gyanakvás övezi, pedig nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy máshol is kifejlődtek intelligens létformák, s velük civilizációk. A földönkívüli élet iránti ellenállást sok tudós konzervativizmusának tartja betudhatónak. Pedig ezeket a számokat látva, nagyon is jogos a hipotézis, hogy van élet a Földön kívül is:

"A Tejútrendszer több tízmilliárd Föld nagyságú bolygónak ad otthont, ahol hasonló a felszíni hőmérséklet, mint nálunk. Mindent egybevetve, galaxisunk kétszázmilliárd csillagának nagyjából egynegyede körül kering a Földhöz hasonlóan lakható bolygó, amelyek felszíni körülményei lehetővé teszik a folyékony víz megjelenését és az általunk ismert élet kémiai feltételeinek kialakulását. Ha vesszük ezt a rengeteg bolygót – ötvenmilliárdot csak a mi galaxisunkban! –, ahol az életet a Földhöz hasonlóan lehetővé tevő körülmények jellemzők, akkor nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy máshol is kifejlődtek intelligens lények.

És most csak a Tejútrendszeren belül található lakható bolygókkal számoltunk. Ha ehhez hozzáadjuk az univerzum megfigyelhető részében lévő galaxisokat, akkor a lakható bolygók száma zettára (trilliárdra), vagyis 10²¹-re nő – ez több, mint ahány homokszem van a Föld tengerpartjain. "

Olvashatunk a Starshotról is, ami szintén megérne egy komplett könyvet. Tömören összefoglalva (de mindenképpen érdemes utána olvasni máshol!) néhány elkötelezett tudós és pár őket támogató milliárdos (az alapítók között volt Yuri Milner, Stephen Hawking és Mark Zuckerberg) közös projektje, ami arról szól, hogy egy kamerával felszerelt fényvitorlát küldjenek a Földről a legközelebbi naprendszerbe, az alfa Centauriba, hogy lássuk van-e arrafelé élet. Mivel pont ezen dolgozott Loeb professzor, amikor itt járt az 'Oumuamua, felmerült benne a gondolat, hogy mi van, ha egy földönkívüli civilizációnak is hasonló gondolata támadt és a furcsa égitest valójában egy fényvitorla, melyet egy idegen civilizáció küldött, hogy feltérképezze a mi naprendszerünket. A fenti képen erről látható egy fantáziarajz.

Az erről szóló tanulmányt a média nagyon felkapta, imádták, mindenki izgatottan fogadta, ám a tudóstársadalom nem repesett érte, ők óvatosabban reagáltak. Minden ismert lehetőséget megvizsgáltak, de nem jutottak előrébb. Rengeteg volt az anomália, mégsem mertek nyitottabbak lenni és más oldalról megközelíteni a dolgot. Ragaszkodtak hozzá, hogy természeti jelenség, amelyet nem tudnak megmagyarázni. Mitől más ez a hipotézis, mint az, hogy idegen civilizációra utal? Ha engem kérdeztek: semmiben. Ha viszont ez a hipotézis igaz, az megváltoztatja a gondolkodásunkat. A változástól pedig sokan félnek. Mert ez azt jelentené, hogy nem mi vagyunk az egyetlen intelligens faj az univerzumban. Rendkívüliek vagyunk, de nem egyediek. Ezt sokan nem lennének képesek elfogadni. Ami szerintem inkább izgalmas, mint probléma. Ma csak egy szűk réteg foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, de a szerző bízik benne, hogy a fiatal tudósok mernek kíváncsiak lenni és nem nyomja el őket a konzervativizmus.

"A fiatalság nem biológiai kor kérdése, hanem egyfajta hozzáállás. Ez teszi hajlamossá az egyik embert arra, hogy új frontokat nyisson a természettudományos felfedezések terén, míg a többiek megpróbálnak a tradicionális határok között maradni. A tudóssá válás gyakran azzal a privilégiummal jár, hogy az ember fenntarthatja gyermeki kíváncsiságát, és megkérdőjelezhet indokolatlan elképzeléseket. Csakhogy ez a lehetőség nem sokat ér, ha nem használjuk ki. A konzervatív tudományos közösség széles köre hisz abban, hogy az intelligens élet valószínűleg csak a Földre jellemző egyedi jelenség, tehát idő- és pénzpazarlás lenne mesterséges jeleket keresni az égen, vagy halott civilizációk hulladékait a világűrben. De ez maradi gondolkodás. A kutatók legújabb nemzedékének olyan teleszkópokhoz van hozzáférése, amelyek a feje tetejére állíthatják ezt a gondolatot."

A kötetben az elmélet mellett arról is olvashatunk, hogyha a hipotézis helytálló, annak milyen következményei vannak. Hisz egy ilyen felfedezés a természettudományokra, a fajunkra, a vallásokra és a bolygónkra is hatással lenne. De arról is ír, hogy hol érdemes kutatni földönkívüli élet után és milyen típusú életformát érdemes keresni. Vagy, hogy milyen hangokra kell odafigyelni, melyek a világűrből érkeznek.

Kifejezetten tetszett, hogy nemcsak a különös látogatóról olvashatunk a kötetben, hanem számos szakmai érdekesség kutatási folyamatokról, eszközökről is helyet kapott. Ráadásul egy nemzetközileg elismert tudós múltjába és jelenébe is bepillantást nyerhetünk. Elmeséli miként nőtt fel és hogyan vált szenvedéllyé, hivatássá az életében a tudomány, az asztrofizika és az űrkutatás. Nagyon olvasmányos és bár akad benne szakzsargon, mégis közérthetően fogalmaz. Számos olyan gondolatot oszt meg az olvasókkal, amely gondolkodásra ösztönöz. Kicsit irigylem a diákjait, egy ilyen professzor mellett öröm lehet órákra járni.

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Fordította: Farkas Veronika

Kövess minket a Facebookon is!

Az univerzum is átállt a sötét oldalra?

Csillagképeskönyv

Mit tegyél, ha felfal egy fekete lyuk?

Mesék a szabadulásról: mit kívánsz tulajdonképpen?

Könyvajánló . Csóka Judit: Mesék a szabadulásról

Szorongás, félelem, titok, abúzus, gyávaság, ostobaság, elnyomás alóli szabadulás - mesékkel. Olyan hihetetlennek tűnik, nem? Pedig nem.

Ma, amikor a Corvina Kiadó gondozásában megjelent, Csóka Judit válogatta Mesék a szabadulásról című könyvről írok, Újév napja van. Éjfél után  szokásomtól eltérően meghallgattam Áder János köztársasági elnök újévi beszédét. Nem kell rám sziszegni miatta ebben az átpolitizált, szakadék mentén kettőbe hasadt világunkban sem, a jókívánság egyszerűen csak az, ami: jókívánság. Legnagyobb megdöbbenésemre az államfő egy mesével kezdte mondandóját, olyan mesével, amely szerepel Csóka Judit Mesék a szabadulásról című válogatásában. A Vászoning című csuvas mese egyik változata került citálásra, csak nem ing volt a központi hős, hanem kenyér. A mese türelemre, kitartásra int nehéz időkben: arra, hogy szorongás és félelem helyett szóba jöhető tetteink, lehetőségeink aprólékosan egymásra épülő racionalitásával próbáljuk szemlélni megoldásra váró dolgainkat.

A kötet meséi a szabadulás köré vannak rendezve. Felmerül a kérdés: miből lehet mesékkel szabadulni? Például az abúzus traumájának fogságából, amikor valaki visszaél hatalmával, helyzetével, testi erejével, szellemi fölényével, és ezeket a másik bántalmazására használja fel. Ilyen esetekben általában a szégyen, a bűntudat és legfőképpen a titok tartja rettegésben az egyént, aki a megtörténtek érintőleges említése esetén is nagyságrendekkel nagyobb érzelmi töltettel reagál, mint azt nem érintett tenné. Az ilyen rabságnak nagyon sokféle  formája létezik. A szabadulás első lépéseként fel kell ismerni helyzetünket, a tisztánlátás elengedhetetlen a szabaduláshoz - de a szabadításhoz is.

Csóka Judit (klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta és meseterapeuta) saját magáról: 

„A kórházban (Fejér Megyei Egyetemi Szent György Kórház) elsősorban a kardiológián dolgozom. Általában infarktust követően kerülnek oda a betegek, akik három hétig vannak ott, ezalatt kell felkészítenünk őket a további életükre. Ennél a pontnál merül fel a meseterápia. A pszichológus célja ezekben a csoportokban elsősorban a betegség miatt fellépő szorongás és feszültség csökkentése. A páciensek a meséken keresztül jobban megérthetik, hogy milyen pszichés folyamatok vezettek el a jelenlegi állapotukig. A mesékből vett viselkedési minták, akár tudattalanul is átszivároghatnak a gondolkodásukba. Én legalábbis erre törekszem, amikor mesélek.

A meseterápia akkor jön be a képbe, amikor a baj már megtörtént és életmódváltásra van szükség. Sokak számára ugyanis a mesék kövezik ki az utat egy harmonikusabb psziché, ezáltal egy egészségesebb test és egy boldogabb élet felé. Ezáltal megelőzhető az újabb infarktus, oldható a betegség miatti szorongás, javítható a beteg kedélyállapota, amely például a rák legyőzésében kulcsfontosságú.

Miért fontos a mese a tisztánlátáshoz? Mert amikor egy sosem tapasztalt, kegyetlen élethelyzettel szembesül az egyén, olyan állapotban van, mint amikor az autóvezetés oktatása során először adják át számára a kormányt, hogy akkor tessék: csináld. Akik rendelkeznek jogosítvánnyal, ismerik az érzést: minden leszűkül a kocsi belső terére, hogyan kell beindítani a gépjárművet, melyik a fék, melyik a gáz, hol a kuplung, melyik a harmadik sebesség és mire való, és akkor még ilyen zavaró körülmények is vannak, hogy úttest, többi közlekedő autó az utakon, gyalogosok, lámpák, jelzőtáblák, jaj istenem: ki sem lát az első pár órán a kocsi utasteréből. Ugyanez a helyzet az abúzust vagy egyéb bajt szenvedő emberrel is: beszűkült tudattal sötétségben tapogatódznak, nincsenek teljesen tisztában helyzetükkel. A kötet első fejezetébe olyan mesék kerültek, amelyek a sötétségből való szabadulásról szólnak. Rávilágítanak az összefogás, a másként gondolkodás, a harag érzésre, ami lehet jogos és előrevivő is, saját erőnk felmérése és a jóra törekvés során végzett küzdelem hasznára. Ez magában hordozza azt a jelentést is, hogy életünk során hibáinkból, rossz élethelyzeteinkből nem lehet csettintésre megszabadulni, már maga a rádöbbenés folyamata is komfortzónánkból kilépést igényel, ami önmagában is fájdalmas felismeréseket okoz és változtatások életrehívásában játszik szerepet. A változást, fejlődést pedig nem adják ingyen: hosszú az út saját magunktól saját magunkig. Nem minden az, aminek elsőre látjuk, nem szabad bedőlni a látszatnak, előtte érdemes információkat gyűjteni róla. Például a csoki finom? Persze, hogy az. Egészséges? Együltő helyben, kilószámra: nem az. Kis szeletenként néha: mindjárt más.

A második fejezet saját belső pusztító vágyainktól való szabadulást dolgozza fel: szenvedélytől vagy külső gonosz erőtől való szabadulás eseteit járja körbe. Nárcisztikus kapcsolatok dinamikája, gazdagság utáni vágy, ostobaság, óvatlanság, éhség és rövidlátás, amelyek ilyesfajta küzdelmeket idézhetnek elő. Például a klasszikus Grimm mese is erről, szól, amit mi Jancsi és Juliska címmel ismerhetünk. Ilyen szövegösszefüggésben még sosem olvastad, fogadjunk? Figyelj hát!fogadjunk? Figyelj hát!

Ebben a mesében mindenki éhes, márpedig az éhség szegénységet is feltételez, ami viszont kiszolgáltatottá tesz, a kiszolgáltatottság pedig magával vonza a rövidlátást is. Jancsi és Juliska apja, anyja - attól való félelmükben, hogy éhen halnak - elzavarják a gyerekeket otthonról, mert ha két éhes szájjal kevesebb van, akkor esetleg ők megmaradnak. Ez a lehető legprimitívebb megoldás, ami helyzetükre alkalmazható volt. A gyerekek először hazatalálnak az elszórt csillogó kövek mentén, de másodjára Jánoska elcseszi az egészet az útjelzőként használt kenyérmorzsákkal: nem gondol bele, hogy azok másnak élelmet jelenthetnek, ezért a visszaút reménytelenné válik. Három napi bolyongás után éhesek és örülnek annak, hogy rábukkannak a mézeskalácsházikóra, ezért az éhség és az öröm minden gyanakvásukat felülírja: ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az nem igaz. A boszorkány csúfsága és egyéb figyelmeztetőjelek, amik a szemüket majd kiszúrják, mind figyelmen kívül vannak hagyva. Igen, ez az a tipikus helyzet, amikor társunk hűtlenségére utaló jelek vagy munkáltatónk ellenszenve esetén mindent megmagyarázunk magunknak a másik látható viselkedésére vonatkozóan, csak ne kelljen előre gondolkodni vagy komfortzónánkból kilépni és feltenni a kérdést, mi van ha párunk megcsal? Mi van, ha a vezetőség ki akar rúgni? Csak utólag csapunk a fejünkre, hogy &>đ@! A mese Margitka fejlődéséről szól, aki gyámolításra, irányításra szorulóból az átélt tapasztalatok során körültekintőbbé vált és sokkal több szempontot képes figyelembe venni döntései során, amit addig.

A harmadik rész tárgya szabadulás a bezártságból, ahol egy megszokottól eltérő megoldás alkalmazása gyanússá teszi az azt alkalmazót, amíg ki nem derül a valóság. Nekem az a tanulsága, hogy a feltételezés a kudarc szülőanyja, félreértések egyértelmű okozója. Az is kellemetlen, ha saját jóindulatunk hoz kellemetlen helyzetbe, amikor újra és újra segit valaki, mégis pórul jár - ebből a körből ki kell lépni. A másik mese arra példa, hogy hatalom ugyan bármit megtehet az emberrel, de önbecsülését, kitartását nem veheti el, a harmadik viszont a pedofíliára és az áldozat szempontjából fontos megküzdési módra hívja fel a figyelmet.

A negyedik fejezet lényege - amely a szabadulás átok és varázslat alól címet kapta - az elfogadás. Nem kell küzdeni saját sorsunk ellen, nem kell méltatlankodni, hogy miért pont én, miért pont most, nem kell olyan kérdéseket feltenni, amelyekre nem létezik érdemi válasz, csak az energiáinkat pazaroljuk a megváltoztathatatlan ostromlásával. Szerintem Csipkerózsika meséjét sem értelmezte még senki sem akként, hogy merjünk időnként csak úgy lenni, befelé figyelni, megérteni önmagunkat, vállalni az egyedüllétet: áldássá alakítani az átkot.

Az ötödik fejezet a mű leglényegesebb része: szabadulás a másik ember hatalmából. Ne játssz a másik ember szabályai szerint, beszéld ki a veled történteket és legyen füled a másik bajainak meghallására, tégy erőfeszítéseket szabadulásodra, építkezz újra, ne csak nézz, láss is a dolgok és az emberek álarca mögé.

A hatodik fejezet meséi a saját csapdánkból való kiszabadulást jelképezik. Előítéleteink, gondolatköreink, rágódásaink, ilyen-olyan érzelmeink fogságából nagyon nehéz kikerülni: fukarság, gyávaság, tisztességtelenség, önzés, szeretetlenség, halálfélelem, hogy csak párat említsek meg.

Miért érdemes elolvasni a meseválogatást és a hozzáfűződő előszót? Mert mankót ad az embernek ahhoz, hogy tisztán lásson, átvészelje bajait, segítséget nyújt másokhoz, akiknek támaszt szeretnél adni aktuális gondjában, csak egyszerűen fogalmad sincs arról, honnan nyúlj hozzá a problémahalmazhoz. Élni, megélni, meglátni, fejlődni és változtatni segítenek a különleges szempontok szerint kiválasztott mesék és annak tanulságai. 

 

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Régi karácsonyok fényei

Skandináv karácsony

Kövess minket Facebookon!

 

Cím: Mesék a szabadulásról
Szerző: Csóka Judit
Kiadó: Corvina Kiadó
Oldalak száma: 272
Megjelenés: 2020. augusztus 13.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631366679
Méret: 183 mm x 124 mm

Szíve helyén sötétség

 Könyvajánló - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség

Misztikus thriller a műfaj legjobb kortárs szerzőjétől - letehetetlen, csavaros törnétet a 4MGY-trilógia megálmodójától, J.D. Barkertől.

Bullshit munkák

 Könyvajánló - David Graeber: Bullshit munkák

"Értelmetlennek ​érzed a munkádat? A lelked mélyén úgy érzed, semmi szükség arra, amit csinálsz? Lehet, hogy te is bullshit munkát végzel?" 

A tavaly elhunyt David Graeber anarchista antropológus volt, aki oktatott a Yale-en, majd utolsó éveiben a London School of Economics professzoraként dolgozott. Néhány éve megjelent egy tanulmánya, ahol először írt az olyan munkákról, amelyeket észre sem venne a gazdaság, ha eltűnnének. Aztán kiderült, hogy sokkal több van a témában, mint egy esszé, ezért megírta a Bullshit munkák című könyvet, melyet a Typotex Kiadó hozott el a magyar olvasóknak.

Mi az a bullshit munka Graeber szerint? Az olyan munka, aminek a létezését még az azt végző ember sem tudja igazolni, de úgy kell tennie, mintha lenne értelme, ettől kamu az egész. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, nem azokról a munkákról van szó, amire sokan azt mondják, hogy szar, mert például megterhelő, mert rossz a főnök, mert rosszak a munkakörülmények, stb. Azokról a munkákról van szó, amelyek teljesen feleslegesek és, akik végzik ezt pontosan tudják is. Ezek, ha eltűnnének egyik napról a másikra, észre se vennénk a hiányukat.

A kötetben hét fejezetben olvashatunk érdekességeket a témában, melyeket rengeteg kutatómunka és számos beszélgetés alapozott meg. Először részletesen leírja, hogy mik is azok a bullshit munkát, milyen csoportokba sorolhatóak. Ezt követően megismerjük a bullshit munkák öt csoportját: biodíszletek, hiénák, kármentők, alibimunkások és hajcsárok.

Mielőtt tovább haladtam a könyvben, elgondolkodtam, hogy vajon melyik kategóriába, mi tartozhat. Javaslom ezt mindenkinek, érdekes és elgondolkodtató játék. A biodíszletnél az első gondolatom az elegáns hotelekben fellelhető liftesfiú volt. Tudjátok, amelyiknek semmi más dolga, mint köszönni a vendégnek, megkérdezni hányadikra megy és megnyomni a gombot. Ez nyilván presztízskérdés a hotelnek, de az átlagember szerint tökéletesen felesleges. Elég szomorú világ az, ahol valaki nem képes megnyomni egy gombot. Jól tippeltem, Graeber is említi ezt a munkakört ebben a kategóriában.

Ezt követik a hiénák. Az agresszív, de szerintem felesleges (és bosszantó) munkákat tippeltem ide, mint például a telemarketing és ezúttal is talált. Ami viszont meglepett, de nagyon is jogos, hogy a szerző ide sorolja többek között a nemzeti fegyveres testületeket. Az országoknak azért kell hadsereg, mert a többi országnak is van. Ha senkinek nem lenne, máris nem lenne szükség rájuk. Ott a pont. A hiéna kategóriában dolgozók többnyire úgy érzik, hogy nincs társadalmi hasznuk. Szomorú lehet, ha valaki így éli a mindennapjait. De ebbe a kategóriába tartoznak a filmes utómunkával foglalkozók is részben vagy időnként. Mert például egy látványos autós üldözés jelenetét elkészíteni szuper érzés, izgatottan készítik és büszkék az eredményre. De amikor táskákat kell eltűntetni vagy egy hajkoronát kell fényesebbnek mutatni, az már kimeríti a bullshit kategóriát szerintük is.

Elérkeztünk a harmadik típushoz: kármentők. Ide minden olyan munkakör beletartozik, ahol a főnök elront valamit és a beosztottnak kell feltakarítani utána. Ha ez egyszer-egyszer előfordul még oké, de van, akinek főállásban az a dolga, hogy mások után próbál rendet tenni. Sok helyen például még mindig nehézségekbe ütközik a digitális rendszerre való átállás, automatizálás. A szerző beszélt olyan emberrel, akinek annyiból áll a munkája, hogy táblázat formájában olajkutakról érkező információkat átmásoljon egy másik táblázatba.

Az alibimunkásokról nekem azonnal az állami szféra jutott eszembe. Nem is tévedtem. Ebben a kategóriába azok tartoznak, akiknek csak azért hoztak létre egy pozíciót, hogy a szervezet képes legyen igazolni, hogy szándékában áll valamit megcsinálni, miközben valójában nem.

És el is érkeztünk az ötödik csoporthoz, ezzel pedig a hajcsárok két típusához. Az egyik a tipikus középvezető, aki sokszor azt sem tudja, hogy mi is a munkája. Kiosztja a feladatokat, amiket egyel magasabb szintről kap, de tudja jól, hogy nélküle is tökéletesen menne a munka. A másik típus a károsabb, akit bullshitgenerátornak is neveznek. Felesleges munkaköröket talál ki és még be is hajtja a dolgozókon. Ennél a résznél sikerült meglepnie az egyik interjúalanynak, aki egyetemi dékánként érezte úgy, hogy bullshit munkát végez, amit két évig tudott csak elviselni.

Vajon az ember teremt értéket a munkájával? Sokan reflexből vágják rá, hogy igen. De vajon hányan vannak, akik magukba nézve, őszintén tudják ezt mondani? A legtöbb esetben a bullshit munkát végzők boldogtalanabbak. A szerző arról is beszámol, hogy milyen erkölcsi és pszichológiai következményei lehet, ha valaki a bullshit munka csapdájában vergődik. Az ijesztő a kötetben, hogy megmutatja Graeber, hogy a kapitalizmus hajnala óta a bullshit munkát folyamatosan növekednek, de mára ez társadalmi problémává nőtte ki magát. Miért?

"A gazdaságok világszerte egyre inkább a semmi gyártására ráálló gépezetté váltak."

David Graeber nagyon érdekes témát dolgozott fel és jó stílussal teszi mindezt. Számos interjú pedig megismertet velünk rengeteg értelmetlen munkakört és azt is, hogy milyen káros hatásai vannak a bullshit munkáknak, valamint, hogy miért beszélnek erről oly kevesen és keveset, de arra is lenne ötlete, hogy miként lehetne a bullshit munkák politikai hatásait megváltoztatni.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!

A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.

Fordította: Boross Ottilia

Kövess minket Facebookon!

Anyák és kamionsofőrök

Antropológiai állandók az olvasásban - avagy a gondolati csapdák hasznossága