A 2117. áldozat

 Könyvajánló - Jussi Adler-Olsen: A 2117. áldozat

Assad már több mint tíz éve a Q-ügyosztály tagja, de társai alig tudnak róla valamit. Ám egy váratlan esemény – egy spanyol újságíró cikke egy tragikus körülmények között elhunyt asszonyról – kibillenti az egyensúlyából, és Rose segítségére van szüksége ahhoz, hogy ne omoljon teljesen össze. Mint kiderül, az elhunyt nő sorsa összefonódik Assad családjának sorsával, és az eseményeket az iraki Ghaalib, a férfi régi ellensége irányítja.

Versenyfutás kezdődik az idővel, hogy Ghaalibot és társait megakadályozzák abban, hogy Európa szívében terrortámadásokat hajtsanak végre.

Ezzel egy időben egy fiú, aki szobájába zárkózva a számítógépes játékok világában él, azt tervezi, hogy bosszút áll a mások szenvedései iránt közömbös dán társadalmon, és úgy dönt, hogy a szüleivel kezdi a sort…

Carl Morcknek és munkatársainak minden ügyességüket és ravaszságukat be kell vetniük, hogy elhárítsák az ártatlan áldozatokra leselkedő veszélyt, és megmentsék Assad családját.

Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares Carl és Assad szerepében, a Q-ügyosztály megfilmesített történeteiben

 Az olasz partok felé tart egy menekültekkel teli lélekvesztő, és meghal egy 70 éves nő - ő a 2117. áldozat. Erről készít riportot és bemutató anyagot kitörni vágyó spanyol újságíró, ami eljut egy megrekedt, a virtuális térben élő fiatalhoz is, aki eltervezi szörnyű tettét a 2117. áldozat történetének hatására. A társadalom kirekesztő, ellentmondásos, közönyös, pedig emberekről van szó, ugyanolyan álmokkal, vágyakkal rendelkező emberekről, mint bárki más. Ezért revansot akar venni a közönyös jóléti társadalmon... közben pedig minden korábbinál többet tudunk meg a Q ügyosztály egyik legkiválóbb, legeredetibb, legjobban felépített karakteréről, Assadról, a családjáról és múltjáról, arról, hogy miképpen kapcsolódik életének története az elhunyt nőhöz. 

Assad velük ellentétben remegett. Élő példája volt annak, hogy az ember csak akkor él igazán, amikor valami szokatlan történik vele.

Versenyfutás kezdődik az idővel, miközben egyre mélyebbre ásunk Assad múltjában, az iraki válságban, Szaddám Huszein rezsimjében és a káoszban, közben megismerjük a családját és ezt a titokzatos nőt is. És a múlt ismét kihat a jelenre, a múltbéli démonok felütik ocsmány fejüket most is. 

Jussi Adler-Olsen, a zseniális dán író ezzel, a Q ügyosztály nyolcadik kötetével a sorozat talán legjobbját alkotta, amelyben a megszokott skandináv krimi elemeit - mint gyilkosságok, aktualitás, társadalomkritika - már-már olyan szintre emelte, ami a legjobb politikai thrillerekkel vetekszik. Nagyon is aktuális társadalmi és emberi problémát helyezett a középpontba: a menekültválságot, mindezt pedig a sorozat egyik legjobb karakterének életén és múltján keresztül mutatta be. De nem csak Assad karaktere magával ragadó és érdekes, Adler-Olsen mestere a szövevényes hátterű, fejlődőképes és élő-lélegző, végtelenül emberi szereplők megalkotásának. 

Minden vezető legnagyobb gyengesége, hogy alig tudja visszafogni magát, ha a legapróbb esélyt látja arra, hogy mindent teljesen felforgathat. Másképpen nem tudnák bizonyítani létjogosultságukat, főleg, ha az állami szektorban dolgoznak.

Mégis kissé ellentmondásos érzéseim vannak vele kapcsolatban. Kétségkívül ez a kötet eddigi írói pályájának legjobbja, talán aktualitása és a helyzet minden oldalról való távolságtartó, érzelemmentes, de mégis egyaránt személyes és objektív bemutatása miatt; talán az egyre inkább kiforrott szereplők miatt; vagy még inkább ezek összessége miatt. Emellett azonban mégsem tud számomra 100%-ot nyújtani egy Jussi Adler-Olsen könyv, minden előnye és erénye mellett sem, amiket pontosan látok és élvezek. Fogalmam sincs, miért. Szerintem egyszerűen vagy az író, vagy a fordító stílusa nem illik hozzám. Sulyok Viktória fordította, akitől ezen kívül csak a szintén dán szerzőpáros, az Anna Ekberg álnéven író két könyvét, a Kétséget és a Bomlás c. köteteket olvastam. Előbbi nem nem lett kedvenc, utóbbi viszont 2019 egyik nagy kedvence lett a műfajban legalábbis. Szóval itt inkább a szerző egyéni hangja, a történetvezetés stílusa az, ami nem fekszik nekem. Főleg, hogy a Q-ügyosztály egy korábbi esetét Somogyi Gyula fordította, és ott pontosan ugyanezt éreztem.

Ettől függetlenül nagyon nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, mert a skandináv krimi műfajának már-már egy új szintjét hozta el nekünk Jussi Adler-Olsen, és nagy élvezettel olvastam a szereplőiről és társadalomról - mondanám, hogy a társadalmunkról, de mi elég messze állunk attól a képtől. Hogy ez pozitív vagy negatív... mindenki döntse el maga.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.