A sötétség angyala

 Könyvajánló - Caleb Carr: A sötétség angyala

Laszlo Kreizler és csapatának története folytatódik - még sötétebb, még kegyetlenebb és még nyomasztóbb köntösben egy olyan városban, amely korruptabb és mocskosabb, mint el tudnánk képzelni.

Alig ​egy év telt el Laszlo Kreizler első, sikeres nyomozása óta. Manhattan még nagyobb lett, még modernebb, még izgalmasabb – és még veszélyesebb. Egy napon riasztják a rendőrséget, hogy elrabolták a spanyol nagykövetség egyik munkatársának tizennégy hónapos kislányát. Rosszabb időpontban nem is történhetett volna a bűntett, hiszen az Egyesült Államok és a Spanyol Birodalom közti kapcsolat végleg elmérgesedett. Hamarosan kiderül, hogy a kislányt nem politikai céllal rabolták el: egy olyan asszony karmai közé került, aki feltételezhetően már több csecsemőt megölt. Stevie Taggert és Sarah Howard nyomozni kezdenek, csatlakozik hozzájuk John Schuyler Moore is, és a kor minden rendelkezésre álló nyomozati eszközét bevetik, hogy bíróság elé állíthassák a nőt, akinek ügyessége olyan ördögi, hogy segítségért kell fordulniuk a vonakodó Laszlo Kreizlerhez. De könnyen előfordulhat, hogy még a nagyon elszánt kerületi ügyész és a mindent látott elmeorvos eszén is túljár a tettes, aki sem könyörületet, sem kegyelmet nem ismer.

Caleb Carr A halál angyalához írt folytatása az 1997-es megjelenését követően szintén hatalmas kritikai sikert aratott, aminek eredményeként a szerző a század eleji történelmi thrillerek ünnepelt sztárjává vált. A könyv alapján forgatták a Daniel Brühl, Dakota Fanning és Luke Evans főszereplésével készült televíziós sorozat második évadát, amelyet 2020-ban mutattak be.

Bár ez a kötet talán vaskosabb is volt, mint az előző, mégis 3 nap alatt elolvastam, mert egyáltalán nem éreztem sem túlírtnak, sem feleslegesnek egyik szálat sem. Hosszú, de alapos és érdekes, a műfajában az egyik legkülönlegesebb kötet, abból a szempontból, hogy a 19. század végi metropolisz életét és a bűnüldözés és a vonatkozó tudományágak akkori állását, sőt, sok esetben új módszerek születését is bemutatja, mintegy a kriminalisztika hőskorát és úttörőit helyezi egy fiktív történetben a középpontba, oly módon, ahogy akár a valóságban is történhetett volna. 

Az emberi viselkedés olyan kirívó példáival találkozhatni ilyentájt, amelyekre az érzékenyebb lelkűek még csak nem is kíváncsiak, a kíváncsibb természetűeket viszont éppen eléggé lekötik a világháború szörnyűségei. Az emberek többnyire mindent azonnal, várakozás nélkül akarnak.

Rendkívül nyomasztó kötet, tele feszültséggel, Caleb Carr már az előző kötetben, A halál angyalában is bizonyította, hogy érti a dolgát e tekintetben. Viszont ez a kötet szerintem azon is túltesz. Sokkal jobban tetszett, mint A halál angyala, egyáltalán nem viseli magát a második kötetek megszokott

keresztjét, Carrnak sikerült megugrania ezt az akadályt, és csak még jobbá csiszolta a stílusát. Pedig nagyon is tartottam tőle, hogy nem így lesz, hogy túlírt lesz, főleg elnézve a kötet vastagságát. A nyomozás lassú, és igazán izzasztó, főleg egy olyan rendszerben, amilyen akkor volt, és amikor a nyomozást segítő tudományok még gyerekcipőben jártak, nem voltak széleskörűen ismertek vagy elfogadottak. A történet nagyon lassan halad, de egyáltalán nem nyögvenyelősen lassan, minden része megfelelően ki van bontva, és feszültségkeltésben sincs hiány. Egyetlen dolog volt, ami kissé zavart: az első kötetben Mr. Moore, itt pedig Stevie a narrátor, az ő szemszögükből ismerjük meg a történeteket. Jó ötlet volt a váltás, de bár érzékeltem némi különbséget a stílusban, mégis túlságosan hasonlónak találtam őket, ez pedig nem jó, ha már sokszáz oldalt egy ember mesél el, majd sokszázat egy másik. Elég megnézni csupán itt a blogon hármunkat: teljesen másképp építjük fel egy-egy ajánlónkat, és egészen más stílusban is írunk. Akik ismernek minket vagy éppen már egy ideje követik a blogot, egy bekezdésből meg tudják mondani 99%-os pontossággal, hogy melyiket melyikünk írta. De ez legyen a legnagyobb bajom a könyvvel - és azt hiszem, ez is volt a legnagyobb. :)

Nagyon élvezetesek voltak a leírások, láthattuk az ekkor még kétségbe vont vizsgálati eszközök fejlődését, az elképesztő korrpuciót, amiben csak az nem úsz meg egy gyilkosságot jóformán, aki nem akar, sőt, itt már a tárgyalótermekbe is engedett némi bepillantást. A legjobb részek mégis Laszlo szálai voltak, ahol a különféle elmeállapotokról értekezett. Ki számít őrültnek, egyáltalán mi az őrület? 

A sorozat második évadát még nem láttam, meg akartam várni vele, hogy elolvassam a könyvet. :)

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.